Magyar mythologia
szerző: Ipolyi Arnold

Introite et hic dii sunt.
Heraklit.

PEST, 1854.
KIADJA HECKENAST GUSZTÁV



.....είς ό θεός.
Παύλου Ρωμ. γ λ

Perdifficilis, Brute, qoud tu minime ignoras, quaestio est de natura deorum: quae ad agnitionem animi pul cerrima est.
Cicero de nat. deor. I. 1.

Nyomat Pozsonyban, előbb Schmid-féle könyvnyomdában.

ENDLICHER ISTVÁN LÁSZLÓ
EMLÉKÉNEK.

* * *



Ha a zivatar elviharzott a férfi karok új erővel fognak a munkához.
És ha az eget még ború födi, ki tekintünk a messze látkörbe, le keletnek s fel nyugotnak, keresve a napot, mely hajnalunkat körülragyogta, s kérdezve a leáldozótól, leszen-e még számunkra egy utó derűsugára, de a jövőt az istenség jóltevő leple fedi, míg a múltban annak magvai már elvetvék, ezen múlt, a történt dolgok tudata a sugár, melynek világánál a jövő homálya felderül, a szövétnek, mely a borúhomályban vezérel, a mag, mely a romok közt is egy új élet rügyeit fakasztja.
És ha ne talán büszke öntetsző eszmének látszik e lapok tartalmát a történet e nagyszerű vonásaival jellemezni, szabad legyen figyelmeztetni, hogy az emberiség világéletének története nem csak a népek hadkalandjaiban s uralkodások viszontagságaiban nyilatkozik, de az emberi szellem azon benső érzetében, melynek ezek csupán egyes külső jelenségei, ennek legegyetemesb s legmagasztosb eszméje a vallás, az emberiség támasza s talpköve, melyben a korszakok s nemzetek szellemi és erkölcsi fönsége minden időn át tükröződik, ich kann und will mich nicht trennen von dem glauben dass die geschichte des religiösen sinnes, der grosse lichtpunkt aller natur-, völker-, staaten- und menschengeschichte sei, mond történetiróink egyik legjobbika Feszler, és mint Kölcseynk a kül remekiró után viszhangoztatja: az ember isteneiben nyomja ki saját jellemét.
Ajánlvák pedig e lapok a kitünő férfi emlékének, kit míg élt, fejedelmi kegy s népszerűség fogott körül, tanítása főiskolák tanszékeiről hangzott, munkássága tudományos intézeteket hatotta át, lángelméje az emberi tudás majd nem minden rétegeit bejárta, hol a természet növényélete, az emberi nyelvszerkezet, a homályfedte ősidők emlékei legmélyebb aknáiból a legragyogóbb kincseket hozta fel a napfényre.
De mit ennyi messzevágó munkásság között, honától elválva, idegen hivatások mellett legnagyobb kegyelettel s honfiúi kötelessége legbüszkébb érzetével ránk nézve legbecsesebbet tett, ápolt s nevelt, az a magyar történetkútfők legdrágább ékkövei körüli áldozatteljes fáradozása volt, ez tevé munkálkodása zsengéjét, kisérte élete delén, örömei s előmenete legfőbb fokán, felderíté élte zavaros napjaiban, vigasztalá annak borús alkonyán, s csak élete fonala megszakadtával tört bele iróeszköze is, még síron túli hagyománya által is, az Árpádok dicső emlékével, emelve magának a legszebb emléket.
Ma, midőn már évek előtt egy kora élet estéjén adáz végzetek közt sírjába szállott, a kegy és dicsőités rég megszűnhetett, a sebes léptekkel haladó emberi szellem legmesszebb ható vizsgálatait is maholnap túl szárnyalhatá, — de mi ránk néz még mindig a kegyelet, kiknek egyiránt keble legnemesb érzését s munkásságát szentelé fel, s a dús örökséget hagyta, melyből a hazai történetbuvár kifogyhatatlanul emészthet a nemzeti tudományt felépítő munkálkodása közt, s melyhez rögös pályáján, mint megnyitott forráshoz sokáig járand erősödést meríteni, méltó tehát, hogy sírjára olykor hálavirágot vessen, — legyen ezen irói zsengém e kegyelet egyik jele, s kölcsönözzön magának tiszteltje nevétől díszt.

ELŐSZÓ.

Hogy ezen, hajdankorunk ismeretének — visszás végzetek s gondatlan feledékenység által elgázolt — térein böngészett kalászokat máris most kévékbe kötözgetem és kepébe illesztgetem, azt csak a jó szándékból teszem, hogy mielőbb legalább alapja legyen már megrakva az asztagnak, mely a nemzeti tudomány jobbjai közremunkálása által, még az ezen elhanyagolt s maig parlagon feledett mezőn is nem csak magasra emelkedhetik, de a nemzeti tudomány újjászületése magvául is nem egy életteljes szemet lesz még képes szórni.

S mivelhogy ez munkám célja, semmit sem tartok szükségesebbnek, mint mindjárt annak kezdetén kijelölni mind azt, mi e tekintetben itt megtörtént, és kiválólag azt is, mi meg nem történt, mi tehát még további teendőül fenmaradt, akár mivelhogy a tárgy maig nem fejlődött még azon fokra, hogy a számos idevágónak használata máris lehetséges lett volna, vagy hogy legalább csak ez a szerző egyéni erejét felülmulta; meddig terjedt az, mit volt képes eszközölni? szívesen bevallom a munka leplezetlenül előtárt genesise s folyama felmutatásával, ha bár mily kész volnék is az ellenkező irói törvényt: mennél kevesbet magunk s munkásságunkról e helyt szólani, számomra is igénybe venni; de én az ellenevétés áldozatát is kész vagyok saját rovásomra átvenni, ha csak általa a célt előmozdíthatom: kijelelve a teendőt mind azok számára, kik már e kezdet után teljesb erővel jövendnek majd utánnam a parlag mező művelésére, vagy legalább készek lesznek segédkezet nyujtani a közös munka véghezvitelére.

Mi e munka első eszméjének keletkezte idejét illeti, róla ugyan ellehetne némileg mondani a horáci: nonum prematur in annum szabály teljesedtét, a mennyire még 1844 mint tanuló léptem fel, egy magyar nyelvgyakorló iskolai társulat zárt körében e nemü első eszméimmel: ősvallásunk kérdése tárgyában, melyek tisztába hozása szükségéről már akkor történet-kútfői első studiumaim kezdetén megvoltam győződve; de ha bár azontúl is folytatott történet és különösen hazai történet-kútfői választott szaktanulmányaim közt, a tárgy soha figyelmem el nem kerülte, sőt már ekkor nevezetesb nyomokat folytonosan ki- és egybe-jegyezgettem volt, mind a mellett szándékom és óhajtásom a kérdés tisztába hozására közremunkálódni, mindinkább háttérbe tolult, leginkább a meggyőzédésnél fogva, hogy annak alapos tárgyalására még sem a legszükségesebb kútfők távolról sem nyitvák, sem pedig az iránt a tudományos közönség hangulata nem nyilatkozik.

Midőn egyszerre 1846 a Kisfaludy-társaság hirdetett pályakérdése, mind a tárgynak máris közönségesen érzett korszerűségéről, mind pedig mélyebb részletekbe ereszkedő feltevése a kérdésnek, annak a tudomány illetékes férfiai általi nálunk is teljes fontosságának megfelelő felfogásáról meggyőzött[1]. — Az alatt magok az alapkútfőkre nézve is örvendetes előmenetelek történtek. Az akademia által már előbb megindított nyelvemlékek, tájszótári gyüjtemények s általános nyelvtudományi folytatott igyekezetek mellett, a Kisfaludy-társaság is a nép élő emlékei a dalok, mondák, szokások gyüjtését kezdé meg. S ezen előzmények után a szerző egy percig sem habozott a kérdés megfejtéséhez saját csekély erejével is járulni; mire a sajátlagi kútfők ismerete mellett, még csak mélyebb s általánosb mythologiai, és a szükséges mellék tudományok tanulmányai valának teendők, valamint a népemlékek részletesb gyüjtése és vizsgálata.

