|
Miért nem beszélünk szépen
(Henry Higgins) Hallgasd hát a züllött járdavirág,
Hogy nyúzza-zúzza nyelvünk minden szavát,
Az gyilkos, és tettéért lógni kell,
Ki anyanyelvét trancsírozza fel.
(Eliza Doolittle) Héhé!
(Henry Higgins) Héhé! Micsoda hang!
Íme modern iskoláztatásunk,
Nyelvtorzító barbárokat gyártunk!
(Pickering ezredes) Megbocsásson Uram, de ő csak egy rossz példa!
(Henry Higgins) Pokolra vele!
Úgy gagyognak angolul,
Hogy az ember megvadul,
Ó, a szórend felháborító!
Szólj, ha nincs helyén egy szó!
(Járókelő) Rád röhögnek, marha jó!
(Henry Higgins) Marha itt e szó csak fokozó!
Machester és Birhmingham,
Mily kiejtés szentisten,
A fíínomat azt úgy ejtik, finom.
Soking, botrány, skandallum,
Ó e szótag...
(Eliza Doolittle) Na bumm!
(Henry Higgins) Bumm! Micsoda beszéd ez?
Becsuáni, nyám-nyám, pápua?
Na bumm és zutty, mily fertelmesen rúg,
Kannibálok vakkanthatnak úgy!
Miért nem beszélünk szépen, ízesen és jól,
Sok olcsó durva frázis, oly fülrepesztőn szól
Ki nem szónok, mint a híres honatya, Eden lord,
Az jobb, hogyha krumpliszsákot hord!
(Pickering ezredes) Már megbocsásson!
(Henry Higgins) Egy angol tag nyelvjárása,
Abszolút beskatulyázza,
Megmondom, hogy kutyapecér, avagy tag a felsőházba’,
Szép, csúnya, argó közt a különbség oly nagy,
Egy szót szólj megmondom, hogy ki vagy.
Az ember szédül, nem épül, hogy végülis, hogy beszél a nép.
Van százfajta szlengünk, és egyik se szép
A jassznyelv, a jazznyelv, a sportnyelv oly csúfbeszéd!
Hát még az amerikai szleng!
Miért nem beszélünk szépen, ízesen és jól,
A talján, az még hagyján, ha a két kezével szól,
A germán akár egy medve, böfögi, hogy ’ja wohl’,
A francia bármit mond, egyértelműen mondja, de kétértelműen hangzik,
A katalán úgy karattyol, és a görög nyelve görget,
A héber viszont visszafelé forgat ódon könyvet,
Megnyúzzák az angolt és a magyart úgyszintén,
Miért nem beszél Ön,
Ott lent meg itt fönt,
Úgy, mint én!
Csudijó
(Munkás #1) Ha párás itt a város vár rám Nápoly és Párizs, óóó
(Munkás #2) Az oldalbordám kedvenc téli lakhelye Capri, óóó
(Munkás #3) Bonica, Róma, Tenerif, a kéklő San Remoooo
(Munkások) Ó ez volna csudijó!
(Eliza Doolittle) Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágyikó
Ez volna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm.
Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
Csudijó, csudijó, csudijó, csudijó.
(Munkások) Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágy
(Eliza Doolittle) Ó ez vóna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm!
((Munkás #1) Vacog a lábam!)
(Munkások) Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
(Eliza Doolittle) Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
http://www.youtube.com/watch?v=lo_0bMLTkq4
Csak egy iciri, csak egy piciri
(Alfred Doolittle) A csatorna megvár uraim!
A melóról nem is beszélve, minek arról beszélni? Elég, hogyha van!
A meló oly szép, nincs szebb semmi ennél,
Amíg a muszklit csak melózni kell,
A meló oly szép, nincs szebb semmi ennél, hopp!
De nekem az a szép Hurrá!
Az tesz igazán Úrrá!
Hogyha más végzi a munkáját!
Főleg az a szép,
Főleg az a szép,
Főleg az a szép, ha nem én végzem el!
