Payday Loans

Keresés

A legújabb

Óda - a(z élettárs)nő dicsérete
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2014. május 14. szerda, 21:45

user_9203900_1211826113946

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK

Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek

 

nl eszter 3

Vas István

 

Óda a tegnapi asszonyokhoz

De szépek vagytok, tegnapi asszonyok!

Hamvadó szemetekben még néha felragyog

A régi büszkeség, amivel az első szeretőt

Vállaltátok papák-mamák, a világ vádja előtt,

Nem sütöttétek le a szemeteket, ahogy illett akkoriban,

És nem bújtattátok a szempillák fátylába démonian,

Ti először itt mifelénk, ti válogatott kevesek,

Akikben az örök nőiség új hitté lelkesedett,

A mi hitünkké, mely szemetekbe sütött, csalatatlan, fiatalon,

És a ti nézésetekből is a Remény, a Forradalom

Hivott bennünket, az ébredő, felszított Vággyal egy –

Ó, micsoda förtelmeket látott később a szemetek,

Micsoda rettegéseket, micsoda mocskot, hány halált,

Hány börtönön át őrizte nekünk megváltó mosolyát,

Mögötte hány holt férfi enyész, hány otthon füstölög,

De ma is hogy tud ragyogni még a romjaitok között,

És fiatalok boldog feje fölött ha összenéz szemünk,

Ma is, mint rég volt, vagy rég se volt, tudással telve ölelkezünk.

És utcán vagy hangversenyen, ha feltűntök, szembe velem,

A fejetek fölvetését már messziről megismerem,

Mert ilyet nem tudnak semmimód az édesek, a maiak,

A macskatekintetű puhák, a sejtelmesek, a démoniak,

A szemükbe hulló hajúak, a lankatag idegbabák,

Ahogy ti értettétek vívni a szerelem párbaját,

És az ősbuja bajvívásnak új értelmű kedvet adott

A tiszta, nagy homlok, a hátrasímult, gretagarbós hajatok,

Ahogy irodában is tudtatok ülni és állni a műhelyekben,

És tudtatok várni keményen, hívőn, hitetőn, töretlen,

A hegytetőn fölszegett fejjel megállni a hajnali szélben,

Az ágyban az új gyönyörökkel szembenézni merészen,

És tisztán a szennyben, a vészben, ti erősek, ti szépek!

Még ma is a tömegben megismerem, ha ti léptek,

Mert izmos lábatok ma is ruganyos még, ma se csoszog.

Mert ma is a jövőbe léptek, ti tegnapi asszonyok,

Mint amikor a lábatok föl, föl a csúcs felé

Kapaszkodott, tar ágakon átragyogó nap elé,

Vagy a lejtőn lefelé nagyokat szökellve rohant,

Vagy sílécen egyensúlyozott az ormótlan bakancs,

Mely kedvesebb volt a szívemnek, mint most a tűsarok,

S hogy tündöklött a lábatok, ti tegnapi asszonyok,

Mikor a Dunán, alkonyi fényben, a gurulópadoson

A deszkának feszült a hosszú szárkapocs izom,

És mennyiféle fáradtság gyűlt össze a lábatokban,

S hol mindenütt járt a lábatok, micsoda sarakban, táborokban,

És fáradt lábatokkal is hogyan karoltatok –

Az erőtök is micsoda gyönyör volt, ti tegnapi asszonyok!

És hányunkat karoltatok, ti tegnapi asszonyok?

Milyen szomorú társaság, ha visszagondolok!

Mindegyitekhez milyen szeretők tartoztak, micsoda férjek,

Kik innen-onnan, amíg lehetett, hozzátok visszatértek!

Társaim, hova tűntetek, ti tegnapi férfiak?

Milyen sírok temettek el, milyen börtönfalak?

Milyen vesztőhely várt titeket, miféle új gyalázató tűz?

Miféle titkos kapcsolat az, mely minket összefűz?