De még az előbbiek bevégezte előtt csak hamar észrevettem, hogy a pályázási időszakból majdan kifogytam, s mégis a tárgynak mindinkább előtérbe toluló fő eleme a néphagyományos emlékek, különösen mondák, szokások gyüjtését — miután ez addig a népdalokon kivül a Kisfaludy-társaság által még alig emelkedett volt valami jelentékenységre, s azért saját erővel volt megteendő — még alig kezdhettem volt meg. Miért akkor az egésznek csupán alap főbb vonásai s vázlata kijelelésével megelégedvén, a pályázási szándéktól megváltam, a kitűzött céllal, hogy annak sükerét elvárva, sükerülte vagy sükeretlensége nyomán vizsgálataim elhagyandom vagy folytatandom. Azontúl csak is néphagyományos emlékek gyüjtésével itt s amott foglalkoztam, amennyire szűk időm engedé, s miben még a bekövetkezett zavaros korszak is mindinkább hátráltatott, úgy hogy az iránybani munkálkodásom teljesen megszakasztám, és csak ismét 1850 elején, miután a pályázás sükere nyilvánításának reménye mindinkább háttérbe tolult, gondoltam megszakadt fonalam felfogására.

Ennek következtében mintegy másfél év alatt készült volt már el nagyobbára e mű 1851 nyara végén, midőn első mutatvány cikkeit is a közönségnek bátor voltam felmutatni (1851 magy. muzeum XI és XII füzetéb. és 1852 V és VI). Azoknak a tudomány illető férfiai általi méltánylása, valamint a közönség általi szíves fogadása, megerősített szándékomban, a munka mielőbbi kiadását eszközölni; midőn ismét a végső igazító vonások és toldás közt súlyos és hosszas kór szándokom létesítését újra hátráltatá. Végre tehát csak most, miután ily hosszú időszak alatt a tudomány folytonosan előhaladó meneténél fogva, ismét nem egy toldalék közbeszúrása, és az által részenkénti átdolgozás is szükségessé lőn, tartós gyengélkedés, s a mű kiállításábani részemről legyőzhetlen anyagi nehézségek folytonos akadályai által eddig hátrálva, jelenhetik meg az a közönség előtt.

Mi már készültének benső történetét illeti, erre nézve a szerző tiszta öntudattal elmondhatja, hogy mindent megtett mi erejétől telt, annak minden idejét és tehetségét, mennyire azt szorosan igénybe vevő hivatása foglalkozásai és szűk anyagi helyezete engedék, szívesen áldozatul hozta.

1) A tárgy sajátlagi alapjánál fogva megtétettek a megkivántató általános mythologiai tanok és rendszerek studiumai, mint pedig a közelebb vonatkozó egyes segéd tanoké; mind kettő pedig a hol csak érhető volt egyiránt a kútfők, valamint a mai tudományos ismeret legfőbb fokán álló classicai jelességű és érvényű tekintélyes munkálatok nyomán; mindamellett teljes erőszakkal tartózkodtam mindenütt azok fényes eredményeit akár tulzólag felhasználni, akár pedig egyes helyeken egész a végső elemekig átvinni. Meggyőződésem ebben volt, mind azt mit itt számunkra használhatót felleltem, saját tárgyunkhoz csupán felvilágosító, összehasonlító kíséretül adni, és csak ott, hol a világos azonosság félreismerhetlen volt, emeltem véleményem teljes és befejezett bizonyosságra; és ez volna a vezérelv, melynélfogva e tekintetben megitéltetni kivánok.

2) A másik specificusabb elem saját honi e nemű kútfőink használata volt, különösen irott történethagyományunk, vagy is teljes régi krónikai történetirodalmunk, melyeknek becsét — az eddigi itthon és kün uralkodott kritikai alapnézettel ellenkezőleg (ámbár ebben máris újabban hazai tudományos tekintélyeinkre is támaszkodhattam) — tárgyunkrai tekintetben teljes érvényességre emelhetni gondoltam, s azok használatában, valamint leghomályosb helyeik és legtovább vivő értelmük, jelentésük felvétele és alkalmazásától sem rettentem vissza, úgy összes példányaikra a legnagyobb figyelemmel voltam, melyek, kivéve az egy két kéziratot, mint p. a bécsi képes krónika s nehány varians, ma teljesen hozzáférhető kiadásokban előttünk állanak.

3) Valamint kisebb fontosságuaknak tartottam, egyes határozó helyeiket kivéve, a külső történeti kútfőket, úgy kevesebb becset is tulajdoníték a bennek itt ott felmerülő nyomoknak; összes kimerítő vizsgálatukról már roppant kiterjedésüknél a nagyobbára ismereteseknek is alig lehet szó, mind a mellett mi csak eddig belőlök e tekintetben figyelmet érdemlő felmerült, általam is újra figyelembe vétetett, s e mellett nem egy újabb eddig ismeretlen adat is vizsgálatim nyomán előkerült.

4) További legközelebbi kútfő nyelvemlékeink voltak. Ezeket illetőleg az akademia által kiadottakra, valamint az itt ott világot látott összes töredékekre, úgy nagyobbára régibb, nevezetesb magyar iróink műveire, és különösen régi szótárirodalmunkra folytonos, minden egyes adatnál visszatérő gonddal voltam.

5) Mi végre a nép élő emlékeit illeti, nem csak az összesen eddig kijötteket, és e mellett nem egy kézirati gyüjteményt használtam, kezdve onnét a tájszavak, helynevek, közmondásoktól egész a rege, mese, szokások, előitélet és babona tág körén át, de magam is tetemesen gyüjtöttem, különösen a népmonda, szokások, előitéletek körében, mihez nem egy szíves baráti kéz segítsége járult. — Mind erről, valamint az előbbi pontok alatt elszámláltakról, és egyébb mellékes kútfőkről bővebben azonban a kútfői rovat alatt számolok, az olvasó áttekintése, az e tárgyban kevésbé jártasok okulása, s különösen a szakférfiak előtti szükséges igazolásul, valamint a szövegbeni rövidítések miatt is.

Ez körülbelül a mi megtörténhetett részemről, s nagyobb részt megis történt, ha mindjárt itt ott a múlhatlan emberi gyarlóságnál fogva feledékenység, talán erőtlenség is kísért volna. Miért annál inkább reménylhetem a méltányos elnézést, miután helyezetem nem mindig engedte a szükséges teljes apparatus közelében lenni, minőt csak nagyszerűbb fővárosi könyvtárak nyujthatnak, gyakran saját szűk eszközeimre, olykor előbbi időkből még fenlévő egyes jegyzeteimre, máskor ismét ámbár baráti, de másod segédkezekre voltam szorítva az utánnézés, összehasonlítás, kivonás st. múlhatatlan szükségeiben; míg ismét a legújabb idevágó termékek összeszerzésében szűk tehetségem korlátozott. Mégis mind e mellett, hol a tárgy és kútfő fontossága kívánta nem mulasztottam el magam a ritkább példányokat is távol könyvtárakban ismételve is felkeresni s utánnézni, a szükséges kútfőket magamnak teljesen, az újabb e nemű termékeket figyelemmel kísérve a leghasználhatóbbat megszerezni. Mi ezentúl volt, vagy másodrendű, vagy az előbbiek által teljesen igénybe vett erőmet túlhaladó volt. Ez volna tehát a mi még teendőül fenmaradt.

