Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eszem-iszom, Hungary PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2014. április 22. kedd, 19:02

Lenyúlta zenészeit az ismert magyar rocker!

2014-04-22 16:27:01
Budapest - Lerántja a leplet a vendéglátóiparról Kordos Szabolcs legújabb könyvében, az Eszem-iszom, Hungaryban. Sorozatunk második részében az éjszakába tekinthetünk be Balu segítségével, aki korábban rockkocsmákat vezetett.
A zord külső biztosan érzékeny belsőt takar – mondhatná, aki Balura néz, ám a valóság az, hogy a csupa izom, kopasz „melák" életét jelentős hullámvölgyek tették izgalmassá, és néhány időszakban a kinézete jól tükrözte a tetteit. Azaz rosszfiú volt, még ha erre nem is olyan büszke már.  

Balu rockkocsmákat vezetett a korábbi életében. Szándékosan használom a korábbi élet kifejezést: egyetlen nap alatt döntött úgy, hogy elég volt az éjszakából, a drogosokból, a züllésből. Szabadulni akart ettől a miliőtől, és sikerült is a váltás: hónapok óta nem ivott egy kortyot sem, nem dohányzik, még a balhét is kerüli, pedig régen volt benne része bőven. 

A dílerek a színpad mögött akartak árulni - kidobták őket
(Képünk illusztráció - Northfoto)
- Szerettem együttesekkel dolgozni, mert üzembiztosan elmeháborodottak voltak mindannyian. Betépve, becuccolva jöttek koncertet adni, aztán még maradtak egy kicsit. Úgy másnap délig... Az egyik ismert zenész kilenc napig tolta egyhuzamban a drogokat, végül ott esett össze a hátsó szobában. Kicsit helyrepofoztuk, és hazavitettem egy pultossal. A srác hívott, hogy a lakás teljesen üres, az asszony még a virágtartókat is elvitte. Hát, ilyen életet éltünk akkoriban – mesélte Balu egy kora őszi délutánon, stílusosan egy mulatóban. 

A fellépések előtt ugyanaz volt a móka. A banda elpróbált két számot, majd kifakadtak, hogy rossz a hangosítás, ebből nem lesz koncert. Balu ilyenkor bólintott a pultosnak, aki a hangosítóhoz szaladt, hosszasan úgy tett, mintha tekergetne valamit, a zenészek pedig újra a húrok közé csaptak. A frontember minden alkalommal elégedetten kiáltott fel: „Ez az, gyerekek, már van benne szufla, mennyivel jobban szólunk most!"

A zenekarok egy részét imádták, másokat ki nem állhattak a szervezők. A negatív rangsort egy vidéki punkzenekar vezette, őket riportalanyom és munkatársai finom eleganciával büdös surmóknak nevezték. Természetesen a hasonszőrű, vagy helyesebben fogalmazva, hasonló szagú közönséget vonzották, elsősorban lányokat. A megtermett rockkocsmás állítja: akkortájt veszítette el a hitét a nőkben, amikor meglátta, hogy ezek a tíz méterről is penetráns bűzt árasztó punkok egyszerre négy-öt tinilányt tudnak becsábítani az öltözőjükbe. A fellépőknek százötvenezer és hárommillió forint közötti összeget fizettek a koncertért – az utóbbi kategóriába a legismertebb hazai rockegyüttes tartozott, senki más. 

- Imádtam az egyik nagy öreget: százötven volt a tarifája, de csak akkor, ha a zenekarnak hetvenet mondok. Harmincezer forintot osztott szét a zenészei között, kétezret a segédjük kezébe nyomott, a maradék száztizennyolcezret meg ő maga vágta zsebre, hosszas körmondatok kíséretében, hogy a mai világban már a negyvenezres gázsinak is örülni kell. 

A kocsmán belül Baluék nem tűrték a kábítószer-terjesztőket, a biztonságiak vadásztak a gyanús elemekre. Nem szóltak hozzájuk semmit, csak megragadták a grabancukat, és kitessékelték őket. 

- Nem a vendégeket féltettük, hanem mi nem akartuk felvállalni annak a felelősségét, hogy drogtanyává züllesztik a helyet. Városi legenda, hogy a szórakozóhely-tulajdonosok busásan részesednek az üzletből. Ez egyszerűen nem igaz. A kábítószeresek ráadásul nem is isznak, nem fogyasztanak, még a vizet is a csapból lefetyelik, és sokszor gyorsan ki is ütik magukat, vagyis jelentősen lerövidül az az idő, amit a szórakozóhelyen töltenek. Nem nagyon érdemes tehát rájuk építeni. 

– Egy alkalommal engem is megkeresett egy csoport egy üzleti ajánlattal. Két arab meg egy magyar pali ült be az irodámba, és engedélyt kértek, hogy a mulatóban árulhassák az anyagot. Azt ígérték, hogy diszkrétek lesznek, beállítanak egy-két embert péntek-szombat este, és akin látják a hajlandóságot, azt a színpad mögé kísérik, ott veheti majd át a motyót. Kíváncsiságból rákérdeztem, hogy mennyire járnék jól ezzel az egyezséggel. Félmilliót ígértek, egy összegben. Én úgy értelmeztem, hogy havonta kapnám ezt az összeget, ők meg úgy, hogy egy évre. Úgy hajítottam ki őket, hogy a lábuk nem érte a földet. Több próbálkozás nem volt – mesélte Balu. 

Szerencséjére a rockzenéhez nem passzolnak túlságosan a kemény drogok, ennek a műfajnak a rajongói maradnak a jól bevált alkoholnál. Az éjszakában azonban nem lehet lehúzni úgy egy teljes karriert, hogy az ember ne találkozna a kábítószerrel. 

- Egy novemberi éjszakánk felhívta a figyelmet arra, hogy mi történhet, ha elengedjük a gyeplőt, és nem dobáljuk ki a dílereket. Aznap éjjel egy kiscsaj rosszul lett. Mint később kiderült, szívgyógyszert szedett, és véletlenül beleivott valakinek a poharába, amibe belecsepegtettek valamit. A fene sem tudja, mit, de az biztos, hogy a lány bekómált. Pánikszerűen hívtam a mentőket, majd a koncert közepén felmentem a színpadra, és biztattam a lány barátait, hogy jöjjenek oda, próbáljuk együtt megfejteni, mi történhetett. A többieket arra kértem, hogy készítsék elő az okmányaikat, mert ebből könnyen rendőrségi igazoltatás lehet. Kettőt se pislogtam, mire a terem fele kiürült. Elég volt csak emlegetni a rendőrséget, már el is iszkoltak. Másnap hosszú, tömött sorokban álltak a bejáratnál, hogy visszaszerezzék az otthagyott táskáikat. 

Blikk-összeállítás