Nekem testvérem mind, aki titeket szeretett,

Ti tegnapi, bátor asszonyok, mind, aki veletek

Akart új életbe kezdeni, nem ahogy adatott:

Ahogy ti tudtátok élni a szépet, ti tegnapi asszonyok.

Csak értetek volt szép a kalandos, kurta átmenet,

Mert szebben éltünk, mi tegnapiak, mint ahogy lehetett.

Ezért hiszem, hogy a föld alá nagyobb kincs soha nem jutott,

Mint mikor lekerülnek oda csontjaitok,

A tatár koponyák, a buksi fejek, vagy a különös keletiek,

A lábszárcsontok, a csodatudó újjak, csigolyák, perecek.

S aki közületek oda rég lekerült, mikor virágban állt,

Azóta átragyogott idefönt minden homályt

S a szépségből, a tegnapiból, nem tudom, mi maradt,

De felsugárzik titkosan, mint földalatti nap

 

*

ferenczy szerelmespr

I. Barátságos vagy az ismerőseimmel

II. Babusgatsz, ajnározol akár egy kisgyermeket

III. Mindig ajándékozol, semmit nem érdemlek meg

IV. A figyelmembe ajánlasz egy műsort, egy dalt

V. Áldozatokat hozol, de egyáltalán nem tüntetve

VI. Átvállalsz, és teljes értékűen helyettesítesz

VII. Bátorítasz minden jóra, lebeszélsz a rosszról

VIII. Beajánlasz mindenhol és kezeskedsz értem

IX. Becsülöd a személyem, és becsülöd a munkám

X. Befogadod azt, akit és amit én hazahozok

XI. Beleérzel a nehéz helyzetemben, és könnyítesz

XII. Büszkén bemutatsz a rokonaidnak, ismerőseidnek

 

*

ria_s_jen24

Mária volt

 

1. Mária volt, csak egy szép női név,

Ez másnak csak ennyit jelenthet.

Mária volt, s nekem több ennyinél,

Mert számomra ő volt a kezdet.

2. A szó, szerelem - furcsa világot rejt,

S én sejtettem csupán, e világ milyen lehet,

Ő eloszlatta minden kételyemet,

Mária volt az, ki oda elvezetett.

3. Mária volt, hosszú selymes haján

A nap szőkén játszott a széllel,

Mária volt, arca emlék csupán,

Mely dacol a múló idővel.

R. Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém,

Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget.

Bármi is lesz, mindig megőrzöm én

Az emlékek között a nevét, s haja színét.

1., R.

https://www.youtube.com/watch?v=uEe63D5kVEc

 

*

tatjana levele

I. Bevonsz minden töprengésedbe, lelki tusádba  

II. Nem hízelgéssel bírálod el a szellemi alkotásom

III. Nem biztatsz, nem lovalsz bele hülyeségekbe

IV. Bókolsz és vallasz te is a magad szemérmes módján

V. Boldogító igent mondtál ki, és ez úgy is lett

VI. Az én boldogításommal leszel te is boldogabb

VII. Az első vagy, aki diagnosztizálod elváltozásaimat

VIII. Kicsit túl is dicsérsz, ha érzed, szükségem van rá

IX. Ébresztesz és ráébresztesz/rádöbbentesz a valóra

X. Nem engeded szunyókálni/elaltatni a lelkiismeretem

XI. Hálátlan szerepet vállalsz: mulasztásra emlékeztetsz

XII. Együtt érezel, bármily kis baj/nagy csapás ér   

 

*

szendrei julia 1860

Petőfi Sándor

A virágnak megtiltani nem lehet...

 

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.

 

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Szeretője lettem én szép lelkednek -

Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

 

Titkos kérdés keletkezik szívemben:

Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?

Egymást űzi bennem e két gondolat,

Mint ősszel a felhő a napsugarat.

 

Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

Bujdosója lennék a nagy világnak,

Vagy od'adnám magamat a halálnak.

