Payday Loans

Keresés

A legújabb

Magyar fabulák PDF Nyomtatás E-mail
MESE ÉS MÍTOSZ - ARCHETÍPUSOK


ELŐSZÓ HELYETT.

Nem ajánlást írok;

sem e könyv kész és

jeles írójának, sem magának a könyvnek

semmi szüksége rá. A mesemondó bizton in-

dul a maga lábán, a munka pedig beszél és

helyt áll magamagáért. Gazdag élettapaszta-

latoknak és lélektani belátásnak, a belőlük

leszűrt életigazságoknak a képzelet egy ősi

világába vetítése:

a gondolatnak olyan ki-

élezett erejével, annyi leleménnyel és humor-

ral, az előadásnak is olyan jellemzetességével

jelentkezik, hogy akárcsak egynéhány lapnak

az elolvasása is jobbam tájékoztat felőle és

közelebb visz hozzá, mint akármiféle beve-

zető ajánlás. De van ennek a meséskönyvnek

egy olyan tulajdonsága, mellyel egy érdekes és

tanulságos történeti folyamatba illeszkedik.

Csak erre szeretnék egy pár rövid szóval rá-

mutatni.

Tudtommal még nem volt szóvá téve iro-

dalmunk történetének az a sajátságos mozza-

nata, hogy, a népköltés általános típusain kí-

vül, a szorosabb értelemben vett irodalmi köl-

tészetnek nincsen műfaja, mely, hol dúsabb

árral, hol csak szivárgó érrel, de olyan állan-

dóan, szinte megszakítás nélkül húzódnék

végig, mint a fabula, a tanító mese. Feltűnik

már a kódexekkel, szószólójává lesz a refor-

máció szigorú ethikájának, majd bevonul a

vallásos tanítások és vitatkozások zajába,

helyet talál a népünknek írt legelső mulat-

tató könyvekben, az irodalmi felújulás siet

francia cicomában, majd meg német komoly-

ságában bemutatni, a reformkor eszméinek

és törekvéseinek hatásos hirdetőjéül lép ki a

küzdőtérre, s mikor erkölcsi ingadozás, sőt

felfordulás mámoros napjai következnek:

újra meg-megszólal hol szelíd, hol kemény,

hol tréfás, hol sújtó kritikája. A morális és

életbölcseleti didaxisnak ez a százados és

százados szívóssága irodalmunkban bizo-

nyára nem véletlenség, hanem kapcsolatos a

magyar természettel, mely inkább okosko-

dásra és gúnyra, mint képzelgésre és érzej-

mességre hajlik.

De a fabulának magyar életfolyamában

egy más fontos törvénye is jelentkezik a ma-

gyar szellemi életnek: a messze keletről

eredő, de köz vetetlenül, a deák irodalomból

kölcsönzött formát hogyan tölti meg ma-

gyar tartalommal s a képzeletnek hagyomá-

nyos világába hogyan visz át magyar voná-

sokat. Ennek a fejlődésnek három fokozatát

figyelhetjük meg.

Az első Heltai Gáspáré, ki époly kevéssé

tudott megnyugodni a reformáció hitrend-

szerei bármelyikének követelő igazságában,

mint felfordult kora nagy igaztalanságaiban,

melyeket különösen a szegény föld népe nyö-

gött. Mindig ez a szegény nép van előtte, mi-

kor elnyomott, megcsúfolt igazságát ennek

gyökeres nyelvén és keseredett szivével pél-

dázni törekszik. Fabuláinak tanulságai át meg

át vannak szőve vonatkozásokkal korának

sötét viszonyaira. Az oroszlánok és tigrisek,

farkasok és rókák álarca alatt rabló urak,

zsaroló tiszttartók, megvásárolt bírák, kó-

borló katonák sürögnek. Az ezópi állatvilá-

got idetelepíti s úgyszólván magyar szóra ta-

nítja. A furfang helyett, melyet valamikor

őseik Indiában tanítottak, az isten előtt való

egyenlőséget hirdetik. Amit Heltai tanít ál-

talok, az egyetemes erkölcsi igazság, de egy

magyar kor borult világához alkalmazva s a

magyarságnak erkölcsi váltságát munkálva.

Mint Heltai, úgy, kétszázötven esztendő

múlva, Fáy András is prózában írta meséit.

Nem Heltai keserűségével, mint a szegény

magyarság prédikátora, hanem az okosság

bizodalmával, mint a szunnyadó és tétova

magyarság ébresztője és útmutatója. Mikor

Vörösmarty még hadi kürtjét próbálgatja, a

reformkor hajnalhasadtakor ő már belekezd

meséjébe. Széchenyi mellé áll; szép hegedű-

szóban ennek eszméit, terveit, törekvéseit

hirdeti: a maga korának magyar igazságait.

