ELŐSZÓ HELYETT.
Nem ajánlást írok;
sem e könyv kész és
jeles írójának, sem magának a könyvnek
semmi szüksége rá. A mesemondó bizton in-
dul a maga lábán, a munka pedig beszél és
helyt áll magamagáért. Gazdag élettapaszta-
latoknak és lélektani belátásnak, a belőlük
leszűrt életigazságoknak a képzelet egy ősi
világába vetítése:
a gondolatnak olyan ki-
élezett erejével, annyi leleménnyel és humor-
ral, az előadásnak is olyan jellemzetességével
jelentkezik, hogy akárcsak egynéhány lapnak
az elolvasása is jobbam tájékoztat felőle és
közelebb visz hozzá, mint akármiféle beve-
zető ajánlás. De van ennek a meséskönyvnek
egy olyan tulajdonsága, mellyel egy érdekes és
tanulságos történeti folyamatba illeszkedik.
Csak erre szeretnék egy pár rövid szóval rá-
mutatni.
Tudtommal még nem volt szóvá téve iro-
dalmunk történetének az a sajátságos mozza-
nata, hogy, a népköltés általános típusain kí-
vül, a szorosabb értelemben vett irodalmi köl-
tészetnek nincsen műfaja, mely, hol dúsabb
árral, hol csak szivárgó érrel, de olyan állan-
dóan, szinte megszakítás nélkül húzódnék
végig, mint a fabula, a tanító mese. Feltűnik
már a kódexekkel, szószólójává lesz a refor-
máció szigorú ethikájának, majd bevonul a
vallásos tanítások és vitatkozások zajába,
helyet talál a népünknek írt legelső mulat-
tató könyvekben, az irodalmi felújulás siet
francia cicomában, majd meg német komoly-
ságában bemutatni, a reformkor eszméinek
és törekvéseinek hatásos hirdetőjéül lép ki a
küzdőtérre, s mikor erkölcsi ingadozás, sőt
felfordulás mámoros napjai következnek:
újra meg-megszólal hol szelíd, hol kemény,
hol tréfás, hol sújtó kritikája. A morális és
életbölcseleti didaxisnak ez a százados és
százados szívóssága irodalmunkban bizo-
nyára nem véletlenség, hanem kapcsolatos a
magyar természettel, mely inkább okosko-
dásra és gúnyra, mint képzelgésre és érzej-
mességre hajlik.
De a fabulának magyar életfolyamában
egy más fontos törvénye is jelentkezik a ma-
gyar szellemi életnek: a messze keletről
eredő, de köz vetetlenül, a deák irodalomból
kölcsönzött formát hogyan tölti meg ma-
gyar tartalommal s a képzeletnek hagyomá-
nyos világába hogyan visz át magyar voná-
sokat. Ennek a fejlődésnek három fokozatát
figyelhetjük meg.
Az első Heltai Gáspáré, ki époly kevéssé
tudott megnyugodni a reformáció hitrend-
szerei bármelyikének követelő igazságában,
mint felfordult kora nagy igaztalanságaiban,
melyeket különösen a szegény föld népe nyö-
gött. Mindig ez a szegény nép van előtte, mi-
kor elnyomott, megcsúfolt igazságát ennek
gyökeres nyelvén és keseredett szivével pél-
dázni törekszik. Fabuláinak tanulságai át meg
át vannak szőve vonatkozásokkal korának
sötét viszonyaira. Az oroszlánok és tigrisek,
farkasok és rókák álarca alatt rabló urak,
zsaroló tiszttartók, megvásárolt bírák, kó-
borló katonák sürögnek. Az ezópi állatvilá-
got idetelepíti s úgyszólván magyar szóra ta-
nítja. A furfang helyett, melyet valamikor
őseik Indiában tanítottak, az isten előtt való
egyenlőséget hirdetik. Amit Heltai tanít ál-
talok, az egyetemes erkölcsi igazság, de egy
magyar kor borult világához alkalmazva s a
magyarságnak erkölcsi váltságát munkálva.
Mint Heltai, úgy, kétszázötven esztendő
múlva, Fáy András is prózában írta meséit.
Nem Heltai keserűségével, mint a szegény
magyarság prédikátora, hanem az okosság
bizodalmával, mint a szunnyadó és tétova
magyarság ébresztője és útmutatója. Mikor
Vörösmarty még hadi kürtjét próbálgatja, a
reformkor hajnalhasadtakor ő már belekezd
meséjébe. Széchenyi mellé áll; szép hegedű-
szóban ennek eszméit, terveit, törekvéseit
hirdeti: a maga korának magyar igazságait.
