Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAGY JENCIKLOPÉDIA TERV - XXI.
Szabat ötletek, feljegyzések, vázlatok
PETŐFI SÁNDOR
A kutyák dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
*
A farkasok dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
*
Kölcsön
Ha rosszul, rosszkor, rossz helyre,
Akkor a kölcsönt és barátod is veszíted
*
Fizetett ellenség
Alkalmazottaid vannak
Lovat adsz alájuk – lázítod őket
*
Te
Nem vagy kiégett pedagógus
Te élvezed a kicsikkel együttléted
(csak ne büntetné a törvény a pedofíliát)
*
Más
Te nem olyan vagy, mint az átlag
Te visszafelé olvasod a könyveket
*
Egy életen át
Két ember helyett
enni, inni, dolgozni, aludni, ölelni…
*
Titok
Mindenkiről mindent tudni akarsz,
De legalább a közeli hozzátartozóidról
*
Körülbelül
Te mindent egészen pontosan
akarsz tudni, vagy akarsz tudatni:
ki, mikor, milyen ruhában, cipőben indult el…
*
Non fiction
Felrohansz a színpadra
Lefogod Otelló kezét, hogy ne öljön
Bekiabálsz mint a gyerek: ki a gyilkos
*
Mennyiség-minőség
Olcsó húsnak híg a leve
A tablettás borból többet ihatsz…
Az olcsó ócska vacakból holnap újat vehetsz
*
Méregital aranypohárban
Rab madár az aranyketrecben
*
Fatalista
Fátum – végzet
Minden előre és pontosan meg van írva
Szabadságunk e szükségszerűség felismerése
*
Minél rosszabb, annál jobb
*
Kellemesen csalódó
A lehető legrosszabb kimenetelt jósló,
S ha nem így történik, akkor annál jobb –
Ha meg igen, akkor „én megmondtam”…
*
Titkok
Amit nem mondhatnál senkinek,
Vagy csak nagyon kiválasztottaknak,
Azt közprédára teszed, az internetre viszed
*
Rémeket látsz
A falra fested az ördögöt
Meglepődsz, ha megjelenik az idézett
*
Fakutya
Sok nevetésnek sírás a vége
Mindene röhögcsélsz, hogy ne kelljen sírnod
*
Bajkereső
Felébreszted és ingerled a házőrző vérebet
*
Kihívó
Versenyre kelsz magasugrásban,
Te csiga vagy, az ellenfél szöcske
*
Erőpróbázó
Magának nehézségeket kitaláló
Vagy csak guggolva jár, vagy békaügetésben,
Vagy cigánykereket hányva, vagy tótágast állva
*
Nem nézel a szemembe
Beszélgetés közben forgolódsz,
Vagy stabilan hátat fordítasz,
Esetleg előhajolva a lábad között nézel vissza
*
Biztos, ami biztos
Minden lépésedhez engedélyt kérsz
*
Állóképesség
Egy kis szellő, egy legyintés is leterít
*
Vészkiáltó
Addig-addig ugratod be a falu,
Hogy csak vaklármázásra futnak össze,
Hogy amikor tényleg nagy a veszély,
Még a füle botját sem mozgatja senki...
*
Hölgyválasz
A táncban kivétel,
de az életben szabály
Aki ennek az ellenkezőjét hiszi,
Azt úgy képzeli, ő tanítja meg a halat úszni…
*
Sorsoló
Teendőid, kötelességeid
Felírod egy-egy sajtpapírra,
Berakod egy koszos kalapba,
És vakon kihúzod a sorrendet…
*
Semmit
Nem bízol a véletlenre,
Minden lépésed előre megkoreografálod
*
Görnyedt
Nem bír kiegyenesedni teste-lelke,
Mert oly sok keresztet cipel a hátán, szívén,
Amiknek nagy része másoké, nem az övé
*
Takarékos
Aki figyeli, melyik alma romlik,
És azt gyorsan meg is eszi, de mindig azt
Így ép, egészséges almát soha életében nem…
*
Úgy teszel, mintha értenéd,
Pedig már elveszítetted a fonalat,
De attól félsz, hogy hülyének néznek,
S így mire már végképp lemaradsz, ré késő…
*
Kiszáradó fa
Elvágod a gyökereidet
Ami a szülőföldből, anyanyelvből és irodalomból
Ill. az ehhez fűződő emlékpatakokból táplálkozik
*
Önfeláldozó
Te mindent megadsz egyetlen gyermekednek
Ha már az apját elengedted, testvére nincsen…
Minden kívánságát lesed, és erőn felül teljesíted
*
Olyat teszel, ami után szembeköpöd magad
*
Magvető
Nem ülteted el a magot, elhal.