Ennek a reformkori magyar ethikának, Szé-

chenyi prózai rapszódiáin kívül, két hatalmas

irodalmi emléke maradt ránk; az egyik,

amely ma is fölemel: Kölcsey Parainesise;

a másik, amely ma is tanulságosan és mulat-

tatva világítja meg korát: Fáy meséskönyve.

Ha Széchenyinek sokat emlegetett mondása

az elhatározó hatásról, melyet ezek a történe-

tek reá gyakoroltak, talán túlzás is: kétség-

telen, hogy hatalmasan törték Széchenyi

szellemének útját a nemzet lelkéhez, A kor-

nak magyar bölcsessége, józan és lelkes ma-

gyar bölcsessége szólal meg bennök; mind-

járt az első két mese intő szó az elhamarko-

dókhoz s az avultan maradiakhoz. így a

fabula Fáyval megint egy lépést tett előre

a magyarosodás útján.

Ez az új kötet mintha újólag egy további

lépés volna ezen az úton. Mindenek előtt ne-

künk, magyaroknak szól, különösen nekünk.

A mi magán- és közéleti erkölcseink bírá-

lata, mint voltak a maguk idejében Heltai és

Fáy fabulái, noha felfogásban és hangban

különbözik tőlük. Heltai keserű nyerseségét

és Fáy nyugodt kedélyességét benne bizonyos

pesszimizmus váltja fel, amely, ha némileg

egyhítve is humora által, mégis csak pesszi-

mizmus marad. Igaz, hogy ha egy kornak

sorsa és erkölcsi képe valaha méltán híhatta

ki ezt a felfogást és ezt a hangot: a miénk

bizonyára ilyen kor. De mindezzel Bar-

tóky csak elődeinek nyomában jár. Amivel

eléjük kerül: az meséi egy részének jellemzően

magyar anyaga. Színterök: a magyar termé-

szet, magyar falu, magyar háztáj; szereplői:

ezeknek az állatai és emberei. Nem egy mo-

tívumát a mi sajátos felfogásunkból és viszo-

nyinkból meríti a mi állatvilágunkhoz. És ez

az egész könyvnek új elevenséget és kedves

magyar színt ad. Mintha a mese szónak ere-

deti magyar jelentéséhez is közelednék azzal,

hogy történeteinek tanulságait nem igen

szereti külön elmagyarázgatni. Tessék ki-

találni, hiszen a mese voltaképen találós

mesét jelent.

Ma, mikor irodalmunk annyi ágában vagy

tétován ácsorgunk, vagy magyarság tekinte-

tében épen hátrafelé tartunk: ezt a haladó

szép könyvet fogadjuk jó szívvel és becsül-

jük meg.

Budapesten, 1921, november 10.

Beöthy Zsolt.


esopus 15. sz metszet

ERRŐL A KÖNYVRŐL

Nem bocsáthatjuk útjára ezt a könyvet, hogy ne

szóljunk róla.

Az ebben a könyvben összegyűjtött fabulákat

Bartóky József még életében a Szarvasi Öregdiá-

kok Szövetségének szánta. Első elnökünk kegyes

elgondolása annak az őszinte szeretetnek és igaz

tiszteletnek akart a viszonzása lenni, melyet iránta

a szarvasi diákok éreztek. Az ő hozzánk való jósá-

gát mi már, sajnos, csak hálás kegyelettel viszonoz-

hatjuk. De hálát érez a szívünk Bartóky József bá-

natban hátrahagyott kedvesei iránt is, akik fájó

gyászuk keservét elhunyt kedvesük nemes szándé-

kának megvalósításával is enyhíteni kívánták. így

most a vigasztalásul egymásba ölelkező két szán-

dék gyümölcseképpen adja ki és ajánlja fel a ma-

gyar közművelődés számára a Szarvasi Öregdiákok

Szövetsége ezt a rendkívül érdekes kis könyvet.

Mert ez a kis könyv

nemcsak egy kiváló ember

lelkének rejtett világát tárja fel előttünk, hanem ma-

gának az emberi léleknek és életnek a titkait is meg-

világosítja.

Bartóky József írói egyénisége ma már nyilván

áll előttünk: a jelenségek mögött a lelket igyekezett

meglátni és feltárni. Azt a lelket, melynek létét ezer-

nyi történés igazolja, de melyet csak megnyilatko-

zása tüneteiből és eredményeiből ismerhetünk meg.

Bartóky ennek a láthatatlan léleknek a látható je-

lenségekben megnyilatkozó egyetemes törvényeit

kutatta és igyekezett kimutatni. Lélekbúvár volt hát

a szó tiszta értelmében. Történelmi rajzaiban, ap-

róbb-nagyobb elbeszéléseiben és fabuláiban egy-

aránt a történésekben cselekvő szellem meglátása

és megláttatása volt vezérlő gondolata. Ezért is nem

szórakoztatás, hanem tanítás volt mindig a célja.

