Balczó, a felhőnyitogató

Bálvány volt, legenda lett. A hatvanas években milliók tudták, hogy a magyar András Balczónak ihlete van az öttusához. Egyedülálló eredménye révén ő a legnagyobb alakja ennek az akaraterőt habzsoló sportágnak. Ötszörös egyéni világbajnok, egyszer olimpiai aranyérmes, csapatban pedig még többszörös bajnok. Az olimpiák, világbajnokságok dicső ezüstjei, bronzai neki kudarcok.

Az Akadémia Kislexikonban Balczó András négy sort kapott, annyit, mint Baden-Powell angol tábornok, a cserkészet megalapítója, felényit, mint a "másik" BB (nem Balczó Bandi, hanem Brigitte Bardot), többet, mint az első szívátültetést végző Barnard professzor.

Dávid Sándor könyvet (1973, bővített kiadás 1976), Kósa Ferenc filmet (1976) készített róla. Ez utóbbi - a Küldetés - arról szól, hogy a rendszer nem tud mit kezdeni a volt bajnokkal: a szembeszegülő kivételes tehetséggel. A lovaspálya akadályait trógeroló Balczót bemutató képsor és megindító gondolatai a küzdelemről igazságérzetünkre apellált, keserűségünkkel találkozott. A közönség könnyezett és tapsolt a mozikban, s több száz filmankéton faggatta áhítattal a rendezőt és a főszereplőt.

Balczó azt mondta: nem szereti ha lenézik és ha felnéznek rá. Mégis tisztelik - és sajnálják. Ez a Balczó-jelenség. Sajnálják, hogy nem tudott vele mit kezdeni az ország, vagy ő nem tudott mit kezdeni magával. Odamondogatásai mögött fölsejlik Latinovits bozótháborúja, de sorsukban több a különbség, mint az azonosság.

"A politikához tök vagyok" - mondja 1976-ban. Aztán beszáll. Lakitelektől Csurkával együtt tart a szélsőjobbra. Öccsét, Zoltánt a Magyar Igazság és Élet Pártja színeiben az ő korteskedése is segíti bejutni a fővárosi önkormányzatba. Elvbarátokra is e parlamenten kívüli pártban lel, ritka cikkeinek az általa nagyra becsült, és a lóversenytérről ismert Csurka lapja, a Magyar Fórum ad teret; mélységes hittel velük zsidózik.

A Küldetésben kijelentette: "A küzdelmet vállaló ember lelkileg is megsebesülhet." Ez történt volna? Érdemi mondanivalójából mintha az aranyakra, meg egy könyvre és egy filmre futotta volna, a maradék kongás, bongás. Az örök sértettek tapsolják: "Lám ő is!" - de az újjászületésbe nem követik.

Hová lett az égig érő akaraterő? Mi emésztette föl energiáit? A reflektorfényes évek? A nem teljesen normális sztár lét? Vagy akkor pattant el benne valami, amikor leszállt a csúcsról? (Balczó: "Az új helyzetekhez nehezen alkalmazkodom... Úszok, mint a palack a vízen" - mondta 1976-os maga magáról, s akkor még nem látszott, merre sodródik és milyen üzenet van a palackban.)

Neki persze eszébe sem jut, hogy netán méltatlan, amit csinál vagy nem csinál, amit ír és mond, hiszen ő készült a váltásra: "Elsikkad az életemből a mérhetőség. Ez nehezebb, mint a versenyzés. Úgy fogok élni, mint a többi ember." Tényleg úgy él? S nincs-e joga épp neki úgy élnie, ahogy akar?

Frissen olvasva a naplórészletekkel teli Balczó-könyvet, feltűnő, mi minden foglalkoztatta, mennyi mindenre kereste akár gyötrődve is a választ. Most azt mondja nekem a telefonba, hogy nem tud a "Balczó-jelenség"-ben elmélyedni. Ha lenne idő felkészülni, akkor is inkább neki kellene megírnia: nyersen, szőrösen, úgy ahogy, de most lépcsőt csinál és gazt kell irtania.

Amikor több hétig tartó anyaggyűjtés, egy sor beszélgetés után nekiülök az írásnak, Balczó épp 58 éves. A Ki kicsoda szerint öttusázó, s 1983 óta szellemi szabadfoglalkozású. 1989. szeptember 13-án a Molnár Dániel mikrofonja előtt nyilatkozik. Csak úgy vállalta a fellépést a kizárólag vele foglalkozó egyórás műsorban, hogy semmi vágás, semmi kozmetika, netán cenzúra, tehát élő, egyenes adás. Ez az utolsó megnyilatkozása nagyobb nyilvánosság előtt. Ahogy később elmondta a hozzá közelálló Buzgó Józsefnek (A boldogság szigete, Pesti Hírlap, 1990. április 14.), előtte azért nem lépett fel, mert "Nem szólal meg a belső hang: Bandika, beszélned kell! Mielőtt a rádióba bementem, három napig nem ettem." A sugalmazásnak, a felkészülésnek megfelelően "a rádióban kiadtam magamból mindent". Ebben a sajátmaga által is jelentősnek tartott rádióműsorban azt mondta: a filmankétok honoráriuma a jövedelme. Mire elég ez? A müncheni olimpián negyedik helyet szerző Császár Mónika tornásszal 1972-ben kötött házasságból 11 (tizenegy) gyermekük született. Barátaik sem tudják, hogy a budakeszi házban miből élnek ők tizenhárman. 1989-ben kijelentette: "Semmiféle anyagi gondom, hála Istennek, nincsen." Szégyellhetnénk is, ha lenne.

- Az ő élete még mindig arról szól, milyen rosszul sáfárkodunk kivételes tehetségeinkkel - vallja a filmrendező. - Ha valaki sorsát nem lehet a társadalom nyakába varrni, az övét nem! - mondja újságíró kollégám. - Amikor 1976-ban megtudta, hogy nem ő, hanem Török Ferenc lett az szövetségi kapitány, Bandiban megszakadt valami - állítja az öttusa-edző. - Amit nála jobban senki sem érdemelt, az egyéni olimpiai aranyat, tisztátalan körülmények között szerezte meg Münchenben, ez örök keresztje - véli a versenytárs. - Azért nem futott be normál pályát, mert semmilyen szempontból sem átlagos ember. Balczót soha semmi nem törte meg és nem is fogja megtörni soha. Ő Hemingway halász figurája, aki elpusztítható, de nem győzhető le - állítja a könyvet jegyző sportújságíró. - Balczót nem lehet skatulyákba gyömöszölni. Önfejűségére azt mondta az egyik mestere: mint a csiga megy a saját nyálán. Tessék ezt tudomásul venni - figyelmeztet a Testnevelési Egyetem professzora.

Jó, jó, de hová lett a mi Bandink?