Az első általánosbra nézve, a folytonos kiképzésben lévő egyetemes mythologiai vizsgálatok figyelemmel kísérése, és a használható resultatumok alkalmazásuli tudomásul vétele. — Speciálisabb sajátunkra nézve ismét legelől egyes kiadatlan krónikái itt ott felmerülő, vagy már ismeretes példányok, s a már kiadottak variansai, sőt a nagyobbára hibásan kiadottak eredetiének is átnézése, a hol ez még érhető. E mellett a külföld történetkútfői gyüjtemény-kiadásai, az úgynevezett scriptores, monumenta st. mind nyugati, mind különösen keletieknek e célból is szorgalmas vizsgálata, hol ismét az újabb kritikaibb kiadások, s a keleti nyelveken újonnan előhozottak volnának őskorunkat illetőleg különös figyelemmel kísérendők.

Visszatérve sajátinkra, a még eddig kiadatlan, de már nagyából ismeretes fenlévő régi nyelvemlékeink, mint azok péld. Toldy n. irod. történetében felsorolvák, áttekintése. E mellett nem egy levéltár — melyek megnyitásának, az újabb eseményeknél fogva, a végső titkolódzási ürügy is megszűnvén, annyi történetbuvárunktól emlegetett s várt korszaka végre talán számunkra csakugyan megjött — becses kutatási eredvényt lesz képes felmutatni, ha csak mellékes papir szeleteken, babonás kuruzs jegyzetekben is, minőre magam nem egyre jöttem; e mellett azonban még talán egyes összefüggőbb krónikai részletek is itt ott előtünendnek százados feledettségekből, nem is említve magok az okiratok átvizsgálandó hely- és személyneveiből, mi még a legtöbb már kiadottakra nézve szinte kivánandó teendőül fenmaradt, előtörő egy két világsugárt. —

Mi azonban leginkább szívemen fekszik, s mit folyvást sínlek, hogy teljes értékében nem tehettem kamatozóvá, az: irodalmi műveinknek, onnét az első kezdettől le egész a 17 sőt 18-dik század elején túl menő — midőn kivéve a vallási, bibliai, vagy classicai könnyen felismerhető irodalmi befolyáson kivül még a külföldi litteratura csak igen gyéren hatott sajátunkra — vizsgálata s a tárgyban minden alkalommali folytonos kéznél tartása volna. Miben a rám nézve lehetségest szinte alig mulasztottam el, és egykét csak igen ritkán kivül nem hagytam el egyet is, bár még oly értéktelent olvasatlanúl, annál kevésbé használatlanúl, a bennök tárgyunkra nézve, bár mi kevés volt is az, jelentkező feltünőbbet; de mi mellett még sem gondolnék megállapodhatni, mellettük mint nyelvemléki és szótári litteraturánknál a vizsgálatnak, még e felett is folytonosan kell lépést tartani, hogy minden egyes felvetődő mythosi jelenséggel érintkező fogalmat, képzetet, nevet és szavat mindannyiszor az egésznek szövegén át felkeressük, s így azokat folytonosan kéznél tartsuk; mi a mennyire magában fáradságos, mégis a szerzőre nézve csak ott lőn lehetetlenné, hol egyeseknek codexi ritkaságú példányaira alig tehetett egyszernél többször szert, másokra ismét csak olykor, úgy hogy tervét csak a köz kézen forgó későbbiekre nézve, és így csekélyebb eredménynyel vihette át.

Ebben is jobb reménynyel élünk azonban a jövőre nézve, különösen, hogy a nemzeti könyvtár megindított folyamai mind erélyesb folytatása, leginkább pedig a még szinte egészben vagy részben számos kiadatlanok közretevése által, jövendő e tárgyú használatuk is könnyítve leend. — De mire még ennél is inkább akarnám olvasóim s az egész magyar közönség figyelmét felhívni, az kitünőleg a nép élő emlékei, a rege, monda, mese, szokások, babona, előítéletek, különös nép kifejezések, tájszólás, közmondás, helynevek st. erélyes s kiterjedő gyűjtése s feljegyzése volna a továbbira, mi valamint egyesnek erejét felülmulja, úgy csak számosak folytonos s messze a nép benső rétegeibe ható figyelme és vizsgálata által létesíthető egyedül. Csak a kevésből is mi eddig egyesek által különféle irányban történt, s miről örömmel számolok a kútfőkben, látható e munkálat átolvasásánál, hogy azok ha nem alap, úgy bizonyára a legerősb ékkövek, melyek egész mythologiai maradványunk épületromjai legbecsesb anyagát képezik, s hogy csak egyedül általuk s nélkülök aligha vagyunk jogosítva bővebb, sőt újabb eredmények várására. —

Más még az úgynevezett néma emlékek — minők még régi pogány sírjaink, érmék, edények, péld. székely áldozó-pohár, jász-kürt st. — iránti bővebb gond és figyelem volna a jövőre; bár mi kevés az, mi tárgyunkat illető még ránk maig fenmaradt, mégis csak valami, s mennél kevesebb, annál nagyobb gondra méltó; ez azonban máris kényesebb tárgy, és többnyire nagyobb anyagi munka, ásatások st. készületekkel járván, kiválólag a szakférfiak gondosságára számol, kiknek azért erélyességében helyezve a jövőre nézve bizodalmunkat, elakarjuk várni munkásságuktól a tárgyunkra derülendő adalékokat, különösen az életbe lépő, s eddig szinte csak a nemzeti tudomány legnagyobb kárára nélkülözött magy. archeologiai társulattól; mennyire becses ismét csak az is, mit az érdi sírok előnkbe tárnak, s ehhez más kisebb felfedezett régiségek tárgyunkra lendítettek, munkálatunk folyamából eléggé kitűnik.

És ezek azok, melyeknek teljesebb kimerítésére, hová saját erőm nem hathatott, hívom fel a férfi karokat, munkám markukba nyujtva, hogy végre a nemzeti gazdaság ezen parlag térei is illőleg művelve méltóbb aratást adjanak!
De mielőtt ezt teszem, talán célszerűbb lett volna, az előbeszédek stereotyp alakja nyomán magának a tárgynak becse, talán fontossága és korszerűségéről szólani; mit ha valami, úgy semmi inkább, mint egy a századok feledékenysége által leplezett magyar mythologiai fogalomnak teljesen homályos, a legtöbbek előtt alaptalan, sőt egészen gyakorlatlan s becstelennek mutatkozó kérdése újraébredésénél megkívánna.

Mégis ha valamitől magam felmentetni kérném, úgy ez volna az. Mert ha már magában leverő s kellemetlen érzés, annak mi tanulmányaink komoly s megfeszített törekvéseit elfoglalá, a minek annyi áldozatot tevénk még mások előtt szükséges igazolása, és méltánylásukba ajánlása, kétszeresen nehéz az e téren, hol annak egyfelől setét vagy konok tudatlanság, másfelől pedig gőgös lenézés ellenében történnie kell. Haladó korunk sajátságos jelleme egyrészt, hogy a terjedő felvilágosodásnál fogva a könnyített ismeret terjedés által bizonyos félműveltség bitorolja a közérzületet; számosak elragadtatva a fejlődő emberi szellem mai nagyszerű eszméi ragyogásától, ezen egyoldalúság s nemében a tudatlanságnak annyira öntetszők, hogy az őskort, annak alapjáni fokozatos fejlődést teljesen mellőzhetni vélik, törekvéseit mint ismeretre nem méltó durva kezdetet, egyes nevezetes jelenségeit, mint csekélyes ábrándokat lenézik.