Bartóky József komoly megfigyelő volt, aki gór-

cső alá tette a jelenségeket és azt igyekezett meg-

állapítani, hogyan jelentkezik az egyetemes élettör-

vény bennük. Igazságokat keresett mindenben, ami

élet, vagy az élet terméke. Bartóky olyan volt, mint

a hegymászó, aki felküzdi magát a magas csúcsokra,

hogy világosan lássa és a valóságnak megfelelően

ítélhesse meg a látottak összefüggését s amit lát és

amit felismer, pár művészi vonással papirosra vesse

embertársainak okulására.

Ezért szereti Bartóky a fabulát. Ezt a műfajt ke-

vesen mívelik. Mert a fabulát a meglátás tisztasága,

a megítélés mélysége és az elmondás rövid és mű-

vészi formája teheti csak igazán hatásossá. A fabula

édestestvére a parabolának, melynek utolérhetetlen

mesteri példányait az Újtestamentumban Jézus pél-

dázataiban és hasonlataiban találjuk. Aki ilyen for-

mában tárja mondandóit a világ elé, annak merő-

ben kiforrott egyéniségnek kell lennie, akinek a lelke

behatol az eseményeket termő indítások és okok rej-

tett világába. De bölcsnek is kell lennie, aki az egy-

mástól eltérő események és jelenségek változatos

sorozatában az egyetemes élettörvényeket meglátja

és felismeri. Erős és önálló egyéniségnek is kell lennie,

hogy ítéletét és következtetéseit a látottak meg ne

vesztegessék, hanem a valóságot mutassa meg az

olvasóknak. Emelkedettnek is kell lennie, aki olyan

magasságokból nézi és ítéli meg a megfigyelésre

kínálkozó dolgokat, hogy tisztán lássa az összeßg-

géseket, mint az a kutató, aki léghajóról térképezi

az alatta elterülő vidéket.

Bartóky fabuláiban Jézus példázatainak egyszerű,

világos, bölcs és tanulságos, emelkedett és megnyug-

tató világszemlélete tárul fel előttünk. És minden

egyes feltárulása, minden egyes megállapítása, min-

den egyes képe a mi saját emberi lelkünk rejtett és

rejtegetett belső világába nyújt betekintést. Lelki

röntgenképeket állít elénk Bartóky, melyekből ön-

magunkat és a bennünk is érvényesülő egyetemes

élettörvényeket ismerjük meg.

Bartóky írásmódja egészen megfelel a magyar

ember természetének. Minden magyar fabulas. A

köznép ajkán temérdek fabula él. Bartóky igaz ma-

gyar lelke megérezte és tudta, hogy a fabula ké-

pes beszédmódja az elvont igazságok megértetésé-

nek és befog adtatásának egyik leginkább alkalmas

módja. Mert a fabulában nem az író elmélkedik

és beszél, hanem maga az esemény kényszeríti

az olvasót elmélkedésre, sőt nem ritkán magába-

szállásra.

Bartóky tősgyökeres magyar ember volt, aki sze-

rette a faját Történelmi elbeszéléseivel azért vitte

vissza olvasóit a múltba, hogy a bírálat nélkül be-

fogadott moderneskedésben sorvadásnak indult és

nemzeti öntudatát és sajátosságait botorul és köny-

nyelmüen vesztegető véreit saját értékének felisme-

résére és megbecsülésére ébressze. Meséiben pedig,

mint Jézus a példázataiban, önmaga megfigyelé-

sére kényszeríti az emberi lelket. És ezzel is a faját

kívánta szolgálni, mert ő azt tartotta, hogy a ma-

gyar nemzet kultúrfölénye nem látványos intézmé-

nyekben, hanem komolyabb józanságban, igazabb

megbízhatóságban, keményebb jellemekben, emel-

kedettebb életfelfogásban és tisztább közéletben áll.

Mert minden nép és minden nemzet támaszkodha-

tik valakire vagy valamire ezen a világon, csak a

magyar nemzet nem támaszkodhatik másra, mint

az Istenen kívül önmagára, saját erőire, tudására,

nemzeti és emberi öntudatára, belső értékeire és a

mindenben és mindenkor felismert és vallott igaz-

ságra.

A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége nemcsak első

elnökének, Bartóky Józsefnek az emlékét akarja

tehát megtisztelni, mikor ezt a tanulságos könyvet

kiadja, hanem az a meggyőződése, hogy ezzel a

magyar közművelődésnek és a magyar öntudat

emelésének is szolgál.

Budapest, 1929 júniusában.

Dr. Raffay Sándor

a Szarvasi Öregdiákok elnöke.



BARTÓKY JÓZSEF
MAGYAR FABULÁK
BUDAPEST, 1921
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR
IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
KIADÁSA

*





*

Schöpflin AladárBARTÓKY JÓZSEF

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00447/13994.htm