Payday Loans

Keresés

A legújabb

A magyar vadászat etikettje PDF Nyomtatás E-mail
ÁLLATOK - KUTYÁK, LOVAK ÉS EMBEREK
2014. június 19. csütörtök, 16:38

feketeistvan

A magyar vadászat etikettje

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

A magyar vadászat etikettje

 

3.1.A vadászias viselkedési szabályok gyűjteménye. Mit nevezünk vadásziasnak, mit jelent a vadásziasság fogalma?

 

3.2. Általános szabályok

3.3. A vadászias viselkedés szabályai, ha egydül vadászunk

3.4. A vadászias viselkedés illemszabályai, ha nem egyedül vadászunk

3.5. Amit a vadászvendégnek és a vendéglátónak illik tennie

3.6. A társas vadászatok vadászias viselkedési szabályai

3.7. A kutyás vadászat vadászias viselkedési szabályai

3.8. A vadászia vadászavatás

3.9. A vadász búcsúztatása

3.10. Mi a vadászias és a vadásziatlan a vadászati közéletünkben


3.1.A vadászias viselkedési szabályok gyűjteménye.

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a vadászat ünnep, ami nem hétköznapi, amit várunk, amire készülünk, akkor ebből az következik az az állításunk, hogy — mint minden ünnepnek — a vadászatnak is adottak a viselkedési szabályai. Milyenek és melyek ezek a viselkedési szabályok, mit jelent a vadásziasság, kell-e egyáltalán a XXI. Század elején a magyar vadászoknak egy újabb “kényszerzubbony”? tettük fel mi magunk is a kérdések tömkelegét.
A válasz egyértelmű igen, és ennek több oka is van. Folyamatosan változó világunkban, a nap mint nap ránk zúduló információk özönében, általában is szükség van az iránytűkre, hogy el tudjunk igazodni az élet különböző területein, hogy megtanuljunk különbséget tenni az értékek és az értéktelen dolgok között, miért ne kellene a vadászoknak is egy speciális iránytű, amely a vadászat dolgaiban, szabályaiban segíti elő a tájékozódást, könnyíti meg az eligazodást.
A magyar vadászatban — miközben rendületlenül érvényesek és elfogadottak voltak az általános magatartáskultúra viselkedési szabályai — az elmúlt századokban fokról-fokra alakultak ki a vadásziasság külön szabályai is, amelyek részben vagy részleteiben, de beépültek vadászati kultúránkba. Ezek a szabályok a közmegegyezésen alapulnak, egy speciális szakmai vadászerkölcsöt tükröznek, betartásukért nem jár sem jutalom, se büntetés — mégis kötelezőek (!) a magukat kultúrált, igazi vadásznak tartó vadászok számára.
A Vadászati Kulturális Egyesület 2001-ben, az etika évében szükségesnek látta, hogy a magyar vadászat történetében először, összegyűjtse és rendszerezze a vadászias viselkedési szabályokat, a vadászat illemtanát etikettjét.

Mit nevezünk vadásziasnak, mit jelent a vadásziasság fogalma?

Ahhoz, hogy a legfontosabb alapfogalmakat tisztázzuk, elsőként megpróbáltuk meghatározni a vadászias, a vadásziasság fogalmát.Mielőtt erre sort kerítenénk, illendőnek tartjuk előrebocsátani, hogy mi, akik az összeállítást készítettük, jó néhány szabály megfogalmazásában bizonytalanok voltunk, és nem tartjuk magunkat tévedhetetleneknek. Mégis úgy döntöttünk, hogy összeállításunkkal egy maximálisan ideális állapot elérését célozzuk meg, amelyből a minimum (!) betartása, megvalósulása is — meggyőződésünk és hitünk szerint — sok magyar vadász viselkedésének, modorának, öltözködésének, megszólalásának, stb. a gyökeres változását jelentheti majd. Végül be kell vallanunk, hogy rendszerezés során egy-egy pont megfogalmazásakor sokat vitatkoztunk egymással, amit a kézirat zárásakor úgy értelmeztünk: úttörő munkánkat nem lehet befejezettnek, lezártnak tekinteni — közös ügyünk a folytatás!
A vadásziasság definíciója
A vadászias mindaz a tárgy vagy eszköz, történés vagy cselekedet, viselkedés vagy magatar-tás, amelyet az igaz vadászok többsége a vadászat világnézetéhez tartozónak fogad el.
A vadászok világnézete — egy adott korra és társadalmi szituációra jellemző — fogalom-, és képzetrendszer, amely a vadász tudásától, szakmai felkészültségétől, emberi morális tartásá-tól függ, ugyanakkor a vadászati kultúrára épül, a nemzetközi-, nemzeti-, vagy helyi vadász-szokásokon és hagyományokon alapul, általános és speciális etikai tartalmú szabályokat tar-talmaz.
A vadásziasság nem velünk született tulajdonság, dialektikusan változó, de arculatában a közjót erősítő normarendszer — minden jóravaló vadász számára megtanulható, a tanulás folyamatában, a vadásszá válás stációi szerint alakul ki a vadászban.
A vadásszá válás stációinak érzelmi és értelmi motívumai — kortól, rangtól, nemtől, foglal-kozástól, vagy vagyoni helyzettől függően — egyénenként változnak, ezért nem törvényszerű valamennyi stáció bekövetkezése.
A vadásszá válás a “fertőzéssel” kezdődik, amit az első sikeres zsákmányszerzés öröme, a barátok elismerése vált fel.
A pozitív vadászati élmények, a vadászati közösségek erkölcsi értékítéletei, a látott vagy olvasott példák, a közvetlen barátok példamutatása és az egyén erkölcsi fejlettsége, lelkiismeretének működése befolyásolja és határozza meg, hogy a tanuló, a kezdő vadászban, a puskás emberben — mi válik fontossá: a vadűzés, a mindenáron lőni akarás, a trófeagyűjtés szenvedélye vagy a vadászat világnézetének, kultúrájának megismerése, erkölcsének, viselkedési szabályainak elsajátítása — így alakul ki a vadász minősítése, így lesz valakiből hús-, trófea-, vagy igaz vadász.
A legnehezebb és időben meghatározhatatlan stáció tehát, amíg a vadász megismerkedik a vadászat alódi világnézetével, megtanulja a vadásziasság szabályait, emberi és szakmai ta-pasztalatokat gyűjt, hogy a mai pénz és a hatalom sugalmazta eredménycentrikusságot fölválthassa benne a természetben eltöltött és megfigyelt élmények, az öröm és az örömszerzés forrásainak bölcs fontossága.
A vadásziasság olyan erény, amely mind az egyén, mind a társadalom számára megkülönböztetett érték. Érték, amely az általános viselkedési szabályok betartásával párosulva az illető vadász személyiségét kivételessé teszi, biztonságot nyújt, elősegíti az elismerését, elismertségét, sikerességét, a boldogság érzetének elérését.

