A SZÉLMALOMHARCOS - XXIII. befejező fejezet
A szélmalomharcos búcsúja
Molnár Tamás életfilmje


A múlt felé sokkal könnyebb visszatekinteni, mint előre a kiszámíthatatlan jövő irányaiba. Most, 2012 májusában megszakad múltidéző életfilmem, innen már az eljövendő SORS és a szabad akarattal rendelkező egyéni KARMA írja tovább a fejezeteket. Az elmúlt ötvenhét év különös történeteit visszanézve, mintha a magyar Forest Gamp című filmet látnám. Van azonban egy aprócska különbség: - Ezt az újkori magyar történelmen átívelő forgatókönyvet nem a csapongó fantázia szülte, hanem maga a drámai valóság. Itt nincsenek kitalált sztorik és elképzelt személyek, itt minden valóságos! Nagyszüleim és rokonaim többségét sajnos már eltemettem. Édesanyám és édesapám megöregedve és betegen, kicsinyke nyugdíjukból tengetik napjaikat. Gyermekkori barátaimról nem sokat tudok. Kontra Feri elveszett a szemem elől, valahol Abádszalók környékén élhet. Buna Zsolt pincér lett, Szalai Gyuri egykor esztergályosként dolgozott. Fekete Bandi mezőgazdasági repülőgép vezető lett, aki néhányszor lezuhant ugyan, de rendre túlélte baleseteit. Kolláth Pisti kitűnő eredménnyel lediplomázott, majd tönkrement a házassága, jelenleg egyedülálló, rokkantnyugdíjas angoltanár. Törőcsik Béla (Töce) hithű kommunista maradt, egyik lánya Egyiptomba ment férjhez és áttért a muszlim vallásra. Bélát a rendszerváltást követően sokáig pszichiátrián kezelik. Bálint Endre súlyos balesetét követően elválik, majd agydaganatban meghal gyönyörű kislánya. Később anyagilag sikeres vállalkozó lesz, aki beutazza szinte a fél világot.



Középiskolai osztálytársaim többsége átlagos, szürke és hétköznapi életet él. Egy részük sikeres vállalkozói vagy katonatiszti pályára lép. Orosz Zoltán a magyar légierő vezérkari főnöke, Kocsi Mihály cégtulajdonos és sikeres vízügyi mérnök Szolnokon. Debreczeni László (Bubu) a Magyar Televízió operatőre. Az Inconnu csoport kezdeti tagjai közül Bokros Peti állástalan grafikus, Csécsi Misi szenvedélyes vadász és a szolnoki Béres Gyógyszergyár építésvezetője. Morvai Ibolya fodrász, Mészáros Bence villanyszerelő, Sipos Mihály (Sipi) sikeres majd bukott vállalkozó. Tóth István egyik legközelebbi régi jó barátom előbb MDF megyei elnök, majd országgyűlési képviselő. Miután kiderül, hogy „Faragó János” néven jelent rólunk, megszakad politikai pályafutása, később egy Szolnok melletti diliházban lesz betegápoló. Az Inconnu csoportot egykor üldöző Urbán István rendőr százados korán meghal idült alkoholizmusban, Jankovics Zoltán megyei kapitányságvezető gondtalanul éli nyugdíjas éveit. Vörös Miklós egykori nyomozó, ma Szolnok Fideszes polgármesterének Szalai Ferencnek a jobb keze. A szolnoki rendőrségen 1984 májusában többször ellenem valló „Bojtár” fedőnevű jogász pedig nem más, mint Orbán Viktor felesége, Lévay Anikó.