Ennek a reformkori magyar ethikának, Szé-
chenyi prózai rapszódiáin kívül, két hatalmas
irodalmi emléke maradt ránk; az egyik,
amely ma is fölemel: Kölcsey Parainesise;
a másik, amely ma is tanulságosan és mulat-
tatva világítja meg korát: Fáy meséskönyve.
Ha Széchenyinek sokat emlegetett mondása
az elhatározó hatásról, melyet ezek a történe-
tek reá gyakoroltak, talán túlzás is: kétség-
telen, hogy hatalmasan törték Széchenyi
szellemének útját a nemzet lelkéhez, A kor-
nak magyar bölcsessége, józan és lelkes ma-
gyar bölcsessége szólal meg bennök; mind-
járt az első két mese intő szó az elhamarko-
dókhoz s az avultan maradiakhoz. így a
fabula Fáyval megint egy lépést tett előre
a magyarosodás útján.
Ez az új kötet mintha újólag egy további
lépés volna ezen az úton. Mindenek előtt ne-
künk, magyaroknak szól, különösen nekünk.
A mi magán- és közéleti erkölcseink bírá-
lata, mint voltak a maguk idejében Heltai és
Fáy fabulái, noha felfogásban és hangban
különbözik tőlük. Heltai keserű nyerseségét
és Fáy nyugodt kedélyességét benne bizonyos
pesszimizmus váltja fel, amely, ha némileg
egyhítve is humora által, mégis csak pesszi-
mizmus marad. Igaz, hogy ha egy kornak
sorsa és erkölcsi képe valaha méltán híhatta
ki ezt a felfogást és ezt a hangot: a miénk
bizonyára ilyen kor. De mindezzel Bar-
tóky csak elődeinek nyomában jár. Amivel
eléjük kerül: az meséi egy részének jellemzően
magyar anyaga. Színterök: a magyar termé-
szet, magyar falu, magyar háztáj; szereplői:
ezeknek az állatai és emberei. Nem egy mo-
tívumát a mi sajátos felfogásunkból és viszo-
nyinkból meríti a mi állatvilágunkhoz. És ez
az egész könyvnek új elevenséget és kedves
magyar színt ad. Mintha a mese szónak ere-
deti magyar jelentéséhez is közelednék azzal,
hogy történeteinek tanulságait nem igen
szereti külön elmagyarázgatni. Tessék ki-
találni, hiszen a mese voltaképen találós
mesét jelent.
Ma, mikor irodalmunk annyi ágában vagy
tétován ácsorgunk, vagy magyarság tekinte-
tében épen hátrafelé tartunk: ezt a haladó
szép könyvet fogadjuk jó szívvel és becsül-
jük meg.
Budapesten, 1921, november 10.
Beöthy Zsolt.
ERRŐL A KÖNYVRŐL
Nem bocsáthatjuk útjára ezt a könyvet, hogy ne
szóljunk róla.
Az ebben a könyvben összegyűjtött fabulákat
Bartóky József még életében a Szarvasi Öregdiá-
kok Szövetségének szánta. Első elnökünk kegyes
elgondolása annak az őszinte szeretetnek és igaz
tiszteletnek akart a viszonzása lenni, melyet iránta
a szarvasi diákok éreztek. Az ő hozzánk való jósá-
gát mi már, sajnos, csak hálás kegyelettel viszonoz-
hatjuk. De hálát érez a szívünk Bartóky József bá-
natban hátrahagyott kedvesei iránt is, akik fájó
gyászuk keservét elhunyt kedvesük nemes szándé-
kának megvalósításával is enyhíteni kívánták. így
most a vigasztalásul egymásba ölelkező két szán-
dék gyümölcseképpen adja ki és ajánlja fel a ma-
gyar közművelődés számára a Szarvasi Öregdiákok
Szövetsége ezt a rendkívül érdekes kis könyvet.
Mert ez a kis könyv
nemcsak egy kiváló ember
lelkének rejtett világát tárja fel előttünk, hanem ma-
gának az emberi léleknek és életnek a titkait is meg-
világosítja.
Bartóky József írói egyénisége ma már nyilván
áll előttünk: a jelenségek mögött a lelket igyekezett
meglátni és feltárni. Azt a lelket, melynek létét ezer-
nyi történés igazolja, de melyet csak megnyilatko-
zása tüneteiből és eredményeiből ismerhetünk meg.
Bartóky ennek a láthatatlan léleknek a látható je-
lenségekben megnyilatkozó egyetemes törvényeit
kutatta és igyekezett kimutatni. Lélekbúvár volt hát
a szó tiszta értelmében. Történelmi rajzaiban, ap-
róbb-nagyobb elbeszéléseiben és fabuláiban egy-
aránt a történésekben cselekvő szellem meglátása
és megláttatása volt vezérlő gondolata. Ezért is nem
szórakoztatás, hanem tanítás volt mindig a célja.