>>lap tetejére



3.2 Általános szabályok

Általános viselkedési szabályok

Amióta az ember “lemászott a fáról” az emberek együttélését mindig szabályok határozták meg. A szabályok alakították ki a rendet, határozták meg az emberek magatartását, tevékenységét, cselekedeteit és ezek módját. A szabályozás — ezen belül a jutalmazás és büntetés — tehát egyidős az emberiséggel. A szabályok betartása gyakorlatilag mindig a közösségeket alkotóegyéneken múlt, azon, hogy mit tanult meg, mit tartott jónak, hasznosnak, igazságosnak, stb. a jó, a rossz, az erény és a bűn kérdéseit vizsgálja az etika, az erkölcs és tulajdonképpen belülről önmagunk által megítélhetően sugallja, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
A szabályok mentén alakultak/alakulhattak ki a szokások, amelyek egy-egy közösség általában vagy rendszeresen végzett cselekedeteit jellemzik. Ezek a szokások, hagyományosan beidegzett cselekvések határozzák meg, hogy egy-egy adott korban, népcsoportban mit illik és mit nem illik tenni/megtenni.
Az illendőségek egyik része íratlan szabály, amire a családok, az iskolák, az egyházak, stb. tanítják meg az egyéneket és betartásuk az adott közösségben kötelező érvényű. De van az illendőségeknek egy másik — minőségileg fejlettebb — része is, amely a kultúra és a civilizáció fejlődésével párhuzamosan már írott formában is napvilágot látott, és ez az etikett.
Az etikett korábban az udvari ceremóniákon, a diplomáciai életben való szigorú viselkedési szabályoknak a gyűjteménye volt, de ide sorolhatók a különböző egyházak kanonizált szertartásai is. Ma már az etikett a világon mindenhol a fejlettebb társadalmak érintkezési formáinak szabályozott rendszere, amely felöleli az egyetemes kultúra, az emberi kapcsolatok szinte valamennyi elemét, betartása részben ajánlott, részben kötelező.
A szokásokból — idővel — törvények lettek, amelyek a jog nyelvén pontosan körülírva megszabják, hogy mit kell és mit szabad cselekednie az egyénnek, és amelyeknek a betartását már nem csak az adott közösség, hanem az egész társadalom, az állam és a mögöttük felsorakozó elnyomó szervezetek ellenőrzik és a be nem tartásukat büntetik. A törvények többsége tehát az emberek együttélésének szabályaiból, a magatartási normarendszerből, általában egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszerből, általában egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszerből alakult ki.
A fenti gondolatmenet végig nyomon követhető az egyetemes és a magyar vadászat fejlődésében is, hiszen az ősember is szabályozta már a vadászatait azzal, hogy csak annyi vadat ejtett el, amennyit meg is tudott enni és a vad elejtésére a legügyesebb vadászokat választotta ki. A jó és a rossz, az erény és a bűn, de káros és a hasznos vizsgálata évezredes — lelkiismereti — gondja az emberiségnek és feltehetően a vadászoknak is. A szokások idővel hagyományokká nemesültek, amelyeknek kialakultak a nemzetközi, a hazai és a helyi viselkedési szabályai, az illő és illetlen kategóriái — és természetesen a mindenkori hatalom érdekei diktálta jogszabályok, amelyek behatárolják, meghatározzák a vadászat kereteit és lehetőségeit.
Az általános viselkedési szabályok közül az alábbiakban azokat az illemszabályokat gyűjtöttük össze, amelyeknek speciális vadászias vonatkozásuk van. Rendező elvként egyfelől a vadászat kronológiáját vettük alapul, másfelől a vadászati módokat osztályoztuk aszerint, hogy vadász egyedül hajtja végre vagy a vadászaton más/mások is jelen vannak. Először arra gondoltunk, hogy csak az illendőségeket foglaljuk pontokba, de rá kellett jönnünk, hogy néhány kirívó illetlenségre is fel kell hívni a figyelmet.

Általános szabályok


Mottó: “Úgy viselkedj másokkal szemben, ahogy
szeretnéd, hogy mások veled szemben viselkedjenek.”
(Voltaire erkölcsi törvénye)

Meghívás vadászatra


Illik

- minden vadászatra szóló meghívást udvariasan elfogadni

- a vadászatra szóló konkrét meghívást írásban is megerősíteni. (Plusz gesztus, ha névre szóló nyomtatott meghívót, levelezőlapot küld a meghívó, amely tartalmazza a megközelítés lehetőségeit, esetleg térképet.)

- a meghívást időben visszaigazolni vagy lemondani

- a meghívottad a program részleteiről is tájékoztatni

- a meghívótól a vadászati program részletei felől érdeklődni, kérdezősködni.

- a meghívást viszonozni.

Nem illik

- élni azzal a vadászati meghívással, amelyik nem konkrét vadászat, konkrét időpontjára vonatkozik.

- tovább maradni, mint amennyire a meghívás szólt.

- hívatlanul, bejelentés (megbeszélés) nélkül plusz vendéget (vendégeket) vagy kísérőt vinni a vadászatra.

 

A pontosság

- a vadászatra nagyon pontosan vagy korábban érkezni. (mindenről el szabad késni, a vadászatról nem!)

- a vadászat megbeszélt időpontjára menetkészen állni

- főleg a társasvadászatokon a késéssel mások hangulatát elrontani.

Köszönés és köszöntés

- kalapemeléssel és kézfogással valamint a napszaknak megfelelő köszöntéssel köszönni.

- kézfogás közben a másik szemébe nézni.

- a vendégvadászt/vadászokat a vadászat megnyitásán külön is köszönteni.

- mindig az újonnan érkezőnek előre köszönni.

- a vadászterületen, erdőn, mezőn minden szembejövőnek köszönni.

- a vadászat megnyitásán a köszöntést minden jelenlevőnek néma kalapemeléssel viszonozni.

- a vadászat végén lehetőleg mindenkitől elköszönni.

- “jó vadászatot!” kívánni. Mivel a vadászok többsége babonás.

- a jó barátokon kívül a divatos “csókkal” a köszöntést kiegészíteni.

- egyetlen vadászatról, vadászati rendezvényről sem köszönés nélkül, “angolosan” távozni

A tegeződés

- megvárni, amíg az idősebb, korosabb vadász a tegeződést kezdeményezi.

- az idősebb, korosabb vadász tegezését udvariasan viszonozni, mivel a tegeződés a vadászok körében majdhogynem természetes.

- az idősebb, korosabb vadászt letegezni. Ez nagyfokú udvariatlanság, amely sok embert zavar.

A bemutatkozás szabályai

- a vadászaton minden résztvevőnek (!) bemutatkozni

- ha a találkozáskor többen vannak jelen, az újonnan érkezőt vagy a vendéget — a jelenlevőknek egy-két mondattal bemutatni. (Esetleg cím, rang, foglalkozás, vadászati múlt, stb. megemlítésével.)

- a bemutatkozásnál a címmel, ranggal, beosztással, stb. kérkedni, hangsúlyozni, mivel a vadászaton elvileg mindenki mindenkivel egyenlő.

- félrevezető adatokat magunkról vagy másokról közölni.

Udvariasság

- a vadászaton minden szituációban udvariasnak lenni, megkülönböztetett figyelemmel a hölgyekre, a vendégekre, az idősebb, korosabb vadászokra.

- az udvariasságot, a figyelmességet udvariassággal, figyelmességgel viszonozni.

- bocsánatot kérni, ha hibáztunk.

- a velünk szemben tapasztalható udvariassággal, figyelmességgel visszaélni, udvariatlansággal válaszolni.

- káromkodni.

- a vadat becsmérelni.

Tapintat

- a mások vadászatát, szórakozását tiszteletben tartani.

- figyelemmel lenni mások érzékenységére, legyen szó a vadászház csendjéről, lábbelink “illatáról”, leheletünk vagy testszagunk kellemetlenségéről.

- a vadászatot befejezni, ha a résztvevők közül valaki életét veszti.

- úgy viselkedni, hogy ezzel a környezetünkben ellenérzést keltsünk.

- a vadászterületen gyalog autóval lámpázással, hangoskodással vagy bármi mással mások vadászatát megzavarni.

- tagként, vendégként, kísérőként, stb. fölöslegesen és tapintatlanul okoskodni.

- a vadászat előtt olyan ételt vagy italt fogyasztani, amelynek szaga vagy illata mások számára kellemetlen lehet.

Segítőkészség

- vadásztársunknak, a vadászat részvevőinek, az adott közösségnek ésszerű keretek között, mindenben segíteni.

- a segítséget viszonozni.

- a segítőkészséggel visszaélni, ezzel esetleges vadászati előnyökre szert tenni.

- bármilyen segítséget udvariatlanul visszautasítani.

Hozzáértés

- ismerni, tisztelni, ápolni és használni a vadászati szakkifejezéseket, és — vadászok közt — beszélni a vadásznyelvet.

- tiszteletben tartani mások vadászbabonáit.

- ismerni a vadászat hagyományait, tradícióit, gyakorolni és gyarapítani a szakmai tudást.

- a vadászirodalmat és a vadászlapokat olvasni.

- a megszerzett tudást másokkal megosztani, a kezdő vadászokat tanítani, nevelni.

- a megszerzett tudást fitogtatni és a tudással visszaélni

Méltatlanság

- minden élethelyzetben vadásziasan viselkedni.

- a vadászközösségek soraiból kizárni a vadászias viselkedés szabályainak sorozatos megsértőit, akik méltatlanná váltak, hogy az igaz vadászok közé tartozzanak.

- a vadászias közösség döntését tudomásul venni.

- a méltatlansággal visszaélni.

- a méltatlanság miatt kizárt vadásznak a közösség ellen fordulni.

Öltözködés

- vadászati rendezvényeken az alkalomhoz illően megjelenni.

- tiszta és ápolt, az adott vadászati módnak megfelelő /zöld, khaki vagy zöldes árnyalatú/ öltözetben a vadászaton megjelenni.

- a kísérőnket is az adott vadászati módnak megfelelő öltözettel ellátni.

- bármilyen állami testületnek egyenruhájában, annak egyes darabjaiban, koszos, ápolatlan, terepmintás, tarka-barka vagy “civil” öltözetben a vadászaton megjelenni.

Felszerelés

- a vadászaton hibátlan felszereléssel megjelenni.

- hogy a vadásznak éles, tokban lévő vadászkése vagy bicskája legyen.

