Egy weboldalon ki lehet számolni, hogy az életvitelünkkel hány rabszolgát tartunk: Ön is minimum 25 embert dolgoztat éhbérért, ebből kilencet csak azért, mert pamutpólót visel.
Egy európai emberért átlagosan huszonöt rabszolga dolgozik. Én harmincöt embert zsákmányolok ki. Közülük valószínűleg húsz nő, és tíz gyerek, akiket embertelen körülmények közt munkára kényszerítenek, amiért éhbért vagy még azt sem kapnak. Mindezért mi is hibásak vagyunk. Ön is!
Hogy milyen arányban, azt könnyedén ki lehet számolni az ökológiai lábnyom mintájára elkészített honlap segítségével, amely megmutatja, mekkora a saját rabszolgamunka-lábnyomunk. Az oldalt Justin Dillon zenész, dokumentarista indította, miután a Call+Response című filmje 2008-ban nagy feltűnést keltett. A film nyomán milliók számára vált világossá, hogy a rabszolgaság Lincoln elnök idejében nem ért véget, sőt fogyasztási szokásainkkal mindannyian akaratlanul is támogatói vagyunk. A honlapot három éve már az USA belügyminisztériuma finanszírozza.
Fotó: AFP / Adek Berry
Made in
A kaliforniai Fair Trade nonprofit szervezet több mint négyszáz termék előállítását követte vissza egészen a nyersanyagokig. Ezen adatok alapján számolták ki, hány ember dolgozik munkabér nélkül azért, amit mi nap mint nap megveszünk.
A rabszolgatartói lábnyom honlapon csupán tizenegy egyszerű kérdésre kell válaszolni: milyen ételeket fogyasztunk, miféle kozmetikumok sorakoznak a fürdőszobánkban, vannak-e ékszereink, milyen elektromos eszközöket használunk, milyen sportot űzünk és milyen a ruhatárunk. De a tízperces teszt megváltoztatja a gondolkodást.
Ezután aki pamutruhát vásárol, gondolhat arra, hogy üzbég gyerekek tanulás helyett szedték hozzá a gyapotot, az okostelefonhoz szintén gyerekek bányászták a tantál tartalmú coltan-ércet Kongóban, a kávénk talán az elefántcsontparti ültetvényekről származik, amelyeket rabszolgák művelnek. Fájdalmas felsorolás.
Feketén fehéren sorjáznak az adatok: átlagosan két embert zsákmányol ki, aki egy pelenkát vesz, kilencet, aki pamutpólót visel, egy-egy rabszolga dolgozik minden szem ibuprofen-tartalmú tablettáért. A projekt egyetlen céget sem állít pellengérre. Hogy melyik márka mögött hány kizsákmányolt ember munkája rejtőzik, még nem tudni pontosan. Amíg elkészül az új verzió, küldhetünk egy előre megfogalmazott udvarias e-mailt nagy cégeknek, amelyben azt tudakoljuk, hogyan biztosítják, hogy termékeik előállítása során nem zsákmányolnak ki senkit. Az Apple már több mint húszezer, a Nike több mint tízezer ilyen e-mailt kapott. A válaszra még várni kell.
A terméklánc alján
Természetesen nem közvetlenül azok a cégek alkalmaznak kényszermunkásokat, akiknek a termékeit megvásároljuk. A rabszolgák döntően a földeken, a bányákban, a nyersanyag-feldolgozókban vannak, a terméklánc legelején. Másfél millióan az üzbég gyapotföldeken, gyerekek az afrikai aranybányákban és halászhajókon. A Slaveryfootprint projekt meghatározása szerint rabszolgák azok az emberek, „akiket fizetés nélkül kényszerítenek munkára, gazdaságilag kizsákmányolnak, és akik ebből a helyzetből nem tudnak szabadulni”. Ennek okait a következőképp határozzák meg:
„A gátlástalan munkaadók azokat a munkavállalókat zsákmányolják ki, akik a magas munkanélküliség, a szegénység, a bűnözés, diszkrimináció, korrupció, politikai konfliktusok vagy kulturális ellentétek miatt sebezhetőek. Különösen a bevándorlók veszélyeztetettek(…) A női áldozatokat (… )gyakran még szexuálisan is kihasználják.”
Fotó: AFP / Aamir Qureshi
A szintén Justin Dillon nevéhez kötődő Made In A Free World kezdeményezés projektjei jelenleg India és Ghána kizsákmányolt gyermekein igyekszenek segíteni.