Oly szép az erkölcs, és oly szép a mátka,
Fehér kezében hamvas pirtu száll,
Oly szép a nászágy házasságra várva, hopp!
De nekem az a szép, hurrá!
Az tesz igazán úrrá!
Ha csak nász van, de nincs házasság!
Főleg az a szép,
Főleg az a szép,
Főleg az a jó, ha nincs kézfogó!
Úgy hív a nő bűbájos dallal,
De főleg az a jó, ha néma, mint a hal.
A rum, a koktél, szörnyű nagy kísértés,
Öntsd ki a löttyöt, hogyha inni kapsz
Gyűrd le sátánt, ezt a nagy kísértést, hopp!
De nekem az a szép, hurrá!
Az tesz igazán, úrrá,
Hogyha engem gyűr le egy kis snapsz!
Főleg az a szép,
Főleg az a szép,
Hogyha lecsúszok a gurgulád alá,
Ó egy iciri, ó egy piciri
Csöppnyi kis szerencse kell hozzá.
Hogyha sok szomszéd veri fel a házat
Bekopog hozzád, s mind egyszerre szól,
Ez kér egylábast, ez meg kér százast
De nekem az a szép, hurrá!
Az tesz igazán, úrrá,
Ha kölcsön én kérek a szomszédtól!
Főleg az a szép,
Főleg az a jó,
Főleg az a klassz, ha egymagadban laksz.
Bár kell a szomszéd, hogyha jó nő,
De főleg az a szép, ha táncosnő a nő!
Oly szép, ha néha félrelép a férfi,
És házon kívül fenn a mennyben jár,
Oly szép, ha néha félrelép a férfi, óó!
De nekem az a szép, hurrá!
Az tesz igazán, úrrá,
Ha a házisárkány nem jön rá!
Főleg az a szép,
Főleg az a szép,
Főleg az a szép, ha nem jön erre rá!
Ó egy iciri, ó egy piciri
Csöppnyi kis szerencse kell hozzá!
(Énekkar) Zsebében nincs egy huncut árva krajcár,
Mégis a bőség vár reá,
Zsebében nincs egy huncut árva krajcár most,
Úgyis az a szép, ó-ó!
Főleg az a szép és jó!
Őt a lánya teszi gazdaggá!
Főleg az a szép,
Főleg az a szép,
Főleg az a szép, ha egy férfi vár reá.
Csak egy iciri, csak egy piciri
Csöppnyi kis szerencse kell hozzá.
Egy finom angol úr
Én egy finom angol úr,
Nem kívánok semmi mást,
Had teljen békén napra nap,
Had éljek úgy, ahogy szokás
És mint a klub szerint szabad
Egy átlag férfiú
Kiben nincs szenvedély,
Ki el nem tévelyeg,
S módfelett
Szisztematikusan, ésszerűen él,
Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Össze-vissza fecserész,
Sírva-ríva heherész,
És ha unod már a lármát,
Hozzád vág egy lámpát, ő!
Csak ereszd magadhoz a nőt,
És akkor majd a buta csap,
Mindent ide-oda tesz,
Ezer kacabajkát vesz,
Akkor boldog, hogyha csalhat,
És a papucsférj csak alhat ez alatt!
Keresném üdvöd, Schumann dalban.
A rádión, ha jő az est.
Keresnéd Bachot, s ő szól halkan,
Fiam, a kesztyűmet keresd!
De rád tör végzeted a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Nem fog rajtam e varázs,
Húzzon gyűrűt néki más!
Húzzák ki a fogam végül
Inkább injekció nélkül,
Mintsem legyűrjön az iszonyat: a nő!
Én egy finom angol úr,
Mértéktartó, illedelmes hangon,
Mint a lány selyem,
A hölgyerény oly hősi papja,
Szűz a nászi éjeken,
Elvem a ’non shalant’,
A szívem sziklavár,
Oly szilárd,
Ha valakit bajban meg kell védenem.
Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És védekezni sose tudsz,
Egész élete a pucc,
És ha dühös jön, a trucc
És ha konkurálva struccal,
Néha szembeszállsz a truccal,
Mire jutsz?!
Csiszolt és művelt ember volnál,
De mondasz egy-két oly cifrát!
Hogy az a részeg, bengál matróz,
Bámulattal néz fel rád!
Hát ereszd magadhoz a nőt,
Bedöföd szívedbe a tőrt,
Rajtad úrrá lesz a szex,
S oly hiába keseregsz,
Jobb, ha rám suhint a bakó,
Mintsem nőért, aki tahó,
Menjek másvilágra, időnek előtt.
Én egy finom angol úr,
Gothe könyve mellett álmodozva tölteném az éjt,
Oly megdühödten gyűlölvén a durva testi szenvedélyt,
Imádom bölcsen én
A hellén klasszikát,
A késő gótikát,
Ossziánt,
És mindent, ami oly szép és kulturált,
Én egy finom angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Jön a família, ó,
Ósdi tánti, nagyanyó,
Ez is beszél, az is beszél,
Locsog-fecseg már az egész pereputty,
Kishúga, öccse, nénje, bátyja,
Mind ide költöznek hozzá!
Nem áll be, angyalbajszos szája,
Csak, ha csókot cuppant rám!
Hát ereszd magadhoz a nőt!
Hát ereszd magadhoz a nőt!
Engem nem gyűr le az iszonyat: a nő!
Várj, Te gaz Henry Higgins
(Eliza Doolittle)
Várj, Te gaz Henry Higgins,
Várj Te gaz!
Sírba rísz Te értem, ez lesz majd a klassz,
Tönkre mész, nem lesz egy inged,
Kérve kérsz egy pár fityinget!
Várj, Te gaz Henry Higgins,
Várj Te gaz!
Várj, Te gaz Henry Higgins,
Jő a nap
Majd a csúz, a köszvény lábadról lekap!
S míg a láz, a hideg ráz ki,
Én egy dixie-t fogok járni.
Hohohó, Henry Higgins,
Várj Te gaz!
Húú, Henry Higgins!
Együtt úszunk majd a tenger lágy ölén,
Úúú, Henry Higgins!
Míg Te görcsöt kapsz, a vízben hagylak én.
SOS! Így ordítasz,
Hát csak ordíts, ó Te gaz!
Hohohó, Henry Higgins!
Hohohó, Henry Higgins!
Várj, Te gaz!
S egy szép nap, oly elegáns nagy dáma leszek,
És egy főmókus majd a trónus mellé vezet,
Nyájasan szól a királynő, jó ??? néz rám,
A fővirág-árusnőm Te légy, úgy biz ám!
És koppan a hoppmesteri bot,
Urak csönd, a király szólni fog
Jó leányok, a király int egy pukedlivel,
Most ha van bármi kívánságod, csak szólni kell.
Köszönöm, jó király, és ezt kértem tőle.
Gaz Henry Higgins feje hulljon le.
’Stimmt’ - szólt az angol király,
Int, és a lövészraj feláll.
Falhoz állsz, amíg a kürtös trombitál,
Csőre tölts, és csattan már a puskazár!
Esdekelsz, de bosszúvágy űz,
Szólók, vigyázz, kész, tűz!
Hohohó, Henry Higgins!
Majd kinyúlsz, mint egy béka,
Úgy elnyúlsz!
http://www.youtube.com/watch?v=V333eqhwmNY
Lenn délen édes éjen édent remélsz!
(Henry Higgins) Lenn délen édes éjen édent remélsz.
(Eliza Doolittle) Lenn délen édes éjen édent remélsz.
(Henry Higgins) Helyes a beszéd! Helyes a beszéd!
(Eliza Doolittle) Lenn délen édes éjen édent remélsz.
(Henry Higgins) Remekül beszél! Remekül beszél!