Mert ez a Balczó, már nem az a Balczó. Mutatja a beszéde is. Nem a tartalma, a tisztasága. A Küldetésben értelmesen, szépen szól: "Átengedtem magam az öttusának. Ügyet láttam benne... Az öttusán keresztül kicsikarhatom a világtól az elismerést." Vagy megemlíti: az öttusa olyan, mint a fák között a jegenye, nincs különösebb haszna. Érzelmes, világos mondatok. Ám az 1989-es rádióműsorban már így beszél: "hogy az ország ennyire szétlapult volna gondolkodásban, hogy ennyire hunyász lét lett volna ennek az országnak az alaphelyzete, ezt nem gondoltam". A Reform idéz (1991. XI. 14.) a Molnár C. Pál galériában tartott négyórás előadásából: "Valahogy a szavakon keresztül történik a legtöbb ártás" - s a cikk szerzője hozzáteszi: "a vékonyka szó vastag mondandót hordoz, értelmetlen, zagyva szöveget is".

A Küldetés egyik helyszíne a MÁV Kórház, 1976. június 23-án, az első gyermek, Balczó Marci születésének napján. Itt mondta az újrakezdésre vágyó hős: "életem végső értelmét a gyerek nem fogja tudni megadni, ettől nem remélem a végső megoldást", majd hozzátette, hogy élete elrendezéséhez nincs ereje. A sorsfordító pillanatra a rádióban így emlékezett: "első gyerekem születése napján világosodott meg bennem, hogy ki is kell mondanom: »Majd az Isten elrendezi.«"

- Miközben ezt felelte, egészen furcsán, ahogy a filmesek mondják, kétfelé nézett - őrizte meg Kósa Ferenc is a pillanatot. - Ott éreztem meg, hogy a hite már külön életet él, nincs a tudat fennhatósága alatt. Ne bomolj, Bandi, mondtam erre az elemelkedésre.

Itt akár pontot is tehetnénk az írás végére, mert Balczó András szemlátomást boldog az Isten által elrendezett életben. A rádióban elmondta, az Isten válaszolt is neki: "Te vállaltál, én is magaménak vallak." Ettől fogva Balczó András sérthetetlen. Minden bírálatból, rossz szóból hitet, erőt merít.

Ne adjuk azért fel, hátha a részletekben van az ördög.

Balczó András édesapja evangélikus lelkész volt, Nyíregyházán emiatt nem vették fel a harmadik gyermekét, Andrást gimnáziumba, emiatt őt a debreceni Református Kollégiumba kellett adni. Amikor itt elbeszélgettek velük az Istennel való kapcsolatukról, András azt mondta, szorosabb kapocs esetén neki le kellene mondania a sportról. Tizenöt évesen - és még majdnem húsz évig - a sport az első.

A tisztes szegénység ellenére végül mind a négy Balczó-gyermek diplomát szerzett: Edit keramikus, Ildikó kultúrmérnök, Zoltán villamosmérnök, András gyönge közepes érettségivel nem, de versenyzőként bejut a TF-re, és vívómester meg öttusa-szakedző. Érettségi után a sportolásba kapaszkodik. Választásáról pályafutása végén így meditált: "Ki akartam emelkedni a többiek közül? Tetszeni akartam egy lánynak vagy több lánynak? Az anyagi jólét reménye vonzott? Becsvágy, hiúság űzött?... Bizonyára mindegyik tényező közrejátszott, nem tudom megmondani, melyik mennyire."

Mi volt a titka? Földi László mérnök, öttusa-edző nem emlékszik arra, "hogy csodagyerek lett volna, vagy valami káprázatos nagy tehetség". Hegedűs Frigyes dr. öttusa kapitány szerint: - Istenadta tehetsége vitán felüli; úszás- és futástudása kivételes. - A Dávid Sándor könyvében sokszor idézett (edzés)naplóban ő így írt erről: "Semmiben sincs kirobbanó tehetségem, csak éppen semmiben sem foghíjas a képességeim skálája, egyik alapképességem sem olyan alacsony, hogy a jó eredmény elérését lehetetlenné tenné. Mindenesetre az ambícióm nagy és én ebből élek."

- Balczó háromszor annyi energiát fektetett az öttusába, mint bárki más. Megszállott volt. Ha valaki napi tíz kilométert futott, ő harmincat. Térdig állt a hüvelyben - mondja Buzgó József öttusa-edző. - Játékos foci közben is két teniszlabdát szorongatott, hogy erősítse a kezét a lövéshez.

- Nagy a monotónia-tűrése - említi csapattársa, dr. Móna István.

- A maiakból hiányzik az alázat az öttusa iránt, ami Bandiban megvolt, hogy ezért érdemes az aszkétizmust is vállalni - fogalmazza Mizsér Jenő öttusa-edző.

1959-ben úgy lett második a harrisburgi világbajnokságon, hogy a (minden számban) várható 1000 pontból 615-öt szerzett vívásban. "Az én vívásom állandó aggódás, állandó szívós küzdelem nem csak az ellenféllel, hanem a magam tehetségtelenségével is." Rászánt három évet, s 1963-ban országos bajnok lett párbajtőrben, féltucatnyi világbajnok előtt. Építette magát.

1960-ban, a római olimpián leesett a lóról. 1961-ben itthon közel 5500 ponttal nyeri a bajnokságot, s egy hónap múlva Moszkvában 400 ponttal kevesebbel harmadik. Megfogalmazza: "nem szabad olyan hatalmas nyerni akarással neki indulnom egy versenynek, mert az nem tesz jót, lemerevít... ha a nagy győzni akarást nem kíséri siker, akkor a gyengébb szereplés nagyon mély nyomot hagy".

Vajon mennyire mélyet?

Nevelőedzője, Benedek Ferenc így ír róla: "Sorozatos felbukása a világversenyeken kizárólag balszerencsével nem magyarázható. Bátran lovagol iramot, kitűnő a lovasérzéke, de mintha a végén nem érzékelné a lova fáradtságát. Nagyszerűen képzett lovas, de nem tudta magát túltenni azon, hogy ebben a számban nincs százszázalékos biztonság." Benedek szerint egy olimpiai és négy vb aranyérme úszott el ezen. Nem hiába mondta Balczó: "A lovat is végig kell vinni a pályán." Vitte.

- Edzésen hetekig nem jött ki a tízesből, iszonyatosan jól lőtt, versenyen kevésbé. Mindig a hitet kellett benne erősítenem, hogy bízzon magában - emlékezik Benedek. - Túl nagy problémát csinált a versenyzésből. Nem térült meg a befektetett energia: benne sokkal több volt, mint amit teljesített.

- Rossz versenyző volt, a tudása hetven százalékával jutott a csúcsra - állítja dr. Török Ferenc.