Ebben konkrét adatokkal mutatnak rá a probléma nagyságára, a rizikófaktorokra és országról országra kimutatják a modern rabszolgaság méreteit. A jelentés kulcsfontosságú információja, hogy a világon három magyarországnyi ember, 29,8 millió nő, gyermek és férfi él rabszolgasorban. (Térkép)
A modern rabszolgaság fogalma alatt többek közt elsősorban a szolgaságot, kényszermunkát, gyermekmunkát, a gyerekházasságokat és az emberkereskedelmet értik.
A helyzet a nyugat-afrikai Mauritániában, Pakisztánban és Haitin a legelkeserítőbb. Az emberek a legnagyobb biztonságban Izland, Írország és az Egyesült Királyság területén vannak, bár ezek az államok sem mentesek a rabszolgamunkától.
A rabszolgaság legelterjedtebb formái századunkban
Adósrabszolgaság:
Saját vagy felmenőtől örökölt adósság, amit csak munkával lehet megváltani, és a folyton emelkedő kamatok miatt képtelenség visszafizetni.
Szerződéses rabszolgaság:
A munkásnak szerződést ajánlanak, majd a munkahelyre szállításkor kiderül, hogy becsapták, majd erőszakkal tartják a munkahelyen.
Kényszermunka:
Illegálisan toborzott munkásokat büntetés, fenyegetés mellett gyakran az egészségre veszélyes munkára fognak.
Hazai és migráns munkaerő kizsákmányolása:
Sokszor magánháztartásokban az útlevél, a fizetés visszatartásával mozgásukban korlátozzák a bevándorlókat, vidékről városba költözőket.
Gyermekmunka:
A gyerekeket gyakran elrabolják, mivel rendkívül tanulékonyak és könnyen fegyelmezhetők, megfélemlíthetők és ráadásul olcsók. Ezek a – főként kislányok – gyakran a pornográfiában és a prostitúcióban kötnek ki.
Szervilis házasság:
A fiatal nőket, lányokat beleszólásuk nélkül házasítják meg, amiért a család pénzt vagy más értéket kap.
A jelentés tizenkettedik oldalán aztán megdöbbenve láthatjuk, hogy Magyarország a modernkori rabszolgaság elterjedtségi listáján az első harmadban van, az ötvennegyedik helyen. És az európai listán is (23. oldal) a harmadik legrosszabb a helyen állunk. A Walk Free Foundation felmérése alapján hazánkban egy közepes városnyi ember él szolgaként, kizsákmányolva: harminchat-harmincnyolcezer nő, gyerek és férfi. A hvg.hu többízben foglalkozott a témával.
A rabszolgaság, az emberi jogok, az állami stabilitás, a diszkrimináció mértéke nálunk egy 34,9 értékszámot mutat, míg a szomszédos Ausztriáé 7,7, Szlovákiáé 25,6. Elképesztő, hogy Európában szinte a miénk a legnagyobb mértékű a diszkrimináció (40 pont), miközben a bevándorlókkal teli Franciaországban csak ennek az aránynak a fele és Németországban a tizede.
A legjobb mutatókkal rendelkező országokban a jelentés szerint magas a GDP, eredményesek az emberi jogi szervezetek, szigorú törvények szabályozzák a cégek átláthatóságát, korlátozzák a korrupciót és keményen lépnek fel a gyermekvédelem érdekében.
Fotó: AFP / Prakash Mathema
Mit tehetünk?
Magánemberként akkor tehetünk valamit a modernkori rabszolgaság felszámolásáért, ha sokan és sokat tudunk róla és tudatosan vásárolunk. Ha a Fair Trade (becsületes, lelkiismeretes kereskedelem) emblémájával ellátott terméket minősített termelőtől, minősített üzletben vásárolunk, máris nyugodtabb lehet a lelkiismeretünk. A nemzetközi Fair Trade Labelling Organisation állapítja meg azokat a feltételeket, amelyek alapján egy termelő jogosultságot nyer a fair trade minősítésre. A fair trade esetében az árut a forgalmazó közvetlenül a termelőtől szerzi be. Így többet kap a bevételből, ami fedezi a tényleges előállítási és megélhetési költségeket. A segítségért cserébe a termelők garantálják, hogy nem alkalmaznak gyermekmunkát, szervezeteiket demokratikusan működtetik, és a termelést a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevételével szervezik meg.
