Kormos István: A kevély kiskakas
Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedő kiskakas.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egyszer az úton, nem az úton: a kúton, talált egy szem gyöngyöcskét - csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét.
Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas.
Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, kitátotta csőröcskéjét, s hamm! bekapta gyöngyöcskéjét: hamm! hamm! bekapta. Csőröcskében, gyöngyöcskével, kényeskével, fényeskével, ide szállt, oda szállt, udvarukban szaladgált a kis kevély kakaska.
Ejhaj, csibekas! Szaladgált a kiskakas.
Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, gyöngyöcskéjét, hol letette, hol felvette, nézegette, kerülgette, csipegette, viszegette;
piros lábán illegett, tarka farka billegett, kukorékolt: "Kukurikú! ku-ku-ku-ku- kukurikú!
Ejhaj, csibekas! Futkosott a kiskakas.
Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, ugrándozván sövényre, szökkent, röppent, szállva szállott a tyúkudvar fölébe.
Onnét leszállt a földre, csőröcskében gyöngyöcske: csillogott, villogott, mint napocska ragyogott.
Ejhaj, csibekas! Röpdösött a kiskakas.
Meglátta egy
tyúkocska, s kérve kérte: "Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét." De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy kiskacsa, s kérve kérte: "Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét." De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy pici nyúl, s kérve kérte: "Kakas úr! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét."
De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy kiskecske: "De szép fényes gyöngyöcske! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét." De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy lovacska, s kérve kérte: "Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét." De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta.
Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas.
Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, dehogy adta gyöngyöcskét játszadozni kicsinykét; szaladt, szalad, messzire, gyöngyöcskével csőribe', meg sem állott Tiszáig, Tisza szélső partjáig, csőriben gyöngyöcske, nézte magát a vízbe'.
Ejhaj, csibekas! Mit látott a kiskakas?
Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, mit lát vízi tükörben, kukorintván dühödten? Egy kevély kiskakast, tarka tollast,
tarajast, csőriben - ohohó! - gyöngyöcske, ragyogó.
Egy garas, két garas! Ámuldozhatsz, kiskakas! Piros csőrrel tátogatott, gyöngyöcskéhez odakapott.
Ejhaj, hejehaj! Gyorsan utolér a baj!
Mikor csőrét kitátotta, gyöngyét vízbe pottyantotta. Volt, nincs, hova lett? Gyöngyöcskéje odalett!
Kukurikú, csibekas! Megjárta a kiskakas.
|