Oka, hogy ezen ősléti eszmekörbe az idők setétsége miatt, s a mindjárt át nem hatható homályos hagyományon keresztűl nehezebb béhatni, mint korunk napi eszméivel megismerkedni; innét, hogy a mi felületest a felületen találnak, a napi irodalom könnyű feltálalása által azon rágódnak, és ezzel sietnek öntudatukat megnyugtatni, hogy az bővebb ismeretre és vizsgálatra nem méltó. Ő előttök őseink vadállatok bőrébe burkolt durva vad nomádok csupán, vagy préda és vért szomjazó hadkalandor barbár csordák, minden fensőbb eszme, polgári lét s öntudat nélkül, kiknek nyelvük s szavuk ordítás, énekük bőgés, istenük egy durva tuskó volt.

És ha mégis némi nemzeti álbüszkeség e nemű tudatukat nyugodni nem hagyja, úgy az első szegről vett, fél füllel hallott: keleti, szittya, part, méd, perzsa, hún-attilai, finn, lapp st. felületes származtatási véleményzéseknek őseinkre fenésével tökéletesen kielégítve érzik magukat; míg dicső multunk sokkal közelebb álló emlékei, történeti, krónikai hagyományunk, az élő népemlékek, a nemzeti népdal, rege, monda, szokások, s magára a nyelv számára csak szánakozó gúnymosolylyal birnak — ha azokat mégis egy percnyi figyelemre valaha méltatták, — ábránd szüleménye, nevetséges bohóság, furfangos ötlet, agyafúrt eszméknek tekintik; nem érezve, hogy ez az, miben ma nemzeti jellemünk egyetlen nyilatkozata még él, hogy ama hagyományok és nézetek, a tej, melyen nagyra nevelkedtünk! De ma, midőn ezen elhanyagolás már rég megboszúlta magát, bízvást elhallgathatunk ily szomorú húrok további pengetésével!

Másrészt hála a törekvéseknek, melyek ezen gőgös tudatlanságnak álarcát lerántván, a nemzeti tudományt a régiségnek felderítésével, melynek alapkövén egyedül emelkedhetik az nagygyá, megalapíták; ezek felmenthetik a jelen igyekezetet is cél- és korszerűsége további felesleges motiválásától. A fejlődő történet-, valamint nyelvtudomány egyiránt megmutatták, hogy még iskolai jelentékenységre sem vergődhetnek, mélyebb nyomokra visszavivő megalapítás nélkül, annál kevésbé lehetnek gyümölcsözhetők az életre, s különösen a nemzeti élet táplálására nézve.

Igaz, hogy a munka csak minap kezdődött, a haszon az iskolába csak tegnapóta kezd betérni; még csak ma vettük e célra a nemzeti nyelv- s honi-irodalom első e nemű történetét, s még egy magyar archeologia, melynek már az iskolai programban állani kell, még csak első elemeiben sem létezik; kezdjük meg azt legfontosb mythologiai részével, talán szerencsés lesz ez is magának az idegen, bár classicai mellett, az élet és iskolába utat törni, legalább csak mint ezen tudományok egyik kiegészítő része.
Erősben gyűlhetne meg itt bajunk, ha még küzdtérre akarnánk szállani a hyperkritika embereivel; a küzdés alapoka ugyan itt sem más az előbbinél, s csak annyival mutatkozik nehezebbnek, amennyire a tudomány palástja használtatik fedező vérttül.

A szándék azonban mielőbb s legkönynyebb módon szabadulhatni a tudomány homályosabb s azért nehezebb kérdéseitől emeltyűje ezen törekvéseknek is; ha azután maga a tárgy nyujthat erre plausabilis védveket; úgy ezeknek az előtérbe állítása által egy vágásra vélik a kérdést eldöntöttnek.

És ha egy magyar mythologiáról van szó, úgy minden kétségen felül állanak, ha bár máskép minden tekintetben is az alá vett kútfők tudósításai, mint a Luitprandnáli: gens hungara dei omnipotentis ignara, és a juliani emlékirat szerint, az ősszékekben maradt pog. magyarokróli: nullam habentes dei notitiam, mondatok és tanúságok, s ezzel minden további magyar mythologiai kérdésnek és vizsgálatnak általuk már eleje vétetett. Hogy valaki munkálatunknak csak áttekintése után is még tovább az e féléken nyargalhasson nem hisszük, fölös számmal adtuk az ellenkező próbáját, melynek adattengere ama két magányállót tökéletesen elárasztja.

De azontúl is hasonló védvek előhozásában ezen iskola követői kifogyhatlanok; ha a nemleges állítás elébe mi tetleges adatokat hozunk fel, ők ezeket nyalábonkint és összesen a határontúl dobják ki, majd szláv, majd germán st. szomszédainknak ajándékozva, kiktől mi azokat szerintük eltulajdonítók, elcsentük volna! Szabad legyen ennek is itt tüzetes és egyetemes védelme mellett elhaladni, miután tárgyunk folyamán a kétes nyomoknál csak gyakran is jövünk majd a kénytelenségbe az eziránti vizsgálatoknak, a feltűnő és megrögzött előítéletek miatt, kelletinél is tágabb tért engedni. Engem hason igyekezetek és állítások annál kevésbé ijeszthettek vissza tárgyunk vizsgálatától, mennél inkább tudomásom volt e részről összes őskori történetemlékeink irányábani hasonló háladatlan és kegyeletlen eljárásról, s mennél jelentékenyebb példái állottak előttem ezen eljárás legfényesb sükerek általi megcáfoltatásának.

Épen így vettetett már oda, az eddig legmélyebb vonásokban felállított két mythologia a germán és szláv, mint azok két legjelesb vizsgálója Grimm és Hanusch panaszkodnak, majd amaz a kelta és szlávnak, majd ez ismét a germánnak, tehát viszonosan egymásra tolattak, mint a melyet egyik rész e nemű tudósai sem akartak elismerni, nehogy vele bajuk meggyűljön. Minek azonban példa arra, mit mi itthon mindennapiasan megszoktunk; tőlünk már nem egyszer egyedüli nemzeti palladiumunk a nyelv is megtagadtatott, kisebb nagyobbára szláv! st. agregatumnak bélyegezve, míg egy hirhedt munka azt csakugyan szótárilag tárgyalva a világ összes nyelvei közt felosztá, mint préda zsákmányból vált bitang jószágot; de ezek ellenében legalább szavunk volt, s minden alkalommal erőteljesen tiltakoztunk, míg ősi eszmevilágunk kevés kincsmaradványait alig jutott eszünkbe összeszedni. Pedig mind a kettő csakugyan egy s ugyan azon szellem nyilatkozása és sajátsága.

Valamint már magában üres kérdés a nyelv kölcsönzés és sajátításnak a nyilvánosnál mélyebben ható feszegetése, miután utólsó elemben nagyobbára ősnyelvi eredet és szóképzésre jövünk, vagy pedig viszonyos elsajátításokra; úgy van az a mythosnál még inkább, ugyan azon belső s külső az emberi természet mélyében fekvő okoknál fogva találunk hasonló s eltérő, bár a végelemben ismét találkozó képleteket; ennélfogva, miután teljes elszigeteltségnek egy népnél sem volt helye, a mellett már, hogy mindnyája eredetegységre vihető vissza, mindenütt helye volt az elsajátításnak, itt is amott is, viszonosan vétetett s adatott nálunk s másoknál, és hanc veniam damus petimusque vicissim.