Az egykori „demokratikus ellenzék” tagjainak sorsát már jól ismerjük. Demszky 20 év főpolgár-mesterkedés után, nyilván többszörös milliomosként „tengeti” víg napjait az Adrián. A „Beszélő-kör” tagjainak szintén van mit a tejbe aprítaniuk. A magyarellenes SZDSZ vezérkara és holdudvara a felszínen elbukott ugyan, de a háttérben mindannyian ott lapulnak a média és a kultúrpolitika húsosfazekai körül. Dallos, Haraszti, Konrád és a többi szabad- és jómadár, időközben jól megtollasodott, javarészt külföldön teregeti a szennyest és mocskolja a hazát. A világforradalmár TGM is újra visszatalált végre anarcho-szindikalista és ultra-marxista gyökereihez. Galántai Gyuri a „Festő” szintén, jól kamatoztatta politikai kapcsolatait, saját archívumot és galériát működtet. Az ügynökjelentésekben „Lidi”-ként szereplő Krassó Gyurit, majd később a magányos és méltatlanul elfeledett Zsille Zolit, a kedves Rakpart Klubos Horváth Misit, a szegényeket istápoló Solt Ottíliát és Nagy Andrást, a POFOSZ első elnökét Fónay Jenőt, a tárgyilagos történész Modor Ádámot már csendben eltemettük. Most halt meg a napokban a szamizdatok egykori híres nyomdásza, a dunabogdányi Orosz Pista is!



A „Dobó”-ként nyilvántartott Nagy Jenő, és a köréje csoportosuló Demokrata-kör tagjai javarészt méltatlan körülmények között vergődnek. A mai álszent és korrupt politikai oligarchák cseppet sem kíváncsiak egykori hősies tetteikre. A második hullámos Inconnu csoport „Amatőrök” fedőnevű tagjai sem vitték sokra az életben. Pálinkás Szűcs Robi beállt megélhetési újságírónak. Először Havas Henrik „tanár úr”, majd Friderikusz (Hókuszpók) Sándor mellett botladozott, jelenleg névtelen szerkesztő az internetes Origónál. Phillip Tibi súlyos autóbalesetét követően vállalkozó lett és teljesen visszavonult. Bokros Peti és Serfőző Magdi útjai - a sok évtizedes nyomorúság és nélkülözés után-, nemrégiben szétváltak. Kovács (Kopács) Mikinek talán még megvan a Duna televíziós állása. Az Inconnu csoport 2002-ben újjászerveződött harmadik alakulata is rövid időn belül feloszlott. Régi, Szabad Európa Rádiós barátaim és kollégáim is szétszóródtak a világban. Hogy mi lett a besúgókkal? Javarészt nem tudom hogyan alakult „Vakondok”, „Endrei”, „László”, „Szegedi” és a többiek későbbi sorsa. Mikes Tamás „Mészáros”, Mózes Lajos „Költő” és Vörös Zsigmond „Frederich” rég meghaltak már, de nem tudok semmit Zrínyifalvi Gáborról „Szállásadó”, Banos Györgyről „Kovács István”, Ort Endréről „Szatmári Béla”, Mihalovics Ildikóról „Könyves Ildikó” és Bácskai Tamásról „Nagy Lajos”. Szintén eltűnt a szemem elől Bereczki Vilmos, Szekeres László és Páska Csaba „Kutató” is! Egykori besúgóim közül, mindössze egyetlen ember, Miklós György „Fehér Pál” szarvasi tanár kért tőlem utólag bocsánatot!



Életem későbbi szakaszának meghatározó és emblematikus figuráiról szintén keveset hallok mostanában. A két ’56-os, Rácz Sándor és Pákh Tibor bácsi nagyon megtört és megöregedett. Lovas Pistát száműzték a brüsszeli elfekvőbe. A depresszióra hajlamos Tóth Gy. Laci néha publikál ugyan, de szintén kegyvesztett lett a Fideszben. Döbrentei Kornélról, Sinkovits Andrásról és Usztics Mátyásról alig hallok valamit, Grespik Laci legutóbb a Heti Hetes adásaiban tűnt fel, mint poén-gyáros bulvárszereplő. Koltay Gábort folyamatosan félretették és megalázták a színházigazgatói választásokon. A Jobbik vezérkarával a 2006-os tisztújító kongresszus óta nem találkoztam. Kovács Dávid visszatért a katedrához, történelmet tanít a Károly egyetemen, Nagy Ervin szintén tanít és néha (sajnos) politikai publicisztikákkal próbálkozik a Magyar Hírlapban. A Kossuth téri tüntetések szervezői teljesen szétszóródtak. Gonda Lacival van egy elhúzódó, közös és reménytelen perünk a rendőrség ellen, így vele néha találkozom. Legutolsó politikai sorstársam Bégány Attila is teljesen visszavonult. Miután letette a nemzetközi szakjogász diplomáját, vidéki vásárokban nemezkalapokat árusít. A magyar értelmiség színe-java nem kell senkinek sem ebben a mai, erősen kontraszelektált közéletben!