- tudni, hogy az adott vadfajra és vadászati módra milyen vadászati felszerelés indokolt.

A vadászati törvényben és rendeletben nem szereplő, de a vadásziassághoz ajánlott és praktikus felszerelések:

-      Nagyvad vadászatán: hátizsák, térkép a területről /a biztonsági körzetek bejelölésével/, kis fenőkő vagy kés-élesítő, erős kötél vagy fémkampó a vonszoláshoz, víz a zsigerelés utáni kézmosáshoz, törlőrongy, gyufa vagy öngyújtó, tartalék elemek a zseblámpához, tű, cérna, biztosítótű, tartalék zokni vagy harisnya, esőkabát.

-         A lesen jó szolgálatot tehet a pokróc vagy az ülőpárna, a barkácsoláshoz pedig még nyáron is érdemes melegebben öltözni.

-         Apróvadvadászaton: aggató, madzagdarabok a vad felkötözéséhez, zseblámpa, gyufa, öngyújtó, tű cérna, biztosítótű, tartalék zokni vagy harisnya, esőkabát.

- hiányos vagy tudottan használhatatlan felszereléssel a vadászaton megjelenni vagy részt venni.

- az apróvad vadászatán 10 centiméternél hosszabb tőrt viselni.

- a vadásztőrt hivalkodóan viselni.

- semmilyen vadászaton a vadásztőrt katonai vagy kommandós túlélő késsel vagy hasonló vadásziatlan formájú-fazonú késsel helyettesíteni.

A kalap viselésének illemszabályai

- tudni, hogy a kalap a hideg napokat és a sportlövészetet nem számítva a vadászias vadászöltözet elmaradhatatlan része.

- tudni, hogy a kalap az egyetlen olyan ruhadarab, amely lehet zsíros, kopott, szakadt vagy kutyarágta — azaz patinás.

- tudni, hogy mikor kell kalapot emelnünk (köszönéskor, a köszönés fogadásakor és a gratulációnál), illetőleg mikor kell levennünk és kézben tartanunk a kalapunkat (a himnuszok, az eligazítás, a vad halálát jelző kürtjelek, a nagy hallali alatt, az elesett nagyvad előtti vagy a terítéknél történő tiszteletadásnál.)

- kalapot hordani a vadászházban vagy bármely épületben.

- kalapban ülni az autóban és autót vezetni.

Ékszerek-kitüntetések viselése

- a kimondottan vadász-ékszerek (nyakkendőt helyettesítő faragott csontból vagy agancsból készített nyakmantyú, agancs vagy vadászmotívumokkal díszített mandzsetta gomb, nyakkendő-tű, kalapdísz, jelvény vagy kitűző) viselése.

- ünnepélyes vagy közéleti rendezvényen a kitüntetést viselni.

- a kitüntetéseket vadászaton viselni.

Olyan kitüntetést a kalapon viselni, amelyik nem kitűzőnek készült.

- semmilyen ékszert (arany-karkötő, ujjnyi vastag nyaklánc, stb) sem a vadászaton, sem a vadászati rendezvényeken hivalkodóan, státusz-szimbólumként viselni.

A tapsolás szabályai

- a tetszésünket taps formájában is kinyilvánítani, ha valamivel vagy valakivel egyetértünk, ha egy produkciót ezzel elismerünk. A taps és ennek fokozatai egyben minősítések, az állásfoglalásunkat tükrözik.

- megtapsolni a közgyűlésen az előadókat, a beszámolókat, az új tisztségviselőket, a kitüntetetteket, a hozzászólókat, stb — ha személyükkel és az elmondottakkal egyetértünk.

- megtapsolni a kürtösöket, ha a kürtjeleken kívüli zeneszámot adtak elő.

- megtapsolni — természetesen csak csöndben és mutatván a tapsolást — egy-egy bravúros lövést, egy-egy  olyan vadászati “produkciót”, amelyre mi magunk is büszkék lennénk.

- megtapsolni a sikereket, az eredményeket.

- tapsolni csak azért, mert a többiek tapsolnak.

- megtapsolni a vadászkürtösöket, ha valamelyik vad halálát jelentő kürtjelet fújták el.

A vadászias ajándékozás illemszabályai

- minden esetben ajándékot vinni és a vadászat megkezdése előtt átadni a vendéglátónak, a meghívónak, a barátnak. Az ajándék nagyságának és értékének összege nem kell, hogy arányban álljon a meghívás nagyságának és értékének összegével, merthogy az ajándék minden esetben csak figyelmesség és nem értéken történő cseretárgy.

- tudni, hogy minek örülne a legjobban az, akinek az ajándékot szánjuk és illik ehhez közelíteni az ajándék milyenségét.

- az ajándékot megköszönni és örülni — még akkor is, ha ez a megajándékozottnak nem jelentett semmi örömöt.

- a vadászat után a kísérő vadász munkáját is ajándékkal elismerni. (Ha a kísérő hivatásos vadász, valljuk be és ez nem tartható bűnnek, hogy az ajándék készpénz is lehet.)

- már csak vadász-babonából sem bicskát, kést, tőrt ajándékba adni. Ezekért mindig szimbolikusan fizetséget, 5-10 forintot kell kérni, hogy a kés a barátságot ne vágja el.

- megjegyzést tenni semmilyen ajándékra és főleg az értéke miatt nem illik visszautasítani, netán visszaadni.

- sőt talán már több is illetlenségnél, amikor a hazai kísérő megpróbálja kicsikarni a vendégből az ajándékot, rossz hiányos felszerelésére, ruházatára hivatkozva.

- értéktelen, másoktól szóróajándékként kapott ajándékokat úgy továbbadni, mintha azok értékesek és személyes ajándékaink lennének.

- az ajándékozást olyan színben feltüntetni, hogy azzal értékcsere történt.

- túl értékes tárgyat vagy bármi mást ajándékba adni, mert ezzel egyrészt kellemetlen helyzetbe hozzuk az ajándékozottat, másrészt mindenkiben felmerülhet a megvesztegetés gondolata.

A távcsövezés illemszabályai

- távcsövet használni, ha tehetjük és erre lehetőségünk is van, mert így nem kerülünk hátrányos helyzetbe a távcsövezővel szemben és nem fosztjuk meg magunkat a távcsövezés nyújtotta élményektől.

- a távcsövön látott jelenségre mások figyelmét is felhívni, megmutatni, elmondani, hogy mit látunk vagy láttunk.

- a kísérőnek, ha erre mód van — lehetőséget hagyni arra, hogy a vendég a lövés előtt megtávcsövezhesse a kiszemelt vadat.

- a távcső nélküli kísérőnek időnként átadni a távcsövet, hogy ő is részese lehessen a vadászat, a vad látványának élményében.

- távcső nélkül a nagyvad vadászatán — kivéve a vaddisznóhajtás — megjelenni.

- a távcsővel bajlódni, ha azonnali lövésre kapunk felszólítást.

- mások nyakából lekapkodni a távcsövet, ki kell várni, amíg a távcsövet használó ezt magától vagy kérésünkre átadja.

A vad észlelésének jelzése

- minden esetben jelezni lesen, cserkelésen, barkácsoláson vagy autóval történő vadászaton a felfedezett vad hollétét, milyenségét, stb.

- a jelzést úgy továbbítani, hogy ez ne befolyásolja a látványt, azaz nem kell hangoskodni, indokolatlanul mozogni, mert attól a vad “világgá megy.”

- a vad felfedezésének, az “én láttam meg előbb” tényével dicsekedni, kísérőnket vagy társunkat emiatt lebecsülni vagy kellemetlen helyzetbe hozni.

A fegyver használatának illemszabályai

- a kísérőnek is fegyvert vinnie a vadászatra, hogy szükség esetén használni tudja.

- az első lövés jogát felajánlani a fizető vagy nem fizető vendégnek: sebzett vadra, veszett rókára, vagy a kóbor kutyákra.

- a vendégnek elfogadnia sebzett vadra, veszett rókára vagy a kóbor kutyára felajánlott lehetőséget.

- a vadászfegyvert úgy vinni és úgy kezelni, hogy az bármikor — akaratunk ellenére is — elsülhet. Ennek megfelelően minden helyzetben figyelni kell a puskacső irányát, hogy az soha ne irányuljon emberre.

- a sörétes puskát megtörni vagy félautomata fegyver töltényadagolójába keresztbe egy töltényt rakni.

- a golyós puska zárdugattyúját nyitva tartani.

- a les sarkába állított fegyvert mindig bebiztosítani.

- cserkelés közben, ha elöl megyünk, a puska csövét felfelé és előre tartva a vállunkon hordani, ha hátul megyünk a fegyver csövét felfelé és hátra irányítani.