Kérek egy é-t egy széles é-t!
(Eliza Doolittle) Meseszép! Meseszép!
(Henry Higgins) Lenn tenger és fent ég!
(Eliza Doolittle) Kék ég! Kék ég!
(Mindenki) Lenn délen édes éjen édent remélsz.
És énekelve édesebbet remélsz.
(Henry Higgins) Hol harsány hegedűk hangját
(Eliza Doolittle) Hegedűk hetykén húzzák
Egy hetyke h, és keskeny é.
(Henry Higgins) Kérek egy é-t egy széles é-t!
(Eliza Doolittle) Meseszép! Meseszép!
(Henry Higgins) Lenn tenger és fent ég!
(Eliza Doolittle) Még kék! Még kék!
(Mindenki) Lenn délen édes éjen édent remélsz.
És énekelve édesebbet remélsz.
Ma éjjel táncolnék
(Eliza Doolittle)
Miért hívsz, te buta puha ágy,
Ma éjjel hagyj, egy pici kimenőt,
Tánc kell, a zene és a bók,
A szívem úgy kíván egy csöppnyi jót,
Ma éjjel táncolnék,
Hiszen a tánc oly szép,
Ha ő kér táncra fel.
Felhők közt szállok én,
Szivárványt látok én,
S két kézzel érem el.
Ha ez a láz, ez a varázs,
Mind álom,
Mit bánom, még így is szép.
Jöjj kélj hát, táncra fel,
A szívem szárnyra kel,
Táncolnék még és még és még.
(Dadusok)
Itt van az éjfél,
Már el is késtél,
Úgy vár az ágyacskád.
...
(Eliza Doolittle)
Ha ez a láz, ez a varázs,
Mind álom,
Mit bánom, még így is szép.
Jöjj kélj hát, táncra fel,
A szívem szárnyra kel,
Táncolnék még és még és még.
(Dadusok)
Megértem édes, szíved mit érez,
De most aludj, goodnight!
http://www.youtube.com/watch?v=ByVoXEsZHMo&feature=related
Ascot Gavotte
Mennyi lakk, és frakk és érdemrend.
Mennyi gróf és báró fenn és lenn.
Ó, de fontos, amikor a lósport megnyitja az ajtót Ascot-ban.
Körbejárva kancák, mének,
Míg a starthoz érnek, oly lázasan
Ó, de fényes, amikor a kényes sok paci feláll kint Ascot-ban.
Pulzus, gyorsul,
Szájszél torzul,
Tíz ló, fordul,
Szívem, mint az ágyú mordul.
Most az izgalom,
Új erőre kap,
Míg a starter jelt ad,
és a zászló égbe csap,
Trap-trap-trap-trap!
Ló ha célig futnak
Jaj, a favorit lemaradt ottan.
És a forró harcba’
Győz a jobb ló
Valahol a turfon Ascotte-ban.
Jártam-keltem én
(Freddy Eynsford Hill)
Jártam-keltem én,
Hét föld hét vizén,
Ám ily pompás utcát
Álmomban sem láttam én,
Nyíló száz akác,
Hol élsz és jársz,
Az az út, az a kert, az a ház.
Bár itt élhetném végig életem,
Hol a kockás macskakő megkoppan lépteden,
Mégis drágakő,
Ó, mert arra jársz,
Az az út, az a kert, az a ház.
Mily bájos, mámoros látvány,
Várok rád, s te megérkezel,
Ha rózsák nyílnak a járdán,
Hol, mint egy tündér végigsétálsz énvelem.
Ez csak álmodás, ez csak látomás,
Ez a szűk kis utca, nem más, mint a többi száz,
Mégis százszor szép,
Ó, mert arra jársz
Az az út, az a kert, az a ház.
Ez remek
(Pickering)
Ez sikerült, ez remek, ez remek, ez remek!
Ön ígérte, hogy véghezviszi, és így lett!
Ön megtette a csodát, ez remek, ez remek!