 

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

 

*

 

kadarkataballadaja

I. Együttműködünk – kölcsönösen kisegítjük egymást

II. Ami a tiéd, az enyém is – szó nélkül is elvehetem

III. Elfogadsz olyannak, amivé – általad is - lettem

IV. Elismered, ha te tévedtél, ha te vagy a hunyó

V. Elkísérhetlek bárhova és nem vagyok a terhedre

VI. Elnézed nékem száz kis és nagy hibám

VII. Eltűröd a hülyeségeim, a hóbortjaim

VIII. Elviseled, ha éppen olyan vagyok, mint a pokróc

IX. Érdekem képviseled, ha éppen nem vagyok jelen

X. Felhatalmazol, hogy a te nevedben járhassak el

XI. Felkelted bennem az érdeklődést, az igényt

XII. Minden percben erősíted a lelkem jobbik részét

 

*

shakespeares-cymbeline-broadway-movie-poster-

Elégia a vetkőzésről

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,

vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.

S mint harcos, ha ellenségre talál:

lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.

Öved délkörét oldozd meg hamar:

minden tájnál szebb földövet takar.

Pruszlidat vesd le, olyan feszesen

tapad; más nem lát bele, de nekem

hadd suttogja a susogó selyem

esése, hogy most lefekszel velem.

Fűződre régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtató, mikor kikapcsolod.

Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:

kibukkanó nap nyári kert felett.

Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy

talpadat nászi templomunk, az ágy.

S le fejdíszed filigrán, csupa fény

hálójával; hajad szebb diadém.

Ily fehér ingben égi angyalok

szállnak a földre; magaddal hozod

azt, mit Mohamed Paradicsoma

ígér nekünk, örök gyönyört, noha

a kísértet is vászoningben jár,

de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,

hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.

Amerikám! Frissen fölfedezett

földem, melyet bejárok, fölfedek,

aranybányám, országom, hol mohó

kényúr vagyok, egyeduralkodó,

s boldog pionír, miközben sötét

kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,

s a test akkor egész, ha meztelen.

Az ékszer nem kell, az csak elvakít,

mintha Atlanta kincseket hajít,

s a bolond férfi szeme ottragad

gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,

ami képkeret, könyvön díszkötés,

amatőr-öröm. De ennyi kevés.

Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:

a szeretőnek a nő teste kell.

A bűn nem bűn, és itt nem incseleg

az ördög sem. Engedd le ingedet.

Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy

föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,

vagy nem elég egy férfi takarónak?

 


John Donne

 

*

femina

I. Cipelted a zongorám, hogy én villoghassak

II. Hasonultunk is egymáshoz, és színeződtünk is

III. Veled vagyok egy, mégsem zárkában-zárdában

IV. Nem engeded, hogy éket verjenek közénk

V. Egységben vagyunk, amit újra megteremtünk

VI. Szellemi társam vagy, aki „párbajképes”

VII. Nem csinálsz semmiből presztízskérdése

VIII. Felemelsz magadhoz, felemelkedsz hozzám

IX. Nem bizonytalanítsz el – rám hagyatkozol

X. Valahogy mindig kéznél vagy, ha kellesz

XI. Szerelmeddel a jóra szabadabbá teszel

XII. Jobban vigyázok magamra, mert vársz rám

 

*

csipkerozsika

Ady Endre:

Őrizem a szemed

 

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

 

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

 

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

 

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

 

*

titania

I. Te éjszaka  vagy aktív, én meg hajnaltájt

II. Ügyesen konspirálsz, ha meg akarsz lepni

III. Minden tám tartozó dologról tájékoztatsz

IV. Feltétlenül megbízol bennem, a szavaimban

V. A teste és a lelke: egyik tisztább, mint a másik

VI. A „rongyokból”, a túrkálóból is szépen öltözöl

VII. Első szempontod: nekem akarsz tetszeni

VIII. Hatvan felé is hálás vagy őszinte bókomért

IX. Tudod a gyengéimet, nem viszel a kísértésbe

X. Ha elesem, felsegítesz és istápolgatsz

XI. Büszke vagy rám, hogy megálltam a helyem

XII. Áldozatokat hozol, hogy hivatásomnak élhessek

 

*

tornyai_1869-1936_bolting_girl_c.1900

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

 

Minek nevezzelek,

Ha a merengés alkonyában

Szép szemeidnek esti-csillagát

Bámulva nézik szemeim,

Mikéntha most látnálak először...

