Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
ÁLBARÁTOK, LELKI HADVISELŐK KÖNYVE
Szabad ötletek jegyzéje - Solymárvölgy, XXI.
MOTTÓ
A barátaimtól védjen meg a Jóisten,
Az ellenségeimmel elbánok én magam is
PETŐFI SÁNDOR
BARÁTAIM MEGÖLELÉNEK...
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Késobb tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. elott
Olyan közel férkőzik hozzám,
hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat
*
Soha nem szerettél feltétlenül,
mindig ki kellett érdemelnem kegyed
*
Telistele jószándékkal
nagy buzgalommal kövezed utam a földi pokolba
*
Pihenni vágyó vendégként fogadom,
ő dologházat varázsol otthonomból…
*
Ahogy anyáskodva végignéz lakásomon,
kínosan érzem, milyen szegényes
*
Ha már kudarcot vallott,
„nagy bölcsen” engem is lebeszél a páros életről
*
Erőszakmentes szirénhangoddal
elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak…
*
Engem agitálsz ezerrel arról,
amiről még te sem vagy meggyőződve
*
Ugye csak nekem akarsz jót,
amikor magad alá szervezel az Amway-ben?
*
Elhitetnéd velem is:
megfogtam az isten lábát, és pilótajátékra hívsz
*
Abban a hiszemben tartasz,
hogy van igaz jó barátom, s így nem keresem
*
Hiúságom kihasználva addig-addig hízelegsz,
míg kiénekled a sajtot…
*
Te csak jót mondasz nekem rólam,
de nem őszintén: pont így ártasz!
*
Azért dicsérsz mindenben „agyba-főbe”,
hogy erősítsd a kapcsolatunkat
*
Hízelgésed gátolja igaz önismeretem:
így rosszul választok pályát, társat
*
Anyagi és szellemi kiskorúságba tartasz,
hogy életfogytig anyáskodhass
*
Segítőkészségemmel visszaélve
mindig kérsz-kéregetsz: pumpolsz engem
*
Barátian ölelgetve
kitapogatod gyenge pontjaim, hogy majd odadöfjél?
*
Magadhoz láncolsz, érzelmi függésben tartasz,
majd csicskáztatsz…
*
Nagyon keveset vársz el tőlem
elhitetve, hogy nem vagyok képes többre
*
Fokozat nélkül
túl magas követelményeket támaszt:
kudarc s csőd a vége
*
Kapcsolatunk megszakadásától félve
nem szembesít élethazugságaimmal!
*
Illúziókba ringat:
csak hadd higgyem, tényleg énekes pályára termettem
*
Te csak az igazat mondtad…
de rosszkor és rosszul, így lebunkóztál vele
*
Atyáskodva bábuként dróton rángatsz:
te jobban tudod, mi a jó nekem
*
Ismeri érzékenységemet,
mégis egy poénért kockára teszi barátságunkat
*
A tanár-diák kapcsolat megszűnte után is
osztályozod jó-rossz válaszaim
*
Türelmetlenül-figyelmetlenül hallgat:
ő már tudja is, mit akarok mondani
*
Annyira imádod magad,
hogy istenként engem is a képedre formálnál
*
Évek óta hallgatlak,
mégis a leglényegesebbeket elhallgattad magadról?!
*
A tanácsomat kéred,
de nekem kínvallatni kéne téged a tényfeltáráshoz?
*
Időm s szellemi energiám áldozom a jó tanácsért,
de alig fontolod meg…
*
Éjszakán át gyötröm magam
életproblémáid megoldásán,
te meg lazán egyből elveted
*
A legváratlanabb időpontokban törsz rám
halaszthatatlan ügyeiddel
*
Addig van mellettem,
míg jól megy sorom vagy ennek várományosa vagyok
*
Amikor már minden tudásom „leszívtad”,
köszönet nélkül odébbállsz?
*
Természetesnek veszed,
hogy te mindig csak kérsz, én pedig adok
*
Nem tesz fel oly kérdést,
amire elmondhatnám:tőle mire lenne szükségem
*
Hogy ne bízzam el magam,
sose ad nekem igazat, és sohasem dicsér…
*
Nagy „szeretetedben”
féltékenyen elűzöd mellőlem potenciális barátaim
*
Addig „barátkozol” velem,
míg mindenben helyeselek, szolgálok neked
*
Velem csak akkor foglalkozol,
ha már minden más dolgod befejezted?
*
„Ha ló nincs, szamár is jó” alapon
fordul hozzám, csinál velem programot
*
Én komolyan veszem adott szavát,
ő meg szeret könnyelműen ígérgetni
*
Nehezen fordulok hozzá szorultságomban:
kalács helyett tanácsot ad…
*
Kisebb kérésem ritkán utasítja vissza,
de érezteti: mekkora a szívesség
*
Ha külső támadás, inzultus ér,
nem állsz ki mellettem, semleges maradsz
*
Válóperedben elvárod:
másik barátom, ex-társad ellenében álljak melléd?
*
Ő elsősorban az emberiség barátja,
„kicsinyes” gondjaimmal zavarnám…
*
Életművészként megkomponált napjaidat
csip-csup ügyeimmel elrontsam?
*
Lelki elesettségem kihasználva
életmentő akcióként szervez be szektába
*
Holtodiglan atyai jóbarát akarsz lenni,
aki vájkálhat a magánéletemben?
*
Ha anyagilag segített,
akkor jogot formál életem totális ellenőrzésére…
*
Valahogy mindig akkor hagysz ki,
amikor nagyon jó a programod…
*
Szégyenérzet keltésével
elérnéd természetes vágyaim elfojtását
*
Annyira fokozod az izgalmat, hangsúlyozod a tétet,
hogy begörcsölök
*
Bagatellizálod kihívásom,
miattad lógom el a felkészülést, s megbukok
*
Az első kedves szóra
már terhesen bizalmaskodsz, bratyizni kezdesz…
*
Azt hitted, hogy neked használt,
így nekem is adsz „életelixír” drogokat
*
Nem akarsz egyedül ázni-fázni:
visszahozatod a tündérrel tesóidat…
*
Magadtól soha nem veszed észre,
hogy most te nekem miben segíthetsz?
*
Amikor segítséget ajánlok neki,
nem hallja ki mögüle a segélykiáltásom…
*
Úgy tesz mintha nekem segítene,
pedig csak üdvözülési jópontokat gyűjt
*
Kampányszerűen lerohan
az általa elképzelt segítséggel, majd ismét el…
*
Nem vagy non stop elérhető,
önkényesen kitűzöl nekem fogadóórákat
*
Eléred, hogy neked gyónjam meg bűneimet,
de te titokban tartod tieid
*
Úgy beszélgetünk
mintha te lennél a doktor bácsi, én meg a beteg gyerek
*
Még sose láttam a szemében:
én valami újat, igazat mondtam volna neked
*
Örök asszimetriában élünk,
mindig te faggatsz ki engem töviről hegyire
*
Ha fél lábbal jelentkezem Tarzan szerepére,
te még akkor is biztatnál?