"Számomra az öttusában már régen nem a verseny jelenti a nagyobb élvezetet, hanem a felkészülés. Az öttusában a felkészülés egy nagy, nagy izgalmas játék, én pedig szeretek játszani!" S hogy játszott? "Előttem például senki nem lovagolt 18 lovat hetenként; nem próbált kilenc futóedzést tartani, és el sem tudta képzelni, hogy tizenkétszer lehet vívni."

- Félelmei irányították. Összehasonlíthatatlanul több problémát csinált, mint amennyi indokolt lett volna - mondja Móna István. - Mindent száz százalékos biztonsággal akart csinálni. Elfutott volna tíz órát, vagy hatszáz kilométert is; reggel hattól reggel hatig öttusázott. Mi fürödtünk a váratlan helyzetekben; hisz a lovaglás, vívás, lövés alkalmazkodási képességet is igényel. Ebben gyengébb volt.

"Vajon valóban szélesedne a látóköröm, ha nem lennék állandóan öttusa-görcsben?"

Németh Ferenc olimpiai bajnok szerint azért nagyobb versenyző Balczó, mint valamennyien együtt, mert állandóan jár valami a fejében, új ötletei vannak, nem nyugszik egy pillanatra sem. Dávid Sándor írja: "Állandóan kísérletezik sajátmagával, egy pisztollyal, vagy egy párbajtőr-markolattal, egy vívócipővel és mindennel, ami az öttusához tartozik." A filmben bemutatta a futás terhelését növelő tízkilós "ólomlajbit", ami verte a veséjét s véres lett a vizelete, és a kétkilós kamásnit, ami véresre törte a lábát. Kitalálta a "kesztyűpisztolyt", olyan markolatot, amiben szerinte oldalirányú mozgást nem végezhet a kéz, így csak azzal kell törődnie, hogy a lövés ne legyen magas vagy alacsony. Vívásban a kosáron feljebb tette a lukat, mert úgy gondolta, akkor nem tudják alulról megszúrni a karját. Az évek óta használt nyeregre Mexikóban két bütyköt varrt, ha előre esne, ez megtartsa. Nevették, hülyézték, legyintettek rá, de ő nyerte a versenyeket - igaz, leginkább újításai nélkül.

Külön fejezet a veretlen csapat: Balczó, Török, Móna. A zárkózott vidéki gyerek csúcsra jutásában meghatározó szerepe volt a két dörzsölt pesti vagánynak, a doktor uraknak is. Úgy kezdődött, hogy 1963 júliusban Hegedűs Frigyes megkérdezte a két biztos csapattagot, Balczót és Törököt, hogy a svájci vb-re készülő csapatban ki legyen a harmadik, s ők azt mondták, Mónát szeretnék. Balczó és a csapat Bernben nyerte első világbajnoki aranyát - s "elüzletelték" a tokiói olimpiát.

Az öttusa is olyan sportág, amit a vagányság uralt. Belevitték egymást mindenbe. Németországban egy nemzetközi versenyen stikában átrakták a legveszélyesebb akadályt. Sportból loptak is; amit tagadnak, mert ők csak az árcédulákat cserélték ki. A Sportuszoda toronyépületének egyik szobájába bevittek három vaságyat, s attól fogva ott laktak a Szigeten. Együtt éltek, edzettek, üzleteltek, csajoztak, s öt éven át szüntelen vitatkoztak. Balczó úgy nyilatkozott, hogy 1962-ben apja halálakor lett ateistából hívővé, ám ez nem a mai hívő! A vagányság és a vallásosság nem is illik össze; s ez az életkor sem a templomba járásé; versenyzőként a papgyerek is épp úgy él, mint társai. Három kötelességtudó sportoló, három gyermeteg, elkényeztetett sztár. Haverok. Mind a három megjárja a rendőrségi fogdát. Tengeralattjáró kivételével mindennel seftelnek. (A stockholmi reptér vécéjében Balczó kicsomagolt több száz hajhálót, a tasakokat kisimította, a hálókat labdává formálta. Moszkvában figyelmeztették a magyar csapat vezetőjét, hogy Balczó csukja be az öltözőben nyitott farmerboltot. Máskor wipla - platina tartalmú fogászati fém -, néhány kiló arany vagy épp 40 ikon volt eladó.) Mivel jól kerestek, a pénzt mindig visszaforgatták az üzletbe.

Svájcból hazafelé Balczó és Móna 230 Cornavin órát vesz, darabját 130 schillingért, Romániában 450 lejért adják tovább és 100 lej 120 schilling. Török ebből az üzletből kimarad, mert összejött annyi pénze, hogy megvehette a Simcát. Az autónak is köszönheti, hogy ő az olimpiai bajnok Tokióban.

1963 őszén Balczót és Mónát letartóztatják Kolozsvárott. Két nap múlva átzsuppolják őket a határon, de az órák, a pénz és a kölcsön-Opel is ugrik. Itthon húzzák-nyúzzák az ügyet. Végül a két delikvenst eltiltják az olimpiai szerepléstől. Logikus: ha nem mehetnek külföldre, nem esnek bűnbe, hisz a versenyzés csempészés! A álszent döntésről vicc is születik. Egy idős asszonyt elkapnak a határon tíz kiló szalámival. Kérdi a vámos: nem fél, mama, hogy lecsukják? Ugyan, gyerekem, legfeljebb nem öttusázok egy évig.

Akkor a sportolók egyik privilégiuma és kézben tartásának eszköze a szemhunyás a csempészet fölött. Andrásnak állítólag államtitkári a jövedelme (3-3500 forint fizetés, plusz 1500 forint). Ha ezt garantálták volna egy Balczónak élete végéig, akkor nyakló nélkül büntethették volna.

Az eltiltás után a sportvezetés Török és Móna javaslatára berakta Balczót a Testnevelési Főiskola hallgatói közé. Kapálózott, hogy nem tud kétfelé figyelni. Korábban is elutasította a tanulást, mire az edzője megkérdezte, mit csinál, ha eltörik a lába, Balczó azt felelte: "öngyilkos leszek." (Ez a devianciát súroló eltökéltség talán anyai örökség. Bandi testvére, Edit azt mondta erről: "mindent, amihez hozzáfogunk, szinte rögeszmésen csinálunk".)

A tanulás mintha megóvta volna a monománia túlzásaitól: három év alatt három vb-t nyert. Ha még egy évig tart a TF, kevesebb ideje lett volna a felkészülésre a mexikói olimpiára, akkor talán ott is nyer.