Sokan nem értik Don Quijote-i küzdelmeim értelmét és szememre vetik, hogy szinte szándékosan elrontottam az életemet. Vajon mit kellett volna tennem? Igent kellett volna mondanom és fiatalon belépnem a kommunista pártba? Igent kellett volna mondanom az egykori ügynöki beszervezésemre? Igent kellett volna mondanom, amikor Kőszeg Ferenc ügyvivőnek javasolt a Hálózat alakuló ülésén? Igent kellett volna mondanom azoknak, akik meg kívánták akadályozni a kopjafák felállítását? Igent kellett volna mondanom és felesküdnöm Torgyánra, amikor szétvált a Kisgazdapárt? Igent kellett volna mondanom, a Magyar Nemzet és a Demokrata által felkínált bértollnokságra? Igent kellett volna mondanom a Sajtóklubos szilenciumra és elnémításra? Igent kellett volna mondanom, Orbán és Várhegyi támogató ajánlataira? Igent kellett volna mondanom a Jobbik-vezérkar ultimátumára? Lehetséges! Ha ifjú titánként belépek a pártba, nyilván jókora szeletet hasíthatok a rablóprivatizáció tortájából. Ha kommunista ügynök leszek, valószínűleg felvesznek az egyetemre és segítenek lediplomázni. Ha belépek a kezdeti SZDSZ-be, a liberális képviselők haveri brancsa mindent elsimít körülöttem. Ha társaimmal együtt elállok a nemzeti sírkert megteremtésétől, talán sikeres és befutott művész lehetek. Ha az FKGP széthullásakor Torgyánt választom, bizonyára szintén benn ülök a parlamentben és jól megszedem magamat. Ha minden lelkiismereti válságom ellenére kitartok a Fideszes párt-újságírás, a Sajtóklub és Orbán mellett, bizonyára nekem is lehullik némi morzsa a szépen megterített asztalról. Ha befogom a pofámat, és színtelenül-szagtalanul besimulok a Jobbik politikájába, ha nem tartok ki elveim és barátaim mellett, akkor most talán nemzeti-radikális képviselő lehetek. Ez azonban nem az én utam!



A szélmalomharcos romantikus és idealista, egyfajta idejétmúlt anti-hős. Amikor választania és döntenie kell, a búsképű lovag nem elkerüli, hanem tudatosan kiprovokálja saját sorsát és bukását a harcmezőn! A szélmalomharcos lételeme az örök és reménytelen küzdelem. Nem fut el gyáván, nem hátrál meg, és nem alkudozik, inkább határozottan elutasítja - a csalfa élet által felkínált-, látszólag könnyed megoldásokat. A valódi harcos soha nem tud magatehetetlenül sodródni a közönyös, cinikus és gyáva árral, inkább bátran szembekerül az általa létrehozott kihívással. Utólag persze lehet, hogy rosszul dönt, amikor konok és makacs önfejűséggel, a konfliktusokkal és kudarcokkal terhes utat választja. Az életfilm összegzésekor viszont, nem kell megvetően köpnie és csöpögő nyáltengerben állnia saját tükörképe előtt! A történet ezen a ponton lezárul. Döntse el az olvasó és a késői utókor, hogy volt-e és van-e értelme az álomvilág fegyvereivel felvenni a harcot, a kegyetlen valósággal.