Vagy szikla közé hajítod, a szélbe hajítod -
Te sem áldozod be magad, nem is teremsz:
Megkímélten adod vissza magad Teremtődnek…
*
Humánus
Neked olyan kínos fájdalmat okozni,
A nemkívánt udvarlónak „Nem!”-et mondani
*
Úgy bánsz magaddal,
Mint aki a hegedűvel szöget ver be
*
Hülyegyerek
Sokat és sokáig hülyéskedsz, és úgy maradsz
*
Privát nyelv
Minden szónak új, más jelentést tulajdonít,
S magára vessen, aki nem érti – úgy kell neki!
*
Veleszületett – szerzett
Azt tanulnád meg, amire születni kell
Arra születnél, amihez szorgalmas gyakorlás kell
*
Diplomás – dilettáns
Ha nincs igazolt képesítésed,
Nem is kezdesz festeni, énekelni,
Még a saját magad örömére sem igen,
Még a naplódnak sem írsz egy versikét sem…
*
Az akarót
Repíti az isteni szél,
A nem akarót vonszolja
*
Pecsétes írás
Nálad a szükség sem bont törvényt
Inkább megfagysz, de feketén nem építkezel
*
Koncentráció-hiány
Örökké elkalandozik a figyelme
Pedig a sztrádán száguld a családtagjaival
*
A vízen jár,
De előtte leveri a cölöpöket
(min egy halálugrás védőháló felett)
*
Mérleg
Sok rosszat nem tett,
De nagyot sok jó megtenni elmulasztott,
És sok rossz elkövetését nem akadályozta…
*
Dolgavégezetlenül távozik e világról
*
Hazudik,
Mintha könyvből olvasná
Nem is mer élőszóban „rögtönözni”
*
Önmagad leértékeltető
Női szépségversenyen induló
*
Almát a körtével hasonlítgató
*
Közös nevező
Minden létező értékét pénzben kifejező,
És így már egymással könnyen összevető…
*
Katolikus orvos
Felírja a „gyógyszereket”,
Nem ácsingózik hálapénzre,
Igyekszik empatikus, „humánus” lenni,
De nem teszi rá kezét a „betege” fejére…
*
*
Kétlelkű
Imádkozni a templomba jár,
Gyógyulást meg az orvosi rendelőben keres
*
Megbomlott
Magában beszél
Magának mond vicceket
*
Túl büszke
Mindenért fizetni akar
Ő senkinek nem akar adósa lenni
Még egy szívességet se fogad el „ingyen”
*
Csendhiány-beteg
Az észérvek tumultuózus zajában
Nem hallgatsz a szív halk sugallatára
*
Élettisztelő
Nem mersz egy lépést sem tenni,
Hátha agyontaposol egy ártatlan hangyát
*
A cigány a maga lovát dicséri,
Te meg ócsárlod a portékát, amit árulsz,
Szinte lebeszélve a vevőket a vásárlásról…
*
Önkép retusáló
Nem vagy magaddal megelégedve,
Egy éppen futtatott sztárra hasonlítanál
*
Nem egy élő, gyarló asszonyt,
Akinek hibái, fogyatkozásai vannak,
De egy eszményt, egy ideált „szeretsz”
*
Ajtóstul rontasz a házba
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten
*
Önfogyatékosító
Vakká tesz a keserűség,
időlegesen süketté a gyűlölet,
és érzéstelenít a kegyetlenséged
*
Önbeteljesítő jóslat
A balhited is hegyeket mozgat
Beskatulyázod, leírod, elveted magad,
és lám, a fejlemények téged igazolnak…
*
Nyakas
Bármire kész vagy,
Csak változtatni ne kelljen életformádon
*
Nem figyelsz az ellenségedre,
Pedig olykor csak ő mond rólad igazat
*
Igazmondó
Aki még az ellenségnek sem hazudik
Nem tudsz blöffölni, lódítani, túlozni stb.
