GALEOTTO MARZIO
MÁTYÁS
KIRÁLYNAK
KIVÁLÓ, BÖLCS, TRÉFÁS
MONDÁSAIRÓL
ÉS TETTEIRŐL SZÓLÓ
KÖNYV
KARDOS TIBOR
FORDÍTÁSÁBAN
TARTALOM
AJÁNLÁS
1 /JELES MONDÁS
2 / TRÉFÁS MONDÁS
3 / ELMÉS MONDÁS
4 /JELES MONDÁS
5 / ELMÉS MONDÁS
6 / BÖLCS CSELEKEDET
7 / JELES TETT
8 / ELMÉS MONDÁS
9 / BÖLCS MONDÁS
10 / BÖLCS MONDÁS
11 / ELMÉS MONDÁS
12 / BÖLCS CSELEKEDET
13 / BÖLCS CSELEKEDET
14 /JELES CSELEKEDET
15 / DICSŐ TETT
16/ BÖLCS MONDÁS
17 / KIVÁLÓ TETT
18 / BÖLCS TETT
19 / BÖLCS MONDÁS
20 / A KIRÁLY CSODÁLATRA MÉLTÓ TULAJDONSÁGA
21 / BÖLCS MONDÁS
22 / BÖLCS MONDÁS
23 / BÖLCS MONDÁS
24 / BÖLCS TETT
25 / BÖLCS MONDÁS
26 / BÖLCS MONDÁS
27 / BÖLCS CSELEKEDET
28 / BÖLCS CSELEKEDET
29 / TRÉFÁS CSELEKEDET
30 / BÖLCS CSELEKEDET
31 / BÖLCS MONDÁS
32 / MAGYARORSZÁG DÍCSÉRETE
UTÓSZÓ
AJÁNLÁS
Nemes János herceg![1]
Már rég szerettem volna valamit a te számodra is alkotni, hogy megérthesd belőle: Galeotto Mátyás királynak, a te szülődnek és néked legodaadóbb híve. Mikor magamban meghánytam-vetettem, mi is volna megfelelő a te gyermeki korodhoz, hogy téged az erényre serkentsen, eszembe ötlött királyi atyádnak némely pompás, bölcs meg tréfás mondása és tette. Úgy véltem, ez fog legjobban megfelelni korodnak. Ugyanis az apák és ősök családi példája lelkesíti és a virtusra ösztökéli a fiakat. Mire felnőnek, beléjük ivódnak az otthon példái, ők is úgy gondolkoznak majd, hogy nem szabad az ősök erkölcsétől tágítani, és a merész és nehéz ügyekbe fürge lélekkel vetik bele magukat. Jól tudja ezt Vergilius is, a költő, midőn így szól:
Ősi erényre, férfi erőre tüzelnek-e vajjon
Aeneas atya és nagy elődöd, néhai Hector?[2]
Mindazt, amit e könyvecskébe beleillesztettünk, legnagyobbrészt saját fülünkkel hallottuk, vagy szemünkkel láttuk. Ugyanis állandó társa és vendége voltunk a felséges Mátyás királynak, amint azt te is igen jól tudod. Könnyen felfoghatja, aki átnézi az ókoriak könyveit, főleg pedig Liviust, mennyire üdvös, ha megírjuk, amit mi magunk láttunk és hallottunk azokról, akik a dolgokat megcselekedték. Mert mikor a történetírók olyasmit írnak meg, amit másoktól hallottak, és nem maguk láttak, néha annyira eltérnek egymástól, hogy az olvasó bizonytalanságban marad. Ezért vitatkozik Livius olyan gyakran, mintha csak ki szeretné csalni az igazságot.
De ebben a kicsiny könyvben csak igaz és kétségbevonhatatlan dolgok vannak, minden alaposan művelt ember tudja, hogy ez mennyire fontos. Nemde a mi lelkünket is jobban megragadná Livius ékesszólása Scipio szépségéről, ha azt a bizonyos lecsüngő, fürtös hajzatot, azt a méltóságteljes magatartást, amit annyira magasztal, nemcsak olvasta, hanem saját szemével látta volna? Ki olvasta valaha is kétkedő lélekkel a Zsidó háborút, ki vonta valaha is kétségbe a Vespasianus család erényeit, hiszen a szerző, Josephus, állítja, hogy minden eseménynél jelen volt?[3]
Fogadd tehát, nemes herceg, ezt a kis terjedelmű, de nagyon hiteles munkát. Annak a királynak némely mondásáról és tettéről van benne szó, aki a törököt oly gyakran tönkreverte, aki legyőzte Csehországot, leigázta a románokat, lesújtott a lengyelekre, az ellene támadó Magyarországot a régi fegyelemben kezében megtartotta, meghódította Ausztriát, hadi erejével az Óceánt és az Adriai-tengert tette meg birodalma határává, és megszabadította Otrantót a török elnyomástól. De ezekről majd máskor! Most pedig térjünk vissza tárgyunkhoz; de előbb felhívom a figyelmedet arra, hogy a legnagyobb királyok, a legnagyobb uralkodók, a legelmésebb filozófusok, legfőképpen pedig Augustus császár gyakran tréfálkoztak. Aki erről tanúbizonyságot keres, olvassa el Macrobius könyvét és Plutarkhosz Apophthegmáit, és rá fog jönni, hogy igazat mondtam.[4]
1 /JELES MONDÁS
AZ ELLENSÉGGEL SZEMBEN IS KÖTELEZŐ BECSÜLETRŐL