E csillagot,

Amelynek mindenik sugára

A szerelemnek egy patakja,

Mely lelkem tengerébe foly -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha rám röpíted

Tekintetedet,

Azt a szelíd galambot,

Amelynek minden tolla

A békesség egy olajága,

S amelynek érintése oly jó!

Mert lágyabb a selyemnél

S a bölcső vánkosánál-

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha megzendűlnek hangjaid,

E hangok, melyeket ha hallanának,

A száraz téli fák,

Zöld lombokat bocsátanának

Azt gondolván,

Hogy itt a tavasz,

Az ő régen várt megváltójok,

Mert énekel a csalogány -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha ajkaimhoz ér

Ajkaidnak lángoló rubintköve,

S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

Mint hajnaltól a nappal és az éj,

S eltűn előlem a világ,

Eltűn előlem az idő,

S minden rejtélyes üdvességeit

Árasztja rám az örökkévalóság -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?

Boldogságom édesanyja,

Egy égberontott képzelet

Tündérleánya,

Legvakmerőbb reményimet

Megszégyenítő ragyogó valóság,

Lelkemnek egyedűli

De egy világnál többet érő kincse,

Édes szép ifjú hitvesem,

Minek nevezzelek?

 

*

rm sieles_gyarmati_fannival1935k

I. Kiegészíted a kieső emlékezetem

II. Önként és örömmel vagy velem

III. Van nézés és hang, ami csak nekem szól

IV. Van név, amin csak te szólíthatsz

V. Ha meglátsz, szaporázod a lépteidet

VI. Kezemből a szálkát kiszeded

VII. A betegágyamnál virrasztasz

VIII. Elérted a jóízű tréfám

IX. Kisegítesz, ha elakadok

X. Tovább lendítesz, ha megtorpanok

XI. Már magát a jószándékom is értékeled

XII. Szemet hunysz kisebb disznóságaim felett

 

*

julia szep leany nagy sandor

Shakespeare szonett

LXXV

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

 

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

 

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

 

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

(Szabó Lőrincz fordítása)

 

*

aranykor cc

I. Ha megölellek, akkor visszaszorítasz

II. Fél szavakból értjük egymást

III. Örülsz, ha örömet okozhatsz

IV. Elmondod, ha bajod van velem

V. Egy tálból és egymás kezéből eszünk

VI. Levágod a hajam és megmosod a hátam

VII. Úgy látsz, ami jó esetben lehet még belőlem

VIII. Mindig a legjobbat feltételezed rólam

IX. Sokfelé elkísérsz – pláne, ha kérem

X. Főzöl, terítesz, és meleg étellel kínálsz

XI. Gyengéd erőszakkal késztetsz a jóra

XII. Távol tartod tőlem a háborgatókat

 

*

felfele_a_lejton_01

Juhász Gyula: Milyen volt...