*
Látszat
Minden fénylőt aranynak veszel
Energiáid látszatok fenntartására pazarolod
*
Óvatos
Úgy óvod meg magad a csalódásoktól,
Hogy ügyelsz rá: ne is essél szerelembe
*
Nem kérsz a keserű gyökérből,
Csak a virágot, a gyümölcsöt élveznéd -
Szeretné, ha tölcsérrel töltenék belé a tudást…
*
Elefánt
Púp a háton
Nem veszed észre magad
Nem fogod fel, hogy itt most teher vagy
Például: a felesleges-káros harmadik személy
*
Békaperspektíva
Vagy a kulcslyukon át látott világ
Vagy amit elefántcsonttornyodból távcsővel…
Vagy amit a repülőből látni lehet a hazából…
*
Semmit nem tudsz
Még azt is mástól kérded,
mi és mennyire, és hogy fáj neked
*
Üresen cseng
Minden szép szavad
Mert nincs mögöttük megélt sors,
Nincs a szenvedés aranyfedezete
*
„Arany középút”
Nem találod el a bátorság mértékét,
Így alapvetően inkább „óvatos”=gyáva vagy,
Amit időnként vakmerő lépésekkel ellensúlyozol
*
Fokozás
Egy ön- és közveszélyes ember
Egy életveszélyesnek nyilvánított épületben
*
Ideiglenesen
Úgysem tudható, meddig fogsz itt lakni
Minden csak átmenetire építesz fel/meg
És tűzoltómunkával tartod lakható állapotban
*
„Építkező”
Homokra – kártyavárat – légvárat
Az első szellő, egy óvatlan mozdulat lerontja
*
A családi szokások foglya
Sohasem jártál, laktál még más háznál
Azt hiszed, hogy csak úgy lehet élni, ahogy ti
Sosem reflektálsz rá, mire – nem – neveltek,
Hogy annyi minden egész másként is lehetne…
*
„Világlátott”
Egynyelvű, egyszokású nép
Még sosem mozdultál ki a szülőfaludból,
S ha valaki nem úgy főz, eszik, ahogy te,
Akkor azt értetlenül nézed, ki is neveted
*
„Női szeszély”
Csak akkor teljesíted kedvesed kívánságát,
Ha neked elfogadhatóan meg tudja indokolni,
Hogy például, most nem ezt, hanem azt enne…
*
Útra induló
Aki kimerül a hosszas előkészületekben
Vagy a hátán el akarja vinni, cipelni fél lakását
*
Humorérzék
Mások nevével szeretsz viccelődni
A gyerekednek a Vég Béla nevet adod
*
Bolgár kalauz
Ha nem ért magyarul,
Akkor lassabban és hangosabban beszélsz
*
Te sem akarsz kilógni a sorból,
Lefelé nivellálódsz, a középszerhez idomulsz
*
Hagyod
lepusztulni a lakókörnyezeted,
S alig veszed észre, hogy milyen hatással van,
Hogy lassan, de biztosan te is leépülsz
*
Egyezség
Nem állapodtatok meg világosan,
S most utólag már hiába háborogsz,
Ha a másik fél túl rugalmasan értelmezi ezt…
*
Mélyvíz
Magadtól sem ugrasz bele
Nem engeded bedobni magad
A sekély vizekben próbálsz úszni tanulni
*
Én
olyan jó vagyok
Nem loptam, csaltam, öltem
Nem szorulok így emberi/isteni bocsánatra,
Ezért hát másnak sem bocsátok meg semmit
*
Életmű – opus
Ércnél maradandóbbnak szánod,
De a tengerparti homokba írod versed
*
Agresszív kismalac
Beleesik egy mély gödörbe,
S arra vetődik egy vadmalac.
