CZUCZOR GERGELY
KIFAKADÁS
Hová rohansz, viszályos nemzedék?! Gonosz szellemnek átka üldöz-e, S csigázza kebled húrjait fonákra? Vagy tenmagad levél-e hűtelen Hazád nemtője szent sugalmihoz? Vad indulat torzítja el valód, Csalóka fényre néz hiú szemed, S tiporja lábad, ami legközelb Üdvök reményivel kinálkozik, Dücsöd mivé lesz ennyi bősz vita S egymást alázó sárdobás között? Gyülésid, e népjognak szent helye, Zsibárusok kufár tanyái lőnek, Hol biztos a garázda, s féktelen Gunyajkat üdvözöl tapsok zaja. Szabad választásid dorbézolás Előzi meg, kiséri csárdaharc, Vagyonbukás, s gyülölség zárja be, Magát a szent ügyet csak nemtelen Ármányuton birod már vívni ki, S erélyed annyi nincs, mely a gonoszt Legyőzni képes volna önmaga. Nagy, ó nagy átok tornyosúl reád, Ma istenítsz embert bálványodúl, Gunyok sarába rántod holnap őt; Olcsóan, holmi álcsillámokért Osztasz kegyet, s érdemre nem tekintsz, Ha nem gedéli hiuságodat. Feled ha más uton fut célra, mely Tiéd is, már elég gyülölnöd őt, S kigyót-békát üvöltesz ellene. Cáfold a véleményt, ne emberét Szennyezd, ne a tisztséget és cimet; Vagy csürhe gyermek vagy, kit társa bánt, S apjára mond gaz és cudar nevet? Vagy oly erősen áll-e már hazád, Hogy támaszit bizton ritkíthatod, S elégli oszlopúl tenválladat? Igen, ha szó kell, tenger a beszéd. És a tett rajta? kis zátonysziget, Melyet legelső árapály lebuktat. De menj boldogtalan, viszálykodó Ösvényeden: zavarj kedélyeket, Szakaszd pártokra a kevés magyart, Hogy népek ajkain gunnyá legyen, S ne féljen tőle senki, csak maga. Menj, tapsolj vakmerő és balga szónak, Midőn gázol minden kegyeletet, Védd a kihágást, mellyel elvbarátod Tipor jogot, s mondj átkot ellene, Ki hozzád nem simúl vak eszközül. Csitítsd le a tuloldal szónokit, De a szabadszólást vérig vitasd, Gyanusítás legyen lélegzeted, Imádd bókkal saját eszméidet, S ki nincs veled, sujtsd áruló gyanánt, Javalj törvényt, s erővel könyvbe írd, Bár nincs rokonszenv hozzá ezredikben, S nép milliói zúgnak ellene, Véredre bújtsd föl tennen véredet És légy hazádnak átka, gyilkosa!
(1844)
|