 

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég

 

*

olvaso francia no

I. Beleérez a nehézségeimbe

II. Non stop meleg otthoni légkört teremt

III. Kiigazít, ha túlzok vagy tévedek

IV. Megigazítja a ruházatom

V. Nem számoltat el minden fillérrel

VI. Csak ritkán és keveset panaszkodik

VII. Hálás nekem, minden kis házkörüli munkáért

VIII. Hasonló előadást és hangos könyvet kedvel

IX. Nem dörgöli az orrom alá, ha többet keres

X. Ha eltűnök, akkor aggódva keres

XI. Ha elbóbiskolok, akkor betakar

XII. Ha fáj a hátam, megmasszírozza

 

*

eva

József Attila

GYERMEKKÉ TETTÉL

 

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

 

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

 

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

 

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

 

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bujtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

 

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

 

1936. május

 

*

nagypapa

I. Ha hamisan éneklek, nem hurrog le

II. Ha csüggedek, mond valami biztatót

III. Minden fontos hírt gyorsan tudat velem

IV. Sohasem zsarol, érzelmileg sem

V. Bármit kérek, hamar és készséggel teljesíti

VI. Bármikor beáll a helyemre, s helytáll

VII. Nem írja fel, ki kinek tett több szívességet

VIII. Megosztjuk egymás között a munkát

IX. Abban lenne jobb, ami nekem nem megy

X. Nem felejti el, amit tegnapelőtt ígért

XI. Ha a szemembe néz, nem tudok hazudni

XII. Törődésével enyhíti a fájdalmam

 

*

619px-gustav_klimt_010

Komjáthy Jenő :

 

Ha eltaszítasz...

 

Ha eltaszítasz: összetört szivemmel

Bejárom sírva a világot;

Szilaj fájdalmaimtól ostorozva

Örvények éjjelébe hágok.

Ahova lépek, ott a fű kiszárad,

Virág lehervad egy lehemre,

A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,

Aszú a rétek üde selyme.

Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat

Fog űzni a sötét vizekre.

Megyek. Utamnak célja végtelenség, -

Élet s halál között lebegve.

Szirtek között, rémséges éjszakákon

Rohan velem a szörnyü gálya;

Nyomomba démonok kacagva törnek,

 

Magam a démonok királya.

Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,

Örökre, visszahozhatatlan.

Nem test, a lélek az, amit temetnek,

Az éden is így lett lakatlan

Gyilkot merítesz egy világ szivébe,

Hiába sírsz, hajad hiába téped!

Elvérzik a természet mély sebébe,

Reszkess! Iszonyu lesz a bűnhödésed!

Ha eltaszítasz: összetört szivemmel,

Halott szivemmel mégis fölkereslek;

Kioltád életem, de temetetlen

A szörnyü érzés: halva is szeretlek!

Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;

Utánad nyúlok daccal és merészen,

És lángoló, véres szívemre vonlak,

Enyém leszel mégis, enyém egészen!

 

*

recece

I. Mindig előszeretettel viseltetik irántam

II. Mindent félretesz, ha szükségben vagyok

III. Ápol, ha leesek a lábamról

IV. Meggyógyít, ha gyengélkedek

V. Megelőzi a bajom, a betegségem

VI. Nem untat hosszas történetekkel

VII. Mindig félt, de nem féltékenykedik

VIII. Bármit eszik-iszik, mindig kínál

IX. Elpakol utánam is, ha úgy adódik

X. Nem kutakodóan olvas a gondolataimban

XI. Sokszor kitalálja a titkos vágyaimat

XII. Nem hízeleg, hogy jó pontokat szerezzen

 

*

romeo_es_julia

Shakespeare szonett


LXVI.

 

FÁRADT vagyok, ringass el, óh Halál! -:

az Érdem itt koldúsnak született

és hitvány Semmiségre pompa vár

és árulás sujt minden szent Hitet

és Becsületet rút gyanu aláz

és szűz Erényt a gaz tiporni kész

és Tökéletest korcs utód gyaláz

és Érc-erőt ront béna vezetés

és Észre láncot Doktor-Balga vet

és Hatalom előtt néma a Szó

és Egyszerű kap Együgyű nevet

és Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

 

Fáradt vagyok, jobb volna messze mennem:

meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

 

(Szabó Lőrincz fordítása)

 