Hogy atyád az ellenséggel szemben is mennyire szótartó volt, nyomban kitetszik. Mátyás király éppen háborút viselt György, Csehország királya ellen, aki igen fortélyos ember volt, és Pál pápa ki is átkozta eretneksége miatt. Mátyás király e háború alkalmával bátran és okosan járt el sok dologban, és sok híres város ostrommal való bevételével Györgyöt már-már megadásra kényszerítette. Végül is, mint az királyok között szokás, megbeszélésre jöttek össze, melybe mindkét részről csak néhány embert vontak be; Galeottót azonban, aki Mátyás király kíséretében volt, magukkal vitték a királyok magánszobájukba is, és ott kettesben beszélgettek. A beszélgetés befejeztével mindkettő a szállására ment. György király fiai - köztük az idősebbik is, a Victorinus nevű - apjuk parancsára elkísérték Mátyás királyt, és bementek Olmütz városába is. Mikor a pápai követ észrevette ezt, könyörögve kérte Mátyás királyt, hogy fejezze be győzelemmel a veszélyes és nehéz háborút, gondoljon a szentatyára, a kereszténységre, a súlyos veszteségekre. Ekkor a király megkérdezte a követet, mi módon volna ez lehetséges, hiszen a cseh nép a hadviselésben képzett, hadserege nagy, városai jól védettek.
- Hiszen láttad - mondta -, milyen nehezen vívtuk meg Olmützöt is meg Brünn városát is.
Erre a követ így szólt a királyhoz:
- Kezed között vannak György király fiai, különösen Victorinus. Ez igen ügyes ember, benne van apjának minden reménysége. Fogasd el őt is, a testvérét is, és vége lesz ennek a háborúnak, mert az apát összetöri fiai rabsága, és azonnal megadja magát. Mindezt pedig a gyalázat árnyéka nélkül viheted végre, hiszen téged követve jöttek be Olmützbe, és te nem adtad nekik sem szavadat, sem ígéretedet, hogy visszatérhetnek.
Erre Mátyás király így felelt:
- György király fiai azért léptek be velem a városba, mert hittek szavaimnak. Én ugyanis egész úton nyájasan beszélgettem velük különféle dolgokról. Ezért semmiképpen sem fogom elfogatni, sőt inkább teljes tiszteletadással küldöm el őket. Szerintem ugyanis egyet jelent, akár tekintetemmel, akár valamely bólintással, mozdulattal vagy más módon nyújtom a baráti indulat és jóakarat reményét. Mert aki csak írott vagy adott szava miatt engedi el épségben ellenfelét, az nem a szavát félti, hanem a becsületét, hiszen nyomban árulással vádolnák meg, ha valamit tesz ellensége ellen, bár az fel tudja mutatni írott szavát. Aki azonban őszinte szívvel ápolja a hűséget, mindig ugyanaz marad, akár írás, akár adott szó, akár egy bólintás vagy nyájas társalgás kezeskedik is csupán felőle. Ezentúl óvakodj tőle, hogy ilyenféléket tanácsolj országomban, mert mi az effajta példamutatástól mindig irtóztunk.[5]
2 / TRÉFÁS MONDÁS
Egyszer lakoma közben a királyi asztalnál tréfás beszéd járta éppen, és szó esett egy fejedelemről, akinek a felesége oly mértékben készen állott bárkinek kedvére tenni, hogy utcalánynak tartották. Egy nem éppen bárdolatlan elméjű férfiú azonban védelmezni próbálta az asszony jó hírét, mondván, hogy gyermekei a férjéhez hasonlítanak:
- Ha ez az asszony házasságtörő volna, ahogy ti gondoljátok, akkor a szeretőjéhez, nem pedig a férjéhez hasonló fiakat szülne.
Azt hitte ugyanis, hogy a fiak törvényességének legfőbb bizonyítéka, ha hasonlítanak szülőjükre. Ekkor Mátyás király mosolyogva így szólt:
- Te se mondanád ezt még egyszer, ha átlapoztad volna a bölcsesség könyveit. Sőt, azt állítanád, hogy a gyermeknek apjához való hasonlatossága inkább vall házasságtörő, mint becsületes asszonyra. Az asszonyok ugyanis, mikor szeretőjüket ölelik, szüntelenül férjükre gondolnak, mert rettegnek, hogy férjük tetten éri őket. Innen van aztán, hogy ez a heves képzeleti játék a szülők képét vési a magzatokba. A legélesebb elméjű bölcsek, a legkiválóbb orvosok és tömérdek példa bizonyítja, hogy a képzelet műveli mindezt.
Az asszony védelmezője elpirult, mi pedig kacagva és tele vidámsággal állítottuk, hogy ez így van, felismertük, hogy, mint Avicenna[6]tanúsítja, a lélekben megvan az erő a dolgok megváltoztatására, a mágia tudománya pedig éppenséggel nem idegenkedik az efféléktől, sőt, habozás nélkül igaznak tartja.