Az életfilm-vetítés vége



A vetítés alatt, a sötét mozi teremben nyomtalanul eltűnik tér és idő. Az egyre növekvő fénylő pont folyamatosan közeledik és kitágul. Bántóan vakító csillogása, tátongóan fénylő alagúttá szelídül, amely aztán szeretetteljesen befogad, átölel és egyre beljebb és beljebb húz önmagához. A lélek-tükör dimenzióin átsuhanva, mintha maga Isten állna ott, a csillogóan fátyolos, távoli, messzi és meleg fényességben. Az univerzum fénylően örvénylő kapuján belépve, a férfi megdöbbenve szemléli, és újra átéli életfilmje minden apró rezdülését és mozzanatát. Elragadtatása egyre fokozódik. Már nem külső, rideg és tárgyilagos néző csupán, már nem a valóságtól elemelkedett szemlélő! Gondolatai és érzelmei, a színek és illatok sokasága, eleven képként ott kavarog és áramlik testének minden egyes szegletében és zegzugában. Ebben a tökéletes éteri állapotban nincs már szüksége különálló érzékszervekre. Újra átéli a születés és halál fantasztikus misztériumát, a gyermek- és aggkor felvillanó testi-lelki valóságát, az öröm szárnyalását a bánat önemésztő zuhanását. Megdöbbentő módon érzékeli, a cselekedetei által másokban kiváltott érzelmeket és gondolatokat is! Nincs bűn és bűnhődés, nincs rossz és gonosz sem, csak mindenen átáradó fénylő és megértő szeretet. Egyszerűen átáramlik rajta és benne, a teremtés tökéletes, spirituális energiája. Nincs semmiféle szó és képzelet arra, amely mindezt a katartikus élményt leírhatná. Furcsa lebegés ez a semmi és a valami, a lét és nemlét végtelen határán.



Aztán egy távoli hang visszahúzza ebből az álomszerű révületből és kába varázslatból. Az ezüstösen fénylő szál hirtelen elszakad. Ismét valósággá válik a rideg, hideg és kopott mozi-terem. Odafenn monoton egykedvűséggel kerepel a kivénhedt vetítő, a füstös félhomályban felvillannak a megfakult képsorok. A férfi megdörzsöli véreres, fáradt szemeit és hunyorogva körbetekint. Megdöbbenve tapasztalja, hogy az eddigi üres terem széksorai, időközben teljesen megteltek közeli és távoli rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Itt van mellette szeretett családja. Itt ülnek szülei és nagyszülei, közeli és távoli ősei. Itt vannak gyermekkorának és ifjúságának legkedvesebb játszó- és osztálytársai, valamint régi tanárai. Itt vannak felnőtt éveinek feledhetetlen barátai, imádott szerelmei és egykori sorstársai. Itt vannak körülötte politikusok, rendőrök, jogászok, bírák és papok. A hátsó sorokban, lélegzet visszafojtva, itt figyelnek ellenségei is. Életének minden egyes szereplője itt ül körülötte némán, mindannyian életfilmjének mozgalmas epizódjait és képeit szemlélik. A férfi megborzong a képtelen látványtól, lassan feláll és kihátrál a párás teremből. A lengőajtót eltakaró súlyos selyembrokátot félrehajtva, óvatosan kilép a bársonyos bíborban úszó, keskeny folyosóra. Egyre gyorsuló léptekkel halad a távoli kijárat felé. A pénztárablak bezárt üvegtorka, üresen és feketén ásít felé a sarokban. Homloka verejtékezik, felhevült teste teljesen leizzad, amikor feltépi a nyikorgó bejárati üvegajtót és kilép az utcára.



Odakinn lecsukja szemeit, mélyet lélegzik, tüdejében szétáramlik a friss hajnali levegő. Megtörli gyöngyöző homlokát, aztán a falhoz húzódva megfontoltan körbetekint. Üresen és szürkén ásítozik minden. A távoli fény lassan felvirradni készül a ledermedt, eső áztatta városban. A vízpermettől csillogó keskeny sikátor legvégén, végre feltűnik az első fénysugár. Aztán a fürge hajnalpír csendesen rákúszik a kopott tömbházak rücskös oldalára. A magányos férfi nem várhat tovább, tétován elindul a felsejlő fényesség felé. Sietős lábai alatt, sisteregve szétnyílnak a fodrozódó víztócsák. Ahogyan távolodik, egyre magabiztosabb léptekkel halad a felkelő nap irányába. A sarkon túl, elmerengve nézi a felbukkanó vakítóan vöröslő korongot, majd kitörve a káprázatból, hunyorogó szemekkel hirtelen hátratekint. A távolban felkavarodó köd ezüstösen gőzölgő párájában, mintha árnyalakok mozognának, mintha mégis követné valaki…