*
Úgy irányítja a beszélgetés menetét,
hogy a neki kedvezőt tematizáljuk
*
Ha már döntöttél és engedsz,
akkor is kéreted magad „csak úgy”…
*
Hiába tudnád rögtön teljesíteni kérésem,
egy-két kört még futtatsz…
*
Ha téged ér támadás,
magadtól hátam mögé bújsz, hogy engem üssenek
*
Állítólag szeret,
de ezt csak szóban-mimikában, de nem tettben fejezi ki
*
Tudható,hogy a javamat akarja,
de röstelli szeretetét érzékien kifejezni
*
Sajnálja tőlem a jó szót, elismerést:
legfeljebb hallgat, ha ízlik a főztem
*
Csak akkor ad feleslegéből,
ha hamar visszaadom vagy hálaadó imát kap
*
Kisegít ugyan szorult helyzetedben,
de úgy, hogy többet ne kérj semmit
*
Kétszer ad, aki gyorsan ad –
te olyan lassan adsz, hogy felét se éri…
*
Támogatásodnak – kimondatlan - feltétele van:
pl. át kell térnem hitedre
*
Azért van rám szüksége,
hogy valakinek előadhassa végtelen történeteit
*
Azért van rám szüksége,
hogy legyen, aki csodálja a bölcselkedéseit
*
Legújabb elgondolásaidat, életforma újításaidat
rajtam kísérletezed ki
*
Ha egyszer megbuktam a „vizsgádon”,
nem adsz új esélyt a javításra
*
Ha széttöröm a lelki függőség láncait,
akkor végleg eltaszítasz magadtól
*
„Szeretetedben” mindent megengedsz,
s nem nyesegeted vadhajtásaim…
*
Vallási, iskolai, katonai köntösben
teljesen betörsz kezes bárányodnak
*
Bármi rosszat elhiszel, amit rólam hallasz,
s már nem is vagy rám kíváncsi
*
Barátságunk címén feljogosítva érzed magad
bármikor bármivel zavarni
*
A mélyvízbe dob úszni tanulni,
de vészhelyzetben nem dob mentőövet…
*
A focipályán egy mindenkiért, mindenki egyért,
de utána már semmi…
*
A meccs közben teljes a véd- és dacszövetség
– de csak a sípszóig…
*
Békeidőben nagyokat bulizunk,
de ha üldözőim elől hozzád menekülnék…
*
Csak addig barátkozol velem,
amíg egy új „jobb” nem jön, s el is feledsz
*
Humoros szellemességeid
rajtam csattannak, a rovásomra tréfálkozol
*
Meg se próbálod humorral stb.
érzéstelenítve elmondani a fájó igazságot
*
Amikor kezeskedni is kellene értem
– pl. banknál -,
bujkál vagy elhajt…
*
Biztosra ígér munkát, lakást,
így én már – sajnos - nem is keresek tovább
*
Csak kontrasztnak használ,
hogy annál okosabbnak, szebbnek látszódjon
*
Nekem is juttatsz munkát,
de annak nehéz, piszkos, monoton részét
*
Rajtam próbálod kiagyalt-összeolvasott
oktatási-nevelési módszeredet
*
Úgy bánsz velem
mintha fizetett mindenesed vagy alantasod lennék
*
Ha te már nem tudsz megállni a lejtőn,
engem is magaddal rántasz
*
Ha jól megy sorod, lerázol –
ha rosszul, akkor persze „Fogjunk össze!”
*
Módszeresen kiskorúsít:
nem kéri ki véleményem, nélkülem dönt rólam
*
Majd mindenben utánzol
vagy mert istenítesz vagy hogy kifigurázz…
*
Több bajt okoz nekem a levakarhatatlan rajongása
mint más utálata
*
Egy ideig szent emberként tisztelsz,
hogy majd sárba ránts és taposs
*
Ha felhívom, talán még örül is,
de magától sose jutna eszébe kezdeni…
*
Minden bánatod és bajod megosztod velem,
de örömöd-jósorod már nem
*
Csak azért adsz valamennyit kölcsön,
hogy egy jó ideig ne is lássál…
*
Rám varrod magad, egy púp vagy a hátamon –
le se tudlak vakarni…
*
Az az elefánt vagy, aki nem érzi,
mikor felesleges-káros a jelenléte
*
Hálájával tényleg örökké üldöz:
kis szívességemet vég nélkül köszöngeti
*
Hiába adtam bocsánatot,
mégis szinte életfogytiglan kérsz, könyörögsz?
*
Nálad sohasem lehet tudni,
mikor viccelsz és mikor beszélsz komolyan
*
Törődés címszó alatt
utánam koslat és magánügyeimbe üti bele orrát
*
Amikor a legnagyobb szükségem lenne rád,
pont akkor se égen, se földön
*
Minden hozzám szólásodban
van valami kétértelműség, rejtett célzás
*
Barátságod fejében és feltételeként
vétkes cinkosságot kérsz tőlem?
*
Nem is fogod fel,
miért veszem zokon, ha potyára hívsz vagy küldesz
*
Tegnap még lázasan nagy terveket szőttünk,
ma meg alig biccent nekem
*
Ha önhibámon kívül megvárakoztatlak,
drámai jelenetet rendezel…
*
Rólam – pláne előttem – semmi rosszat se szól,
de a rokonaimról annál inkább…
*
Ha el is ismer valamit:
érdemeimet kisebbíti, a szerencsét hangsúlyozza
*
Ha egyszer valami mázlival sikerült,
bedumálod: ez nekem rutin munka
*
Azért és addig fényezel,
hogy a neked oly muszos feladatot önként átvállaljam
*
Nem vagy tekintettel vájt fülemre:
irtózatosan hamisan belekornyikálsz
*
Közös vacsora után angolosan távozol:
benne hagysz a slamasztikában
*
Akire te haragszol, azzal én nem állhatok szóba,
s ha megtudod: végem…
*
Előzékenyen maga elé enged,
de csak mert golyófogónak használ…
*
Ha már elvonult a vihar és az eső,
elsőként rohansz hozzám a köpennyel
*
Ha engem s nem téged ér az igazságtalanság,
akkor nem tiltakozol…
*
Valahogy mindig úgy alakítja,
hogy én lássam vendégül, s ő lazán belibeg…
*
Úgy tesz mintha életemre figyelne,
pedig csak regényhez gyűjt anyagot
*
A szenvedő emberiség bajain
annyira elgondolkodik,
hogy átlép hullámon
*
Még nem volt olyan dolog,
amit ne te tudtál volna nálam – sokkal – jobban
*
Lelövöd a poént,
elárulod, milyen meglepetésre készülnek ismerőseim
*
Nemhogy tűzbe nem rakod a kezed értem,
de munkahelyre se ajánlasz…
*
Hitetlenkedve csapod össze kezed,
ha sikerült a falba vernem a szöget
*
Úgy viselkedsz otthonomban
mintha most legelőször járnál nálunk…
*
Ha nálad járok, negédesen kedveskedsz,
mégsem érzem magam „otthon”
*
Úgy viselkedsz
mintha most találkoztunk volna először világéletünkben…
*
A legkisebb megfázásnál már jogot formál rá:
mindenben én szolgáljam ki őt
*
Állítólag értem áldozta fel a boldogságát,
ezt naponta orrom alá dörgöli
*
Te csak boldogtalanként tudsz alkotni,
s ennek mi isszuk meg a levét…
*
Kunyeráló szemekkel dicsérgeted holmimat:
bűntudattal tarthatom meg…
*
Ha te vegetáriánus vagy,
akkor maximálisan ehhez kell alkalmazkodnunk
*
Csak azért gyógyítgatsz házilagosan,
mert sajnálod a pénzt gyógyszerre
*
Ha a te dolgaid már teljesen rendben vannak,
akkor számíthatok rád?