És az amit Ön véghezvitt, az kész hőstett!
Érdemérmet érdemelne, ordót, rendjelet,
(Higgins)
Ugyan öreg,
Sok a szöveg!
(Pickering)
Hétfőn elért a világra szóló győzelem!
(Higgins)
De nem, de nem, az érdem nem enyém,
Ön tanítja éppen úgy, mint én!
(Pickering)
Csak Ön tette a csodát, ez remek, ez remek!
Oly erős sziklaerőd,
Egész Giblaltár az erő,
S ez túl gyönyörű, túúl
Remek!
Az estély ó mily izgalom,
A szív zihálva vert nagyon,
Egy röpke perc, és pánik lett az úr.
(Higgins)
Később rögtön láttam én, hogy győz a lány oly könnyedén,
Egy lány ma annyi mindent megtanul.
(Pickering)
Hogy felmorajlik ott a nép,
Midőn a bálterembe lép.
(Higgins)
Ki ő e szép leány, ha még leány.
(Pickering)
Mikor a branderburgi herceg táncra kérte,
A szupénál ő ment az oldalán.
Én azt mondtam ez remek, ez remek, ez remek!
Oly nemes volt, és finom,
Mint a legszebb rózsaszirom,
S ez túl gyönyörű, túúl
Remek!
(Higgins)
Ezer köszönet Kárpáthy Zoltánnak,
Ha ő nem lett volna ott, halálra untam volna magam!
De ott volt! Ócska trükkjeit próbálgatta!
(Mrs. Pierce)
Kárpáthy? Az a szakállas magyar? Hát ő is ott volt?
(Higgins)
De mennyire!
A csaló, a kontár,
ki messziről jött, zsarol,
titkokat szagol e dög!
Ott zsarol,
hol valamit kiszimatol,
Hol érzi a suskust,
Odafarol!
Akármerre jártam én,
ott járt ez a szőrös rém
és ideles!
Miért engedted ide őt,
Ezt a kéjért lihegőt,
Ó, Budapest!
Végülis megengedém, hogy
Pökhendien táncba hívja Elizát!
Mocskos, szőrös kézzel,
Fogta a derekát!
Ontva bűvös bájmosolyt,
És hozzá bűzös oktolont
Mennyi ócska trükkje volt,
Míg véle táncba összeforrt,
Végül véget ért a dal,
Ő tudta, hogy most zűrt kavar!
Odaszólt, mint aki botrányt szimatol,
Utcasarkon láttam e nőt valahol,
De hol?!
(Utcasarkon?)
Ja wohl!
És Kárpáthy így folytatá:
Ő angolul oly jól beszél,
Ez számára oly iszonyúan gyanús,
Hiszen angolul jól az beszél, ki divatcikkben utazik,
A batyus!
Mert a kiejtése pallérozott, hölgyek, urak én kimondom kereken:
Ó nagy ég irgalmazz ő idegen!
Nem csak idegen, királyi vér!
Főhercegnő!
A vére kékebb, mint a Duna, és a kéklő Balaton,
Finom arca, sokszázados származásra vall,
És ha ebben tévednék, én megeszem a kalapom,
Olyan könnyen felismeri magyar a magyart!
Ő Árpád-házból való nő, mi más!
Magyar ő éppen, mint egy bográcsban főtt paprikás!
(Kórus)
Bravo! Bravo! Bravo! Bravo!
Hát gratulálok, Professzor Higgins!
Száz dicsőség tehozzád száll!
Hát gratulálok, Professzor Higgins!
Hála istennek, hogy túlvagyunk rajta.
Végre lefekhetek|és nem kell rettegnem a holnaptól.
(Pickering)
Ön ígérte, ez remek, ez remek, ez remek!
Hogy megteremti, majd a csodát, és így lett!
Az érdem csak az öné, az öné, az öné,
A halleluja zengve-zeng,
Az alkotó is megpihen,
A nagy mű kész
Így már!