- barkácsoláskor a lovaskocsin a golyós puska tölténytárjában lévő lőszereket a cső alatt tartani és csak a lövés előtt csőre tölteni.

- a fegyver csövét mindig kiüríteni, ha autóba ülünk vagy ha a fegyvert autóba pakoljuk. Autós vadászat közben — ugyanúgy, mint a barkácsolásnál — a lőszereknek cső alatt kell lenniük.

- a fizető vendégnek felajánlott sebzett vad, veszett róka, kóbor kutya vagy macska után semmilyen díjat felszámolni.

- vadásztársainkban kétségeket kelteni, hogy töltött, vagy töltetlen a fegyver, amit a kezünkben tartunk, szállítunk vagy pakolunk.

- a fegyverünkkel még akkor sem, ha töltetlen, össze-vissza kalimpálni, forogni, valaki vagy valakik felé tartani.

- a fegyver csövének végére tennünk e kezünket, arra támaszkodnunk.

- és nem is tanácsos a távcsöves fegyvereket szögre vagy valami másra felakasztani.

A mobiltelefon használatának illemszabályai

- társaságban, tárgyaláson, közgyűlésen, de legfőképpen a vadászaton a mobiltelefont kikapcsolni.

- a telefont — kikapcsolva — a vadászaton is magunknál tartani, ha esetleges segítség kérésére kívánjuk használni.

- a telefont a társas vadászaton — kizárólag a hajtások szünetében — a vadászok, a vadászat irányítására használni.

- a telefont lesen, cserkelésen, barkácsoláson használni.

- vadászat közben telefonálgatni, hívni és hívást fogadni.

- a mobiltelefont arra használni, hogy csökkentsük vele a vad esélyeit, ezzel párhuzamosan az elejtés vadásziasságát.

Az italfogyasztás illemszabályai

- megkínálni társainkat a nálunk lévő italból.(Nem feltétlenül kell alkoholra gondolni.)

- a kínálást elfogadni, ha valóban szomjasak vagyunk és jól esne a kínált egy — két korty.

- megtörölni az üveg száját mielőtt vissza- vagy tovább adnánk.

- visszakínálni társainkat, ha nálunk is van ital.

- titokban, mások elől elbújva a vadászaton italt fogyasztani.(Ezúttal sem feltétlenül csak alkoholra kell gondolni.)

- a kínálással visszaélni, azaz többet inni egy-két kortynál, ha látjuk, hogy az üvegben kevés ital van. (De akkor sem, ha nem látjuk.)

- úgy vissza-, vagy továbbadni az üveget, hogy ne törölnénk meg a száját.

- túlzásba vinni a törölgetést, ha az előttünk kortyolgató netán megfeledkezett róla.

A koccintás illemszabályai

- a poharat a bal kezünkbe fogva koccintani.

- koccintás közben a másik szemébe nézni.

- a bal kezes koccintásra a nem vadász társakat bíztatni.

A kommunikáció illemszabályai

- a vadászaton kísérőnkkel, társainkkal párbeszédet kezdeményezni.

- magunkról, a vadászélményeinkről beszélni.

- fegyelmesen meghallgatni mások vadásztörténeteit.

- vadásztársainkkal a vadászaton kívül is kapcsolatot tartani.

- süketnek tettetni magunkat, ha kísérőnk vagy társaink párbeszédet kezdeményeznek velünk.

- belevágni mások történetébe és a sajátunkat ráerőltetni hallgatóságunkra.

- valótlanságokat állítani, mert ezzel nem csak magunkat járatjuk le.

>>lap tetejére

3.3 A vadászias viselkedés szabályai, ha egyedül vadászunk

 

A beírókönyvnél

Illik

- és egyébként is kötelező mindent — biztonsági körzetet, az érkezés-távozás időpontját, a lövést, sebzést, stb. — a beírókönyvben pontosan vezetni.

- mások beírásait is tanulmányozni, mert ebből is tájékozódhatun

Nem illik

 

- a mások által kifigyelt vadra, a más területére “ráírni

 

 

-“kamu” beírásokat tenni.

 

 

- korábban és előre beírni és a beírás ellenére a területre ki sem menni.

 

- és szabálytalan a beírókönyvbe utólag beírni.

Az útvonal megválasztása

- a beírt biztonsági körzetet úgy megközelíteni, hogy ezzel ne zavarjuk meg mások vadászatát, ne rontsuk vadásztársaink vadászati esélyeit.

- a vadászat befejezésénél is figyelembe venni, hogy mások is vannak a területen.

- szándékosan végigjárni a sózókat, etetőket, az egész vadászterületet, ha tudjuk, hogy vadásztársaink is készülnek a vadászatra.

- magunk szag-, vagy bármilyen más — a vad mozgását, szokásainak betartását — zavaró nyomot hagyni, sem vadászat előtt, sem utána.

A lesen

- a magaslest legalább olyan állapotban otthagyni, mint amilyen állapotban felültünk rá.

- a szemetet összetakarítani és a lesről elhozva a szemétgyűjtőbe rakni.

- jelezni, ha a magasles hiányosságát, hibáját észleljük.

- szemetet (üveget, dobozt, zacskót, csikket stb.) magunk után hagyni a magaslesen.

- a magasles környékén magunk után szag-, vagy bármi más nyomot hagyni.

- a magasles berendezéseit (létráját, ülődeszkáját, stb.) elrejteni vagy megrongálni.

A lövés

- szabályosan meglőni a vadat.

- függetlenül a találattól, azonnal újratölteni a fegyvert, hogy ha kell, ismételni tudjunk.

- összeszedni a kilőtt töltényhüvelyeket.

- megfigyelni a vad lövés-jelzését, hogy könnyebben megtaláljuk.

- megjegyezni a lőirányt, a rálövés helyét, valamint a lőtt vad menekülésének irányát.

- a mértékletesség elvét egyedül is betartani.

- sózón, etetőhelyen egészséges vadra lövést tenni.

- a tükrét, hátulját mutató vadra lövést tenni.

- mert nem vadászias letagadni, illetőleg más vadfaj hibázását bemondani, ha lövést tettünk.

- szétszórni a töltény/ek hüvelyét/hüvelyeit.

A lövés után

- a lövés után néhány percig várakozni, időt adni a jól eltalált vadnak, hogy kimúljon.

- felkészülni a kegyelemlövésre, olyan lövedéket használni, amelyik kevésbé roncsolja a vad testét.

- várakozni, ha látjuk, hogy a lövés rossz helyre ment, azonnal ismételni kell, hogy a vadat megváltsuk a szenvedéstől.

- nézni a vad szenvedését, minél előbb kegyelemlövéssel kell átsegítenünk a túlvilágra.

- a lőtt vaddal tiszteletlenül bánni.

A töret és az utolsó falat

- az elejtett nagyvad szájába utolsó falatot, sebtöretet helyezni akkor is, ha egyedül vagyunk. Az utolsó falat bármely növény lehet, a gesztusnak van értéke.

- saját magunknak is töretet készíteni — tölgy vagy fenyőágból — és azt kalapunk bal oldalára feltűzni.

- kalapunk levételével egyedül is megadni a végső tisztességet az elejtett vadnak.

- az elejtett ragadozónak utolsó falatot rakni a szájába.

A lőtt vad

- kizsigerelni vagy legalább feltörni a vadat.

- egy töltényhüvelyt, papír zsebkendőt, stb. a vadon elhelyezni.

- bármilyen szag anyaggal körülvenni.

- a vad elszállításáról lelkiismeretesen gondoskodni.

Aszalonkázás illemtana

- a húzás előtt legalább fél órával korábban a leshelyre menni.

- tájékozódni a többi vadász elhelyezkedéséről.

- a vadászok közötti, megbeszélt távolságot betartani.

- megbeszélni a társakkal, ha szalonka-sípot akarunk használni.

- a szerencsés elejtőnek gratulálni.

- a húzás végén más vadásznak segíteni.

- a vadászházban vagy otthon a szalonkának a végtisztességet megadni. (Fenyőgallyon, gyertyát gyújtva.)

- elkésve, végigvonulni a lőálláson álló vadászok előtt.

- megbeszélés nélkül más megszokott standját elfoglalni.

- folyamatosan sípolni, a lőálláson hangoskodni.

- mások megtévesztésére lövéseket tenni.

- más vadfajra lövést tenni.

- a többi vadászt a húzás ideje alatt zavarni.

- a lőtt szalonkát a lábánál fogva vinni, zsebbe vagy táskába gyűrni.

- köszönés nélkül elmenni a szalonkázás helyszínéről.

A vízivad vadászatának illemtana

- valamennyi időben érkező résztvevővel együtt a területre menni, a lőállások elosztását előre megbeszélni.