*
Nehezen kinyögött kérésemre
„prédikációt” rögtönöz a pazarlásról
*
Magától nem jönne rá, mi a bajom,
csak ha transzparensre-égre írom fel
*
Valahogy
minden vitánk illetve veszekedésünk után
mindig neked áll feljebb…
*
Mintha logikailag lenne kizárva,
hogy egyszer is ő kezdje a békülést
*
Csak egy kicsit kéne összébb húzódni,
mégsem szorítasz helyet nekem?
*
Az előbb érkezett szerzett jogával visszaélsz,
hiába vagyok rászorulóbb
*
Ha disznóságnak nevezem, ha lehánysz,
kész a feleleted: Ki van lehányva!
*
Nem állítja felszarvazásom,
csak sejtetni engedi: bogarat tesz fülembe
*
Ő csak vágja a fát
tekintet nélkül arra a körülményre, hogy rajta vagyok
*
Amíg vendégül látsz, folyton azt kell hallgatnom,
mennyit készültél, költöttél stb.
*
Vársz, főzöl, terítesz és kínálsz –
csak éppen beleköpsz levesembe
*
Annyira kiteszel magadért a vendéglátásban,
hogy rá kelljen licitálnom?
*
Annyit kínálgatsz s kérdezgetsz:
nem tudom elengedve jól érezni magam
*
Visszaélsz a vendégjoggal:
leminősíted házam, flörtölsz feleségemmel
*
Vészhelyzetben sem súg –
helyette kioktat a tanulás fontosságáról
*
Olyan ajándékot ad, amit nem illik visszaadni,
de bajt okoz megtartása
*
Az én farkammal verné a csalánt –
rám tukmálná a kóbor kutyákat stb.
*
Halálra kínozva tornáztatod agyad ötletekért,
csak pénzt ne kelljen adni
*
Diplomáira hivatkozva
atyáskodó szellemi erőszakkal választ célt nekem…
*
Nem tekint egyenrangúnak:
mindig ő az én tanítóm, bírám – sose fordítva
*
Ha adsz is valamit ingyen,
csak abból, amit már amúgy is kidobtál volna
*
Csak arra vagyok jó,
hogy a társaság vidámítására rajtam élezd eszed?
*
Nem tanít, de inkább idomít,
hogy eldicsekedhessen a „produkciómmal”…
*
Konfrontációra, lázadásra bujtogat,
de ha kitör a balhé, gyorsan eliszkol!
*
A fél vesédet – állítólag – inkább odaadnád,
csak ne kelljen befogadnod…
*
Az ajtód – állítólag – mindig nyitva előttem,
de konkrét meghívás nem jön
*
Állítólag értem hajt,
de igazából naponta megcsal a glorifikált munkával
*
Kívülállótól esetleg,
de magamtól soha nem véd meg: hagy önsorsrontani
*
Téged küldtelek szerelmemhez üzenetemmel,
s te lecsaptad kezemről
*
Valahogy mindig neked nagyobb a bajod,
s mindig tőlem várod a segélyt
*
Anyám azért dicsér fel,
hogy annál lesújtóbb véleményt mondjon apámról
*
Kihuzatja magát a veremből,
de - gondatlanságból? - engem meg beránt
*
Nem is nagyon akarsz kikecmeregni a veremből,
inkább engem is behúzol
*
Annyira az Égbe emelt a tekintete,
hogy akár ki is szenvedhetek előtte
*
Megbíztalak és felhatalmaztalak,
de mégsem képviselted jól érdekeimet
*
Mintha az ördöggel cimborálna,
mindig a lehető legrosszabbkor hív fel…
*
Te nem utasítod vissza kérésem,
csak éppen nem vagy elérhető: bujkálsz
*
Csúnyán szakítod meg barátságunkat,
utólag beszennyezve közös időnket
*
Úgy akarod magad bedolgozni új barát jelöltednél,
hogy engem mocskolsz
*
Nem meri bevallani: nem szeret –
fogvicsorgatva, de kitart mellettem...
*
Ha te élvezed saját élveboncolásod,
nekem is jó képet kéne vágni hozzá?
*
Úgy gondolja, hogy az, ami neki jó,
az automatikusan nekem is az?
*
Kiélvezi, hogy barátja akarok lenni –
hiteget s mulat az erőlködésemen
*
Nemcsak magából ábrándít ki,
de - kis híján végleg - a barátságból is…
*
Csak akkor látogat el, ha egy nagyot domboríthat,
s én ájultan hallgatom
*
Ha nem fogadom el a téged néző passzív szerepét,
rögvest elviharzol
*
Ha meglátogat, elvárja:
műsoros estet produkáljak szórakoztatására?!
*
Levetett gönceiből madárijesztőnek öltöztetve
titokban megmosolyog
*
Olykor imád, máskor gyűlöl mint a bűnt,
csak emberként nem szeret…!
*
Mintha szent meggyőződésed védenéd,
pedig csak a vita kedvéért vitázol
*
Valami Nagy Ügy Szolgájának képzeli magát:
holtomig rajtam élősködik!
*
Nem rombolod káros előítéleteimet:
félsz, hogy megszakad kapcsolatunk!
*
Együtt nevetsz a rajtam csúfolódókkal,
nehogy kiközösítsenek téged?
