Payday Loans

Keresés

A legújabb

Anekdoták a nevelés történetéből
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2014. szeptember 02. kedd, 15:59

 

SÁROSPATAKI ANEKDOTÁK

"A pataki sötét erdőben
Halva találták Zsoldos Benőt...
Hosszú, hegyes toll szúrva a fülébe,
Íme bizonyság Isten előtt:
Csak Thuküdidész ölte meg őt!"[65]

Mielőtt átlépnénk századunkba, időzzünk még el néhány humoros történet erejéig a Sárospataki Iskola berkeiben. A tizenhetedik század első néhány évtizedével kedvező körülményekkel szolgált a királyi Magyarország protestáns iskoláinak. A legtöbb királyi város, de a földesúri fennhatóságú mezővárosok nagyobb része is, a református és az evangélikus vallású vezetők irányítása alá került, ami maga után vonta a templomok, és az iskolák működésének megváltozását.

A Bethlen Gábor által 1619-ben elfoglalt Felvidék töröktől védett jómódú városainak evangélikus magisztrátusai már a tizenhatodik század utolsó évtizedeiben a már korábban létrehozott iskolákat magas színvonalú gimnáziumokká fejlesztették. Fontos helyet kapott az addig oktatott tárgyak mellett a teológia.

Az evangélikus gimnáziumokban a tanulókat osztályokra bontották és részletesen meghatározták az egyes osztályokban megtanulandó tananyagot, az alkalmazandó módszereket és a felhasználandó módszereket.

Az első - ma ismert - református iskolaszabályzat 1621-ből származik, és a Sárospataki Gimnázium oktatásának törzsanyagát határozza meg. E meghatározás azonban eléggé szűkszavú, kimondja, hogy rendszeres kifejtésben kell előadni a teológiát, amit némi filozófiai bevezetéssel kell támogatni. Ezenkívül gondosan tárgyalandók olyan nyelvek, mint a latin, a görög, a héber.

Fontos helyet kapott a retorika, a poétika és a logika, valamint a klasszikus görög és latin szónokok és költők nagyobb műveinek a megismerése. Az oktatás nyelve a latin volt az iskola minden fokozatán, ugyanakkor súlyos büntetés járt a magyar vagy más nyelv használatáért.

Az iskola a tanítás minősége mellett híres volt olyan emberekről is, mint Johannes Amos Comenius, aki négy évet töltött el Sárospatakon, ott dolgozva ki iskolareformáló gondolatrendszerének alapvető elemeit.

Sárospataki tartózkodása azonban jelentős volt magának az iskolának is, amely sokat tanulhatott a mester tanácsaiból. Comenius számára a gimnázium jelentette a helyet, ahol rádöbbent, hogy a hét éves iskoláról alkotott tervei megvalósíthatatlanok, de itt születtek olyan korszakalkotó művei is, mint a De cultura ingeniorum (A lelki tehetségek kiműveléséről, 1650), a De promario ingenia colendi instrumento solerter versando, Libris oratio (A könyvekről, az értelmi képzés fő eszközeiről, 1650), itt jelentek meg először nyomtatásban a VIA tankönyvei (Vestibulum, Ianua, Atrium) és még folytathatnánk a felsorolást.

Magyar tudósainkból is megfordultak néhányan ebben az iskolában, itt tanított a két, egymástól annyira különböző vérmérsékletű, görög-latin szakos professzor-tudósunk: Szinyei Endre és Zsoldos Benő is. Mindkettő Sárospatak neveltje, Szinyei 1868-tól, Zsoldos 1873-tól lett a gimnázium tanára, és míg az előbbi görög tankönyvet írt és görög-magyar szótárt szerkesztett, az utóbbi Thuküdidész műveinek fordításával foglalkozott. Hallgassuk meg őket egykori tanítványaik beszámolói alapján:

Meg kellett osztozniuk a görög és a latin nyelv tanításán. Szinyei az öregebb jogán így szólt Zsoldoshoz:

"No, Benő, osztozzunk meg hát a görögön és a latinon! Válassz! Én a görögöt tartom meg!"

Állítólag Zsoldos, nagyon diplomatikusan, a latint választotta.