Csókolj
(Freddy)
Szólj és a mennybolt egyből kék lesz,
és kéz a kézhez hozzásimuló,
Szólj már, és illatfelhő lebben,
nem szólt még szebben, drágám soha…
(Eliza)
Szó-szó-szó,
Ó, mi bosszantó,
Soha nem kaptam mást,
Tőled és tőle lásd,
Hát nem tudtok fickók ti mást!
Kukkot sem szólj,
Holdfényről fenn,
Más kell nekem,
Csókólj!
Plátói vágy,
Nagy hazugság,
Szád kell a szám,
Csókolj!
Ha valaki valakit, oly tüzesen ölel,
Ajkad ha van, az másra kell,
Amikor az közeleg, úgy bizsereg a vér,
Pompás új műsort ígér.
Udvarlás nix,
Vallomás nix,
Egy most a fix,
Csókolj!
Csókolj!
Pár szál virág,
Pár apró jel,
Aggszűznek, annak sem kell,
Csók - az kell!
Nem kell dal,
Nem kell a vers,
Vágyam oly nyers,
Csókolj!
Száll évre év,
Nincs semmi hév,
Nem kell sok érv,
Csókolj!
Úgy igazi, ha viharos, haragos a vágy,
Gőzhurrikánt hadd lássak hát,
Mikor a sok hangya fut az idegemen át,
Hagyd a sok süket dumát!
Mukkanni merj,
kukkanni merj!
Elküldlek el,
Hát csókolj!
Csókolj!
Óhaj sem kell,
Sóhaj sem kell,
Még egy szó rendőr visz el!
Csók – az kell!
Ding-Dong
(Alfred Doolittle) Életfogytiglani házasság vár rám, de máma ahány csapszék van Londonban, mindahányat végiglátogatom, és csapunk egy olyan ramazurit!
Ding-dong az esküvőm lesz reggel,
Ding-dong, ne késsek semmiképp,
Friss dundi mátkám,
Dús ajka vár rám,
Hisz úgyis vár a jó násznép.
Ding-dong a bronzharangok zúgnak,
Friss pár ma kézfogóra lép,
Ám még ma éjjel,
Had nézzek széjjel,
Hisz úgyis vár a jó násznép.
A legénybúcsú oly szép szokás,
Az egész cehhet had fizesse más!
Ding-dong az esküvőm lesz reggel,
Ding-dong a menyegző, de szép!
Ám még ma jányok,
Kis cipp-cuppra várok,
Had pukkadjon jó,
Pukkadjon jó!
Te jó ég, pukkadjon a jó násznép!
(Énekkar) Ding-dong az esküvő lesz másnap.
Ding-dong ne késs el semmikképp!
(Alfred Doolittle) Fogytán a snapsznak,
Ma postára adnak.
(Énekkar) És ünnepel a jó násznép.
Ding-dong az esküvő lesz reggel.
Ding-dong ne késs el semmikképp!
(Alfred Doolittle) Rum kell ma itt bent,
És majd becsiccsent,
Ha megszagol a jó násznép.
Így lettem bólé, az angyalát!
Oly görbén néz rám most a holdvilág!
Ding-dong kibérlek én egy rendőrt,
Ding-dong a bárba bár mennék,
Ő visszaszállít,
Sőt paphoz állít,
Hisz vár reám a jó,
(Hisz vár reám a jó!)
Te jó ég, vár reám a jó násznép!
Miért nem olyan a nő
(Henry Higgins) Azt se mondta jó éjt, és elszállt, mint a szél,
Már a nyúl sem éri utol őt.
Megszállta az ördög,
Dühös, mint a hörcsög.
Az úristen sem érti meg a nőt!
(Pickering ezredes) Higgins! Egy jóbarátom a belügyben dolgozik, felhívom.
7-es és kétszer négyes. Kérem Brewster Budginnal urat! Igen. Igen várok!