*
Elvben támogatsz, de gyakorlatban
még szóban sem állsz ki mellettem…
*
Menekültként befogadom házamba,
ő meg ezt nekem otthontalanná teszi
*
Annyira leköti térítgetésem az igaz hitre,
hogy szomjan halok mellette…
*
Abban a hiszemben gyújtja alám a máglyát,
hogy így menti meg lelkem?
*
Csak akkor ugrasz utánam a vízből kimenteni,
ha örök hűséget esküszök?
*
Nem engem riogatsz, csak anyámat,
akiről tudod, mennyire vevő rá…
*
Amikor lépnem kellene,
akkor bénít meg aggályoskodó „bölcsességével”
*
Hogy magad is meggyőzd
- minden igyekezet hiábavaló -,
engem agitálsz?
*
Zokon veszi, ha bátortalanul figyelmeztetem:
ki mint él, úgy ítél
*
Hetente átadja hibajegyzékem,
de megsértődik,ha célzok az övéire
*
Kivenné a szálkát a szememből,
de nem örül, ha az ő gerendáit említem
*
Belehergel nagy hórukk munkába,
ő legfeljebb a könnyebb végét fogja…
*
Munkamegosztás: te vagy az értelmi szerző –
én végzem a piszkos melót
*
Próbálsz úgy manipulálni:
saját akaratomként éljem meg elhatározásod…
*
Vendégem vagy és úgy nézel szét lakásomon,
hogy szégyellem magam…
*
A szívességi lakáshasználat után
nagysokára érzem ismét otthon magam!
*
A te szemed tükrében
egyre csúnyábbnak, butábbnak látom magam
*
Olyan nagy vendégséget csapsz,
amit én sose tudok neked viszonozni
*
Minden kívánságom lesve
annyit ugrálsz körülöttem, hogy lemerevedek…
*
„Bezzeg gyereket”, „mintaférjet” csinálsz belőlem
s így közmegutáltatsz
*
Olyan drága ajándékot veszel nekem,
amin rajta marad az árcédula…
*
Olyasmit ajándékoz,
ami bizalmaskodó, didaktikus vagy megszégyenítő
*
Butaságból teszel fel mások előtt
tapintatlan, indiszkrét kérdéseket?
*
A legjobb falatokat teszi elém -
csak épp a torkomon akad: kinézi számból
*
Ingyen tanít, de később azután
jócskán benyújtja a számlákat…
*
Ha feljebb emelkedsz a ranglétrán,
akkor lecserélsz mint egy karórát
*
Elhiteted: véd- és dacszövetség van közöttünk,
de eladsz Júdás pénzen
*
Még akkor se állsz ki mellettem,
ha azt képviselem, amit te is gondolsz!
*
A legritkábban engedsz induló álláspontodból,
s mindig tied az utolsó szó
*
Mint lámpa, ha lecsavarod,
ne égjek, ha nem akarod: legyek automata gép
*
Az utolsó cseppig kiélvezed a helyzeted:
ha igazad van – leütöd a ziccert
*
Nem akkor és nem azt ad, mint amit kértem –
mégse győzi felemlegetni!
*
Azzal mentegeti magát, hogy „ő így van kódolva”:
nem tud titkot tartani?!
*
Négyszemközt megosztott negatív véleményem
elszólod az érintett előtt
*
Te Péternél többször és kevésbé éles helyzetben is
letagadsz engem!
*
Állítólag az én érdekemben
hajtod be tőlem adósságom az utolsó szegig
*
Segítőkész, túlbuzgó Mekk mesterként
minden javíthatót elrontasz
*
Mindig rengeteg a szabadidőd,
csak pont akkor halaszthatatlan a dolgod?
*
Tőlem elvárná.
hogy a nap és éj bármely szakában rendelkezésre álljak!
*
Gúnyos iróniával „dicsér”,
ami rosszabbul esik, mintha egyszerűen szidna!
*
Hiába állítod az ellenkezőjét:
érzem s ki is derül: nem értem haragszol!
*
A látszatból ítél, s elkönyvel lusta dögnek,
s így még belém is szuggerálja
*
Tiszta jó szándékból, de „hallucinálva” vaklármázol –
a frászt hozod rám!
*
Nem osztozol gyászomban –
nem mutatsz, de nem is érzel részvétet…
*
Fogadatlanul prókátorkodsz,
s ráadásul még ártasz is az ügyemnek
*
Akkor is védesz, ha nem támadnak,
s pont ezzel teszel engem gyanússá
*
Úgy érdeklődsz dolgaim felől,
hogy mindenbe beleütöd az orrodat?
*
Folyton benyomul az életterembe,
s bekukucskál fazekamba és ágyamba
*
Az én érdekemben nem ismer irgalmat, kegyelmet,
s ró fel minden hibát?
*
Illemből meghallgat ugyan engem,
de vagy bizalmatlanul vagy tűkön ülve!
*
Csak titokban találkozol velem,
mert szégyellsz a család, barátaid előtt?
*
Vagy pedagógiai célzattal ajándékoz
vagy inkább csak magára gondolva…
*
Ész nélkül felvett hitele törlesztése érdekében
engem verne adósságba!
*
Kezességet vállalok érte,
de ő elkönnyelműsködi a törlesztést…
*
Beengedlek egy ingyen vacsorára,
te ott is alszol, távozáskor meglopsz…
*
Ha a közelemben vagy,
feszült és bűntudatos leszek mint a rendőr láttán
*
Minél kevésbé van meggyőződve igazáról, annál vehemensebben győzköd
*
Mindig ki kell érdemelnem,
hogy társaságodban lehessek: vizsgáztatsz
*
Ha végre valahára jó a kedvem,
akkor azért aggódsz, hogy ne legyen sírás a vége
*
Ő dúsgazdag hedonista,
s azt imádja bennem, hogy én „aszkéta” vagyok…
*
Rozzant viskómban végig kell hallgatnom
külföldi nyaralásaid sztorijait…
*
Te tízszer is elmész nyaralni,
s egyetlenegyszer sem viszel el magaddal
*
Nem felejted el egy könnyelmű ígéretem,
s állandóan vele macerálsz
*
Ha politikai nézeteink éppen divergálnak,
akkor biztosan elhanyagolsz
*
Akkor sem avatkozik közbe,
ha szeme láttára ásom el isteni talentumaim
*
Mindig azokat a kérdéseket feszegeti,
amik elválasztanak-eltávolítanak
*
Tisztában vagy rákfóbiámmal,
mégis friss hírekkel a frászt hozod rám
*
Egy ideig életképtelenné kényeztetsz,
majd hirtelen kiteszel a vadonba
*
Nem akkor veszélyes, ha elveszi,
hanem ha növeli a kedvem az öngólhoz
*
Úgy hallgat mint rossz tanár a „rossz” diákját,
akitől ő mit is tanulhatna!
*
Haragszik rám, mert nem tud elfogadni
s nem tud mindent viszonozni?!