A csapat kialakítását segítette, hogy a versenyzőket központi felkészülés, szakági edzők irányítása alá vonták. Felemelték a kalória pénzt, s a "munkahelyre" egyáltalán nem kellett bejárni. Ám mindegyik edző a magáét hajtotta: csak a futást, csak a lovaglást stb. Mi lesz ennek a vége? Kezdtek önállóan edzeni. A szellemi vezér a legidősebb, az első diplomás, Török. A Róka. Ő találja ki a dolgokat. Balczó: "nem dumáltunk, nem áskálódtunk soha egymás ellen. Belül viszont, ha úgy adódott, hülyéztük egymást rendesen". Az asszókat körbeadják, mindig egy-egy győzelemmel jönnek ki a vívóversenyből. Török lovagol elsőnek, s amikor célba ér, elmondja "merre van a pálya". Lövésben Balczó az első, hogy ne legyen a vállán a csapat terhe is. Török és Móna mögötte ül, köhög, hangosan elmondja, hogy csőre kell tölteni - figyelik, nem engedik hibázni. Bár ma már csak a temetéseken találkoznak, Töröknek és Mónának szent ma is az az öt év, amikor köztudott volt, hogy nekik háromágyas szoba kell, amikor a különbségek ellenére is egyenlően osztották el a prémiumot. Ők választották ki a tartalékot - aki az üzleteket is bonyolította, amíg ők versenyeztek. Ez a hármas hihetetlenül különböző, s fantasztikusan kiegészítették egymást. A mexikói olimpián kaptak először fehérje-készítményt. Balczó ette, mert ettől jobban fog versenyezni, s napokig nem tudott edzeni a hasmenéstől. Török azt mondta, ez szar ízű, neki nem kell. Móna meg se kóstolta; ám ez kurrens anyag, szerezni kell egy nagyobb tételt és eladni.

A csapat - egyéniben pedig Balczó - Bern (1963) után Lipcsében (1965), Melbourne-ben (1966), Jönköpingben (1967) nyer világbajnokságot. A mexikói olimpiáig (1968) vannak együtt. De nemhogy Mexikóban, már a februári jugoszláviai előkészítő edzőtáborban sem laknak egy szobában. A dicsőség mindenkinek megártott. A sportvezetés ahelyett, hogy örült volna, hogy egy ilyen hármas "dirigál", kezdte megosztani őket. Külön tárgyaltak Balczóval, mert azt sem tudták, hogy Török a vezér, másrészt abból az egyszerű megfontolásból kiindulva, hogy az ő egyéni aranya a lényeg, a csapat úgyis nyer. Ezt a saját jellemzése szerint is önzésre hajló Balczó mintha elhitte volna: kezdett külön edzeni. Török és Móna is biztos volt benne, hogy a csapat mindenképp nyer. Akkor is ha semmi ügyeken összevesznek. Végül nyílt harc kezdődött köztük, hogy Balczó jelöli-e ki a tartalékot vagy Török és a vele tartó Móna. Amire korábban nem volt példa, Török azt nyilatkozza: miért ne nyerhetne akár ő is?

Mexikóra Balczó öngyilkosan edz. A naplójában Steinbecket idézi: "A bátorság a lélek nagy művészete". Hogy számára ki a bátor? "Talán az, aki nem fél, ha veszít. Aki számol a kudarccal is." Jött is a kudarc. Lovaglásban kétszáz pontot vert rájuk a szovjet csapat. Ez sokkolta őket. Elhatározzák, fátylat borítanak a viszályra. A szovjet csapat már befejezte a vívást, amikor a Magyarország-Bulgária mérkőzés még hátra volt. Az oroszok állítólag 40 dollárt ajánlottak a bolgároknak minden győzelemért, de a magyarok nem verték kiadásba őket, 9:0-ra nyertek: 572 pontot "rávívtak" a szovjetekre.

Ha a csapat olimpiai bajnok lett is, ahhoz már későn kaptak észbe, hogy Balczó is megszerezze azt az aranyérmet, amit négy világbajnoki cím után előre odaadott volna neki is mindenki. A svéd Ferm 11 ponttal többet szerzett nála. Ez egy találat a vívásban, 4 mp a futásban. Lovaglásban Balczó már túljutott a vizes árkon, amikor egy rúd leesett; a versenybíró utólag jelenti: mínusz 30 pont. Ha Ferm után fut, ha nem csak arra figyel, hogy a csapat elsőségért mennyit kell rávernie a szovjetekre... Állítólag Willie Grut, a Nemzetközi Öttusa Szövetség svéd főtitkára könnyezett, hogy nem Bandi nyert. Apa-fiú viszony volt közöttük. Grut londoni aranyérmének a másolatát adta az 1966-os vb-n Bandinak.

Az olimpia után bekerült a naplóba: "öttusában nincsen ha, ez benne a szép", továbbá: "abszolút becsületesnek kell lennem, becsületesen kell csinálnom mindent, mert ez a nyerés záloga". Nem tudni, hogy ezt vitáik miatt fogalmazta-e meg, vagy más oka volt rá.

Mexikóban a nyakába szakadt hát az ezüstérem és a teljes magány. Pedig ez a csapat addig nyerhetett volna, amíg járni tud - és összetart. Ám a csapat szétszéled, Balczó alig edz, négy-öt kilót hízik. Az első hat közé várja magát a világbajnokságon. Csakhogy a mérhetetlen sok edzés benne van, s a helyszín Budapest. A lovasversenyen húszezren buzdítják. Okozhat nekik csalódást? "Rettenetes érzés volt, hogy az első három szám sikerült... ekkor éreztem meg, hogy tulajdonképpen nyerhetnék." Egyedül maradt és akar maradni. Az úszás végén visszaúszik egy hosszt, s beugrik a műugró-medencébe. A terepfutásra vagy harmincezren zarándokoltak ki a kedvéért a pesthidegkúti dombokra. Minden adott a közönség és a bajnok egymásra találásához. Akkor írja: "megértettem, hogy nem magamért futok".

A páratlan eredmény, az ötödik világbajnoki cím mellé egy sportlovat kap Bábolnáról. Imperial leányát, Mimit Bandi gyermekkori barátja választotta ki azzal a szándékkal, hogy majd tenyészteni lehessen. Burgert Róbert már Balczó visszavonulására is gondolt, pedig ő úgy tervezte, hogy még hét évig, 38 éves koráig versenyez: "addig az öttusában rengeteget szedek magamra, nyelveket tanulok és végre vagyont gyűjtök. Építek Pest mellett egy házat, lesz egy autóm, legalább 4-5 gyermekem és őket fogom nevelni. Kutyám és lovam is lesz". A munkáról nem szól, és arról sem, amit a sportvilág számon tart, hogy még nincs egyéni olimpiai aranya.

Münchenben már nem ő volt az egyetlen esélyes, hisz Budapest után több világbajnokságot már nem tudott nyerni. (1970, Warendorf 2., 1971, San Antonio 3.) Látszólag csúszott lefele. A magányos farkas München előtt szólt Benedeknek, hogy bocsásson meg a tékozló fiúnak, s visszatért a közösségbe. 34 évesen már nehezen terhelhető, úgy kell beimádkozni a vízbe. Otthagyta megint a csapatot, s beveti magát az edzés rengetegébe, aztán öt liter tokajival utazik az olimpiára. Aranyért megy, mégis csak jó szándékkal tudja megszerezni. Bár a történteket Zsolt Róbert rég megírta (Labdarugók, sportolók, 1978, 351-55. old.), a hazai öttusavilág ma is suttogva beszél erről a históriáról.