(Henry Higgins)
Övtől feljebb, már a hölgyek értéke csekély,
A konty alatt oly légüres a tér,
Ti szédítő, és kimerítő,
Dühösítő, vörösítő,
Ködösítő, öregítő,
Őrjítően elkeserítő nők!
(Pickering ezredes) Kérem Brewster Budginnal urat! Igen. Igen várok!
(Henry Higgins) Pickering! Miért oly fura lény a nő.
A nő oly fura, oly különös lény.
Egy nőtől uram, mit akarok én,
A humora kevés és logika nincs,
Fél mázsa bamba hús, és festett szőke tincs.
Mi hát a varázs?!
És a kincs.
Úgy bámulják egymást, mint a pávián.
Hápog, mint a lúd a hölgycsapat.
Blúzod mámorguszta édes Máriám,
És hozzá strucctól dísz, és szőrmekalap.
Ó, miért oly fura, az asszonyi lény.
A gönc, a ruha, amihez ért,
A férfi szíve, mit soha nem ért,
Ha néhány sört lehajtok, szólna érte, uram?
(Pickering) Ugyan!
(Higgins) A visszaszólok, hullna szeméből a könny?
(Pickering) Soha!
(Higgins) Ha rózsát nem küldök a névnapjára, mi van?!
(Pickering) Semmi!
(Higgins) Hát miért nem olyan a nő, mint Ön?
Nékünk is van pár hibánk, ez érthető.
Kártya, whiskey, ló, ez mind igaz.
Köztünk is van randa-sanda kérkedő,
Mégis a fajtánk Sir, nem rossz, hanem rassz.
De miért oly csacsi, az asszonyi nép,
Még minket okít, sok buta beszéd,
Még minket ő tanít, hogy mi is a szép,
Átfessük rúzspacnivá ajakunkat, uram?
(Pickering) Ugyan!
(Higgins) Mi hordunk muffot, necc-harisnyát, krinolint?
(Pickering) Ugyan!
(Higgins) Tánc közben elveszítjük melltartónkat, uram?
(Pickering) Soha!
(Higgins) Hát miért nem olyan a nő, mint mi?
[rövid dialóg Pearcenével]
(Henry Higgins) …Pedig maga csak asszony!
A nő oly fura, oly különös lény.
És főleg mulya, a ruha terén,
Veszi a ruhát, de nem veszi fel!
Azonnal átszabatja zsákfazonra már,
Végülis, uram! Zsákba jár!
Mint a kácsa, száll a pletyka délután,
Képzeld Mary, X-hez ment fel X.
Nem beszélnek, csak csacsognak óraszám,
A téma tüll és ripsz,
A sok buta klipsz.
A férfi viszont, az mennyire más,
A jelleme csodás, ő sohase fúj
Egy igazi barát,
Egy igazi úr.
Uram, én kérnék Öntől négy kosztümöt télre?
És hozzá buklé szoknya kell és ???
Uram, én férjhez soha nem mennék, bárki kérne!
Hát, miért nem olyan a nő,
Mint én?!
http://www.youtube.com/watch?v=sQSc58UprJM
Éppenúgy
(Eliza Doolittle) Milyen bús tökfej, milyen szédült voltam én.
Oly nyájas, mint egy öszvérnyáj.
Mikor azt hittem, hogy az ég és föld te vagy.
És a világ Te körötted jár.
Rájöttem, ajjaj, én már rég,
Hogy te nem vagy a kezdet és a vég.
(Higgins) Szemtelen fruska, nincs egy gondolat a fejében, nem jön ki egy szó a száján, amit ne én gyömöszöltem volna bele!
(Eliza Doolittle)
Újra nyár lesz megint, éppen úgy!
Tarka ősz lombjain, éppen úgy!
S bár Te nem vagy velem,
Majd a hold-kifli fent,
Rám kacsint édesen,
Éppen úgy!
Megy az élet, éppen úgy!
Újra ég majd a vágy, éppen úgy!
Éppen úgy szól a jazz,
Nélküled könnyű lesz,
Bármi más, és ha ez neked jó,
Nekem jó!