*
Vétkezik ellenem, s mert nem akarja-tudja jóvátenni,
ezért rám haragszik…
*
„Örök haragot” játszik velem:
még egy találkozásnyi esélyt se ad?
*
Természetesnek veszed az érted hozott
mégoly nagy áldozataimat…
*
Mesterséges próbák elé állítasz,
hogy vajon méltó társad lennék-e…
*
A légynek se árt,
„csak” kisugárzó boldogtalansága terhét rakja miránk…
*
Tüntet a boldogtalanságával,
nem akarja felfogni: ez rák a társaséletben
*
Permanensen sugárzod az S.O.S. jeleket,
de nehezíted, hogy segítsek
*
Te nem aktívan rúgsz belém,
csak éppen passzívan feltartasz
*
Kihasználva jószívűségem és együgyűségem,
minden értékem elcsaklizod
*
A vendégjoggal visszaélve kieszel a vagyonomból:
mint Pénelopét a kérők
*
Hálálkodok adományodért,
pedig én most pont nem ezt kértem volna…
*
Te az én nevemben ígérsz ezt-azt,
de nekem kell majd kimagyarázni…
*
Úgy használsz engem
mint a nagymenők egy hangulatteremtő előzenekart
*
Úgy akarsz velem egyenlő lenni,
hogy lerántasz a te alacsony szintedre
*
Jóakaratból kisegítő osztályt javasol gyerekemnek:
a biztos leszakadást
*
Addig rinyál, panaszkodik,
míg „önként” át nem engedem helyem a sorban
*
Lekezelően érintkezel velem
mint aki a társadalmi rang magas lován ül…
*
A rosszra csábítasz
és kitanítasz a lopás, csalás „mesterségére”
*
Mindent rámhagy mint egy bolond öregre
siettetve így szenilissé válásom
*
Nagyon mereven tartod magad merev formákhoz, lakásodra se hívsz meg
*
Addig barátkoztál velem,
míg ki nem derült, hogy egy pályán versenyzünk
*
Tudtomon kívül az én nevemben jársz el:
rosszul csengővé teszed nevem
*
Nem ápolsz és nem vigasztalsz,
pedig egyedül csak rád számíthatnék
*
Ahelyett, hogy összebékítenél a haragosommal:
az árokból szakadék lesz
*
Rosszmájú megjegyzéseid miatt
semmi sikernek nem tudok tisztán örülni
*
Trehányan, rosszul mondja el a dolgom,
ezért fölös pluszmunkákat okoz…
*
Vadidegen embereknek engedsz
teljes betekintést családunk belügyeibe
*
Minket hoz kínos helyzetbe azzal,
hogy kiteregeti a családi szennyesünket
*
Botcsinálta doktorként elhiteti velem:
csak pia segít ki a depresszióból…
*
Ha már te meddő vagy,
szülési-gyereknevelési rémtörténeteket mesélsz
*
Esetleges tévedéseimet
szándékos hazugságnak állítod be
*
Élvezed is, ahogy sportos vezetésed miatt
az anyósülésen rémüldözök
*
Úgy tesz mintha szövetségesem lenne,
a döntő ütközetben cserbenhagy
*
Jelentéktelen dolgokban abszolút számíthattam rá,
a létfontosban nem
*
Barátságot színlelsz,
hogy sameszod legyek és kezed alá dolgozzak…
*
Amíg gazdag, híres vagy hatalmas
vagyok vagy lehetek - addig sűrűn keresel
*
Amíg egy gyülekezetben járunk és ki van adva,
addig túlbuzgón törődsz velem…
*
Alig várod, hogy megsértődhess,
s nekem kelljen téged engesztelni?
*
Hiába hogy nem akarok átmenni az úton,
te jó pont gyűjtésből átrángatsz
*
A legjobb védekezés a támadás:
bűntudatból keres mindig fogást rajtad
*
Nem oldod, de bebetonozod gátlásaimat,
hogy más nőhöz, férfihoz ne is közeledjek
*
Féltékeny nőismerőseimre, majd feleségemre –
szinte teljesen kisajátítana!
*
Úgy működsz mint egy energia vámpír,
távozásodkor újjá kell éleszteni
*
Éveken át hitegettél a barátságoddal:
én elfonnyadtam, te elpárologtál
*
Csak addig érdekeltelek, míg ellenálltam neked –
majd leléptél
*
Jó barátok lehettünk volna,
de te szerelmi viszonyt akartál: egyik se lett
*
Rosszhiszeműen hallgatsz –
bármit elhiszel, amit rólam mondanak
*
Nehezen akarod megérteni a nehézségeimet,
hogy ne kelljen átvállalni
*
Csak félszívvel, gépiesen imádkoztál értem –
mielőbb gyorsan kipipálva
*
Nekem mindig elfelejtettél szólni,
ha egy jó kis potya buliról értesültél
*
Te leginkább azt élvezted,
ha kicsit mindig bizonytalanságban tarthattál?
*
Ha elcsüggedek, te is csüggesztesz –
ha szárnyalok, akkor lehúzol?
*
Csak annyi tudást-információt adtál át,
amennyit éppen kiköveteltem
*
Nem álltál ki béremelésemért,
pedig te vittél oda, s te ott vagy valaki
*
Nem figyelmeztettél, hogy menjek fogorvoshoz –
pusztán „tapintatból”…
*
Mindig csak maximum azt kaptam tőled,
amit éppen érdemeltem
*
Szépeket ígértél,
s már ezért hálálkodnom kellett volna neked…
*
Nem tett eleget a meghívásomnak,
csak ha egy illusztris személy is jött
*
Méltatlan feltételekkel hívtál magatokhoz:
egyszerre és sokáig letudni
*
Minden kis segítséged nagydobra vered,
nehogy titokban maradhasson
*
Meghagytál a tévedésemben,
nem vetted a fáradtságot kijózanításomra
*
„A kórházat nem szereted” ürügyén
nem is látogattál meg
*
Nem váltottál ki a fogságból,
sajnáltad rám a váltságdíjat
*
Rám hagytad a hülyeségem –
engedtél sofőrként is lerészegedni
*
Amit rád bíztam, arra nem vigyáztál –
vagy kölcsönözted, eladtad stb.