A mint egyrészt minden népnek ha polgárilag összealakul természetes sajátsága magát a többitől elkülönözve, nyelvét, vallását, szokásait körülményei, benső jelleme és természetének megfelelőleg sajátlag, bizonyos kitűnő irányban kiképezni; úgy másfelől polgárisodása menetében ép úgy elkerülhetlen feladattá lesz más nemzetekkeli érintkezéséből származó új elemekkeli sajátja felelevenítése, valamint azt a tőle átvettekkel kölcsönösen más nemzetek ismét az ő sajátságaikra nézve tenni el nem mulaszthatják. Más ily, szoros értelembeni, átvételről, különösen az őskorban, alig lehet szó; és jól mondá már erre nézve Grimm: hogy egy ily mythologia léteztét valamely népnél tagadni körülbelül annyit jelentene, mint magát a nemzeti nyelvnek léteztét és régiségét kétségbe venni; az isteniekbeni hit — úgy mond — minden népnek oly szükséges kelléke, mint maga a nyelv; és ősnyelvünk emlékei hijánál fogva, bizony még eddig senki sem fogott a szellemdús gondolatra jőni, hogy azon korban nyelvünk nem létezett, vagy is: hogy még akkor nem beszéltünk!

Végre még itt az ily studiumok alanyi becsénél fogva, tárgyilagos érvényességérőli, ha bár utólsó elemben szinte üres kérdés tolulhat fel. Korunkban, valamint minden korban, az emberiség baja, miután rajta teljesen segíteni képtelenek vagyunk, mindenben összevissza kerestetett, s mint ilyenkor történni szokott a magában véve ártatlan, sőt célszerűleg alkalmazva a leghelyesb emberi eszmék, intézkedések s többiben vélték azt nem egyszer feltalálni; ily bűnbak volt már, majd a philosophia, majd a különféle vallási rendszerek, majd a polgári statusformák, újabban ismét a tanításbani módszerek is, különösen legújabban a pogány classicusok s velük összefüggő archeo- és mythologiák tanítása; de valamint ebben a mi igaz csupán félszeg nézeten alapul; s ha hibának van helye, úgy az, valamint már előttem erre nézve, nálunk is egy jeles szózat (Fojtényitól 1850. relig. 27 sz.) megjegyezte, nem magában a dologban v. tudományban, de csupán annak hibás kezelésében léteznék; tökéletes igaza van, hogy biz ezzel is csak úgy vagyunk: „mint a rosz gyomrú ember, kinek a legközönségesebb, legegészségesebb s legtáplálóbb étkek is betegséget és böfögést okoznak, míg ellenben az ép gyomrúnak a vas szeg sem árt.”

Mint minden magában haszonvehetlen lehet, jó és rosz célra fordíttathatik, úgy viszont lehet ezt is az emberi szellem, művelődés, tudomány, ismeret, erkölcsiség, sőt a positiv vallásra nézve is kamatozóvá tenni[2]. Miért én ezeket szivesen nyujtom adalékul nem csak Grimm jeles nemzeti archeologiai, és Röth philosophiai ősfogalom vizsgálataihoz, de különösen a Sepp által újabban szellemdúsan és vallási érzettel felmutatott theologiailag fontos ősvallási nyomok ismerete bár mi csekély részleteül is. Tárgyunk már magában érdekes, theologiai és philosophiai momentumánál fogva pedig e tekintetben különösen figyelemre érdemes, mint ismerete a magára hagyott emberiség legfőbb eszméjének a vallás és istentudatnak általában, különösen pedig annak nemzetünknéli nyilvánulására nézve, valamint a nemzet benső élete, jelleme, lelkülete, s ebből a külső körülmények közt alakult története szellemének kiismerésére.

Már most a dolog során hozzá kellene fognom saját mentegetődzés és az olvasótóli vétéseimérti bocsánat kéréshez; mire senkinek nálamnál sem nagyobb szüksége, sem senki nem hajlandóbb, legjobban érezvén magam munkálatom nehézségét és hijányait; és mit annál nagyobb készség és részletességgel fognék azért teljesítni, ha csak reményem lehetne, hogy munkálatom egész kiterjedése s egyes részeiben képes leend a közönség vagy legalább az ügyszeretők és szakértők teljes megkívántató figyelmét magára fordítani; mi azonban mai irodalmi állapotainknál, a nemzetnek irántai folytonos apathiája s ignoralásánál fogva, és minden szorosb tudományos kritikai közérzület hijában épen nem reménylhető.

Azért csak a szembetűnőbb s ne tán sokaknak botránykövül szolgálható eltérőbb és szögletesnek látszóért kivánnám még itt, egyrészt a munka létesítésében vezérelvül szolgált eszméim előtárásával kibékéltetni az olvasót, elmondva azoknak okát s feltételét, nagyobb részt pedig fogyatkozásaim bevallása által azokért tőle bocsánatot és kimentést eszközleni.

Az első mindjárt a tárgy kidolgozását illetné; mire nézve már eleve figyelmeztetem az olvasót, hogy e tekintetben ne várjon sokkal többet: egy összefüggőleg s lehetségig megalapítva szakonkint összeállított magy. mythologiai adathalmaznál. Még is amint azt így veszi kész vagyok bevallani, hogy még eredetileg ennyi sem volt szándékomban, mely sajátlag leginkább csak a körül forgott: egy ily új tan és tárgy tökéletes kritikus s tudományos megállapítására, minden telhető adatot összehozni, azokat az egyes rovatok szerint összeállítani, s a szükséges magyarázó mythologiai eszmékkel, párhuzamokkal kísérni; sok helyt ebben is maradtam; nagyobb részt még is maga a tárgy sokkal életrevalóbbnak jelentkezett mindjárt a kezdettől, miért én sem hagyhattam azt dermedtségében, mint csupán történeti mythologiai adat agregatumot, mely miután még a kritika hozzá szólott volna, s új kezek még bővebb anyagot összehordottak, leendett majdan megalapítva rendszeres tankint felállítandó; hanem máris saját eredvényeimtől ösztönöztetve, megkísértettem annak némileg összefüggőbb előállítása és egyes jelenségek teljes megalapítása általi testesítését.

Miután azonban ennél tovább a dolgot vinni nem gondoltam, igen természetes volt, hogy különösen óvakodtam az épület teljes bevégzése eszméjétől; mindenütt hol szükséges volt, hagytam helyet a hozzá toldás és építésnek, amint új anyag mutatkozik; általában peremtorius, teljesen megállapodó ítéletnek ebben még épen nem véltem helyét, ha olykor ne tán a szöveg kategoricusabban is nyilatkozott volna.

— Ennélfogva szinte különösen tartózkodtam, a hol csak elkerülhettem, a mythologiai resultatumok, philosophemák alkalmazásától, azon a bölcsész mythologok által a mythologiákban öntetszőleg felismerni vélt egyoldalú nézetek és rendszerek bele magyarázásától, melyek napjainkban e tan tárgyalása s megfejtésében túlnyomólag uralkodnak; és csak ott, hol az adathiány az összefüggés végett némileg kiegészítendő volt, a homályos emlékek világosabb felmutatása s értelmezése ily mélyebb motiválást megkívánt — minek homályos emléktöredékeinknél fogva természetesen nem egy helyt kellett megtörténni — kísértem meg a lehető legegyszerűbb világnézetekből a magyarázatot, s ekkép inkább az egyszerű természeti elementaris, mintsem a mesterkéltebb astralis, kalendáriomi, vagy még elvontabb erkölcsi eszme személyesítések képletében keresém az értelmet; egyátalában azonban sehol sem kizárólag, sem ebben sem abban, de az összes jelenségek, fogalmak s képzetek viszonyos egymásrai befolyásában, követve a mythologiai adat vizsgálat s combinatiókban merész, de amazokban eszélyes ovatossággal tartózkodó Grimm tanácsát: man darf heidnische götter (s tegyük hozzá általában az összes vallási képleteket) ausschlieszlich weder auf astrologie und kalender, noch auf elementar kräfte, noch auf sittliche gedanken, vielmehr nur auf ein beständiges, unablässiges wechselwirken dieser aller zurückbringen.