- a húzás előtt, legalább félórával korábban a lőállásokat elfoglalni.

- tiszteletben tartani vadásztársaink szokásos helyeit.

- a hívóeszközök használatát a többiekkel előre megbeszélni.

- a húzás alatt takarásba húzódni, elrejtőzni.

- az első récéket, ludakat lövés nélkül elengedni.

- a vízivadat úgy meglőni, hogy megtalálásuknak, felvételüknek esélye legyen.

- betartani a vadászias lőtávolságot, amely akkor ideális, ha még látjuk a madár lábának a színét.

- meglőni a sebzett, beteg madarat akár úszik, akár gyalogol.

- a vadásztársak elveszett vadjának megkeresésében segíteni.

- a vadásznak és a kísérőjének feltűnő színű, a vadászat eredményességét rontó ruházatban megjelenni.

- más lőállását annak előzetes engedélye nélkül elfoglalni.

- az első, szálláscsinálókra lövést tenni.

- leesett madarunk keresésével szomszédjaink vadászatát zavarni.

- a kutyás vadászt a húzás ideje alatt meglőtt madarunk keresésére kérni.

- bizonytalan távlövésekkel zavarni a húzást, rontani mások vadászati esélyeit.

>>lap tetejére


3.4 A vadászias viselkedés szabályai, ha nem egyedül vadászunk

 

Cserkelés közben

 

Illik

- a cserkelés tervezett távolságáról, nehézségéről előre tájékoztatni a vendéget.

- a vendégnek előre bejelenteni fizikai terhelhetőségének határait.

- a terep adottságainak és az időjárásnak megfelelő öltözetben cserkelni.

- a vendéget udvariasan figyelmeztetni, ha cserkelés közben túl melegen van öltözve, illetőleg fel kell hívni a figyelmét a meghűlés veszélyeire.

- a kísérő tempóját, mozgását maximum két-három lépéssel lemaradva, lehetőleg a nyomába lépve követni.

- a vendég tempójához a kísérőnek alkalmazkodnia.

- a kísérő mozgását figyelni, hogy a jelzéseit érzékelni, végrehajtani tudjuk és megállni, ha ő megállt.

- a hátul haladó vadásznak is jeleznie, ha valamit észlelt.

- egyenetlen terepen gyakrabban közös(!) pihenőt tartani.

- mielőtt kibukkannának a dombél mögött, megvárni, amíg a vadász kifújja, kipiheni annyira magát, hogy lőni tudjon.

- a vendéget folyamatosan tájékoztatni arról, hogy a terület melyik részén járnak, mi a neve az adott rétnek, hegynek, stb.

- a A szép tájra, kilátásra, stb. felhívni a vendég figyelmét.

Nem illik

- kluttyogó csizmában, nyekergő bakancsban, susogó nadrágban, kabátban, zajt keltő felszerelésben cserkelni.

- a kísérőnek előrerohanni, a vendéget elhagyni.

- a vendégnek a kísérőt megelőznie, csak akkor, ha erre a kísérő biztatja.

Lesen

- a magaslesre a kísérő (hivatásos) vadásznak kell elsőként felmenni.

- a kísérő vadász felszerelésének felvitelében segíteni.

- a kísérőnek megvárni, amíg a vendég elhelyezkedik és csak azután helyet foglalni.

- suttogva és csak a legszükségesebbeket megbeszélni, esetleg kézjelekkel magyarázni.

- minden, a lesen előforduló tevékenységet megbeszélni a kísérővel vagy a vadásszal.

- a mások által otthagyott szemetet, üres üveget, egyebeket összeszedni és távozáskor elvinni.

-a beíró könyv szerinti előző vadászt esetleges hanyagságára, szemetelésére négyszemközt figyelmeztetni.

- feleslegesen mozgolódni, zajongani, telefonálgatni.

- szemetelni, a lesen és környékén bármiféle “nyomot” hagyni.

A lövés előtt és után, a vad birtokba vétele

- a pontos lövést/lövéseket elősegítő eszközöket használni. (cserkeléshez a célzóbotot, magaslesen a puska alá rakható támasztékot).

- a látott vadról információt kérni és adni.

- a lövésre a határozott, félreérthetetlen felszólítást/engedélyt megvárni.

- a kísérőnek megfigyelni a rálövés helyét és a vad jelzéseit.

- a mértékletesség elvét betartani.

- csak arra a vadra lőni, amelyre a kísérő engedélyt adott.

- a lövés után a fegyvert azonnal tűzkész állapotba hozni.

- a kimúlt vadhoz a vendéget előre engedni.

- a nagyvadat méltó helyzetbe helyezni, hogy a belövés kerüljön felülre.

 

 

- a találat helyére helyezni a sebtöretet (leveles ágdarab).

 

- a vad szájába helyezni az utolsó falatot (amit a vad fogyasztana).

- az elejtőnek és a kísérőnek (és minden jelenlévőnek) kalapjukat kézben tartva legalább fél percig némán megadni a kimúlt vadnak a tiszteletet.

- a kalaptöretet (lehetőleg fenyő vagy tölgyleveles ágat, de nem bokrot) a kísérőnek a kalapjára helyezve az elejtőnek átadni, jobb kézzel pedig kezet fogni és azt mondani: “Üdv a vadásznak!”

- az elejtőnek erre azt válaszolni: “Köszönöm a vadászatot”.

- felfokozott izgalmi állapotunkkal a társunk hangulatát, koncentrációját befolyásolni.

- a fegyvert fölöslegesen babrálni, unalomból célozgatni.

- tudatosan a vadat elriasztani vagy szándékosan hibázni.

A sebzés

- a kísérő véleményét, ítéletét elfogadni.

- felszólítás után minél gyorsabban ismételni.

- megjegyezni és megjelölni a rálövés helyét és az első vér megtalálását.

- a kísérőt hibáztatni, lövésre biztatni.

- káromkodni, a hibát bármi másban keresni.

Az utánkeresés

- a sebzett vadat addig utánkeresni, amíg esélye van a megtalálásának.

- az utánkeresés során a megtalált nyomokat jól láthatóan megjelölni.

- a sebzés bejelentésével a hivatásos személyzet és/vagy utánkeresésére alkalmas vadászkutya segítségét igénybe venni.

- előre tisztázni, hogy ki adja meg a kegyelemlövést a vad megtalálása esetén, mivel a kegyelemlövés joga alapesetben a vadászkutya vezetőjét illeti.

- eredményes utánkeresés után a kutya nyakörvébe töretet tűzni.

- a vendégvadásznak okoskodni, az utánkereséshez utasításokat adni.

- kutya nélkül a vadat tovább űzni, ha az első sebágyból a vad előttünk felkelt.

- éjszaka rossz látási viszonyok között az utánkeresést megkezdeni.

A zsigerelés

- az elejtőnek fölajánlani, lehetővé tenni, hogy a vadját zsigerelje.

- a zsigereléshez segítséget nyújtani.

- előre tisztázni, hogy az elejtő igényt tart-e a belsőségből járó vadászrészre.

- felajánlani a segítséget a vad felrakásában, elszállításában, egyebekben.

- a kísérőnek gondoskodnia arról, hogy a zsigerelés után víz és kéztörlő legyen a kézmosáshoz.

- a kísérőt a zsigereléskor otthagyni, a segítséget elmulasztani.

- beleszólni a zsigerelő munkájába, kritizálni, okoskodni.

A teríték

- minden esetben terítéket készíteni, annak rendje módja, valamint az elejtett vadfajnak megfelelően.

- töretet átadni, átvenni, a hagyományos ceremóniáknak megfelelően.

- az elejtett nagyvadnak az utolsó falatot megadni.(Ragadozónak nem jár utolsó falat.)

- ha a vendég az elejtett vadból élete első vadját ejti el, az avatás ceremóniáját elvégezni. (Lásd a vadászias vadászavatás címszó alatt.)

- az elejtett vad fotózási lehetőségét biztosítani, felajánlani.

- a fotózáskor, hogy csak az elejtőnél legyen puska.

- az elejtőnek a zsákmánynál sze-rényen viselkedni, fotózáskor a vad mögé térdelni. A vadra legfeljebb csak a puskát támaszthatja az elejtő. A fényképen a téma a vad, s nem az elejtő.

- a terítéken fekvő vadat átlépni, feleslegesen fogdosni.

- a ceremóniák előtt eltávozni.

- a vadat felnyitott oldala felől fényképezni.

- a vadat lábbal “illetni”, igazgatni.

A kürtölés

- a kürtösöknek kalapban, a vendégeknek, kísérőknek, részvevőknek kalappal a kézben meghallgatni a vad halálát jelentő kürtjeleket.