*
Beleolvasgattál elöl felejtett naplómba,
leveleimbe, határidőnaplómba
*
Saját munkahelyed görcsösen féltve
értem nem szóltál egy jó szót
*
Ha neked semmiről nem kellett lemondani,
akkor esetleg támogattál
*
Soha nem mulasztod el az alkalmakat,
hogy adósságomra figyelmeztess
*
Elrontottad az ünnepeimet,
ha éppen olyan hangulatod volt…
*
Anyeginként heccből vagy más okból,
kihasználva csáberődet, kikezdtél a barátnőmmel,
*
Nem fogadtál el olyannak, amilyen vagyok:
állandóan munkálkodtál rajtam
*
Sose éreztem, hogy valamiben felnéz rám –
a példaképe is vagyok
*
Soha nem bíztál meg teljesen bennem –
gyereked nem bíztad rám
*
Magadnak akartál felnevelni
öreg korodig magad mellett tartva
*
A kollektív felelőtlenséggel próbált elaltatni
belerántva csoportbalhékba
*
Te is rávertél arra a pokrócra,
amikor anonim és bandába tehetted
*
Nem kockáztattad meg miattam,
hogy netán népszerűtlenebb leszel
*
Túl sokat képzeltél magadról,
s így akartál engem tanítani, felvilágosítani
*
Régen még magaddal vittél kirándulni stb. –
ma letagadod, hogy ott voltál
*
Ha betoppanok, elrakod a drágább italt
és a most vett drágaságokat
*
Gyermekvigyázó helynek használsz:
kereszténységemre stb. apellálsz
*
Túl praktikusan oldod meg
a kínosan kiprovokált egyszeri vendéglátást
*
Előzetes egyeztetések után fogad,
s akkor is egyfolytában óráját nézi…
*
Beszélgetés közben alig leplezve
folyton másutt járnak a gondolataid
*
Érezteted velem,
mekkora áldozatot hozol, ha időt szakítasz rám
*
Már egy hét múlva sem emlékszel arra,
amit lelkedre kötöttem
*
Olykor még az én nevem is eltéveszted,
hát még a kisgyerekeimét
*
Vagy elfelejtesz felköszönteni,
vagy a legolcsóbban, legfantáziátlanabbul úszod meg
*
Csak kimondott kérdésemre feleltél,
arra is gondolkodási idő nélkül
*
Csak ha már nem kerülhetted el a találkozást,
akkor állsz meg velem
*
Csak azért súgsz,
hogy a tanár lássa, mennyire felkészült vagy?
*
Minden programodra hívsz,
de előtte sose kéred ki a véleményem
*
Csak arra használsz,
hogy mellettem nagyobbnak, okosabbnak látszódj
*
Az érdekeim védelmében teszed?
Pedig csak feleslegesen lázítasz…
*
Úgy tesz mintha tudna és vezetne –
de csak vak vezet világtalant
*
Jogos kritika címén folyton bánt –
erőm elfecsérlődik a védekezésre
*
Azért tart szegénységben,
hogy folyton rá szoruljak és „segíthessen”
*
Sokat mondva már maga is elhiszi:
a javam akarja - biztosítási, hitelajánló ügynökként
*
Jótevőmnek hiszed és mutatod magad,
mert éhbérért foglalkoztattál
*
Ha neked nem kerül semmibe,
akkor könnyen kibicelsz az élet-partimban
*
Egy csónakban evezünk!? –
de én lent gályázok, te meg fent napozol
*
Csak azért vagy mellettem,
hogy a dicsfényemben sütkérezhess…
*
Csak úgy és csak annyit tanítasz,
hogy a jövő héten ismét hozzád jöjjek
*
Mindig engem kértél meg,
hogy osszam el „testvériesen” a tortát stb.
*
A sorban elém állsz,
de ha veszélyes a küldetés: engem küldesz előre
*
Megmagyarázod miért jó nekem is az,
ha mindig te állsz az én vállaimra
*
Ha – hívatlanul - meglátogatsz,
ez valahogy mindig ebéd idejére esik…
*
Te elmész kirándulni és megfőzök –
te beesel, eszel, majd prédikálsz…
*
Azon a címen, hogy szerelemben nincs barátság:
lecsapod kezemről Őt
*
Mindig elhalmoz ígéretekkel,
de nem nagyon gondol bele teljesítésükbe
*
Természetesnek veszed,
hogy én ugrálok körülötted és körülrajonglak
*
Ha marad rám kis időd,
akkor nem zárkózol el meghallgatásom elöl…
*
Ugye, lelkem üdvözölése érdekében
gyújtod meg alattam a máglyát?
*
Hiába kérlek a kegyelemdöfésre –
neked fontosabb „humanizmusod”
*
Barátságunkra hivatkozva
tisztességtelen dolgot kér-követel tőlem…
*
Azért vállalod el: jelents rólam,
mert ha más tenné: rosszabbul járnék?
*
Szabadításom az ürügy,
de árulásával magának akar nagyobb kenyeret
*
Tényleg azért örül katonai behívómnak,
hogy ott majd emberré faragnak?
*
Egy fedél alatt meglenni vele? –
Velem is felsőbbrendű embert játszik…
*
Nemcsak szükséghelyzetben hanyagol el.
Család, munka ürügyén kiszorít életéből
*
Felköszöntéseid, jókívánságaid
fájóan nem személyre szólóak…
*
Ha nem fejezem ki egyértelműen és világosan kérésem,
akkor soha a büdös életben nem érzel rá…!
*
Pedagógia célzattal szabod meg:
mennyi ideig tartson a mosolyszünetünk!
*
Mindenkit barátjának akar,
ezért eggyel – pl. velem - sem mélyíti el…
*
Engem egyedül mindig kevésnek, unalmasnak tart:
csak mással együtt hív
*
Csak semleges témáról beszélget –
fél: ha én megnyílok, ez őt is kötelezi
*
Barátságéhséged miatt erőlteted a kapcsolatunk,
ezért izzadtságszagú
*
A bajtársi, kollegiális, partneri kapcsolatunkat
akarná barátságnak venni…
*
A barátságunk „jogcímén”
folyton a nyakamon lógsz és kotnyeleskedsz
*
Barátom lehetnél,
de te az istenem vagy az élettársam helyére pályázol?!
*
A felebarátság nálad azt jelenti,
hogy a másik feled nekem ellenség?
*
Felebarátom – nélküle félember vagyok,
ezért tragédia, ha félbehagy
*
Még nem volt eset,
hogy a távolból megérezte volna a bánatom, örömöm
*
Bizonyos témákban zavarba hozóan őszinte,
másban elhallgatással hazudik
*
Én fülig szerelmes vagyok belé,
ő meg „csak” barátkozni akarna velem
*
Amíg a vendége vagyok,
addig minden kívánságom lesi – utána alig köszön
*
Megunt szerelmednek ajánlod szakítás helyett:
legyünk ezentúl barátok!
*
Mindig a javaimra, az ismerőseimre stb. vagy kíváncsi,
de sohasem rám?