*

olvaso no nude

I. A gyengébb vicceimen is el-elmosolyodik

II. Kegyelemből nem üti le a ziccert

III. Könyörületből elengedi jogos feddését

IV. Óv a vakmerő istenkísértésektől

V. Örül a puszta látásomnak

VI. Ajándékként fogadja a tartozásom

VII. Kedvet csinál a kötelességeimhez

VIII. Unszol, nógat, ha holtponton ragadok

IX. Minden nap tiszta lapot adsz

X. A megbocsátással ki is törölted botlásomat

XI. Nem hánytorgatod fel régi sérelmeidet

XII. Igyekszel érzéssel mondani a fájó igazságot

 

*

hatholdas

Tóth Árpád:

Esti sugárkoszorú

 

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

 

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?

 

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

 

*

tereget

I. Ha már senki, te akkor is bízol bennem

II. Szemed tükrében jobbnak érzem magam

III. Figyelmeztetsz a közvetlen-távoli veszélyre

IV. Tudsz magamra hagyni és magaddal ragadni

V. Figyeled és lereagálod minden kis rezdülésemet

VI. Vendégeimet a te meghívottaidként fogadtad

VII. Sosem kértél tőlem tisztességtelen dolgot

VIII. Ócska lakásunkból ízléssel otthont varázsoltál

IX. Az érdekemben csaltál - kegyesen

X. Ami rám tartozott, azt nem titkoltad

XI. A bűnömben nem vagy cinkos társam

XII. Nem dobsz rám se első, se utolsó követ

 

*

nagylaci penget

A szívemmel látlak téged

 

A szemünk a szívünk tükre,

visszatükrözi bánatunk.

De fényt borít éjjelünkre,

benne mindent megláthatunk.

Mindent, mit egymásnak adtunk,

s ami megmaradt még nekünk.

Mindent, mit egymástól kaptunk,

az egész életünk.

A szívemmel látlak téged,

a szívemmel emlékezem.

A szívemmel látlak téged,

ha fáradt a két szemem.

Úgy várom az érkezésed,

mint a holdfény a csendes éjt,

a szívemmel látlak téged,

most itt vagy és minden oly szép.

Volt napfényben fürdő évünk,

volt sok szomorú éjszakánk.

De mindig, ha összenéztünk,

újra villant a régi láng.

Az éveink messze szálltak,

bennünk nem hoztak változást,

én most is oly szépnek látlak,

mert a szívemmel nézek rád.

A szívemmel látlak téged,...

...most itt vagy és minden oly szép.

A szívemmel látlak téged,

a szívemmel gondolok rád.

https://www.youtube.com/watch?v=Thn3F70b36w

 

*

wesselnyi_mikls_cserei_helna

I. Elviseled, ha morgós-harapós vagyok

II. Tisztába rakod a zűrös dolgaimat

III. Letörlöd a sarat a cipőmről

IV. Óvatosan adagolod, ha rosszat adsz tudtomra

V. Nem háborgatsz, ha rossz passzban vagyok

VI. Felkarolod és támogatod terveimet

VII. Megdögönyözöd a fejem, a hátam

VIII. Simogatod és puszilgatod az arcom

IX. Minden javadat megosztod velem

X. Nekem főzöd az ételt, sütöd a kenyeret

XI. Kitárt karokkal várod az érkezésem

XII. Meleg búcsúval engedsz utamra

 

*

domjn edit

Köszönet mindenért

Köszönet mindenért,amihez kezed ért

mert minden ami tőled érkezik,rólad beszél

és titokban szívemhez ér.

Minden ajándék, minden levél

és minden csokor,

te hozzád kapcsol,te rólad suttog

és feléd sodor.

Hogy fülemben zsibong a vér,

hogy fülemben zsibong a vér.

Megsúgom mindazért,ami bánt,ami sért

én réges-régen megbocsájtanék,

hogy rám találj

és örökre szívedbe zárj!

Akárhogy űzlek, akármit mondok,

ne higgy nekem!

Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.

És két karom kitárva vár!