A lövészetben négy sorozatban öt-öt lövést kell leadni a 3 másodpercre be- és 7 másodpercre kiforduló céltáblára. Tehát három másodpercenként egy lövést kell és szabad leadni, ezért is ül minden versenyző mögött egy bíró és lövésenként kiikszeli, elment, vagy sem. Minden sorozat előtt az első vezényszó: tölts! A harmadik sorozatban Balczó nem töltött csőre, az első lövésnél a pisztolya néma maradt, a tábla érintetlenül fordult ki.

- Velem is előfordult ez - mondja Hegedűs Frigyes dr. - Három méterre álltam Banditól, s rögtön tudtam: vége az olimpiai bajnokságnak.

- Aki tud lőni, arról nem biztos, hogy kiderül, hogy nem töltött csőre, ha van elég lélekjelenléte a duplázásra - teszi hozzá Mizsér Jenő. - Negyvenöt volt a kérdéses sorozata, ami jó eredmény, hisz 3 másodperc alatt kettőt kellett lőnie, s közben a csövet is visszahoznia.

- Amikor Bandi jött kifelé a lőállásból, azt mondta: "Hát Feri bácsi, nekem volt igazam!" - idézi Benedek. - Utána tudtam meg, mi történt, hogy arra utalt, rossz versenyző. Magamat is hibáztattam. Mindenkit elmart maga mellől. Nem kellett volna magam hagyni, mert edzésen is előfordulhatott ez a hiba és nem volt, aki figyelmeztesse. Lőtt rogyásig. Ki sem ment megnézni a táblát - az időveszteség! -, csak felkapta a távcsövet. Hányszor felejtett el közben csőre tölteni? De Münchenben a pillanatnyi kihagyást bravúrral korrigálta.

- A tét miatt elfelejtett csőre tölteni - mondja Török dr. - A kihagyást nem a második lövésre pótolta, hanem előbb felgyorsított és a harmadikban duplázott. Profi módon csinálta.

Szepesi György a rádióközvetítésben azt mondta, hogy megóvták Balczó lövését. De nem óvott senki, pedig a bolgár Pepeljankovot itt, Münchenben kizárták ugyanezért. Mégsem óvtak a bolgárok, de az esélyes szovjetek sem. A magyar tábor görcsbe rándult. Kérték Balczót, hallgasson, újságíróknak egy szót sem. Egy versenyzőtársa állítólag megmondta neki: vagy felteszed a kezed, hogy ez történt, s akkor megkapod a fair play díjat, vagy hallgatsz; az nem megy, hogy tisztességes is legyél meg olimpiai bajnok is, de ne izgulj, elsikálják.

A nagy durrogásban Balczó versenybírója behúzta, hogy mindegyik lövés kiment. Ám a végén a szomszéd bíró szólt neki, hogy a harmadik sorozat első lövése után Balczó a balkezével a pisztolyához nyúlt. Erre a bíró ráírta Balczó versenyjegyzőkönyvére: "Az a gyanúm, hogy a harmadik sorozatban az első lövés nem ment el és a harmadik lövésnél a versenyző kétszer lőtt." A Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke, a svéd Thofelt tábornok állítólag azt javasolta, hogy zárják ki Balczót. Willie Grut főtitkár a bírói jelentés ellentmondásosságára hivatkozva Balczó vétlenségét bizonygatta. Megkérdezték a bírót: megesküdne, hogy Balczó duplázott, mire visszavonta gyanúját. Thofelt megvádolta, hogy valaki rávette erre. Egyáltalán mit látott? "Azt láttam, hogy a harmadik lövésnél Balczó ujja kétszer húzott el, azt viszont nem állítom, hogy mind a kétszer el is sült a fegyver." A "piroskabátosok" egész délelőtt vitatkoznak, kinn meg találgatják, mi folyik odabenn. (A magyarok Grut magyar feleségétől szerzik az értesüléseiket.) Végül délutánra összehívják a nemzetközi szövetség elnökségét és az ülés vendége dr. Csanádi Árpád, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. Zsolt Róbert megírta: Csanádi az igazat adta elő, hozzátéve, a duplázással Balczó inkább hátrányba került, nem jogtalan előnyhöz jutott, mert ha szabályosan végiglövi a sorozatot, akkor nem 192 kör az eredménye. Igaz, megszegte a szabályt, de körülbelül úgy, mintha valaki a 11-est a 16-osról rúgja. Grut kijelentette: a világ legjobb, és sportszerűségét százszor bizonyító öttusázóját nem lehet egy formai hiba miatt megfosztani az olimpiai győzelem lehetőségétől. Ez történt. Bármilyen nehezen hihető is, hogy a magas rangú testület áthágta a szabályt, tény, hogy Csanádi nem tiltakozott Zsolt írása miatt, s tény, hogy Balczónak hihetetlen tekintélye volt. A szovjet Novikov, a szövetség elnökhelyettese sem szólt ellene, pedig ha őt kizárják, Onyiscsenko az olimpiai bajnok! (Aztán 1976-ban, a montreali olimpián Onyiscsenko "találatjelző-gombot" épít párbajtőre markolatába. Botrány, kizárás, koldusbot.)

Balczó folytathatta a versenyt. (Mégis létezik ha az öttusában?) Van, aki szerint a vitatott lövészeten átlépte saját árnyékát, megoldott egy váratlan helyzetet: ez élete legnagyobb teljesítménye. Ő nem így élhette meg, úszás közben majdnem elsüllyedt - megint futhatott. S úgy futott, hogy nyolcvan pontot vert rá az addig vezető Onyiscsenkóra. Végre egyéniben is aranyérmet szerzett.

- Ami földi jó létezett, megkapta, az olimpiai bajnokságot zsebre vágta, a dicsőséget learatta, pedig ennyire sportszerűtlenül nyert. Én győzködtem Grutot, vigyáztam Bandira a díjkiosztás előtt is, nehogy valami balhét csináljon; nekem köszönheti, hogy olimpiai bajnok lett - állítja F., a hivatalnok.

Megnyert tehát mindent, amit lehetett. Pedig legalább egy évtizede fájt a vádlija, magasított sarkú cipőkben öttusázott. Futás után így is fájt - közben nem érezte. München után pihenni vágyott. Csak pihenni, még élménybeszámolókra sem járni. De ezek elől nem tud kitérni. Mindenki rá kíváncsi.