÷

Molnár Tamás (Inconnu csoport) „belső ellenséges ellenzéki személyt” megfigyelő és vele szemben eljáró, a kommunista diktatúrát kiszolgáló rendőri vezetők részleges listája:


Agócs István alezredes, osztályvezető

Ambrus Lajos őrnagy, irodavezető

Dr. Antal József alezredes, osztályvezető

Baka Pálné főhadnagy

Balla Pálné főhadnagy

Bogye János vezérőrnagy, főcsoport helyettes

Borsányné Dr. Czégény Julianna ezredes

Bozsikné Bárányos Krisztina főhadnagy

Cinkos Tibor alezredes, osztályvezető helyettes

Cserta Zoltán ezredes

Csizmadia Antalné alhadnagy

Csivincsik János ezredes

Drucker Tiborné ezredes

Dugonics Pál őrnagy

Esvégh Miklós alezredes, osztályvezető

Farkas Antal főhadnagy

Fehér József őrnagy

Fekete László százados

Fenyvesi József hadnagy

Forgács Csaba őrnagy, osztályvezető

Forgács Lajos őrnagy, osztályvezető

Földesi Jenő vezérőrnagy, altábornagy, miniszter helyettes

Gaal Dezső ezredes

Gaál Rezső őrnagy

Gadányi István százados

Gelencsér Géza százados

Gócza József hadnagy

Hanusz Gyula alezredes, osztályvezető

Harangozó Szilveszter altábornagy, miniszter helyettes

Dr. Hári Károly ezredes, osztályvezető

Dr. Hegyi Ernő ezredes

Dr. Hellebrandl László ezredes

Herczeg Miklós őrnagy

Horváth Tibor őrnagy

Horváth Zoltán százados, alosztályvezető

Igaz Andor ezredes, osztályvezető

Jankovics Zoltán alezredes, főkapitány helyettes

Jávor Miklós alezredes

Karasz Lajos altábornagy, miniszter helyettes

Kékesdi L. Gyula őrnagy, osztályvezető

Dr. Konczer István vezérőrnagy

Korozs István őrnagy, értékelő

Kovács István őrnagy, osztályvezető

Dr. Kovács János őrnagy alosztályvezető

Krémer György százados

Kutasi László hadnagy

Lakatos Imre alezredes, osztályvezető helyettes

Ledényi Miklós őrnagy

Mészáros Béláné alezredes, osztályvezető

Molnár Ilona őrnagy

Dr. Molnár László alezredes, osztályvezető

Moré Imre alezredes, írásszakértő

Nagy István őrnagy

Nagy Károly őrnagy, osztályvezető

Nádas József főhadnagy

Novák László hadnagy

Oláh Éva hadnagy

Dr. Pelva László ezredes

Pénzes Pál őrnagy

Dr. Pongor Sándor alezredes, osztályvezető

Récsey Róbert ezredes, főkapitány

Dr. Riedl Miklós

Dr. Siklói Györgyné őrnagy

Sillai Árpád ezredes titkárságvezető

Somlai Ferenc őrnagy

Dr. Stefán Géza ezredes, főkapitány helyettes

Sürü László százados

Szabó Balázs őrnagy

Szalai Ferenc őrnagy

Sztaniszlav Mihály alezredes, főkapitány helyettes

Dr. Timold Miklósné őrnagy

Tóth Endre százados

Tóth Sándor százados

Török Sándor alezredes

Turucz István hadnagy

Urbán István százados

Urbán Tibor hadnagy

Vagyonczky Béla ezredes, osztályvezető

Vágó János hadnagy, nyelvész szakértő

Vágó Jánosné hadnagy

Zenteg Sándorné százados

És sokan mások…

÷

ANTIKOMMUNISTA NYILATKOZAT

(Új prágai nyilatkozat - tervezet)