Hol tehát most még kelletinél több történt volna e tekintetben, kimentheti azt a biztosb alap hiánya, ennek erősültével az önként el fog maradhatni; valamint az összes emlékek tisztába hozásával könnyen meg fog alapíttatni az egész mythologiai rendszer. Mind azt, mit e tekintetben saját mythologiánk teljes értelme és felfogására hason eszmék eredete és kifejlődésére nézve legszükségesebbnek véltem a bevezetésben adtam, a többit röviden itt ott egyes cikkekben bevezetésül, máshol végükön kíséretül, a legtöbb helyütt pedig mint rövid közbevetést véltem elvégezhetni. Mind ez által pedig úgy hiszem sükerült az egészet a megkívántató philosophiai nézőponttal áthatni. —

Annál több figyelmet gondoltam azonban, a magyarázás, felvilágosítás, kritikai diagnosis s valódi értelem megalapítására nézve az összehasonlító mythologiai párvonalozásnak tulajdonítani. A félreismerhetlen sükerek, melyeket e nyomon már a tudomány nem egy téren, hogy csak a nyelvvizsgálatban ez által előhozott korszaki mozgalmat s fordulatot említsem, eszközölt, a mythologiai tanok felvilágosítására nézve is a legdúsabban eredményezők; s midőn azoknak sajátunk megállapitására a legnagyobb jelentékenységet véltem tulajdoníthatni, a nagyszerű mythologiai munkálatok állottak előttem, melyek feladatuk szerencsés megoldása által azt tekintélyes alapra emelék.

Itt csak is arról lehetne szó még, mily határok közt, s mily megválasztással történt annak alkalmazása tárgyunkat illetőleg. De bár a szerző magával erre nézve tisztában volt, hogy előbb a legközelebb őseredet és hon, testvérnépi rokonság, azután szellemi hasonlatosság és helyszomszédsági lak általi érintkezések szerint volnának ezek használandók, mindazonáltal az összes mythologiai tanok töredék volta ily tervezet teljes kivitelének nem ad helyt; s ha arra főtekintettel voltam is, még is ott kellett nagyobbára az egyes tárgyhoz merítenem, hol még az iránt legbővebben folyt az eredeti kútfő; hogy annak ismét mindenkor teljes, vagy legalább a csekélyebbnél jobb és bővebbnek felvevésében nem járhattam el egyformán, arra nézve olykor a kevéssel beelégedhetés, máshol az eszközök hiánya korlátozott, sokszor a teli marokból is az ujjak között egy is más is észrevétlenül kifuthatott; így, hogy néhol bővebben, máshol mostohábban járhattam el annak kezelésében, de mindenütt úgy hiszem a legszükségesebb fölösen megtörtént; hol ne talán fölöslegesen, ott, megvallom szemem előtt azon jövő igyekezetek lebegtek, melyeknek még hitem szerint sükerülhet a fenlévő s eddig még elő nem tűnt érintkezési pontokra nézve is a találkozót majdan előhozni, s így erre nézve azok a tárgy körül legalább ébresztőleg — mire pedig első szükségünk van tanunk kiegészítésére — szolgálhatnak.

Ekkép már összes vonásaiban e mű inkább mint egyszerű mythos leirás, mintsem teljes, azaz a mythos történetét s philosophiáját magában foglaló tan, jelenik meg, ha még is az ily határozott elválasztásnak itt helye lehet, valamint a mythologok azt, bizonyára inkább az elméletben felállítani szokták, mintsem hogy azt ily töredékes tanoknál gyakorlatilag is átvinni valakinek valaha sükerülhetett volna. Az első t. i. a mythos leirás (mythen beschreibung), ama egyszerűn a pogány vallási külső jelenségeket előállító tárgyalás, minőket eddig általában szoktunk volt venni a számos encyclopaediai s iskolai felületes kézi könyvekben, különösen a classicus e nemű majd nem egyedüli általánosban művelt mythologiára nézve, melynek nyilt plasticus művészi előállítások, s költői leirásokból vett ismerete, tevé különösen egy ily, máris az egész mythologiát azzal kimerítni vélt, felületes és félszeg előadás tárgyát.

Ily értelemben véve azonban mythologiai leirásunk, hasonló lelketlen kezelésnél minden esetre jóval többet ád, amennyire az sajátlag a mythologiai eszme maradványok szorosabb vizsgálatává, s ezen vizsgálat eredményeinek azután összeállítása, jellemzése s leirásává alakul.

A másodikra nézve, amennyire a mythologia a mythos történetét és szellemét (mythengeschichte, mythenphilosophie) magában foglalni köteles, valami kimerítőt s teljeset adni a mythologiai kezdet, eredet, fejlődés, tökély s aljasodásra nézve, mi megkívántató történeti alappal birjon, teljes lehetetlen, a már többször említett adathiány miatt, s ez legfeljebb csak általánosb, többnyire véleményezett vonásokban adható, melyek összes resultatuma adja azután annak jellemző szellemét. Valamint ez utóbbit vizsgálatunk feladatául nem tekinthetjük, kiknek célja nem e nemű eszmék és rendszerek véleményezésével bibelődni, de előbb anyagot adni, mellynek csupán teljes összegyűjtésével volna amannak tüzetes tárgyalása rendén, — úgy még is ha akartuk volna sem mellőzhettük az e nemű eszméket, a feltünő különbféle adatok mélyebb jelentései magyarázásánál.

Ha tehát népszerűn a munka egészét értelmezhetni és jellemezhetni szabad: az a magyar mythologia összes nyomainak összegyűjtése, vizsgálata és ennek nyomán összefüggő előállítása s jellemzése. Ennyit véltem eleve adhatónak, s jó hiszemmel vagyok, hogy sükerült is adni; ennyit tehát várhat, talán veend és feltaláland is a figyelmes olvasó e műben, s amennyire nem, annyira nézve veszem csupán igénybe az elmulasztásérti bocsánatát.