Megnősül. Ez a második házassága. Az első pulóveres sportoló-esküvő volt. Bandi szigorú édesapja adta őket össze. A második már "igazi" esküvő, ha nem is a korán meghalt édesapa fogta egybe a kezét Császár Mónikával. A száznál több meghívott között nem volt ott Török és Móna.

Még Balczó sem tudja, hogyan tovább, amikor a sportistenek tanácsa eldönti: szövetségi kapitányt csinálnak belőle. Legalább a kvalitásos Csanádi Árpád megérdeklődhette volna, neki mi a szándéka. Tőle talán tanácsot is elfogadott volna. Helyette, amint F., az öttusa szövetség hivatalnoka felidézte, két és fél órán át ő hajtogatta egy Nádor utcai kis presszóban Balczónak, hogy ez az ország érdeke, hogy neki is jó lesz, hogy ez egyeztetve van - de Balczó, aki semmire sem becsülte F.-et, csak a fejét rázta.

Egy régi sporttársa már Münchenben felajánlotta, hogy legyen a kanadai válogatott szakvezetője. Nem ugrott erre sem. 1973-ban elkezdte az alapozást a válogatottal, de egy hét után szalonnával, kenyérrel elvonul a világtól egy erdészházba tisztázni, mit is akar. A "pusztából" azzal tér meg, hogy mivel ő nem érzi jól magát külföldön, itthon marad és folytatja: "nincs kedvem kikerülni abból a körből, ahol eddig éltem... Nem tudok és tulajdonképpen nem is akarok szabadulni... Nem mondom, hogy válogatott leszek. Miért kellene és kinek bizonyítanom?" Magában semmittevésnek nevezi a civil életet, mégsem telik el két hónap, hogy felhívja Dávid Sándort: "nem látom értelmét a folytatásnak".

Megjelenik Dávid könyve. Vannak benne képek a kölök úszóról, a Vöröskereszt segédmunkásáról, a Gérard Philipe-re emlékeztető statisztáról, az első válogatottról; fotó hölgykoszorúban, sombreróban, indulóban, érkezőben, fotó az akadály fölött, a páston, úszás és futás közben, a dobogón, Törökkel és Mónával, az édesanyjával, Losonczi Pállal - ötvennél több kép a rokonszenves bajnokról. Van köztük egy ökölre támaszkodós portré: "Ez az egyetlen rólam készült kép, amelyet nemcsak el tudok viselni, hanem amelyet szeretek is." Nem a versenyző, a meditáló áll hozzá közel.

Közben Mimike is befejezi pályafutását a galoppon. Balczó neki is, magának is talál társat; úgy érzi, a lótenyésztés neki való foglalkozás. Rendbe hozzák a budakeszi tsz-istállóját, de az új elnök felbontja a szerződést, Mimike már egy ménesben elli meg a csikóját.

Balczó nyugodtan vajúdhat, semmi sem kényszeríti a döntés elhamarkodására. Pénzét mindig okosan költötte, fektette be, festményeket vásárolt (értékes ikongyűjteményről is beszélnek). Lakása van, Csepelről kapja a fizetést, van egy ajándéktelke a Gugger-hegyen. Ráadásul ügyes kezű barkácsmester, szenvedélyesen szeret és tud is a fával bánni. Nem hiányzik már az öttusa: "Nem szándékozom visszatérni. Sem mint versenyző, sem mint vezető. Ha mint vezető mennék is valaha, azt hiszem csak gyerekekkel kezdeném, fiatalokkal, vagy ifjúságiakkal, akiket még lehet hajlítani."

A Budapesti Spartacustól ekkortájt került a sporthivatalba K. Ő rábeszéli Bandit, mégis vállalja el a kapitányi tisztet. Balczó feltételeket szab: a magyar öttusának sürgősen szüksége van fedett lovardára, esetleg fedett lőtérre, s istállóra is Tatán és bővíteni kell a lóállományt. Egyetértettek. Akkor csak az van hátra, hogy szabadítsák meg az öttusát a bürokrata F.-től. (Mondják, őt az OTSH párttitkári székéből ültették a szövetség nyakára. Szinte mellékes, hogy párttag sem volt. Bizalmi ember még lehetett, hisz az öttusában még mindig sok katonatiszt forgott; szemmel tartandó bagázs.)

Balczó: "Egyre inkább éreztem, hogy nekem még dolgom van az öttusában. Nem mint versenyzőnek, hanem, mint edzőnek, talán mint vezetőnek. Lehet, hogy nem lennék jó vezetőedző a válogatott mellett, de hogy ez kiderüljön, meg kellene próbálnom." A tv-ben is elsorolja feltételeit (persze F-et nem említi név szerint). Ahelyett, hogy tovább ütötte volna a vasat, visszalépett egy fél lépést, mondva: az olimpia előtt két évvel nem kell megbolygatni a felkészülést. Kijelenti: két év múlva jön, ha F. megy. Mindent megkapsz, de F. marad, felelték. Abban maradnak, gondolkodnak a dolgon. Ennek huszonkét éve.

1974-ben a Csepel öttusa szakosztályában kitalálják neki a technikai vezetői állást.

- Ha Bandi Csepelen edző lett volna, az is olyan, mint egy Forma-1-es autó a Körúton - állítja Buzgó József. Bár számos példa van rá, hogy a nagy sportoló, nem okvetlen nagy edző, szerinte Bandi a tökéletességre tört volna, mint Széchy vagy a teljesen más pályát befutó Verebes. A Balczó-korbeliek többsége úgy véli nem lett volna jó kapitány, mert nem talált hangot az emberekkel. Dávid Sándor szerint Balczó nagyobb egyéniség annál, semhogy ki lehetett volna tenni, hogy néhány versenyző eredménye megcibálhassa a tekintélyét: - Ha a magyar sportvezetés fajsúlyos, ő lett volna a nemzetközi szövetség főtitkára.

F. állítja, a sportvezetés minden törekvése az volt, hogy Balczót bevigyék a nemzetközi szövetség elnökségébe. Intenzív angolra is beíratták a TF-re, de alig járt az órákra. Ezen persze nem múlhatott, hisz annyira azért tud angolul, hogy kirakatembere, szebben fogalmazva: jelentős diplomatája lehetett volna a magyar sportnak. F. szerint nem vállalta. Balczó erről nem beszélt.

1975-ben Dávid Sándor átdolgozta a Balczó-könyvet, s megkérdezte a bajnokot, sikeresnek érzi-e az életét. "Nem. Eljutni az emberek szeretetéig, megértéséig, ez a siker. Akit szeretnek, annak, jó, de aki szeret - annak még jobb." S annak a szövetségi kapitánynak a legjobb, aki szeretni tanít?

1976-ban Montrealban leszerepel az öttusacsapat, s állítólag "mindenki" úgy gondolja, csak Balczó lehet a kapitány. - Hatalmas meglepetés volt nekünk versenyzőknek is Török felkérése - mondja Buzgó. - Ha ez ma zajlik, Töröknek semmi esélye, mert a szponzorok Balczóra mozdulnának.