Ő így szól hozzá:
- Várj, hozok segítséget!
- Nem várok! – feleli…
*
Zárva teremett
Nem nyílsz meg senki ember előtt,
Mert nem akarod kiszolgáltatni magad,
Hisz akkor kiismerné gyengéidet,
S ha megharagszik, és ellened fordul,
Akkor tudná, hova kell ütni…
*
Mazochista
Az önkínzás mestere
Aki örömét leli az önsanyargatásban
Ami így nem is öncélú, hisz neki ez így jó…
*
Rossz reakciós
Ha nagy öröm vagy bánat ér,
Arra mindig bő evéssel reagál
(jutalmazod vagy vigasztalod magad)
*
Istenkáromló
A teremtőt kárhoztatod,
Hogy miért nincs két életed,
Vagy minimum kettő belőled,
Vagy legalább négy kezed és lábad
*
Őszinte
Ő szinte egy szalonképes szadista lélek
*
Kereskedő
Aki az eszkimóknak hűtőgépet árul
Aki a sivatagban nem tud vizet eladni
Aki hozomra „árul” boldog-boldogtalannak
*
Termelő
Mit termel ő?
Nem nyereséget, csak veszteséget
De azt lankadatlanul, szorgalmasan, igyekvően
*
Önhitt
Nem törődsz a baljós előjelekkel
Egy voluntarista, aki nem lát akadályokat
Egy akarnok, aki kisistennek képzeli magát
*
Kíváncsi
Aki hamar megöregszik
Akinek már nincs új a Nap alatt
*
Istenfélő
De aki csak úgy gondol az Úristenre,
Mint ijesztően hatalmas, szeszélyes zsarnokra
*
Félelmet nem ismerő
Nem félsz, de azután nagyon megijedsz
*
A vagyonodat erővel vették el,
Istenhited, hazafiságod magadtól adtad fel
*
Aki folyton új utat tör
Aki minden járt utat elhagy
És aki a széles országúton halad a pokolba
*
Jean de La Fontaine:
A Farkas és a Kutya
(Le Loup et le Chien)
Egy Farkas csonttá és bőrré fogyott - a kutyák oly jól őrizték a nyájat – s egy eltévedt Doggal találkozott: szép s nagy volt a ragyogó szőrű állat. Széttépni? Hogyne, boldogan! – tűnődött Csikasz; de hogyan? A támadásból csata lenne, Bodri keményen védekezne, hisz ereje van, rengeteg… Jobb lesz, véli, ha hízeleg; s valóban, azzal környékezi meg, hogy dícséri pompás pocakját. „Barátom, neked is megadják e hájat – hangzott a Kutya felelete. – Költözz át, és jól jársz vele: erdei társad szinte fordul a sírba, mind oly satnya koldus, hisz éh-koppon telik éjjele-nappala. Biztonság? Mit nem még?!
Nem kap ott senki semmit, csak amit kínnal kiverekszik. De ki engem követ, annak jobb a sora!” – „S mi lesz a munkám?” – Kérdezte a Farkas. – „Szinte semmi – felelt a Kutya – az utast és koldust kell hogy űzd, ugasd; hogy nyalj a háznak és legfőképp az uradnak; ennek nyomán jön a jutalmad, a sok jó zaba, mit a fizetésed ont, a galambcsont és a csibecsont meg a drága simogatások…” A Farkas szinte sír, úgy tetszik neki, hogy mily jövő vár rá, milyen álmok – de meglátja, az Eb nyaka hogy kikopott. – „Ez mi?” – kérdezi.
– „Ez? Semmi.”
– „Nono.”
– „Csekélység.”
–„Halljuk csak!”
– „Hát az örv, melyhez kötve vagyok, tán az az oka, hogy a szőröm ott kitépték.” – „Kötve vagy?! – szól amaz – hát nem jöhetsz-mehetsz kedvedre?” – „Nem mindig, no de hát mi van abban?” – „Az, hogy énfelőlem akármennyit ehetsz, nem maradnék a kéjlakodban, adna bár a világ kincset, vagyonokat!” – felelt Farkas mester, s uccu – most is szalad. /Szabó Lőrinc/
|