*
Ha nem is kened rám disznóságaid,
de azért át soha nem vállalnál belőlük
*
A „barátkozásra” fenntartja a szombat esti bulit –
máskor csak ellenfél…
*
Szeretne magának sakkpartnerként megőrizni,
ezért kicsit „barátkozik”
*
Pont akkor pártol el mellőlem,
amikor leszálló ágban leginkább hiányzik…
*
Beugrat a balhéba, de megígéri:
ha lebukok, majd felkarolja a nőmet
*
Amit elcserél velem, azt eladja,
illetve előbb-utóbb visszakéri…
*
Nagy fogadalmak és hűségeskük után
már másnap újra „megcsal”
*
A szerzetrendi barát mivoltunk
több mint „elvtársi” egymásrautaltság?
*
Vagy fölém vagy alám rendeled magad,
de egyenrangúan mellém soha?
*
A fronton életét kockáztatta értem,
a bajtársi találkozón már pénzét se
*
Kettőnk egységében óriási erő lenne,
kétségeid engem leamortizálnak
*
Baráti kézfogásunkkor
máris teszteled pillanatnyi lelki gyengeségeimet
*
Kézírásomat grafológussal elemezteted
titkaim kifürkészése érdekemben
*
Játékos kedvű vagy,
aki csak arra nem figyel, hogy az idegeimmel játszik
*
Sok év ismeretség után még olyan vagy
mintha tegnap találkoztunk volna
*
Olyan könnyen válsz el tőlem
mintha nem lehetne ez akár a legutolsó…
*
Annyira hasonlóvá válsz hozzám
mintha az epigonom, imitátorom lennél!
*
Az ellentétek vonzzák egymást –
törekszel rá, hogy mindenben ellenpontozz
*
Csak telefonon szeret traccsolni velem,
de „testi” közelségem irritálja
*
Ha megkérném, hogy masszírozzon
vagy vágja le a körmöm: iszonyodna
*
Csak akkor keresi a társaságom,
ha éppen csúcsformában vagyok
*
Neked egy szerelmed volt és van.
De a „barátaidat” évenként cseréled?
*
Tőlem kiköveteli a feltétlen megbocsátást,
ő irgalmatlanul kipellengérez!
*
Barátságunkért (?) előbb beáldozza az igazságot,
így utóbb széthull az is
*
Neked a meleg baráti kapcsolatba
a szexuális érintkezés is belefér, sőt?
*
Annyira megszállja a tréfa démona,
hogy egy poénért eladja barátságunk
*
Annyira nincs humorérzéke:
minden ártatlan tréfámon vérig sértődik
*
Annyira hiú:
rögtön szakítással fenyeget, ha azt nem legyezgetem…!
*
Olyan gőgös, öntelt és önhitt,
hogy nem érzem: rám nagy szüksége van
*
Nem adja meg azt az érzést:
létfontos kapcsok fűznek minket össze
Csak szolgát, alantast keresel,
akivel te leereszkedően bratyizhatsz
*
Nem tudja kimutatni állítólagos szeretetét:
távolságot tart iróniája
*
Az életed fontos területeit teljesen lezárnád
és engem onnan kizárnál?
*
Kiváló társ vagy az eszmecseréinkben,
de kisujjad se mozdítanád értem!
*
Nem mernék vele komoly,
őt önismerethez segítő ugratást megcsinálni
*
Bármire kérhetem,
csak játszótársam nem akar lenni:
életem elszürkítője
*
Az életét hajlandó lenne feláldozni értem,
de a Meggyőződést nem…
*
Alkalmi kisegítőnek, tanácsadónak használsz,
akit kifizetsz és mehetek
*
Soha semmivel nem akar nekem se tartozni,
rögtön törleszti sérelmét is
*
Barátságunkra túl nagy terheket rak,
majd bírál, hogy gyenge vagyok
*
Csak azért akarsz barátkozni velem,
hátha közben Tebeléd szeretek?
*
Minden tisztázó vitánkat veszekedésnek látva eliszkol,
hátha verekszünk, s neki közvetíteni kéne
*
Ha már rég találkoztunk,
akkor már elhalványul emlékem, össze is téveszt
*
„Mindent vagy semmit” akar:
költözzünk kommunába vagy búcsúzzunk!?
*
A felebaráti szeretet minimuma
részéről már kegyként osztott maximum
*
A szerelem mintájára fogja fel barátságunk:
váratlanul jön és megy…?
*
A házasságból akar barátságot csinálni:
a végén egyik se lesz belőle…
*
Ismerve a szokásaimat,
mindenem dicséri, hogy így neki ajándékozzam
*
Nagy barátságunk véget ér,
ha vizsga stb. versenyhelyzetbe kerülünk
*
Annyira fél a szakítástól,
hogy soha nem mer ellentmondani nekem
*
Annyira szeret, hogy magával ragad a halálba:
ne szenvedjek nélküle
*
Ami az enyém, az a tiéd –
ami a tiéd, ahhoz nekem semmi közöm
*
Kihasználod, hogy erősebb vagy –
ha már elfogynak egyéb érveid
*
Beugrasz, kioktatsz és „felizgatsz”,
majd sorsomra hagyva elviharzol…
*
Amíg rám volt szorulva, hajlongott –
most meg már szinte le se köp…
*
Ő is pont abban a csárdában akar dudálni mint én –
hogy férnénk össze?
*
Engem csak arra használ:
visszhangozzam, felerősítsem, továbbítsam…
*
Nekem dicsekszel el szerelmi hódításaiddal,
aki még szerelmet se vallott
*
Nem győzöl végtelenül sajnálni,
de még jobban sajnálsz megkínálni…
*
Amit ő is tanult, szerzett stb.,
azt úgy állítja be mint amivel születni kell
*
Amíg én éhség sztrájkolok,
te stikában hazamész aludni - és uzsonnázni?
*
Buzgalommal ad hitelfelvételi tanácsot –
csak épp kezességet nem vállal
*
Csak akkor nyújt menedéket,
ha áttérek a hitére vagy a pártját éltetem!
*
Ketten egyek vagyunk:
de ő akar lenni a fej s a has, én meg a váll és a láb
*
Megértésem kéri:
a hercehurca miatt ne kelljen mellettem tanúskodnia!
*
Összetartozásunk alapja,
hogy fedezzük és elnézzük egymás bűneit?
*
Bármikor belevág a szavamba,
hisz amit ő gondol, az biztos fontosabb…
*
Ami hálás szerep, azt rögtön magára vállalja,
a hálátlant rám hagyja
*
Barátságra hivatkozva jár a boltomba,
s hozomra „vesz” és visz ezt-azt…
*
Amikor meghaltam, akkor derül ki:
ő is milyen nagyon jó barátom volt
*
Ha nem figyelmeztetünk,
magadtól nem adod át helyed a csapatjátékban
*
Inkább üssön pofon,
de ő lelkem sebzi vagy kedvem, lendületem töri
*
Annyira jól érzi magát a vendégségben:
három napon túl odabüdösödik
*
Nem az életproblémámra koncentrál,
de azt adja elő, ami éppen izgatja
*
Én a sántaságot veszem át tőled –
te az én vaksiságom tanulod el?