Más mi a munka szerkezetét illeti. Az előbb mondatott, hogy a munkálatnak, a magyar mythologia vizsgálatánál fogva, egy teljes kritikai apparatussal ellátott adattárnak kellett lenni; mi már magával hozta mind azon sok fárasztó, untató, de elkerülhetlen idézeteket, s ez által a szövegnek a felelős szerző nem kisebb nehézsége, s az inkább okulni vágyó olvasó, mintsem kritizálni akaró tudós történetvizsgáló, folytonos boszontásárai megszakítását, s ennélfogva az egész munkálatnak, egyes hosszabb vagy rövidebb kritikai jegyzetek, figyelmeztetések, s egész excursiók általi töredékes, olykor rhapsodicus voltát. —

E munka azonban telve lévén új adatok s véleményekkel, s még inkább mind azok teljes felsorolásával, melyeket mások eddig bármi csekély érvényességgel erősítésül felhoztak, egyrészt azok bővebb megalapításaul, másrészt eltérő fontosabb adatok mellett meg nem állható érvényességük kimutatásaul, legtöbbnyire pedig legalább eddig el nem hanyagolható adalékul felhozva, valamint ezt tőle a tárgy kritikai kelléke követelte, úgy egyiránt ama újabb állítások s nézetek megalapítását máshonnan vett vélemény erősítésekkel, s így egyiránt amazok, mint emezekre folytonos hivatkozást hű s kimerítő idézésekkel tett szükségessé, sőt ezenfelül a nehezebb v. fontosb helyeken egész birálati értekezletek nyománi megalapítást, vagy csak véleményzést. Az innét támadt nehézségek tehát elkerülhetlenek voltak, sőt nyilván szükséges és megkivántató kellékek, amennyire egy kritikailag összeállítandó magy. mythologiai anyagról van szó; és én egy szavat sem tartanék méltónak a maga rendén történtnek igazolására, jól ismervén magam és olvasóim a szorosan tudományos és ismét a nagyobb művelt közönség, sőt az iskola vagy nép számára készült műnek kellékeit, ha hogy magam meggyőződése s irodalmunk előbbkelő férfiai által figyelmeztetve, sokáig nem küzdök az eszme létesítésével: munkálatomban mind ezen kellékeket megegyeztetve, azt egyiránt könnyen olvashatósága, mint a tudományos kellékeknek is megfelelése által az összes közönségre nézve élvezhetővé s használhatóvá tenni.

Minden igyekezetem dacára azonban e tekintetben nem voltam többet képes tenni, mint a mit itt adok; akár hogy meggyőződve lévén munkám alap föltétele és céljáról: a magyar mythologiai emlékeket birálatilag tudományosan összeállítani, az erre kivántató kellékeket, miként nem akartam, úgy nem is voltam képes az utóbbi nézetnek feláldozni, akár mivelhogy e nélkül vagy saját tehetségemben nem állott volt, vagy hogy maga a tárgy természete, legalább jelenleg még, az ily planirozás ellen általában tiltakozott. De ezen törekvéseim közt egyszersmind mindinkább oda erősült meggyőződésem, hogy ha valahol, úgy bizonyára itt az egymásután fel nem fordítható; előbb kellett a kérdésnek tisztán a tudomány foruma előtt megalapíttatni, mielőtt az a közhasználat és iskola számára is gyümölcsözővé tétethetik.

Nem is szabad becsén fölül emelni az itt utólsó elemben csak a körülforgó nehézséget, mely sajátlag csak a magyar iróra nézve merül fel magyar olvasó közönsége ellenében: miszerint egy kizárólagosb irányban sem remélhetvén magának jelentékenyebb kört szerezni, annak minden tudományos tárgy iránti egykedvűsége, s a tárgykedvelők csekély száma miatt, igyekezni kell néki, ha hatni akar, és nem csupán háladatlan munkát tenni, a lehető legtágabb körre kiterjeszkedni. Senki azért nem érezvén a veszteség súlyát erősben a szerzőnél, ennek egész terhe rá hárul; de én a hittel vagyok, hogy annyi áldozat meghozása közt, néki még ez utóbbitól sem szabad visszarettenni, midőn azt az ügy fölülmulhatlanul követeli.

A másod könnyű feladat tehát, a művet népszerűsítni, nagyobb közönség és az iskola számára feldolgozni, ha az erre csakugyan érdemes és általában életre valónak mutatkozik, miben én azt szerényen a tudomány férfiai ítélete elébe kész vagyok most eleve itt bemutatni, ezutánra, talán egy másod kézre is maradhat, míg az én, eddig legalább még el nem fáradt karjaim, más parlagon hagyott téreinken dolgozhatnak tovább. —

Mind a mellett másrészt öntudatom megnyugtat, hogy minden telhetőt elkövettem mind annak elhárítására, mi a mű élvezetét, még inkább nehezíthette volna; nem is gondolhatom, hogy valami feltünőbb e tekintetbeni eljárásomban felhozható volna, mint talán az idegen idézetek teljes szövegének sokszor terjedelmes közlése; de ezen váltóztatni a felebb mondottaknál fogva nem lehetett. Én nem tudok magamnak képzelni egy teljes kritikai becsű adat fordítást, hol a mondat minden szava, helyezete st. határozó az értelem és eszme előállítására nézve, s melynél fogva a különböző szabad vagy szorosabb fordításnál, kelletlenebb szöveg vagy hűtlen különböző értelem merül fel. Eléggé megtanultuk ezen kútfői revisioink közt nem egy helyt, mily ferdítettet kaptunk eddig az eredeti helyébe.

E mellett még itt tekintetbe kell venni mily kútfőkkel van dolgunk? homályos, határozatlan értelmű krónikai, regés, magok többé az irók s az adott kúlfő által sem értett, hagyományos adatok eltorzított feljegyzésével, hol a nyelvi, stylisticai és irói logicai hiányok közönségesek; hol tehát az adat eredetie, mintegy szöveg volt kitűzendő, mely feletti kritikai értelmezés és értekezés teszi legtöbb helyt e mű legfontosb részleteit, mely által a különös nyomok, értelmek felmerülnek s kimutatvák; ennélfogva még azzal sem hittem a dolgon csak nagyában is segíthetni, ha ezen idegen idézeteket, a hol ne tán a szövegben nélkülözhetőbbek lettek volna, a jegyzetekbe szorítom, és a szövegben a fordítást adom; eltekintve attól, hogy így a terjedelmes irat még egy harmadával a kiadó szerző legyőzhetlen nehézségére szaporodott volna, magában a tárgyban egyenetlenséget eszközöl, és sokszor a nevetséges visszásságnak adott volna helyt, hogy a jegyzetbe leszorított szavak fen a szövegben fő tárgyként vizsgálvák. —

De ha ez már közös benne az adatok idézésére nézve minden más hason kútfői munkákkal, mennyire nevelik ezt még a mythosi, regei hagyományos tekintetek; ki volna mindenkor képes az ezekben oly homályos, leplezett, s még is sajátságos félreismerhetlen mélység, különös felfogás és eredetiséggel adott mythosi eszméket megfelelőleg adni, mint azt a középkori irók s krónikásokon át egész a múlt század azon ideig menő iróknál találjuk, midőn ezek még a néptől vettet, ha nem egész hittel, még is egy nemével a határozatlanságnak vevék fel s közlék; vegyük csak nálunk például a legutóbbi e nemű tudósításokat Béltől, ki az ilyenek elbeszélésében valódilag eredeti s felülmulhatlan, s hitem szerint teljes értelemmel alig is fordítható. —

Hozzáadhatom még végre, hogy mindezekben csak a szükségesebbre szorítkoztam, s közönségesen az úgy is általánosban ismert latin s német nyelvi idézetekre terjeszkedtem, míg a többire nézve csak ott, hol a tárgy elkerülhetlenül kivánta, adtam az eredetit; sőt még ekkor is sokszor szándékomon felül megszorítva voltam az idegen jellegek miatt felmerülő nyomdai nehézségek elkerülésénél fogva. —

Nem kívánnám szinte, hogy olvasóim megbotránkozzanak azon, a külföld jelesb e nemű műveiben ma már általánosan befogadott módszernek követéseért, hogy a rövidebb, ismeretesb név s cím idézetek a helyek számával azonnal a szövegben zárjel alatt az illető adathoz mellékelvék; eltekintve attól, hogy az által ismét a munka terjedelme egy jó részszel rövidebb, mintha azok szám v. csillag és vonal alatt külön len rendeztetnek el, úgy saját tapasztalás mutatja, hogy a folyvást olvasó sincs anynyira háborgatva, ha akár azt figyelembe venni akarja, akár pedig az idézetten átesni kiván, átugorva egyszerűn a zárjel alatti szeme előtt lévőt, mintsem ha minduntalan jegyzések által figyelme le ingereltetik, legtöbbnyire egészen hiába egy fél név s lap számért, és vissza fordulva a szöveghez az elhagyott helyet keresni kénytelen; de egyébiránt is a jegyzetnek belátásom szerint egészen más a célja, beléje a szövegtől eltérő, vagy abba bé nem férő tartozik, s így még mindig a fentebbiek nélkül is elég maradt lejegyezni való.