Mi, az Inconnu művészcsoport alapítói és tagjai, mint az egykor üldözött, ám mindmáig soha, semmilyen formában sem rehabilitált és kárpótolt antikommunista magyar ellenzék tagjai, örömmel üdvözöljük azokat a széleskörű változásokat, amelyek nemzetünk egyesítésére és a társadalmi együttműködés megteremtésére irányulnak. Azt gondoljuk és reméljük, hogy eljött végre az ideje a kommunista bűnök feltárásának és jóvátételének. Mi, az egykori sokat szenvedő áldozatok, máig súlyos lelki, testi és egzisztenciális teherként viseljük a kommunista múlt ellenünk elkövetett bűneit. A börtönévek, az elzárások, az üldözések, a testi és lelki bántalmazások, a házkutatások, a rendőrhatósági lehallgatások, zaklatások és követések, a munkahelyi és alkotói tilalmak nem maradtak nyom nélkül. Mi, akik soha nem tartoztunk a demokratikus ellenzék szocialista vagy liberális irányzataihoz és csoportjaihoz, az elmúlt évtizedekben nem tudtuk megélni valódi felszabadulásként, az úgynevezett rendszerváltás fordulatát. Úgy érezzük itt az ideje, hogy a gyökeres változásokra hivatott Magyarország végre meghallgassa, és méltó módon teljesítse elvárásainkat.



Szem előtt tartva európai hazánk méltóságteljes és demokratikus jövőjét, Mi, az egykori üldözött antikommunista ellenzék még élő tagjai kijelentjük:



- Azok a társadalmak, amelyek elhanyagolják saját múltjukat, azoknak nincs jövőjük. Azok pedig, melyek nem ismerik saját történelmi örökségüket, megérdemlik, hogy ismét átéljék azt.

- Magyarország csak akkor lesz egységes nemzet, ha bátran szembenéz a parancsuralmi múlttal és képes egységesíteni történelmét, miközben elismeri, hogy a kommunizmus nemzetünk közös átkos öröksége, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század totalitárius bűntetteiről.

- A kommunista ideológia közvetlenül felelős az emberiség és ezen belül a magyar nemzet elleni bűntettekért.

- A kommunista múltból fakadó rossz lelkiismeret máig ható súlyos teher Magyarország jelene, jövője és gyermekeink számára.

- A kommunista múlt zavaros és egymástól teljesen eltérő értékelései továbbra is kétfelé szakíthatják Magyarországot.

- A kommunista rendszerek által elkövetett emberiség elleni bűntetteknek ugyanolyan mértékben tudatosulniuk kell minden magyar elmében, mint a náci rezsimek bűntetteinek, hiszen lényegi azonosságok vannak a nácizmus és a kommunizmus között rémuralmi jellegük és emberiség elleni bűntetteik tekintetében.

- Folyamatosan szükség van a kommunizmus bűntetteinek kiértékelésére és elítélésére mind törvényességi, mind erkölcsi és politikai, mind történelmi szempontból.

- Sok tettest, akik a kommunizmus nevében követtek el bűntetteket, még máig nem idéztek az igazságszolgáltatás elé, és áldozataikat még máig nem kárpótolták.

- Nemzetünk eljövendő szilárd együttműködésének alapvetően szükséges feltétele a mélyebb megértéshez és megbeszéléshez vezető objektív, összefoglaló információk terjesztése a totalitárius kommunista rendszerről és a bolsevista múltról.

- Lehetetlen a magyar nemzet végső megbékélése a kommunizmussal kapcsolatos igazságok megállapítására és az emlékezet helyreállítására irányuló összepontosított és komoly erőfeszítések nélkül.

- Magyarország bűnös kommunista múltjával teljességében kell foglalkozni, mind tudományosan, mind a széles nyilvánosság előtt, és a jövő nemzedékeknek rendelkezésükre kell bocsátani a kommunizmusról szóló valós és tárgyilagos ismereteket.

- Hazánkban a kommunista utódpártok - még ha jelenleg nincsenek is hatalmon-, mindmáig nem határolták el magukat egyértelműen és nyilvánosan a kommunista rendszerek bűntetteitől, és nem ítélték el azokat.

- Magyarország és fővárosa egyike azon helyeknek, amelyek a legborzalmasabb és legtragikusabb formában átélték a kommunizmus diktatórikus uralmát és vérengzését, gondoljunk csak az 1956-os forradalmunk tragikus vérbefojtására.