Fel kell tételezni, hogy a sporthivatal szakmai és vezetői alkalmasság alapján választotta a sportág többszörösen megkoronázott királya helyett a herceg dr. Török Ferencet az öttusacsapat élére. Ő vállalta, hogy együtt dolgozik F-fel. (Nem tudni, Balczó rovására írták-e, hogy amikor Brezsnyev Csepelen járt, nem ment el a nagygyűlésre és ki sem mentette magát, pedig a húsz tagú elnökségben ő képviselte volna a fémmű sportolóit. F. ezt megjegyezte és most elmesélte.)

- Amikor 1976 decemberében felkértek szövetségi kapitánynak azonnal telefonáltam a többieknek, s a János pincében találkoztunk - mondja Török Ferenc. - Elmondtam, azt szeretném, ha hárman csinálnánk az öttusát. Bandi azt mondta, hogy nem hisz semmit az egészből: megint csak rókáskodsz, kényszerpályát építesz azért, ha én leszek a kapitány, én is felkérjelek. Móna elvállalta a felkérést.

Az öttusában évekig egyikőjük volt a vezéregyéniség, s a másik állt a reflektorfényben. Kinevezéses alapon ezt nem vállalta Balczó. Két dudás nem fér el egy csárdában. A Balczónál szelídebb és lezser Móna is szakított két év múlva Törökkel és csak tizennégy év múlva tért vissza mellé.

- Borzasztó, hogy Balczónak a bizonyítás lehetősége sem adatott meg! - mondja Buzgó József.

Vele nem tudtak mit kezdeni, de mintha ő sem tudta volna magáról, hogy mire való. Ha az edzőségben ezredannyira eltökélt, mint másban, legalább a szárnya alá vesz egy-két gyereket. Majdnem egy évtizedet csetlett-botlott visszavonulása után az öttusa körül, mégsem volt egyetlen egy tanítványa sem. Attól még lehetett volna, amit "professzorságáról" mondott a filmben: "amit én legjobban tudok, az nem tanulás, hanem vállalás kérdése, alázatosság kérdése". Tanítványt akkor is foghatott volna, ha úgy vélte: "Magamfajta eszelős megszállottakra nem lehet egy nemzet sportolását építeni." Ám az is igaz, Töröknek nem voltak éveken át aranyban mérhető kapitányi sikerei, nyugodtan kipróbálhatták volna hát Balczót is, ám a Küldetés 1977-es bemutatója után mérvadó körökben ez fel sem vetődött.

- Miután abbahagyta Bandi a versenyzést, a szövetség elnöksége elé került, hogy a montreali olimpián ki legyen a csapatban a harmadik tag - meséli a kiindulásról Kósa Ferenc. - Majd a válogatóversenyek eldöntik, mondta Balczó, amit az elnökség állítólag bődületes arányban leszavazott. Leszavazták a kétszer kettőt! Az, hogy mi történik egy ilyen magasra jutott, s így leszavazott emberrel már társadalmi és erkölcsi kérdés. A Küldetés nem sportfilm.

Balczó elmondta a filmben, hogy 9:1 arányban leszavazták. A néhány elérhető érintett semmire sem emlékszik. Ám a Kancsal, Sasics, Maracskó összeállítású csapat világbajnokságot nyert 1975-ben Mexikóban (aztán tizenkét év szünet következett), így az összeállítás nehezen vitathatóvá vált. Aztán Montrealban leszerepeltek, s ezután minden "én szóltam" más fénytörést kapott.

A Küldetés Balczó szerint is fordulópont volt az életében, ráadásul az öttusavilágból sokan a film miatt fordultak el tőle. Indulatos vélemények szerint a Küldetés tele volt hazugságokkal.

- Szomorúan néztem végig a filmet - mondja a kapitányi székből igazságtalanul felállított, ezért sem érintett, dr. Hegedűs Frigyes. - Bandi mindenkivel szembe helyezkedett; a meghasonlás szélén állt.

- Nemcsak kivételes képességű sportolót, hanem kivételesen nyílt embert ismertem meg benne - állítja Kósa. - Nagy lobogással, igen élesen és pontosan fogalmazta meg az emberi értékek és mértékek elsikkadását. A filmben csupa szelídség volt, senkit sem sértett meg, legfeljebb ironizált. Minden magyarázkodási kísérlet mögött a rossz lelkiismeret húzódik meg.

A film csúcspontja a lovaspálya akadályait állítgató Balczót bemutató képsor, majd a keszegevés közbeni beszélgetés. Kósa figyelmeztette Balczót, hogy a trógerolás súlyos aránytévesztés. "Választási lehetőségeim közül ez volt a legjobb. Az a helyzetem, hogy nincs helyzetem." Vagy más szavakkal: "Ebben a sekély vízben nekem kidurrannak a kopoltyúim."

Balczó ekkor technikai vezető volt Csepelen. A visegrádi versenyen neki a lovashibákat kellett volna jeleznie, ehelyett segédmunkásként állítgatta az akadályokat, legalábbis a film szerint. Az első képeken még látszik, hogy van ott erre két ember, Balczó csak lábatlankodik harmadikként, s végül egyedül rakta fel a levert gerendákat. Keszegevés közben az is kiderült, erre sem jó: a zsebében a munkakönyve. E mondat kijelentése előtt hetekig ostromolta a csepelieket, hogy engedjék el. Nem akarták. Hisz annyi örömöt és dicsőséget szerzett Csepelnek, hogy amíg el nem dönti, mit akar csinálni, addig legalább a fizetését vegye fel! Vagy nyolc állást ajánlottak neki. Bár nem rangjának, de képesítésének megfelelően lehetett volna a Berczelly vívóiskola igazgatója, vagy a sportkör elnökének tanácsadója. Benedek Ferenc: - Felajánlottam neki, hogy legyen helyettem az öttusázók edzője, de erről hallani sem akart.

Hívták az USA-ba, Olaszországba is edzőnek csillagászati összegekért. A válasz: "Nem mész te, Bandi a gazdagékhoz házitanítónak... a kódis büszkeség itt tartott."

Ha valaki összehasonlítja a korábban született könyvet és a filmet, észreveheti például, hogy az erdészházba vonulás harminc napjából negyven lett. A könyv szerint két kiló szalonnát vitt magával, a filmben a Bibliát, József Attila Összes verseit, Spinoza Etikáját és Moldova Negyven prédikátorát. Nem a leltár, a szemlélet változott! Az ember. A könyvben úgy tér meg, hogy folytatja a versenyzést, a filmben azzal, hogy "hanyatlásomat magamban kell elintézni, nem a nyilvánosság előtt", s ebben az új szerepben jut el a film másik csúcspontjára: "futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam". A Küldetés tovább lökte a titkolt keserűségbe.

