Egy labdarúgással foglalkozó blog egyik bejegyzése szerint a terezíni (németül Theresienstadt) „haláltáborban” a második világháború idején futballbajnokságot rendeztek. Érdekes információ, különös tekintettel arra, hogy a hivatalos holokauszt-történészek szerint Terezínben nem működött „haláltábor”.
 
Futballbajnokság két "elgázosítás" között |
A „Hitler zsidó ligája, avagy futball a halál előszobájában” című bejegyzés szerint „a Prágától 40 mérföldre lévő város táborában több száz mérkőzést vívtak 1942 és 1944 között, amely a zsidók számára a túlélést jelentette, míg a nácik a hely pozitív képét szerették volna ezzel is építeni.” Az írásból kiderül, hogy Terezínben futballozott például Paul Mahrer, aki a csehszlovák válogatott tagjaként részt vett az 1924-es olimpián, majd a „30-as években egy rövid amerikai kitérő után visszatért hazájába”. Mahrer már 40 éves is elmúlt, amikor a terezíni „haláltáborba” hurcolták, ahol azonban nem elgázosítás várt rá, hanem fociznia kellett, mégpedig a DFC Prága színeiben. „Fizetsége nem volt más, mint tehetsége révén szerzett nagyobb mennyiségű és jobb minőségű étel” – olvasható a bejegyzésben, melyből megtudjuk még, hogy miután Mahrer kiszabadult a gaz nácik karjai közül, az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1985-ben elhunyt. „A foci mentette meg családom életét” - nyilatkozta a 25 éves dédunoka, Dani Mahrer.
Tipikus "haláltábor" |
Az elgázosításra váró foglyok csapatai számára rendezett labdarúgó-mérkőzéseket olyannyira komolyan vették a vérengző nácik, hogy a bajnokságnak irányító testülete, ellenőrző bizottsága is volt, a mérkőzéseken profi játékvezetők sípoltak, „az eredményeket, tabellákat és statisztikákat pedig a táborban fogva tartott zsidó gyerekek által készített újságban tettek közzé” – olvasható a blogban. A bejegyzésből az is kiderül, hogy a bajnokságokon több tucat együttes vett részt, melyek „elnevezéseit az a terület adta, ahol a csapattagok dolgoztak (Ruharaktár, Fiatal Ügyvédek, Szakácsok, Hentesek stb.), míg mások kedvenc profi klubjuk nevét választották”. A 70 perces meccseket állítólag Terezín „zárt barakkjában” rendezték meg, „amely olykor nemzetközi összecsapásoknak is helyt adott (Prága vs. Bécs, Csehország vs. Morávia)”. Hétfőn 10 és 2 óra között „átigazolási időszak” is volt, és a csapatok keretei rendszeresen változtak.
A végén még kiderül, hogy a munkatábor elnevezés is túl erős? |
Egy Jirka Taussigot nevű fogoly, aki a terezíni „haláltábor” „legjobb kapusa volt”, a következőképpen idézte fel rettenetes emlékeit: „Mikor a táborba kerültem, nagyon sok csapattól kaptam ajánlatot, szó szerint harcoltak értem. A Ruharaktár csapatát választottam, hiszen így normális ágyhoz és munkához is hozzájuthattam, nem mellékesen jó állapotban éltem túl a szörnyűségeket.” Toman Brod, nyugalmazott cseh professzor és író, 13 évesen látott először meccset Terezínben. „A futball örömöt jelentett számunka, szükségünk is volt rá ebben a keserves időszakban, hiszen ilyen helyzetben fontos, hogy ne veszítsd el az önbizalmadat és méltóságodat. Őrület, de megtörtént” – emlékezett vissza a „haláltábor” egykori foglya, aki gyerekként került ugyan Terezínbe, de valamilyen rejtélyes oknál fogva elkerülte az elgázosítást.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
p.s.: miután a törvény erejével is próbálják korlátozni a téma szabad kutathatóságát, ezért tartom fontosnak ennek a cikknek a közreadásását, átvételét - a teljes igazság kiderítése érdekében (N.J.)
