JANUS PANNONIUS
(?, 1434. augusztus 29.– Medvevár, 1472. március 27.)
Pannoniae decus, Pannónia ékessége ---
így nevezte itáliai iskolatársa, tanítómesterének fia és utóda,
Battista Guarini az első nagy humanista költőt,
aki Itálián kívül született: Janus Pannoniust,
aki először hozta el a Múzsákat a Dunához.
Majd’ félszázaddal a költő halála után a ritka ékkövekhez hasonlítja őt
Janus-verskiadása előszavában az elzászi humanista, Beatus Rhenanus.
A humanista hagyomány Orpheuszhoz hasonlítja őt,
aki lantszavával megmozgatta maga körül a világot --
ez a hasonlat érzékelteti talán a csodát,
azt, hogy a költő, aki nemcsak a múló időben,
hanem a költészet múlhatatlan kiválóságában is
első volt, ilyen hamar nagy hírt szerzett magának és hazájának.
(...)
http://www.januspannonius.hu/html/jp_eloszo.htm
Epigramma - Epigramma
Nam vicia ipsa uno vel tota apprendere captu
perfacile est, via prona patet, nec longius absunt.
prodere virtutis sudorem aeterna locarunt
Numina, longa illuc et praeceps semita ducit,
aspera et inprimis, sed cum stetit arce suprema,
quae modo dura fuit, facilem se praestat eunti.
|
Epigramma -
Epigramma [Mert a hibákat akár egy kézzel is el tudod érni...]
(fordította: Csonka Ferenc)
Mert a hibákat akár egy kézzel is el tudod érni, Széles az út, értük nem kell soha messzire menned. Ám ha a célod a jó, az erény, tudd, azt a magasba Tették isteneink; oda hosszú és rögös úton Juthatsz el; de ha már célodnál jársz a magasban, Onnan nézve az út: sima, kellemes és gyönyörű volt.
Janus Pannonius Epigrammata lasciva Pajzán epigrammák
MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG, MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?
Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta, s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is. Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra, hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát. Ettől fogva sokáig - félve, hogy újra becsapják -, Róma alánézett a reverenda alá. Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot, míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa. Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.
SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS
Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst? - ennek a jámbor nép így magyarázza okát: akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze. Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem, s mellyel az emberi faj újrateremti magát. Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá, más-másfélékké tette az embereket. Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított, s tette a másik lény lába közé e csomót. Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát, és e csomó folyton visszakivánja helyét.
|
|