- a kürtjelek után tapsolni, tetszést nyilvánítani.

- az illető vad halála és hallalin kívül más kürtjelet fújatni.

- a kürtösöknek a felálláskor a terítéken fekvő vad hátulsó részének irányában felállni.

Barkácsolás lovaskocsival, szánnal

- a kocsisnak és a kísérő vadásznak a bakon-, a vadászvendégnek és a kísérőknek a hátsó ülésen ülni.

- a vadászat megkezdése előtt tisztázni, hogy a vad megpillantása, elbírálása után kinek, mi a teendője, milyen engedélyre lőhet a vendég.

- a kocsisnak, illetve a kísérő vadásznak, a behajló esetleg visszacsapódó ágakra figyelni, azoktól megóvni a hátul ülőket.

- a lovak irányába vagy a fejük fölött lőni.

- a puskával hadonászni, célozgatni.

- a fogatvezető dolgába beleszólni, a jármódot kritizálni.

- a lovakat bíztatni, nógatni.

Barkácsolás terepjáróval

- előre eldönteni, hogy a vendég hova ül, a vezető melletti ülésre vagy hátra.

- ha több vadászvendég is ül a kocsiban, előre tisztázni az elejtők, a kiszállók sorrendjét.

-a gépkocsi vezetésébe beleszólni.

- a területrész megválasztását kritizálni, a sebességet bírálni.

- a fegyver töretlenségéről a kísérőket bizonytalanságban tartani.

A trófea

- a trófeával a vadnak kijáró tisztelettel bánni.

- a trófeát minden szennyeződéstől megtisztítani.

- szállításkor törődni vele, sérülésektől megóvni.

- tudomásul venni, hogy nem annak nagysága, méretei fontosak, hanem az elejtés körülményeinek élményszerűsége, különlegessége.

- megbecsülni, tisztelni és később is megfelelően kezelni, ápolni.

- természetes valóságában megőrizni.

- becsmérelni, kicsinyellni még az úgynevezett“selejt” egyed esetében sem.

- elajándékozni, eladni, vadászbálon tombola tárgyként kisorsolni, stb.

- élő vad agancsát, szarvát, agyarát trófeának nevezni, mert mindezek csak akkor nevezhetők trófeának, ha azokat szabályos vadászat során zsákmányolták. Ellenkező esetben vagy bűnjel, vagy elhullott állati maradvány.

>>lap tetejére


3.5 Amit a vadászvendégnek és vendéglátónak illik tennie

 

A vendéglátó viselkedésének szabályai

 

Illik

- a vendégnél előbb a megbeszélt helyre érkezni.

- a vendég elé menni, köszönteni és az első találkozásnál bemutatkozni.

- a szálláshelynél segíteni a vendég csomagjainak ki-, és bepakolásánál.

- bemutatni a vendégnek a jelenlevőket. A bemutatás az általános szabályok szerint történik, azaz rang és beosztás szerinti sorrendben, illetőleg az azonos rangúak/beosztásúak esetén a kor alapján.

- a vendéget mindig elsőnek szólítani és mindenkinek bemutatni.

- megkérdezni, óhajt-e valamit fogyasztani.

- a fogadást követően a helyszínről, a vadászat programjáról tájékoztatni.

- a járművel a megbeszélt időben, pontosan érkezni.

- legalább az első induláskor kívül-belül tiszta járművel előállni.

- szánon, szekéren hűvös vagy hideg időben takarókról gondoskodni.

- a területen normális tempóban közlekedni.

- még a nagyvad vadászatának megkezdése előtt felajánlani a próbalövés lehetőségét.

- a próbalövés lehetőségét biztosítani.

- tájékoztatni a vadászat esélyeiről.

- megkérdezni, hogy a vendég az adott vadfajra melyik vadászati módot kívánja választani.

- lehetővé tenni, hogy a vendég válasszon a javasolt vadászati módok közül.

- társas vadászaton a vendéget esélyes helyekre állítani.

- mindent elkövetni annak érdekében, hogy a vadászat eredményes legyen.

 

Nem illik

- a vendégnek előre kezet nyújtani.

- magára hagyni a számára idegen környezetben.

- a vendéget a legkényelmetlenebb vagy a legkellemetlenebb helyre ültetni.

- a terepen a rosszul megválasztott tempó miatt kirázatni a lelkét.

- az egészségét, biztonságát veszélyeztetni.

- a vendégre olyan vadászati módot ráerőltetni, amelyről előre tudjuk, hogy a vadászat nem lehet eredményes.

- téves információkat adni a vadról, a területről, a korábbi vadászati eredményekről, stb.

- a fizető vendég vadászatáról inkorrekt számlát kiállítani, mert a “lebukás” néha többe kerül, mint a számlához csalt nyereség.

- a vendég segítőkészségével visszaélni, rábízni a zsigerelést, a vadszállítást, teríték-készítést, stb. mert ezek nem tartoznak a vendég feladatai közé.

A vendég viselkedésének szabályai

- előre tájékozódni, hogy pontosan hová kell érkezni, ezt mennyi idő alatt és hogyan lehet, vagy érdemes megközelíteni.

- a vadászházban a szokásokról, lehetőségekről tájékozódni.

- vendégként lehetőleg minden helybéli vadásznak bemutatkozni.

- a vadászház rendjét maximálisan rendben tartani.

- fizető vendégként a szerződésben foglaltak szerint vadászni.

- nem fizető vendégként a vendéglátó vadászati lehetőségeihez igazodni.

- megkérdezni, kell-e, szokás-e a vadászat előtt próbalövést tenni.

- előre közölni e lőtudásunkat, és ennek megfelelően elfogadni a vendéglátó javaslatait.

- mindenben alkalmazkodni a vendéglátóhoz és a helyi szokásokhoz.

- felajánlani a sikeres lövést követő vadászati munkákban való részvételünket — Anélkül, hogy erre bárki is megkért volna bennünket.

- a vadászatot megköszönni.

- a sikeres vadászat örömét másokkal is megosztani, ünneplésünkre a közreműködőket meginvitálni.

- elkésni a megbeszélt indulásokról.

- a vadászházba sáros lábbelivel bemenni.

- a kutyánkat vadászházba bevinni, ha erre nem kértünk engedélyt.

- a vadászház csendjét, mások nyugalmát rádiózással, tévénézéssel, egyéb hangoskodással zavarni.

- a vendéglátóra ráerőszakolni elképzeléseinket.

- a vendéglátót vagy a kísérő vadászt viselkedésünkkel kellemetlen helyzetbe hozni.

- más vadra lőni, mint amelyre engedélyt kaptunk.

- megjegyzéseket tenni a vadászatra, kritizálni a vendéglátó szakértelmét, a helyi szokásokat, a társaság viselkedését.

“előkelő idegenként” végignézni a vendéglátó munkálkodását az általunk elejtett vad körül.

- a sikeres vadászat után a közreműködőkre ráerőszakolni, hogy velünk együtt ünnepeljenek, alkoholt fogyasszanak.

>>lap tetejére


3.6 A társas vadászatok viselkedési szabályai

 

Eligazítás a helyi szokások figyelembevételével

Illik

- jelentkezni a vadászat vezetőjénél és a balesetvédelmi oktatás elismerését aláírni.

- személyes vendégünket bemutatni a vadászat vezetőjének, illetőleg valamennyi vadásztársnak.

- a vadászat vezetője által elmondottakat morgolódás és nemtetszésünk jelzése nélkül tudomásul venni.

- a számunkra kijelölt helyet megköszönni és azt kritika nélkül elfogadni.

Nem illik

- köszönés és kalapemelés nélkül a vadászkompániához vagy annak egy részéhez odamenni.

- a vendég bemutatását elmulasztani.

- kalapban fogadni a vadászatvezető köszöntését.

- az eligazítás alatt beszélgetni, mászkálni, felszerelést rakosgatni.

- az eligazításra, a helyek kijelölésére, az elhangzottakra rosszalló, hangos megjegyzéseket tenni.

A lőállások és helyek szétosztása

- a vadászatvezetőnek a vadászat megkezdése előtt tudni, hogy az adott vadászaton a helyek elosztása milyen rendező elv szerint történik:

A rang szerinti elosztás elve:

Fizető vagy protokoll vendégeket rang szerinti sorrendben az esélyesebb lőállásokra állítani.

A csoportvezető, kísérő vagy protokollfőnök által megadott sorrendet figyelembe venni.

Az igazságos elosztás elve:

Sorsolni, ahol mindenkinek egyforma az esélye.

Először a vendégvadászokkal, majd kor szerint a helybeliekkel a számokat kihúzatni.

