Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ildus, egy kezdő anya blogja PDF Nyomtatás E-mail
2014. április 23. szerda, 09:18


Autóval a bölcsibe

Ez így nem tűnik nagy durranásnak, a többség így hordja-viszi a gyerekét mindenhova.
Nade én idestova 10 éve szereztem meg a jogsimat (egészen pontosan októberben lesz 9), viszont összesen nem hajtottam 300km-t... És ennek is már jóóóópár éve. Szóval lényegében az alapoktól kezdem, habár most nyáron egyszer muszájból vezetnem kellett egy kicsit Temerinben, mert Mamának muszáj volt beadnia valami papírt, és mivel ő akkor még nem tudott sokat gyalogolni, így valakinek be kellett őt vinnie a központba. Ezt megelőzően nagyjából 5 éve nem ültem a volán mögött. Így a kis kirándulásunk (3 km oda- vissza, lényegében tökegyenes úton) úgy indult, hogy az udvar közepétől a kapuig 5ször fulladtam le (nem a saját kocsinkkal mentünk, mert egyedül voltam akkor lent Benivel, hanem Apósomékéval, az egy nagyobbacska dízeles autó). Utána lényegében nem volt gond, kicsit kerülgetni kellett a traktorokat, biciklistákat, kóválygó gyalogosokat, az első lehetőségnél gyorsan le is parkoltam, majd ugyanez vissza. Másnap szintén kellett menni, mert valamit nem sikerült elintézni egy füst alatt. Nem örültem túlzottan, de lényegesen könnyebben ment, bár tolatásnál nagyon rámentem a szomszéd telek előtti füves részre, még szerencse hogy ott kivételesen nem volt árok...

Na ezek után érlelődött a gondolat, hogy ha már megtört a jég, akkor nem kéne abba hagyni, de valahogy mindig volt valami, ami miatt mégsem szántam rá magam. Egyrészt utálom a kényszert, és főleg ha veszekednek velem ebben a témában, szóval nem segített hogy volt pár szóváltásunk emiatt Apával. Pedig akkor már a telefonszám is a kezemben volt, hogy vegyek pár órát, és elkezdjem végre. Meg aztán, gondoltam, nem nagyon tudnám kihasználni a nagy szabadságot, mert úgyis mindig Apánál van az autó, hiszen azzal jár dolgozni. 
De most úgy alakult, hogy Apa megkapta állandó használatra az egyik céges kocsit, így a mienk felszabadult. 

Elkezdtem terveket szőni... :-) Gondolatban végighajtottam a bölcsi távot oda-vissza. Mikor Benivel mentünk, a buszról mindig azt lestem hogy hol lehet lefordulni könnyen, hol van sok parkoló, milyen úgy nagyjából a forgalom. Aztán úgy döntöttem, hogy egyik nap, csak úgy bepattanok, és egyedül elmegyek a bölcsi felé, aztán vissza, és megnézem hogy megy. A tervem meghiúsult, mert a kocsit nem találtam a parkolóban, amitől persze mindjárt kivert a víz, hogy ez nem igaz, hogy most lopják el, és észre se vesszük, mert senki nem használja... De aztán kiderült hogy kivételesen Apa azzal ment dolgozni mert a másikat szervizelték... Háááát, én tényleg akartam! :-)
Végül a hétvégén együtt elmentünk egy próbaútra. Egyrészt jobb is volt hogy ült még ott velem valaki, habár hátul volt a gyerekkel, így nem tudta volna félrerántani a kormányt adott esetben, de szerencsére nem volt rá szükség. :-)

Ééééés eljött a mai nap, reggel bepattantunk Benivel, és a Monostori út-Királyok útja-Pünkösdfürdői út távot gond nélkül lehajtottam, és szerencsésen haza is érkeztem. Egy jó darabig még nem merészkedem más utakra, gyakorlásnak, rutinszerzésnek ez bőven elég, majd ha már meg merem előzni a 34-es buszt, akkor szóba jöhet a Szentendrei út is... :-) Egyelőre elég ennyi kihívás is.


Különben minden rendben velünk, betegségek jönnek-mennek, egyik sem komoly szerencsére.
Én túl vagyok egy komolyabb megfázáson, vagy hörghuruton, vagy a fene tudja min. Épp Bécsbe készülődtünk a kórussal, előtte pár nappal egy picurkát rekedtessé vált a hangom, de úgy kalkuláltam hogy épp a koncertünk napjára helyre is jövök. Na pont nem úgy lett.... Olyannyira nem, hogy épp a koncert órájában ment el szinte teljesen, tehát volt egy klassz hétvégém Bécsben, de énekelni semmit nem tudtam. Egy darab erejéig álltam be a vége felé, mondván hogy arra tartalékoltam eddig magam, de három ütem után kiderült hogy nem jön ki hang a torkomon, úgyhogy csak dísznek álltam oda. Egy ideig végig tátogtam, aztán tátogni is elfelejtettem egy szünet után, szóval meglehetősen hülyén éreztem magam a végére... Le is ültem gyorsan, és csak közönség voltam onnantól... Mondjuk azelőtt is... :-/
Hazafelé a buszban tetőzött a nyavalyám, folyamatosan köhögtem, olyan vastagnak éreztem a torkomat, mintha kívül-belül szorongatná valaki. Aztán itthon végül elmentem a dokihoz, mert a köhögés már nagyon rossz volt, egy antibiotikum kúra után helyre jöttem, persze az meg hozta magával a nem kívánt mellékhatásokat, szóval elhatároztam hogy ilyen méregbogyókat soha többet....