És két karom kitárva vár!

https://www.youtube.com/watch?v=bc2Voj15ce8

 

*

a_papa_szolgalati_utra_ment_09

I. Zokszó nélkül tűröd, ha morcos vagyok

II. Összehangolod velem életritmusod

III. Távollétemben a védőügyvédem vagy

IV. Gondolatban kísérsz, ha távol vagyok

V. Elgördíted utamból az akadályokat

VI. Imáidba foglalod a nevem

VII. Tapintatosan figyelmeztetsz hibámra

VIII. Kimosod a szennyesemet

IX. Nem állítasz kész helyzet elé

X. Semmilyen vackom nem dobod ki

XI. Arcomra mosolyt varázsolsz

XII. A sebemet tisztogatod

 

*

flora gyula attila

Illyés Gyula:

Ditirambus a nőkhöz

 

1

Nem a kövek és nem a fémek.

Nem amik állják az időt!

Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.

Nem az örök-élet-igéret

cinkosai. Nem a kimértek.

Hanem a törékenyek s engedők:

a fű, a lősz, a sás

lett tiltakozás.

A tettük után nyomban eltünők.

 

2

Nem a kövek és nem a fémek.

Nem az asszir, a szumir pillérek,

a talpukkal évezret gyűrüztetők.

Nem a bazaltból faragott gúla-tetők.

Hanem a haraszt, az avar, meg a fa:

a messziről igent integetők.

Nem a kemények,

hanem a fonhatók, a szőhetők,

a dolgozó kezekre

kutya szemével figyelők, -

Még messze, messze

valamennyi isten előtt -

 

3

Nem a kövek és nem a fémek.

Az első szót, a gügyögőt,

az első tanácsot a létnek,

ők kezdték szájba rágni, a

gyapjú, a gyanta, a szösz, a raffia.

A közlékenyek, a serények.

Ők, nem az égnek,

hanem a sári világnak védangyal-kara,

ők, az örökre többrekészek.

Mert aki meg akarja tartani az életet, elveszti azt:

aki pedig kész elveszteni is, megtartja.

 

4

A romlandók. A hínár, a moha.

A múlók. A hártya, a len fonala.

Nem az eleve valakik, hanem a törők,

de nyomban fölnevetők,

hogy megint csak összeilleszthetők,

az így szívósak, így nem engedők.

Az ág héja, a kecskeszőr, a háncs

lett utitárs -

Befogadván valami messze

- hogy mondjuk? - eszme?

rendeléséből a jövőt.

 

5

Messze a kövek és a fémek

hatalomátvétele előtt.

A hajlíthatók és görbíthetők,

a szívósan gyengédek,

az ujjnyomásra már válasz-puha

anyagok, ők, a soha

vissza nem ütők.

adtak halk jelet - kéz a kéznek -

velünk a Föld!

 

6

Fú a szél, kopik a talaj,

fölkúszik, óriási hal,

az évszázadok mélyvizéből

a templom, - íze, húsa nélkül.

Száll a por, vékonyul a föld,

emelődik ünnepi tálca

diszében a dög: a ledőlt

fejedelmi palota váza.

Hányingerelten köpdösi

vissza a tisztára szopott

bordát, ivet, oszlopot

az idő. Nem ez kell neki.

 

7

Nem a kövek és nem a fémek.

Nem a bronzpajzsok, a porfiredények,

a hivalgók, a haszonélvezők.

Hanem a pálmalomb kötények,

a kókuszcsészék, a zsuppháztetők.

Nem a katakombák, nem a tornyok.

Mert mit tudnak a csontok,

ha kifolyt közülük az élet?

 

8

Ki mondta az első szót a jövőről,

a derüset, a szemen át

meggyőzőt, szívmelengetőt:

lehet remény,

mást is rejt a világ,

mint amit mutatott először.

Az első füszoknya övén

az első ráhímzett virág.

 

tjj and jude

 

9

Nem sziklakockából rakott erőd,

mit egybe csak a súly maltera köt.