Az udvariasság szerinti elosztás elve:

Az idősebb, nehezen mozgó vadásztársaknak a kényelmesebb, könnyebben megközelíthető helyeket adni.

Az eredményesség szerinti elosztás elve:

Az esélyes lőállásokra a legjobb tudású vadászokat állítani.

- a rendező elveket összekeverve alkalmazni.

- a kijelölt vagy kisorsolt lőállást kritizálni, elcserélni, engedély nélkül elhagyni.

Viselkedés a hajtásban

- a felvett távolságokat a hajtásban végig tartani.

- fedett terepen mind az apróvad-, mind a vaddisznó hajtásban a hajtóvonalban haladóknak időnként hanggal jelezni a hollétüket.

- a jobb lőpozició elérése miatt a megadott iránytól eltérni.

- kikerülni a nehezebben járható sűrűket, vadrejtőket.

A vaddisznó hajtás

- a felvezető mögött csendben elfoglalni a kijelölt helyet.

- a szomszédot kézjelekkel figyelmeztetni a felé közeledő vadra.

- a szomszéd eredményes lövéséhez némán kalapemeléssel gratulálni.

- más által megsebzett vadat terítékre hozni.

- a kijelölt helyet elhagyni, néhány méterrel arrébb menni és ezzel a szomszédok lőirányait korlátozni.

- az elálló-sorban mozgolódni, zajongani, beszélgetni.

- más lőállása előtt vagy felé haladó vadra lőni.

- a szomszédhoz közelebb lévő vadra lövést tenni.

- más által halálosan sebzett vad tulajdonjogát vitatni.

- a tévedésből meglőtt vadat letagadni, sorsára hagyni.

Fácán és nyúl vadászat

- a szokásos felszerelési tárgyakon kívül aggatót, a vad szállítására alkalmas eszközt vinni.

- bármelyik hajtási formátumban a sort és a távolságot tartani.

- a szomszéd által elhibázott vadra lövést tenni.

- mértékletesnek lenni a lövésnél, a hajtó nem teherhordó, 8-10 vadat ne vitessünk vele egyszerre.

- közös lövés esetén az elejtett vadat a másik vadásznak felajánlani.

- más vadász szép lövéséhez gratulálni, hangos brávóval és/vagy látványos kalapemeléssel.

- a hajtóvonal elé menni, lemaradni (zsákolni).

- a szomszéd előtt kelő, felé futó vagy repülő vadra lőni.

- más által lőtt vadat sajátunkként felvenni és bediktálni.

- közösen lőtt vadon veszekedni.

- pocsékká lőtt vadat eldobni, eldugni.

A teríték

- az egyes vadfajok terítékére vonatkozó előírásokat ismerni, gyakorolni.

- minden társas vadászat végén az eredménytől függetlenül — terítéket készíteni.

- a teríték ünnepélyességét máglyákkal, levágott lombos ágakkal, stb. díszíteni.

- a vadászat vezetőjének — a terítékkel szemben állva — a vadászokat a teríték jobb oldalára, a teríték bal oldalára a hajtókat felállítani. A kürtösök helye a terítékkel szemben a hajtók oldalán, a vadászat vezetője mögött van. A vadászatvezető jelentését fogadó vadásznak a teríték előtt, a vadászok oldalán — néhány lépéssel előbb — kell állnia.

- a vadászoknak a vad végtisztességének megadása alatt fedetlen fővel állniuk.

- a vadászatvezetőnek — levett kalappal — jelentést tennie a terület vagy a vendégek legrangosabb vadászának.

- ezt követően felavatni az első vadját elejtő vadászt/vadászokat.

- a teríték átadása után — illetőleg az avatást követően — ismertetni a kompetenciaosztás rendjét.

- az ismertető után meginvitálni egy koccintásra a jelenlevőket.

- a terítéket betonon, aszfalton, nem természetes környezetben elkészíteni.

- a terítéken fekvő vadat átlépni, belerúgni, méltatlan módon bánni vele.

- a teríték átadása előtt elmenni a vadászatról.

A jelentés javasolt szövege

 

 

Tisztelt XY, kedves vadásztársak!

 

 

A mai vadászaton terítékre került �db vad. Ebből(A rendelkező elv alapvetően a vadászható vadfajok testnagysága. A nagyvad terelő vadászata esetén a sorrend: gím, dám, muflon, őz, vaddisznó, ragadozók. Vaddisznó hajtás esetén: kan, koca, süldő, malac.

 

 

Apróvad vadászata esetén: mezei nyúl, fácán, fogoly, vadliba, vadkacsa, utána a szőrmés és szárnyas ragadozók.)

 

 

Köszönöm (a vadászok felé fordulva) a fegyelmezett és eredményes vadászatot, (hajtók felé fordulva) köszönöm a hajtók és segítők munkáját. Közösen adjuk meg a végtisztességet a terítékre került vadnak. (Egyperces, néma vigyázzállással és ha van kürtös, ilyenkor kell elfújni valamennyi terítéken lévő vad halálát jelző szignált, és a végén a hallalit)

 

A kompetencia szétosztása

- a helyi gyakorlatot kialakítani, a legigazságosabb szokásokat tudomásul venni.

- először a vendégeknek adni kompetenciát.

- ha mód van rá, a hajtóknak is kompetenciát adni.

- a kapott vadászrészt kézfogással, kalapemeléssel megköszönni.

- különbséget tenni a részvevő vadászok között a kompetencia osztása során.

> >lap tetejére


3.7 A kutyás vadászat vadászias viselkedési szabályai

 

Amit a kutya gazdájának

 

Illik

- olyan kutyát vinni a vadászatra, amelyik nem zavarja sem a saját, sem mások vadászatát.

- pórázon tartani a fegyelmezhetetlen és a tanuló vadászkutyát.

- síppal és nem hangos ordítozással kapcsolatot tartani a kutyánkkal.

- a sebzett nagyvad megtalálásakor a kutyának is töretet adni, azt a nyakörvébe tűzni.

- az apróvadvadászat terítékénél a vadászkutyásoknak külön felsorakozniuk, kutyáikkal a bal láb mellett kell ülniük.

 

Nem illik

- tüzelő szulát, beteg vagy a betegség jeleit mutató vadászkutyát a vadászatra vinni.

- a vadászaton verni, durván fegyelmezni a kutyánkat.

- a vadászkutyával “cirkuszi” mutatványokat, látványosságokat csináltatni.

- megfosztani a kutyát a vadászat, a vadászat, a zsákmány megszerzésének örömétől, de vigyázni kell arra, hogy a “birtokbavételt” ne vigye a kutya túlzásba.

- a saját kutyánk teljesítményét az egekig magasztalni.

Amit a nem kutyás vadászoknak

- megdicsérni a jól dolgozó kutyát, elismerni és megköszönni (!) gazdájának segítségét, fáradozását, munkáját.

- az apróvad vadászatán a kutyás vadásztól átvenni, akár érte is menni az általunk lőtt és a kutya által a gazdájához vitt vadat.

- elvenni a kutyától bármely vadat, amit az a gazdájához akar vinni.

- cselédnek tekinteni a kutyát vezető vadászt, sem a kutyáját.

- becsmérelni, kritizálni a kutya vagy a kutyák teljesítményét.

- hozzá nem értő “jó tanácsokat” adni a kutya gazdájának.

- megfeledkezni arról, hogy a jól dolgozó vadászkutyának is jár a kompetencia.

>>lap tetejére


3.8 A vadászias vadászavatás

 

Új vadászok fogadalomtétele

 

Illik

 

Az új vadászok ünnepélyes fogadalomtételét évente egyszer megszervezni. Ez történhet a megyei vadásznapon közösen vagy a vadásztársaság ünnepi rendezvényén.

Az ünnepélyes fogadalomtételt minden új vadász számára lehetővé tenni.

Minden új vadásznak, ha igaz vadásszá kíván válni, hogy a fogadalomtételen részt vegyen.

Az új vadásznak illendően, vadásziasan (!) a fogadalomtétel ünnepélyességének megfelelően öltözködni.

A fogadalom szövegét az új vadászoknak, úgy elmondani, hogy közben a bal karjukat esküre tartják, a jobb tenyerüket a szívükre helyezik.

Emléklapot átadni az új vadászoknak, amelyen emlékeztetőül a fogadalom szövege van kinyomtatva.

Az új vadászok fogadalomtételét további ünnepélyes ceremóniával (dísztőr vállra helyezésével, az új vadász erényeinek elmondásával, stb.) látványossá tenni.

 

Nem illik

Engedni, hogy fogadalmat tegyenek azok az új vadászok, akik nem az eseménynek, megfelelő öltözetben jelennek meg a fogadalomtételre.

A fogadalomtételt komolytalanná tenni, elrontani a saját és mások talán soha meg nem ismételhető élményét.