Összességében egy klassz hétvége volt ez a bécsi, nem ültem ugyan be minden nap egy kávézóba mint ahogy terveztem, de nem jöttem haza anélkül, hogy egy olyan igazi jó kávét ne igyak... :-)

A szállásunk itt volt: Collegium Pazmanianum. Tulajdonképpen egy hagyományosnak mondható kollégium, mármint ami a funkcióját illeti, egyébként a legkevésbé sem az jutna róla eszembe. Egy gyönyörű, emlékmű-jellegű épület, hatalmas, tágas lépcsőházzal, folyosókkal. Persze az mindenhol látszik, hogy egyházi intézményről van szó. Ami furcsa, de egyben jóleső dolog is volt, a rengeteg magyar felirat, szöveg. Tulajdonképpen a bentlakó diákok is magyarok. Bárki, akivel a folyosón összefutottam, magyarul beszélt. Én ettől kimondottan jól éreztem magam.
A programok nagyon jók voltak, péntek este érkeztünk, szombaton reggel mentünk Schönbrunn-ba, onnan a belvárosba vissza, megnéztük a Hundertwasser házat, és még csatangoltunk egy jó nagyot, útba ejtve még pár nevezetességet, szép épületet. Nekem nyilván ez a kirándulás tett be annyira, hogy másnapra teljesen lerobbanjak, mert elég hideg volt, nagyon fújt a szél, és lényegében reggeltől késő délutánig folyamatosan talpon voltunk. Másnap reggel elmentünk misére egy páran, ott meg annnnnnyira de annyira hideg volt, hogy a vége előtt ki kellett jöjjek, illetve már azelőtt is inkább álltam, mert a székek is borzasztó hidegek voltak. Ezután már inkább azon imádkoztam, hogy nehogy egy felfázást is a magaménak tudhassak, elég bajom volt anélkül is. Templom után városnéztünk, megittam a jól megérdemelt kávécskámat, és mindjárt jobban is éreztem magam :-) Este meg végighallgattam egy klassz koncertet.... Jobb lett volna részt venni benne, nade mindegy, így alakult.
Eközben a fiúk itthon vigyáztak egymásra. Amíg én a buszban utaztam, addig mentek táncházba is, azt hiszem ez rendszeres program lesz, Beni nagyon élvezi. :-) Szombaton volt játszótér, séta, meglátogatták Mamát, remekül elvoltak. Hétfőn reggel kicsit csalódott is volt Beni, hogy nem az Apja van ott... :-)
Nem is mentünk bölcsibe aznap, egyrészt állítólag kicsit köhögött, gondoltam majd megmutatom a dokinak, de végül nem volt semmi baja. Meg aztán jó volt kicsit együtt lenni, egy egymástól távol töltött hétvége után.


Mindeközben meg kitavaszodott. Elképesztő sebességgel bújnak elő a földből a növénykék, veszettül hajt minden, a ház előtt az orgona lassan virágzik, és még Benedek nem is hozta hivatalosan a meleget.  Mi lesz itt nyáron... bele sem merek gondolni.

Apropó, Benedek nap - nemsokára hozza a futár az ajándékot, egy futóbicit. :-) Remélem örülni fog majd neki, és használja is. Most egyelőre motor-őrület van, lehet hogy nehéz lesz a váltás, de az már olyan kicsi neki, és gondoltam akkor már inkább egy biciklit kapjon, mint egy nagyobb motort. Annak úgyis úgy zörög a kereke, nem hallja ha szólok neki hogy álljon meg (persze van amikor alkalmi süket...)

És még egy pár szót a hétvégéről: ünnepnap lévén Apa egyáltalán nem ment be dolgozni, úgyhogy szombaton elmentünk a Tropicarium-ba, nagyon jó volt! :.) Beni össze-vissza rohangált, nagyon tetszett neki. Eredetileg állatkertet terveztünk, de jobb hogy a Tropicarium mellett döntöttünk mert ha ott az állatkertben kezd el így szaladgálni, ember nincs aki kergeti egész nap, meg meg is fogja. Meg amúgy is elromlott az idő délutánra. Vasárnap meg játszóházaztunk a Millenárison, azt is nagyon élvezte, jól ki is fáradt a végére. Imádta a gyors csúszdát, meg a trambulinokat, alig lehetett elcsalni onnan. 

Valamikor vásárolgatnom kéne pár holmit, mert kicsit mintha megnyúlt volna... Zoknik, nadrágok, mind rövidülnek. Nődögél szépen, hálistennek. :-)

Juhúúúú, közben megjött a járgány is! :-)


LAST_UPDATED2