Szinyei Endre, akit diákjai egymás közt "Tuberó"-nak hívták, a gimnázium egyik legszigorúbb tanára volt. Ha egyszer sikerült felidegesítenie magát, akkor ott nem létezett kielégítő felelet, hanem ilyenkor kizárólag szekundákkal árasztotta el a beijedt nebulókat. Szigorúságának egyetlen pozitív eredménye diákjai messze földön híres görögtudása volt. Egyik "gyilkos kedvű" óráján ezt kérdezte egyik diákjától:

"- Van-e lova apádnak?

- Van.

- Hány?

- Van vagy húsz.

- Hát ökre?

- Az is vagy negyven.

- No hát, ha apád mind a húsz lovát meg mind a negyven ökrét elédbe fogatja, azok sem fognak kihúzni a szekundából!"[66]

Hatodikban a görög szekundások unták már a hiábavaló erőlködést, hogy átverekedjék magukat "elégségesre". Ezért, hogy a tanóra az ő számukra is jelentsen némi izgalmat, azt a mulatságot eszelték ki, hogy mindegyik szekundás előre betesz egy kasszába egy-egy krajcárt, majd a tizenöt- tizenhat krajcárból álló kasszát a katedra legtávolabb eső sarkán helyezték el, abban reménykedve, hogy az amúgy is rövidlátó Tuberó, aki nem szeret felállni helyéről, nem veszi észre semmit.

Csengetés után az asztalához letelepedő Tuberó azonnal kiszúrta a kasszát. Meg is kérdezte nyomban, mi az a piszok a katedrán.

Egyik szekundás válaszolt, rövid hallgatás után.

"Tanár úr kérem, ezt az összeget mi, szekundások raktuk össze. Mindenki betett egy krajcárt, s aki először »vág be«, az viszi az egészet."

Tuberó, tudomásul véve a dolgok ezen állását, kiszólította az első szekundást, Böszörményit. Rövid, de fájdalmas küzdelem következett, melynek végére Tuberó ezekkel a szavakkal tett pontot, a kasszára mutatva: "Vidd!".

Diákjai szerint a rettegett tanár gyenge szemeinek kímélése érdekében nem mindig a legpontosabban nézte át a görög írásbeli dolgozatokat. Ezért történhetett meg az, hogy néhány diák efféle mondatokat merészelt beírni dolgozatába: "Hoj vereboj csiripulizin en tojsz házetojsz."

Szinyeinek és Zsoldosnak gyakran kellett helyettesíteniük egymást.

Egy ilyen alkalommal Tuberó felszólított egy keményen izzadó ötödikest, hogy ragozza el a "sum" igét. A szerencsétlen ragozni kezdett:

"Sum, sus, sut,...", de a műveletet már Tuberó fejezte be arcán gyilkos mosollyal: "Summus, suttis, suttyurunt... Szekundát kapsz! Mars be!"

Zsoldos Benő maga volt a megtestesült szorgalom és pontosság. Életében egyetlen egyszer kapták rajta "lumpoláson". Egy érettségi végén, egy kétkrajcáros szivar vásárlása után, végignyújtózkodott egy minden eshetőségre előkészített vizeskancsó mellett diáknyoszolyáján és rágyújtott. "Mit csinálsz Benő?", kérdezte egy éppen akkor belépő szobatársa. "Lumpolok barátom, lumpolok!", hangzott a válasz. Állítólag ez volt az első és egyben utolsó "lumpolása" egész életében.

A fejezet elején található versikét is munkatársa, Kun Pál faragta, és az ő társaságában mondta el kollégáinak. Zsoldos Benő mindössze egyszer emelte fel fejét, az újságból, amit olvasott, mégpedig nevének hallatára, de utána nyomban visszatért olvasmányához.

Egy feleltetési napon történt, hogy míg társai Zsoldos előtt izzadtak, próbálván meggyőzni őt tudásukról, addig az osztály fő tréfacsináló mestere, M. Béla pihentető álomba merült. Amikor Benő bácsi őt szólította ki, társai felriasztották a meglepetten pislogó tanulót, aki a katedra fele tartva felkapott egyik szomszédja elől egy könyvet meg egy szószedetet. Az utóbbit bemutatva, lassan hátrálni kezdett a katedrától a padok felé, hogy jobban hallja társai súgását. "Tovább! Tovább!" nógatta egy idő után Benő bácsi. A diák azonban szomorúan jelentette: "Tovább olvasni nem lehet... mert ez a könyv nem Livius, hanem kalendárium!"