Mi már magát az előadás nyelvét illeti, itt a szerző még ennyit sem akar felmentésére felhozni és kész minden hiányait bevallani; mert bár nehézsége és kelletlenségének oka gyakran szinte az előadandó tárgy nehézsége, homálya és szakadozottságában feneklik, még is nagyobbára belátja, hogy nyelve hiányait, egyenetlenségét saját rovására venni kénytelen, amennyire sok helyt az összehalmozott tárgy közt nem birt véle. Ha már magában nehéz volt mind azt világosan s összefüggőleg elmondani, mi az ily homályos tárgy jelentésében felmutatandó volt, mennyivel nehezebb volt azt csak alattomban a szavak nyilvános értelme alatt jelenteni akarni, minek kifejezésére még a vizsgálat meg nem ért volt, de mi már egyiránt benne fogamzik; mennyit kellett ismét mai olvasóink erőtlen és elkényeztetett gyomra miatt leplezve oda nyujtanunk, mit máskép meg nem emészthetett volna.

A netalán gyakoribb nyelv, irás, pontozati st. hibák, (ámbár utóbbiban némi merész újitásnak látszót, hol ez nem sajtó hiba, kész vagyok szinte rovásomra venni) egyiránt leirási, tetemesb részt sajtói bűnök, és az ilyeneknek nálunk közönségesb voltánál fogva, olvasó közönségünknek is megszokottabb engedékenységére bátorkodom számolni; felhozva még csak mentségül, hogy távol lévén a nyomda helyétől, a javítás sem történhetett meg a megkívántató figyelemmel.

Végre jól tudom, hogy e térre szállva sikamlós alapra léptem, melyen könynyen nyakát szegheti a józan tudományos törekvés, a teljes bizonytalanság és homályban gyakran tapogatódzva voltam kénytelen a helyes utat keresni, s az által a veszélynek eleve kitéve voltam, hogy azt nem egyszer eltévesztem, s magammal olvasóim is az igaz s valószínű legvégső határain túl vezetem; mert a való s valótlan közt sehol sem oly észrevehetlen a határvonal, mint épen az e nemű kisérletekben.

Mind a mellett elmondhatom én is, hogy teljes erőmből megráztam az ismeret fáját, s ha nagyobbára csak levél és száraz galy hullott volna is le, úgy még is közöttök egy pár éldelhető gyümölcs is található lesz, mely megérdemli a fáradságot, hogy amazok közt is felkeressük. Az e nemű előmenetek természetöknél fogva lassúk, s a kezdetben mindig csak igen föltételesek; de minden lépés tovább és tovább az előbbiek erősödését, szabályosb alakítását, új s teljesb eredmények gyümölcsét hozza elő. És ezen lassú előmenetel a bizonytalantól a valószínűre, valószínűtől a bizonyosra, a tudomány csendes de határzó diadala, a vizsgálódó emberi szellem azon gyönyör érzetteljes munkásságának eredménye, melyet ha a köz érteni s felfogni nem is képes, az általa érlelt gyümölcsön még is folytonosan élődik.

De az új lépés mindenkor férfias erőt s elhatárzást kíván az eszmék és tények ismeretlen országábai béhatásra; csak az a ki mer, nyer, mond a magyar közmondás; s ezen vizsgálatok nagymestere Grimm szerint (gesch. d. deutsch sprache 8): wer nichts wagt, gewinnt nichts, und man darf mitten unter dem greifen nach der neuen frucht, auch den muth des fehlens haben, aus dem dunkel bricht das licht hervor, und der vorschreitende tag pflegt sich auf seine zehen zu stellen.

1853. Februarb.


↑ az illető kérdés: a vallás egyik leglényegesb tüneménye lévén a nép életének, s annak ismerete minden nemzeti költészetnek igen előkelő tényezője; óhajtható lenne, bár mind azt, mit a régi magyarok vallására vonatkozólag kifürkészni lehet, philosophiai szellemmel megvizsgálva, összeállítva, együtt birjuk: azért a Kisfaludy-társaság hazánk történetbuvárainak figyelmébe ajánlja e kérdést: — Mit lehet a régi bel- s külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, valamint a hagyományokból, némely fenmaradt babonás erkölcsökből, s végre a nyelvben találtató nyomokból, a pogány magyarok vallási hitéről és szertartásairól bizonyosat vagy hihetőt kivonni? A legfőbb lény neve „Isten,” mely régi népek mythologiáival mutat érintkezéseket, mi annak eredete, jelentése? honnan származhatott maiglan a néphitben fenlévő „magyarok istene” kitétel? voltak-e elődeinknek több isteneik, vagy egyéb felsőbb lényeik, név szerint mikori s mely eredetű és jelentésű fogalmak az Úr (Ούρ-ος, Uranos? Dankovszky), Őr, Ördöng (Ἂρης, ἂορ; — Eor az ónémet mythologiában? — örök), Ármány (Ahriman?), Manó (Manes?), Óriás, Boszorkány, Fene, Garaboncás, Lidérc stb. s mily viszonyban gondoltattak ezek a legfőbb lénynyel? Milyen volt a vallás viszonya a természethez, annak úgynevezett elemeihez, s bizonyos tüneményeihez? Az „Ég” szó nem vonatkozik-e a nap tiszteletére? Voltak-e, s mily szent vagy csodás állataik? Mi vala hitök a világ eredetéről és leendő végéről, a lélekről, különösen a lélek szabadságáról, s a halálon túli állapotjáról? Volt-e, s miféle összeköttetésben a vallás a fejedelemséggel vagy vezérséggel? Kik voltak a tátosok, jósok, bűbájosok; képeztek-e kasztot, s ha igen, mily hatalommal? Voltak-e, s mely vallási szertartásaik, szent helyeik, áldozataik, imáik, énekeik, ünnepeik, szent jeleik vagy bálványaik, irásuk (rovás; rúnák?), s a vallással összefüggőleg némi csirái a művészetnek? Mit tudhatni az esküvés, áldomás, házasság, lakomák, harcok és temetkezés körüli vallásos szokásaikról? Mit különösen a tor, ravatal, kúnhalmok és halottak tisztelete (gyász) körül? Mit jelent hihetően a „Lapides” szó sz. Lászlónak a régi magyar vallás elnyomását tárgyazó törvényében? Van-e nyoma a régi magyar vallásban egy isteni kardnak, milyennek nem csak más idegen harcos népeknél, péld. a kvádok, alánoknál, hanem a szittyák és húnoknál is van nyoma? S van-e ezzel némi összeköttetésben a harcra szólító kard körülhordatásának magyar szokása? Maradtak-e fen, s mely nyomai a régi hitnek népünk babonás nézetei és szokásaiban? Végre állt-e eleink régi vallása valamely, és mily viszonyban a hellen mythologiával, a parsismussal, manicheismussal, úgy a scythák és húnok vallásával, s másfelől mit lehet annak felderítésére a tatár, finn, sőt a szláv, talán a német népek mythologiájából is előhozni? — Minden állítások, védokok, s a források részletes idézetével kísérendők.

a teljes szöveg olvasható: http://hu.wikisource.org/wiki/Magyar_mythologia