- Abban a hitben élünk, hogy a kommunizmus sok millió áldozata és családjaik éppúgy jogosultak az igazságtételre, a rokonszenvre, a megértésre és szenvedéseik elismerésére, amiképpen a nácizmus áldozatai.



Mi, az egykori üldözött antikommunista ellenzék tagjai:



- Figyelembe véve az Európai Néppárt 16. kongresszusának 2004. február 5-i határozatát, amelyben független szakértői testület létrehozását kéri az emberi jogok totalitárius kommunizmusbeli megsértésére vonatkozó információk összegyűjtésére és értékelésére, illetve a kommunizmus áldozatai emlékmúzeumának létrehozását sürgeti,

- figyelembe véve egyes nemzeti parlamentek által a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatosan elfogadott határozatokat,

- figyelembe véve a kommunizmus magyar áldozataival kapcsolatos emléknap tapasztalatait,

- figyelembe véve a magyarországi, lengyelországi, németországi, szlovákiai, csehországi, egyesült államokbeli emlékbizottságok és emlékhelyek, a kommunizmus bűneit vizsgáló romániai intézet, a litvániai, lettországi és észtországi megszállás múzeumainak, valamint a magyarországi Terror Háza létrehozásával szerzett tapasztalatokat,

- figyelembe véve az Európai Unió és az Európa Tanács jelenlegi és következő elnökségét, különös tekintettel az Európai Bizottság soron következő magyar elnökségét,



SZORGALMAZZUK:



- Mély és örök megértetését annak, hogy a diktatórikus kommunista rendszert a maga azon borzalmas volta szerint kell megítélni, hogy agresszív politikája pusztító volt, hogy módszeresen a terror szélsőséges formáit alkalmazta, ahol elnyomták a polgári és emberi szabadságot. Igazságtalan és agresszív háborúkat indított és ideológiája elidegeníthetetlen részeként teljes nemzetrészeket és embercsoportokat deportált és irtott ki, és mint ilyen, az egyik legborzalmasabb csapásnak számított, amely tragikusan megmételyezte és tönkretette a magyarság XX. századát.

- Annak elismerését, hogy a kommunizmus nevében elkövetett sok aljas bűntettet soron kívül az emberiség elleni bűntetteknek kell nyilvánítani, intő jelként a jövő nemzedékeknek éppúgy, ahogyan a náci bűntettekkel tette a nürnbergi törvényszék.

- Közös és határozott parlamenti álláspont megfogalmazását a totalitárius rendszerek, köztük a kommunista rezsimek bűntetteivel kapcsolatosan, és annak feltétlen elérését, hogy Magyarországon kellően tudatosuljanak a kommunista bűntettek ahhoz, hogy világosan meghatározhassuk a közös viszonyulást a kommunista rendszerek egyetemes bűntetteihez.

- Olyan jogszabályok bevezetését, amelyek alapján a törvényszékek vizsgálat alá vonhatják és elítélhetik a kommunista bűntettek elkövetőit és valóságosan kárpótolhatják a kommunizmus áldozatait.

- Azonos bánásmód biztosítását az összes totalitárius rendszer áldozatainak.

- Fokozott magyar, európai és nemzetközi nyomásgyakorlást a múlt kommunista bűntetteinek tényleges elítéléséért és a jelenlegi kommunista bűntettek elleni hatékony küzdelemért.

- Annak elismerését, hogy a kommunizmus az egész emberiség, ezen belül Európa és Magyarország közös történelmének kitörölhetetlen, szerves és borzalmas része.

- Felelős viszonyulást a nemzeti parlamenttől a tekintetben, hogy ismerje el, hogy a kommunista bűntettek emberiség elleni bűntettek, amely döntés elvezet a megfelelő törvényalkotáshoz és az ilyen jogszabályok parlamenti ellenőrzéséhez.

- Tényleges közvitát és törvényi szigort a kommunista jelképekkel való kereskedelmi és politikai visszaélésekről és bűntettekről.

