A Rákosi-érát idéző NNI-módszerekről számoltak be a Budaházy-per tárgyalásán
Fábián R. Zoltán 11-ed rendű vádlott tett tegnap vallomást a Kenéz Andrea vezette bírói testület előtt. Ő az a vádlott, aki a nyomozati szakaszban terhelő vallomást tett több vádlott társára is, azonban ezt a vallomását a tárgyalássorozat kezdetén visszavonta.
A bírói testület előtt tett vallomásában elmondta, honnan ismer egyes vádlottakat, aztán előadta, hogyan fogták el őt 2009 júliusában az NNI emberei. Elfogását leginkább emberrabláshoz hasonlította. Fábián R. Zoltán egy olyan ügyvéd védence lett, aki, bár még a nemzeti jogvédőkhöz tartozott, ügyvédi tagsága hamarosan megszűnt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy az ügyvéd sok mindenben "sáros", és összejátszik a rendőrökkel.
Budaházy cikkünk alatt videóban számol be az elhangzottakról
Vallomása szerint Fábián R. Zoltánt az NNI nyomozói és a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze előbb meggyanúsították egy olyan cselekménnyel, amihez semmi köze nem volt, majd ecsetelték, milyen vallomást várnak tőle. A gyanúsított egyszerűen tehetetlennek érezte magát a hamis vádakkal szemben. Másfél éves gyermekével zsarolták, miszerint "majd a ballagásán láthatja őt újból", illetve megfenyegették azzal is, hogy a feleségét is letartóztatják, a gyermekük meg majd nevelőintézetben nő fel. A vádlott elismerte, hogy a fenyegetések hatására olyan pánik lett rajta úrrá, hogy egyetlen célja volt, bármi áron kiszabadulni. Úgy jellemezte akkor állapotát, hogy még a közeli hozzátartozójára is rávallott volna, hogy szabaduljon.
Részletesen elmesélte hogyan zajlottak a vallomástételek, hogyan diktálták, amit mondania kellett, helyszíni kihallgatások alkalmával pedig minden törvényszerűséget felrúgva vitték olyan helyszínekre, amiket nem ismert, és gyűjtöttek ott úgy "bizonyítékokat", hogy nem volt ott semmi.
Több vádlott is alátámasztotta a vádlott vallomásának azon részét, hogy az NNI nyomozói, hatáskörüket jelentően túllépve és a jogszerűséget teljesen mellőzve hogyan próbáltak ilyen-olyan terhelő vallomásokat kicsikarni. Közös pont volt az összes próbálkozásban, hogy elsősorban Budaházy Györgyre szerettek volna terhelő vallomásokat begyűjteni. Ahol kisgyermek volt vagy kiskorú, ott rendszeresen azzal fenyegetőztek, hogy majd az esküvőjén láthatja újra.
B. Beáta vádlottnak egyszerűen megmondták, hogy ha terhelő vallomást tesz Budaházyra, aznap este otthon lehet. Őt szintén a lányával zsarolták, ecsetleve, hány év múlva láthatja majd viszont. B. Beáta, miután nem működött együtt a hatóságokkal, négy hónapot töltött a Markó utcai börtönben, gyakran cigányokkal összezárva.
M. Csaba elmondta, neki szintén szinte kész vallomást dugtak az orra alá, amit el kellett volna mondania. Őt azzal fenyegették, hogy cigányokkal fogják egy zárkába zárni, és ott majd ellátják a baját. Ennek a fenyegetésnek az első fele sajnos megvalósult M. Csaba esetében is, de a gondviselésnek hála, baj nem lett belőle.
A vádlottak elbeszéléséből kitűnik, hogy elsősorban három nyomozó, Sz. Anita, M. László és K. Gábor alkalmazta ezeket a piszkos módszereket, illetve az ügyben eljáró első ügyész, A. Lajos, a kommunista kövület, akit a nyugdíjból külön erre az ügyre hívtak vissza, ő alkalmazta mesterfokon a pszichés megfélemlítést. Neki köszönhető, hogy az elsőként letartóztatott vádlottak hosszú hónapokon keresztül meg voltak fosztva olyan alapvető joguktól, mint a családdal való kapcsolattartás. A pszichés megfélemlítés Fábián R. Zoltánon kívül Soós Tibor esetében járt sikerrel, aki már a bíróságon is vallomást tett és szereplésével bizonyította, vallomása milyen gyenge lábakon áll.
Fábián R. Zoltán tagadta az ellene felhozott vádakat, kijelentve: semmiféle bűncselekményt nem követett el.