Bartóky József komoly megfigyelő volt, aki gór-
cső alá tette a jelenségeket és azt igyekezett meg-
állapítani, hogyan jelentkezik az egyetemes élettör-
vény bennük. Igazságokat keresett mindenben, ami
élet, vagy az élet terméke. Bartóky olyan volt, mint
a hegymászó, aki felküzdi magát a magas csúcsokra,
hogy világosan lássa és a valóságnak megfelelően
ítélhesse meg a látottak összefüggését s amit lát és
amit felismer, pár művészi vonással papirosra vesse
embertársainak okulására.
Ezért szereti Bartóky a fabulát. Ezt a műfajt ke-
vesen mívelik. Mert a fabulát a meglátás tisztasága,
a megítélés mélysége és az elmondás rövid és mű-
vészi formája teheti csak igazán hatásossá. A fabula
édestestvére a parabolának, melynek utolérhetetlen
mesteri példányait az Újtestamentumban Jézus pél-
dázataiban és hasonlataiban találjuk. Aki ilyen for-
mában tárja mondandóit a világ elé, annak merő-
ben kiforrott egyéniségnek kell lennie, akinek a lelke
behatol az eseményeket termő indítások és okok rej-
tett világába. De bölcsnek is kell lennie, aki az egy-
mástól eltérő események és jelenségek változatos
sorozatában az egyetemes élettörvényeket meglátja
és felismeri. Erős és önálló egyéniségnek is kell lennie,
hogy ítéletét és következtetéseit a látottak meg ne
vesztegessék, hanem a valóságot mutassa meg az
olvasóknak. Emelkedettnek is kell lennie, aki olyan
magasságokból nézi és ítéli meg a megfigyelésre
kínálkozó dolgokat, hogy tisztán lássa az összeßg-
géseket, mint az a kutató, aki léghajóról térképezi
az alatta elterülő vidéket.
Bartóky fabuláiban Jézus példázatainak egyszerű,
világos, bölcs és tanulságos, emelkedett és megnyug-
tató világszemlélete tárul fel előttünk. És minden
egyes feltárulása, minden egyes megállapítása, min-
den egyes képe a mi saját emberi lelkünk rejtett és
rejtegetett belső világába nyújt betekintést. Lelki
röntgenképeket állít elénk Bartóky, melyekből ön-
magunkat és a bennünk is érvényesülő egyetemes
élettörvényeket ismerjük meg.
Bartóky írásmódja egészen megfelel a magyar
ember természetének. Minden magyar fabulas. A
köznép ajkán temérdek fabula él. Bartóky igaz ma-
gyar lelke megérezte és tudta, hogy a fabula ké-
pes beszédmódja az elvont igazságok megértetésé-
nek és befog adtatásának egyik leginkább alkalmas
módja. Mert a fabulában nem az író elmélkedik
és beszél, hanem maga az esemény kényszeríti
az olvasót elmélkedésre, sőt nem ritkán magába-
szállásra.
Bartóky tősgyökeres magyar ember volt, aki sze-
rette a faját Történelmi elbeszéléseivel azért vitte
vissza olvasóit a múltba, hogy a bírálat nélkül be-
fogadott moderneskedésben sorvadásnak indult és
nemzeti öntudatát és sajátosságait botorul és köny-
nyelmüen vesztegető véreit saját értékének felisme-
résére és megbecsülésére ébressze. Meséiben pedig,
mint Jézus a példázataiban, önmaga megfigyelé-
sére kényszeríti az emberi lelket. És ezzel is a faját
kívánta szolgálni, mert ő azt tartotta, hogy a ma-
gyar nemzet kultúrfölénye nem látványos intézmé-
nyekben, hanem komolyabb józanságban, igazabb
megbízhatóságban, keményebb jellemekben, emel-
kedettebb életfelfogásban és tisztább közéletben áll.
Mert minden nép és minden nemzet támaszkodha-
tik valakire vagy valamire ezen a világon, csak a
magyar nemzet nem támaszkodhatik másra, mint
az Istenen kívül önmagára, saját erőire, tudására,
nemzeti és emberi öntudatára, belső értékeire és a
mindenben és mindenkor felismert és vallott igaz-
ságra.
A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége nemcsak első
elnökének, Bartóky Józsefnek az emlékét akarja
tehát megtisztelni, mikor ezt a tanulságos könyvet
kiadja, hanem az a meggyőződése, hogy ezzel a
magyar közművelődésnek és a magyar öntudat
emelésének is szolgál.
Budapest, 1929 júniusában.
Dr. Raffay Sándor
a Szarvasi Öregdiákok elnöke.
