Payday Loans

Keresés

Nemzeti divat a reformkori Pesten PDF Nyomtatás E-mail
Szépség, stílus, divat - mindennapi esztétikum
2014. szeptember 07. vasárnap, 07:08
Lukács Anikó
Nemzeti divat a reformkori Pesten

A Honderü egy 1843-as karikatúráján1
három alak látható: egy jól megtermett
magyar öltözet úr (KÖrmagyari) elbánik két csenevész frakkossal (Négyesi és Ke
ringi).
A reformkor vitái nemcsak az országgyűlésen és a politikai lapokban, politikai
irodalomban zajlottak: a bálokon, divatlapokban és általában a nyilvánosság szín
terein a nemzeti problematika mindenki számára érthető, érzékelhet formában
jelent meg: a nyelv, a tánc és az öltözék mutatói lettek a nemzetiesedés mértéké
nek. Leggyakoribb jelzőjük, a róluk alkotott értékítélet szempontja az idegen-ma
gyar ellentétpár volt. Ebben a vitában - gyanútlanul is - mindenki részt vett, aki
megjelent a nyilvánosság előtt. Az öltözködés: szükségszerűség, a ruha viszont nem
egyszer tárgy, jelentése van, olvasható. Mivel minden egyes ruhadarabot egy struk
túrán, az adott korszak öltözködési rendszerén belül lehet értelmezni, bármit vesz
fel az ember, azzal akaratlanul kifejezi egy csoporthoz való tartozását, egy csoport
tól való elhatárolódását. Az öltözködés szimbolikus szerepét mutatja, hogy a kul
túrákat, nemzeteket fenyeget veszélyhelyzetben identitást kifejez funkciója meg
erősödik. Hogy veszélybe került egy hagyomány, ezt legjobban a tudatos hagyo
mányőrzés megjelenése jelzi.
Nem volt új jelenség a nemzeti divat: a küls megjelenés, a régi szokásokhoz va
ló ragaszkodás már a rendi nemzethez való tartozásnak is látványos kifejezője. A
reformkorban átalakulóban volt a nemzetfogalom: a rendi korszakban egy kivált
ságolt társadalmi csoport sajátította ki, most nemzeten az egész társadalmat kezd
ték érteni (Varga 1982: 25-40). Megváltozott tehát az a csoport, amelynek összetar
tozását - többek között - a nemzeti öltözék hivatott kifejezni.
A magyar, illetve nyugat-európai táncok megszemélyesítőit ábrázoló gúnyrajz a
magyar tánc reformkori elterjedését és a külföldi táncok vereségét kifigurázó írást
illusztrálja, de önmagában is értelmezhető. A figurák - a szó szoros értelmében,
ruhadarabok formájában - magukon viselik mindazokat a sztereotipikus vonásokat,
amelyek alapján els pillantásra rá lehet ismerni a „magyarra" és a „külföldire", ami
reformkori divatlapok szóhasználatában, a divatok kontextusában nyugat-európa
it, szűkebben osztrákot és franciát, bécsit és párizsit jelentett. A magyar úr nagy
bajuszt visel és paszományos szűk nadrágot, sujtásos mentét, dolmányt valamint
sarkantyús csizmát. Az éppen a folyó vizébe zuhanó áldozatok hátán lebegnek a
frakk sokszor kigúnyolt szárnyai, térdnadrág, harisnya, cip egészíti ki az öltözé
küket.
Ez a karikatúra humoros formában foglalja össze a magyar és a nyugati öltöz
ködési rendszerek reformkori összeütközését, amely a divatlapok tükrében hasonló
hevességgel ment végbe, a valóságban viszont a frakk sokkal inkább megőrizte te
kintélyét, mint a képen ábrázolt Keringi és Négyesi urak.

1 Honderű 1843. július 8. 20.




LAST_UPDATED2