Ez így jó!
Vár rám táncos nénéd!
Hát menj!
Rád had várjon délen édes éjen éden!
Lesz világ, lesz virág éppen úgy,
Óvja ég Angliát éppen úgy!
Jön egy új tanító,
Majd egy jobb tanító!
Ez így jó!
(Higgins) Gyalázatos perszóna!
(Eliza Doolittle)
De szép lesz nélküled az égbolt fenn,
De szép lesz nélküled a föld itt lenn,
De szép lesz nélküled a boldogság,
De ha te pimasz vagy és galád, menj tovább!
Nélküled megvagyok éppen úgy!
Majd a nap rám ragyog, éppen úgy!
Bőgjek én, ó minek!
Nélküled megleszek, éppen!
(Higgins) Nagy ég, hiszen ez remek!
Ez remek, ez remek!
Én azt mondtam, egy nőt formálok,
Nézd, ó nézd!
E műremek, oly remek,
Oly remek, oly remek,
A sárból én egy nőt formáltam,
Művem kész!
http://www.youtube.com/watch?v=YQqYcwqyTYI&feature=relmfu
Én nekem épp elég, hogy élsz
(Higgins) Nem! Nem! Nem! Nem!
De már úgy megszoktam az arcát...
Te vagy a hétköznap nekem!
Számomra épp elég, hogy élsz,
Hogy néha erre jársz,
Hogy szólsz, hogy hívsz,
Hogy kérsz és vársz.
Ha sírsz, én veled könnyezem,
Ha bármit mondasz, elhiszem,
De majd, ha egyszer tőled válni kell,
Az nem is lesz nehéz,
Csak a szívem törnéd ketté
Legfeljebb és kész,
Csak éppen megköszönöm én,
Hogy úgyis visszatérsz,
És köszönöm,
Hogy élsz.
Feleségül megy Freddy-hez!
Szinte látom már,
Mrs. Freddy Eynsford Hill
Milyen nyomorult kis szörnyű zugban él.
Szinte látom már,
Háza komor, mint a sír,
Míg a végrehajtó össze-vissza jár.
Az utcasarkon olcsó bolt van,
De hitelt Ő már ott sem kap,
Egy ruháján több nagy folt van,
Míg a férjén fényes lakk van és frakk!
Csak egynéhány év,
És a tincse hófehér,
A sok testi kincse roncs,
És szeme bús.
Hazatér egy nap,
Látja, férje messze jár
Egy kis nővel,
Kinek csekkszámlája nagy!
Szegény Eliza! Milyen szörnyű helyzet! Milyen megalázó, de úgy kell neki!
De érdekes lesz! De faramuci helyzet!
Majd ha ott áll sírva, rimánkodva, könyörögve, megalázkodva hason csúszva, beeresszem?
Vagy vágjam ki a hóba, cókmókostul együtt? Meghallgassam? Vagy bánjak vele tényleg úgy, ahogy megérdemli? Dobjam ki a kutyák közé?
Én egy finom angol úr.
Egy úr, ki megbocsát,
Elfelejt,
Sebeket,
Miket a nő a szíven ejt,
Én egy finom angol úr.
De vissza mégsem veszem őt,
És hogyha szolgál, mint az eb,
És ha kér és kunyerál
Sírva ajtóm előtt áll,
És ha hó és fagy van,
Inkább fagyjon meg!
Feleségül megy Freddy-hez!
De ahogy jóccakát kívánsz,
És kávéval kínálsz,
Hogy szólsz, hogy hívsz,
Hogy kérsz és vársz.
Én többet el nem feledem,
Ha bármit mondasz, elhiszem,
Oly hetyke, nyegle, büszke voltam,
Amíg el nem jött a nap,
S abból, aki oly nagy úr volt,
Abból lett a rab.
És mégis megköszönöm én,
Hogy síromig kísérsz,
És köszönöm,
Hogy élsz.
|