*
Csak úgy tud tőlem kérni,
hogy szinte kötelességemmé teszi, hogy adjak
*
Elveszi tőlem azt a jó érzést,
hogy én most elemi kötelességemen felül…
*
Előbb-utóbb teljesíted kiválogatott kívánságom,
csak győzzem kivárni
*
Meghívom, befogadom házamba,
mégsem tartja tiszteletben szokásaim
*
Ami neki nem sikerült,
arról engem is nagy hévvel lebeszélne…
*
Barátságunk csak bűnözők cinkos összekacsintása,
kölcsönös falazása
*
Hiába van nálam már ezredszer,
még a vécére is ki kell kísérnem…
*
Hiába vagyunk mi erősek,
ha ő önhibájából a gyenge láncszem…
*
Elvárná, ha ő éppen a kútba ugrik,
akkor én is tegyem ugyanazt
*
Nemcsak lakásom, ruhám,
de gyerekemet, asszonyomat is kölcsön kérné…
*
Ha tűzvész lenne, onnan kimentene,
de az uzsonnáját nem osztja meg
*
Ő egy kiválasztott Übermensch –
én örüljek, hogy zongoráját cipelhetem
*
Mindig te akarsz kettőnk közül a vezető lenni –
és minden területen…
*
Puszta nemtörődömségből,
fegyelmezetlenségből pazarolod a drága időm
*
Évek múltán sem tudod,
mi a kedvenc ételem, s milyen a napirendem…
*
Bármihez jutok, akkor rögtön bejelentkezel,
hogy azt felezzem meg!
*
Ha egyszer valamit felajánlottam neked,
te attól fogva jogot formálsz rá
*
Tudod, hogy lehet levenni a lábamról
s visszaél ezzel a tudáshatalommal
*
Mintha tapintatból nem beszélne halott gyerekemről,
de ez csak mentálhigiénés önvédelem nála!
*
Valahogy mindig akkor érkezel,
amikor már leszüreteltünk: már mulatunk
*
Minden kérdésben tőlem várja a választ,
s neheztel, ha nem kapja meg…
*
Azt várná el tőlem,
hogy helyette döntsek és viseljem is a felelősséget
*
Ha egy dologban fel is nézek rá,
akkor mindenben ő akar kioktatni!
*
Amikor már megvan a baj,
akkor rohansz hozzám az ún. jó tanácsoddal…
*
Zokon veszi, ha nem avatom be
a hálószobám-házaséletem intimitásaiba…
*
Kimentettem a vízből –
azóta is annyira kapaszkodik belém: nem ereszt
*
Amit neki kölcsönadtam,
azt az idő múltán saját tulajdonának veszi
*
Valahogy praktikusan mindig úgy alakul,
hogy ő jön hozzám vendégségbe…
*
Csak azért tanítasz olyan buzgón,
hogy jó janicsárt nevelj belőlem?
*
Te mindened megosztod velem,
még a legjelentéktelenebb gondolatod is
*
Az igaz szó keserű,
de ő mindig mézesmázaskodik, negédeskedik velem
*
Évek teltek el, mire végre a bajban kiderült,
kit gondoltál te barátodnak
*
Abba a kézbe még bele is harap,
amelyik jót akar neki enni adni…
*
Nemcsak enni-inni,
de egyben vagy inkább adni-venni is akarna velem
*
Hozzám mindig farkaséhesen jön,
engem mindig ebéd utánra hív
*
Valahogy mindig neki van a nagyobb baja,
s halaszthatatlan dolga
*
Minden egyes összeveszésünk után
nekem kellene kezdeni a békülést…
*
Sose felejti el szóba hozni,
hogy neki mikor milyen napja, ünnepe van…
*
Vagy meg akarja úszni az ajándékozást,
vagy zavarba hoz, lekötelez vele
*
Egy ideig barátkozott,
hogy azután a legnagyobb ellenségem lehessen
*
Világmegváltó dolgokról beszél,
de fogorvoshoz-nőgyógyászhoz nem visz
*
Távozásod után távolabb kerülök szerelmemtől
és otthonom is idegenebb
*
Amikor kalákában építjük házam,
akkor beteg – a házavatón már mulat…
*
Az én bajomat rendszeresen elbagatellizálod,
a tiedet dramatizálod
*
Azt hittem barátom vagy,
de csak a közös ellenség gyűlölete tart össze
*
Ha meghívsz, akkor mehetek –
de váratlanul vagy hogy ott is alhassak…
*
Úgy mozogsz lakásomban, lelki világomban
mint elefánt a porcelánboltban
*
Amikor felkapaszkodott a szamárlétrán,
már nem kereste a társaságom
*
Amit ő itt és most magának jónak gondol,
azt akarja rám erőszakolni
*
Csak azért adsz drága ajándékot,
hogy megvesztegess, lekenyerezz…
*
A tőlem kapott nagy kölcsönből
ő magasabb nívón él mint én magam!
*
Az idegeimre mész
a rajongásig fajult „szereteteddel”, imádatoddal
*
Isten emberét látja bennem:
minden piszlicséré ügyben is tanácsom kéri
*
Belelovalsz a nagyfaszoskodásba
*
Egy kicsit hippiskedtél velem,
majd te visszamehettél gazdag szüleidhez
*
Ahogy megnősült,
teljesen felszámolta kapcsolatunkat
*
Az elbukónak barátja nincsen
*
Csak addig a barátom,
amíg partner vagyok élethazugság játszmáiban
*
Csak akkor maradna a barátom,
ha én tökéletes, hibátlan lennék
*
Szesztestvér,
aki a verekedésnél elpucol
*
Együtt nevettél a rajtam gúnyolódókkal,
nem voltál velem szolidáris
*
Addig járt hozzám,
amíg diszkréten kielégítettem szemérmes koldulását
*
Azért találkozik velem,
hogy regényéhez életanyagot gyűjtsön
*
A boldogtalanságával fertőz,
mégse engedi, hogy terápiás tanácsot adjak
*
Próbababának tekint,
akin bebizonyítja nevelési stb. elvei helyességét
*
Amikor a gyanú rám terelődik,
ő az első, aki hitelt ad a látszatoknak
*
Csak addig jár hozzám,
amíg el nem tanul, el nem les minden fortélyt
*
Ha már nem hallgatom ámulva és ájultan,
akkor odébb áll egy házzal
*
Soha nem örültél szívből az én sikeremnek,
inkább bánkódna kudarcomon
*
Olyan helyzetbe hoz:
ha nem segítek, egy utolsó alaknak érezzem magam
|