Nem a gőg

kapui. Hanem a pelyva, a patics, a pihe,

a vessző, a viasz, a toll ereje

hozott ide -

Igen, ők, az épp mert lágyan

megnyilók lettek a legerősebbek.

Mint ágyék s keblek

a csont- és izom-védte várban:

donzsonjaitokban, asszonyi testek.

Mint akik lebirhatják az időt.

 

10

Nem a szögletek, nem az élek,

nem a fegyverek, a szúrók s lövők,

nem a királyok s hadvezérek,

hanem az ebnél hamarabb

megokosult vályog-iszap,

a szőrme, az irha

lett vezető, - nem is a férfiak,

hanem ők

a minden tagukban szem-viselők,

a nők kezeit idomitva.

 

11

Rejti a márvány a szobrot. A Szépet!

De mitől éledt?

Kik voltak a nemzők s szülők?

És kik tették tisztába őt?

De a legelső, kisdedi mosolyt,

amivel szinte odaszólt,

ami a lélek válasza volt

a teremtésnek,

kik csalták oda, tétova

elsőt-mozduló vonásaira

a kőnek is, a fémnek?

Hallgat a sok apa s anya.

Nem, itt a sírok sem beszélnek.

 

12

Szobrok, ti, már a méhben készek,

harsány-némák, lét-tömlöcök,

épp azáltal holtak, hogy épek,

temetkezőket temetők!

 

13

Nem a kövek és nem a fémek.

Mig a fű újra fönt mindent beföd,

tisztítja máris lent a mélyet

szorgos népeivel a föld.

Munkálnak a türelmes férgek,

a hullamosók, bűz-szürők,

hír-fertőtlenitők, dicsvágy-virus-ölők,

a mord erények, zord erélyek

bacillusgazdáit lemeszelők,

mind-mind az iszonyú pöcegödört

át-, hasznosan úgy-szétdögönyözők,

hogy kidugja, egyre merészebb

kedvvel fejét, az öröm keresőt,

egy hóvirágnyi élet.

 

14

A szöllő-bakhátak-fésülte dombok

s nem a rom-fedte, a történelem-

lerondította bércek,

a felhő-kavarók, nem a látni is undok

mellvédek agyaros vigyora, hanem

a csibesövények,

nem a várárkok: a zsiba-borítók,

a kisajtó, a kalantyús kapu,

a csak fakilincs-záratú

verőcék, gally- és léc-cserények,

nem a lőrések,

hanem a kandikálásra szabott zsalú,

nem a torlaszolók, hanem a nyílók,

nem a tengeringerlő szirtfok,

hanem az öblök, a kikötők,

a borjú- és birka-nyalta mezők,

nem a keselyük, a denevérek, a solymok,

hanem a selymek, a fürj-fészkek, a méhek,

nem a dörgések, hanem az ének,

nem a kardok, a kardhüvelyek, a vértek,

hanem az ingek, a kendők, a harisnyakötők,

nem a villámok, nem a vulkánok, a rőt

ablakon át fény-bőgve beizzók,

a mélység düheit mennybeköpők,

hanem a hős mellbimbók,

a tövükhöz menekülők

megóvásában

bátran

meredők, tüzelők.

Ajánlás

Nem a zablák, nem a csengések,

hanem a kosáron a fül;

nem az ostromok, a bekerítések;

hanem a korall-sor a nyak körül,

meg a tüzhely körüli székek;

nem a viharok, a mének, a diadalzengések,

hanem a szitaszél-veregetések,

ha a liszt megtömörül,

hanem a néma kitekintések

a téli ablak függönye mögül;

nem a havasok, a jeges meredélyek,

hanem a kézimunkázó vetések,

a vasárnap is orsópörgetők,

hanem a csecsemő-lebegtetések,

hanem a csermelyek, a csevegők,

nem a vezényszó: Rohamra! s Imához!

Hanem a megforditott vánkos.

bundi s b. neje