- A magyar elnökség alatt, az Európai Bizottságnak a totalitárius rendszerek áldozataival kapcsolatos meghallgatásainak a folytatását, azzal a szándékkal, hogy a Bizottság ezekről nyilvános tájékoztatást állítson össze.

- Azt, hogy Magyarországon, amelyet hosszú időszakon keresztül totalitárius kommunista rezsim vezetett, független szakértőkből álló bizottság alakuljon, amelynek feladata országos szinten gyűjteni és értékelni az információkat az emberi jogoknak a totalitárius kommunista rendszerek alatti megsértéséről, azzal a szándékkal, hogy tevékenységével szorosan együttműködjön az Európa Tanács szakértői bizottságával.

- Egyértelmű hazai jogi keretek biztosítását a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatos információkat tartalmazó irattárakhoz való szabad és korlátozásmentes hozzáférésre vonatkozóan.

- A Kommunizmus Bűneit Feltáró Intézetnek a létrehozását, amely egyidejűleg a totalitarizmust tanulmányozó kutatóintézet lenne, amely tudományos és oktatási programokat bonyolítana le és hátteret biztosítana a totalitárius tapasztalatok kérdéskörére szakosodott egyéb nemzeti kutatóintézeteknek, hogy információs hálózatként működjenek.

- Rendszeres nemzetközi konferenciák szervezését a totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűntettekről a kormányok, parlamentek képviselőinek, tudósoknak, szakértőknek, pedagógusoknak és civil szervezeteknek a részvételével, és az eredmények nyilvánosságra hozatalát.

- A magyar történelemkönyvek szabályozását és alapos átvizsgálását, hogy a gyermekeink éppúgy tanulhassanak a kommunizmusról és annak szörnyű emberiség ellenes bűntetteiről, és éppúgy óva intsék őket ezek kapcsán, ahogyan a náci bűntettek megítélése során ma oktatják őket.

- Átfogó és teljes magyarországi vitát a kommunista - bolsevista történelemről és annak mindmáig ható átkos örökségéről.

- Az alkotmánybíróság által megsemmisített Zétényi – Takács törvény ismételt újratárgyalását és elfogadását.

- Az esélyegyenlőségre és az egyenlő bánásmódra való tekintettel, a ma még élő, többségében egzisztenciálisan teljesen ellehetetlenedett, a Történeti Hivatal által igazolt antikommunista ellenzék tagjainak sürgős politikai rehabilitációját és méltányos kárpótlását.



Mi, egykori üldözött ellenzékiek úgy tartozunk ezekkel a követelésekkel saját lelkiismeretünknek és halottainknak - közöttük Horváth Mihálynak, Krassó Györgynek, Modor Ádámnak, Zsille Zoltánnak és a többi hétköznapi névtelen hősnek-, mint ahogyan a magyar állam tartozik nekünk mindmáig a magyar demokrácia kiharcolásáért és megteremtéséért.



Mi, az egykor üldözött, ám mindmáig semmilyen formában sem rehabilitált és kárpótolt magyar antikommunista ellenzék tagjai ezzel a közös nyilatkozattal fordulunk a magyar államfőhöz, a miniszterelnökhöz, a kormányhoz és az országgyűlés tagjaihoz, miközben arra kérjük őket, hogy tegyék magukévá az ebben a nyilatkozatban rögzített eszméket, kéréseket és javaslatokat, s azokat sürgősen váltsák valóra gyakorlati politikai döntéseik által. Fejezzék be számunkra a mindeddig elmaradt rendszerváltást!



Az INCONNU művészcsoport még élő tagjai nevében:

Molnár Tamás képzőművész, író, publicista.

Budapest, 2010. október 23.



(A Prágai nyilatkozatot 2008. június 3.-án aláírta számos egykori kelet-európai ország állam és kormányfője, közöttük az európai unió néppárti frakciójában helyet foglaló Fidesz és KDNP képviselők. Az elmúlt évek alatt, a magyar kormányzatok semmit sem tettek az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának és a kommunizmus áldozatainak kárpótlásának ügyében. A magyar kormány ás állam mindmáig évi 2 milliárd forintos járadékot és juttatást fizet a kommunista diktatúra egykori fenntartóinak és haszonélvezőinek!)