Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma

(Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, 1922. március 25.)

az első magyar orvosnő.

Helyenként „Hugonnay” alakban írják a nevét, ő maga mindig a „Hugonnai” alakot használta.

Grófi család ötödik gyermekeként született. Alapismereteit otthon, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő semMagyarországon. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Ebből a házasságból egy gyermeke született. Férje nem érdeklődött a szellemi dolgok iránt (mellette soha nem érezte magát jól, sokszor hagyta György őt magára), az ifjú Vilmának elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét.

1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem kapott, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1872-től lett a zürichi egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.

1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást.

Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működött. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, és betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.

A nő mint háziorvos

1887-ben ismét férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. 1888-ban Vilma nevű leányuk született. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.

1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy Magyarországon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.

Hugonnai Vilma 1899 április-májusában sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel: az utóbbi élesen kritizálta a nők jelenlétét a szellemi pályán. Ezt cáfolta meg írásában Hugonnai Vilma, sőt ösztönzője lett annak, hogy megírja „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hoz fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem pontosan megjelöli a nők szerepét például a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért vállalja 1907-ben Fischer-Dückelmann „A nő mint háziorvos” című könyvének magyarul való megjelentetését. Sőt ezzel és más munkáival is bizonyította: az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett híve.

Hugonnai Vilma és Wartha Vincesírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-11-12.

Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit. A sajtóban 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanárral folytatott vitát a nők jogegyenlőségéről.

67 éves korában 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Az első világháború ugyanis felvetette a nők tevékenységének a szükségességét is. 14 vidéki városban szervezett – női orvosi és betegápolói erővel – betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen.

WIKIPÉDIA

Hugonnai Vilma, gróf

(Nagytétény, 1847. szept. 30. – Bp., 1922. márc. 30.)

orvos, az első magyar orvosnő.

1879-ben Zürichben szerezte meg orvosi oklevelét,

amit Mo.-on csak 1897-ben tudott elismertetni.

1879–1890-ben a zürichi kórház sebészeti osztályán dolgozott,

1890-ben hazatért.

1890–1896-ban az Orsz. Nőképző Egyes. isk.-jában

egészségtant tanított,

okleveles bábaként egészügyi felvilágosítással is foglalkozott.

Nőnevelésről, szülésről, gyermek- és leánynevelésről írt cikkeket.

1897 után kiterjedt praxisa volt,

a hazai nőmozgalom egyik vezetője.

Második férje Wartha Vince műegy. tanár volt.

– Fm.: A szaglás az egészség őre(Bp., 1896);

Egészségtani előadások nők számára (Bp., 1904);

A nő mint háziorvos (fordítás, Bp., 1907)

–Irod.: Kertész E.: Vilma doktorasszony (Bp., 1963);

Kapronczay K

.: H. V. (Orv. Hetil., 1972).

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-orvoseletrajzi/ch03s12.html

Vilma doktorasszony 93% 122 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1965