A felavatott vadászoknak a nyilvánosság előtt tett fogadalmukról megfeledkezni.

A fogadalomtétel szövege

“Én ____________________ (az új vadász vezeték és keresztneve) fogadom, hogy a magyar vadászok táborának méltó tagja kívánok lenni. Tiszteletben tartom és védem a természetet, a benne élő élőlényeket, különösen az általam és vadásztársaim által terítékre hozott vadat.

Betartom és betartatom a vadászat írott és íratlan szabályait, mindig a biztonságos és sportszerű vadászatra törekszem. Áldozatkészen ápolom a vadászat hagyományait, folyamatosan fejlesztem szakmai tudásomat, hogy hozzáértésemmel, viselkedésemmel, magatartásommal a kultúrált, igaz vadászok közé kerülhessek.

Isten engem úgy segéljen.”


Avatás első vadra

A nagyvad elejtésének színhelyén, a vad végtisztességének megadása után az avatási ceremóniát lefolytatni, ahol a kísérő feladata mindaz, ami a vadászháznál, terítéknél szokásos.

A teríték megszemlélése után — ünnepélyesen — felavatni az első vadját sikeresen elejtő vadászt.

Hogy az avató személye köztiszteletben álló, tekintélyes, jó példát mutató vadász legyen.

Még az avatás megkezdése előtt levágni az avató pálcát, amely ne legyen se hosszabb, se rövidebb cca. egy méternél.

Az avató pálca vastagabb végét úgy megfaragni, hogy oda az elejtett vadfaj és a vadászterület neve, valamint az avatás dátuma beírható legyen.

Egy emléklapot is kiállítani a felavatott vadász számára.

Az avatandó vadászt a lőtt vadja mellé térdeltetni — ebben az esetben az avatópálcát a jobb vállra kell helyezni, vagy az avatandó vadászt a vad fölé fektetni — ebben az esetben az avatópálcával a nadrág ülepére kell finoman (!) sújtani.

Hogy az avatandó vadász minden esetben — a lőtt vadra helyezze a nyitott zárdugattyújú golyós vagy megtört sörétes fegyverét.

Az avatónak megtanulni az avatás szövegét.

A felavatott vadásznak gratulálni.

Az avatópálcát vagy pálcákat megbecsült vadászati ereklyeként megőrizni, trófeaként kezelni.

Az avatás jó kedvű, baráti szertartását brutális, kultúrálatlan “ütlegeléssé” silányítani.

Hogy az avatón kívül más vadászok is pálcázzanak.

Megfeledkezni az avatópálca, az emléklap átadásáról.

“elveszíteni” az ünnepélyesen átvett, egyszerű botból vadászati ereklyévé vált avatópálcát.


Az avató szövege

 

Légy mindig igaz vadász, nemes lelkű türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat. A szép lövés legyen büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéstől való megváltása. Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál, add át az utódoknak.

Az első pálcaütés után:

(a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.

A második pálcaütés után

 

Felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.

 

A harmadik pálcaütést követően:

És felavatlak, (a vadfaj neve)-vadásszá fogadlak a magam nevében. Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat a töret.

>>lap tetejére

3.9 A vadász búcsúztatása

Illik

- tisztességgel elbúcsúztatni azokat az idős vadászokat, akik koruk, egészségi állapotuk vagy anyagi helyzetük miatt abbahagyják a vadászatot.

- közgyűlésen, vadászrendezvényen a búcsúztatót ünnepélyessé tenni.

- okiratban, emléklappal, kitüntetéssel, ajándékkal az érdemes vadász tevékenységét elismerni.

Nem illik

- a búcsúztatást elfelejteni.

- az idős, elbúcsúzott vadászokról megfeledkezni.

A vadász temetése

- minden elhunyt vadásztársunk temetésén az adott vadászközösség nevében legalább egy koszorút elhelyezni.

- megkérdezni az elhunyt családját, hogy igényli-e a vadászias temetést.

- az adott vadászközösség vezetőinek tisztában lenni azzal, hogy kit tekintenek saját halottjuknak és ennek megfelelően intézkedni.

- a vadászias temetésre az elhunyt vadász barátait, vadásztársait meghívni.

- a meghívottak listájának összeállításához a gyászoló család segítségét kérni.

- ha az elhunytat a vadászközösség saját halottjának tekinti, a ravatalt is vadásziasan feldíszíteni.

- az elhunyt vadászati elismeréseit, kitüntetéseit egy zöld párnán a ravatal előtt elhelyezni.

- ha a vadászias temetés kürtjelek elfújásával kezdődik és azzal is ér véget. A temetés alatt a közismert gyászzene mellett, vadászias zene is szólhat.

- az elhunyt ravatalánál — ünnepi vadászruhában — díszőrséget állni. - ha erre nem tart igényt a család, akkor a ravatalozó előtt díszsorfal között vigyék az urnát vagy a koporsót.

- a temetésre elhozni és az elhunyt tiszteletére meghajtani az adott vadászközösség zászlóját. (Ha megyei vagy országos tisztség-viselő volt az elhunyt, illik a zászló meghajtásával tisztelegni.)

- a temetésen résztvevő vadászoknak kalapjuk jobb (!) oldalán töretet viselni, amit a szertartást követően a sírhantra vagy a virágok közé kell tenni.

- a temetés vadász-szervezőinek a fenyőből készült kalaptöretekről előre gondoskodni és az érkező vadászoknak kiosztani.

- az adott vadászközösség vezetőinek az elhunytról a vadászlapokban néhány sorban megemlékezni.

- az elhunytról az első közösségi találkozó (közgyűlés vagy vadászat) alkalmából legalább egy perces néma gyásszal megemlékezni.

- amennyiben erre lehetőség van (például a vadászház kertjében) az erre érdemes vadászoknak emlékfát ültetni, emléküket ezzel is megőrizni.

- a vadászias temetést vagy ennek bármely részletét az elhunyt családjára ráerőszakolni.

- elkésni és a temetésről korábban távozni.

- a temetés ideje alatt megfeledkezni a mobiltelefonok kikapcsolásáról.

- a vadászias temetésre vadászkalap nélkül érkezni.

- a vadász ravatalánál, a sírhantnál, egyáltalán a temetőben díszsortüzet lőni.

>>lap tetejére

 

3.10 Mi a vadászias és a vadásziatlan a vadászati közéletünkben

 

Illik

 

- részt venni a vadászati közéletben, azaz eleget tenni a vadászati rendezvényekre szóló meghívásoknak.

- a kimondottan vadászati rendezvényeken (pl. a közgyűléseken) vadászias öltözetben megjelenni.

- viselni vadászati kitüntetéseink kitűzőit.

- a hozzászólásunk elején bemutatkozni, ha tudjuk, hogy nem mindenki ismer bennünket.

 

- megszólítani a jelenlevőket és az ülést vezetőt. (Pl. tisztelt vadásztársak, tisztelt elnök úr!)

 

- felkészülni, tájékozódni az adott témáról, amihez hozzászólunk vagy hozzá kívánunk szólni. (Ha ezt elmulasztjuk, magunkról állítunk ki bizonyítványt.)

- megvárni, amíg szót kapunk.

- röviden hozzászólni az adott témához.

- érzelmektől mentesen, de konkrétan elmondani az észrevételeinket, javaslatainkat, bírálatainkat.

- a jót és a rosszat egyaránt mérlegre tenni, mielőtt véleményt nyilvánítanánk, állást foglalnánk.

- tiszteletben tartani mások véleményét.

- bocsánatot kérni, ha tévedtünk.

- megbocsátani “az ellenünk vétkezőknek”, a béke-jobbot elfogadni.

- a köz érdekében szavazni, ilyen irányban a szavazókat befolyásolni.

- tartózkodni, ha kétségeink vannak akár az “igen”-nel, akár a “nem”-mel.

Nem illik

- kivonni magunkat a vadászati közéletből.

- sem alkohol, sem gyógyszer-kábszer befolyása alatt a vadászati közélet bármely rendezvényén részt venni.

- elkésni, mobil telefont használni, mások figyelmét szándékosan elvonni a témától.

 

- a vadászati rendezvényeken vadásziatlan öltözetben megjelenni. (Ez különösen igaz a közszereplést vállaló tisztségviselőkre.)

- közbeszólni, személyeskedni, jelen nem lévőket bírálni, illetlen szavakat használni — tiszteletlenül viselkedni.

 

Az összeállítást készítette: Agyaki Gábor, Bránya János, Dúcz László,Homonnay Zsombor, Mátyás Ferenc, dr. Nédics István, Pomázi Ágoston, Ring Péter, Somfalvi Ervin

>>lap tetejére