Zsoldos Benő úgy szerette, hogy mind a latin, mind a görög versszöveget diákjai megfelelően skandálva olvassák. Egy újabban Sárospatakra került tanár, Szilágyi Benő, azonban nem kedvelte az efféle hangsúlyozást. Zsoldos egyik régebbi tanítványát így terelte a helyes útra: "Ne skán-dálja ba-rátom!"

Az "Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen is Österreich" vagy röviden, az Entwurf előírásai közé tartozott azon törvény is, mely létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot a 10-18 éves fiúk számára. A gimnázium két szervezetileg önálló tagozatból állt: az I-IV osztályig terjedő algimnáziumból és a további négy osztállyal teljes főgimnáziumból. Az Entwurf szerint a két gimnázium lehet nyilvános vagy magánjellegű. Mégis a német nyelv, mint kötelező oktatási nyelv bevezetésével egycsapásra jelképessé tette azon kitételét, miszerint az iskola közvetlen vezetője az igazgató. Persze ez magyarázható volt azzal is, hogy éppen egy másik előírás szerint a tartományi iskolatanács az iskola közvetlen vezetője.

A pataki gimnázium, egyik tréfakedvelő tanára, Kun Pál[67] a német nyelv professzora volt. Egy alkalommal Göethe Erlkönig című balladáját fordította le az osztálynak, feleltetést ígérve a következő órára.

Kun, arról volt híres, hogy "füstösöket" gyárt diákjainak, hogy mégis tudjanak valamennyire németből, mivel e nyelv tanítását nem vette komolyan, tiltakozva Gróf Csáky Albin kultuszminiszternek a német nyelv tanítása ügyében kiadott rendelete ellen. A feleléskor minden felelőnek egy-egy versszak jutott.

Az egyik tanuló, felolvasván a rá szabott strófát, igyekezett a "füstös" segítségével lefordítani, azonban a műveletbe hiba csúszott, mivel balszerencséjére éppen egy versszakkal lennebbi szakaszt kezdett olvasni az előző órán lediktált "füstös"-ből. Kun Pál rászólt: "Feljebb eggyel, barátom, feljebb!"

Pali bácsi jegyezte meg egyik tanulójának, akinek rettenetesen balul sikerült a német dolgozata, és azzal védekezett, hogy a tudósok mind rosszul írnak, a következőt: "Ez igaz, barátom, de a szamarak még rosszabbul."

"Midőn az országgyűlés megszavazta a védőtörvénynek azt a bizonyos 25. paragrafusát, amely szerint a közös hadseregbe besorozott magyar fiúknak németül is kellett tisztivizsgát tenni: Kun Pál kijelentette - így beszélték akkor -, hogy amíg ő tanítja a németet, nem lesz olyan gyenge tanuló a pataki főiskolában, aki szekundát érdemelne németből.

Kun Pálnak ezt a szájról szájra adott kijelentését a diákok aztán úgy magyarázták, hogy németből alig tanultak valamit."[68]

Nagy sikere volt a pár évvel a világháború előtt németből vizsgázó, félév közben elbukott ifjak közül annak a kijelentése, aki leírva mit lát az elébe tett képen, a "Mädchen" (lány) szó elé a "Das" névelőt tette. A vizsgáztató kérdésére ezzel indokolta tettét: "... mert a tizenhat éven aluli lányok semleges neműek."

Hagyjuk el Sárospatakot egy érettségi vizsgajelenettel. Az eseményen a kormány képviselője a már bemutatott Beöthy Zsolt volt.

Szokása szerint gondosan végigolvasta az írásbeli dolgozatokat, és arra lett figyelmes, hogy a német dolgozatokban rengeteg hiba nincsen aláhúzva. Próbálván a botrányt elkerülni, négyszemközt felelősségre is vonta a német nyelv és irodalom professzorát, aki így mentegetőzött:

"Hát, kérem, azt már csak nem lehet tőlem kívánni, hogy minden német szót megnézzek a szótárban!"...

 

 

 


*


Sata Előd

 

 

Anekdoták a nevelés történetéből

 

SZAKDOLGOZAT

1996

 

TARTALOM


 

http://mek.oszk.hu/01900/01935/01935.htm#7