- Kósa felhasználta Bandit bizonyos igazságok kimondására - összegzi a véleményét Balczó egyik legjobb ismerője, Dávid Sándor. - A Küldetés Kósa filmje, nem Balczóé, ő Kósa indulatait foglalta össze, s nem félt kimondani semmit. Szavai örök és általános igazságok, amelyek úgy kellettek a népnek, mint egy falat kenyér. Ám ezek a nagy igazságok csak általában érvényesek, a saját sorsához kötve többnyire nem: a társadalomra nézve igazak, rá nézve nem. Bandi környezete tudta ezt. Sok embert megsértett, legalábbis szomorúvá tett. Szolgáljon mentségére, hogy Kósával a legelhagyatottabb állapotában akadt össze.

A Küldetés azért jelentett fordulatot az életében, említette a rádióban, mert a filmankétokig úgy érezte, nincs mondanivalója, kerülte az embereket: ettől fogva mer megnyilatkozni. Ráébred: "Mély kötödésem van a nemzethez. Nem én csináltam, nem én találtam ki, tapasztaltam csak magamon... úgy éreztem, pásztor nélkül való nyáj az ország."

- Neki kötelessége mindent kimondania - említi a gyermekkori barát, dr. Hecker Valter főigazgató. - Úgy érzi, nem hagyhatja cserben, azokat, akik győzelemre segítették. A felismert igazságért minden szenvedést vállal. Magára vette a nemzeti hős szerepet.

Micsoda változás 1961-hez képest, amikor még önzőnek festette le magát: "környezetemnek csak annyival tartozom, amennyivel a munkámban támogat, és csak azoknak tartozom, akik felneveltek, akik lehetőséget adtak és adnak, hogy kibontakoztassam képességeimet, s azoknak, akik jóindulatúak velem szemben". Újfajta hitét erősíthette az is, hogy a hatalom nem szerette a filmet, hogy az ankétokra utazó, munkanélküli bajnokot a rendőrség vegzálta, hogy az OTSH, az öttusa szövetség vizsgálta, mit tehetne.

A Küldetésből végképp küldetés lett.

Az élménybeszámolókból, filmankétokból pedig prédikációk.

Rengeteg állást ajánlottak neki, de "mindegyik csak tüneti kezelő állás. Ha én a léptékhelyes kipróbálásban nem vehetek részt, akkor úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, nem szabad... úgy éreztem, hogy nagyon kényesen kell megválasztanom azt az állást, amibe belehelyezkedek" - magyarázza 1989-ben a rádióban. Beváltva kedvenc Reményik idézetét - "Vagy lenn, vagy fenn, csak ne felemásan" -, 1977 végén elszegődik a Nemzeti Lovardába belovaglónak ("ez inkább takarítói vagy portási állás, de nem követtem el azt a hibát, hogy saját helyzetemnek az elumbuldálásában partner legyek"). A vezérelv: "Rá kell száradnom a lelkiismeretükre". Kiknek a lelkére?

Ugyancsak az említett rádióadásból tudjuk, hogy 1978 novemberében egy vándorprédikátor felszólítására egy templomi közösség előtt sírással küszködve vállalta, hogy végleges szerződést köt Jézussal. Később az Isten közölte vele: "Bandika, teleaggattam a nyakad aranyérmekkel, te már tudod, hogy ezek semmit nem érnek. De elmész azokhoz, akikhez küldtelek, akik azt hiszik, hogy ezek az aranyérmek érnek valamit és elmondod nekik, hogy ki vagyok én és mit tettem veled." Amikor Benedek Ferenc kölcsön akart kérni egy kiállításra Balczó díjaiból (vázák, tálak stb.), kiderült, nincsenek meg.

A csicskási állásban, ahol sok nyikhaj belétörülhette a cipőjét (az ő szavai), hat évet tölt. 1983-ban otthagyja. Ehhez hozzájárulhatott, hogy ebben az évben, a warendorfi világbajnokságon egy teremben együtt trécseltek, nevetgéltek az öttusázók, és amikor Balczó belépett, csönd lett. Buzgó Józsefnek azt mondta: itt "éreztem meg először, hogy nem kívánatos személy vagyok az öttusában". A rádióban viszont úgy nyilatkozott, hogy azért hagyta ott a csicskási állást, mivel aki "benne dirigál" "energiával nem finanszírozza". Ettől fogva szabadfoglalkozású. 1987-ben ő is ott van a lakiteleki sátorban. 1990-ben felajánlják, hogy jelöltesse magát képviselőnek. Bár elutasítja ("csak belső indíttatásra, az Isten irányításával akarok cselekedni"), a film részben már politikussá formálta. 1992-ben Csurkával lázad; nyilvánosan Antall szemére veti, hogy azok dumálnak, akik nem cselekedtek, akik nem voltak ott a lakiteleki sátorban.

Ajánlotta, hogy a kötelező vallásoktatás is kerüljön be az oktatási törvénybe. Az abortusztörvényt megszavazó képviselőket lecsőcselékezte, s a Magyarok Világszövetsége elnökségében javasolta, tiltakozzanak, de harmadmagára maradt, ezért otthagyta őket.

- A sportkarrierjét el kell választani attól, milyen útra tért - mondja Kutas István volt sportvezető, sportújságíró. - A 100 éves Magyar Olimpiai Bizottság még csak meg sem emlékezett róla; legalább egy fránya aranygyűrűt adhattak volna neki.

Egyszer találkoztam csak Balczóval, nem jártam a barátaival együtt épített budakeszi házban sem. Nemhogy én, barátai sem tudják, mivel tölti a napjait, mennyit foglalkozik például a gyermekeivel. A most újra cserélt mikrobusszal, meg az "egyes", az "ötös" és mondjuk a "nyolcas" gyerekkel (ő mondja így) feltűnik és semmi több. Mondják, hogy a fához fűződő álmát megvalósította: lócák, asztalok után szép rusztikus parasztbútorokat készít a jól felszerelt asztalos műhelyben. Ez a munka tölti ki az életét?

Óvtak ettől az írástól. Légy megértő és körültekintő vele, tanácsolta, akivel évekkel ezelőtt elválltak útjai. Csodálatosan sok kedvesség benne, tette hozzá egyik barátja. Ítélkezni könnyű, de mindannyian esendők vagyunk, figyelmeztetett, aki az imént szidta. A nagyon egységes, kiegyensúlyozott, jó szellemű, jó felfogású, végtelenül aranyos család önmagában is nagy életmű, mondta a volt öttusázó.

- Mint sportoló, a világ csodája, mint ember nem az. De olyan óriás, akinek a hibái bármilyen nagyok is, eltörpülnek az eredményei mellett - bocsátja útjára az írást dr. Hegedűs Frigyes.