Payday Loans

Keresés

A legújabb

Orbán pántlikás hősnője PDF Nyomtatás E-mail
Jövőrontó közelmúlt

Miért futott lukra Orbán pántlikás hősnőjével?

2014. március 20.
Ikon - Hunhír.info

A Klubrádióban bukkant fel az a lány, akit Orbán Viktor március 15-i beszédében 1972 egyik hősnőjének nevezett – számolt be a Hír24. Az egykori diáklány ma már nem ért egyet Orbán Viktorral, 1989-ben még nagyra értékelte beszédét, de a kordonbontást már viszolyogva nézte, a mai "autokrácia irányába fordult kormányzása pedig fényévnyire van a szabadságért kiálló 1972-es lépésüktől" – magyarázta a rádióban László Ágnes, aki arculcsapásnak érzi Orbán Viktor mostani március 15-i beszédét. Orbánt nagyon rosszul készítették fel a tanácsadói, hogy előjött ezzel a történettel, amelynek valóságtartalmát csak az ismerheti, aki részese volt a hetvenes évek szűk levegőjű világa ellen tiltakozóknak. A Soros-féle műintézményekben tanuló kivételezetteket a nyolcvanas évek közepén "elfelejtették" tájékoztatni a korábbi évtized valós történéseiről, és arról a társadalmi háttérről, amelyben az események zajlottak. A teljesség igénye nélkül, most csak az alaptézisek: a hetvenes évek elejére a fennálló rendszerrel szembeni, a nyugati szabadságeszmék, hippimozgalmak bűvkörében élő fiatal "lázadók" többsége a hazai zsidóság köreiből került ki, és csak a kisebbségét alkották a nem zsidó származású szabadságra vágyók. Miután akkoriban a zsidó fiatalok nem a vészkorszakkal, hanem az élhető szabadsággal voltak elfoglalva, származástól teljesen függetlenül jöttek létre azok a baráti, szorosabb vagy lazább csoportosulások, amelyek a kommunizmus uniformizált világa ellen tiltakoztak. Magyarok, zsidók egyaránt, a származást soha elő nem hozva, azt nem firtatva, azzal nem törődve. Az 1972-es, 73-as eseménye résztvevői ugyan 1848-ra hivatkoztak, de a nyugati szemléletű életigénylés platformjáról kiindulva. Nem véletlen, hogy napjainkra pont ezen generáció egykoron együtt mozgó és bevállalósabb tagjai között húzódik a legnagyobb ideológiai ellentét. Leegyszerűsítve: az akkori tüntetések résztvevői mára hosszú tanulási, tapasztalati fázisokon átmenve vagy szélsőjobbosok, vagy liberális demokraták lettek.

László Ágnes, aki 1972-ben az Árpád Gimnáziumba járt, a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában felidézve az eseményeket azt mondta, nem egyedül, hanem egy flashmob keretében, szervezetten mentek a Petőfi-szoborhoz. Végül sokakat előállítottak, többeket börtönbe zártak, de az ő hajából nem tépték ki a szalagot.

Az egykori diáklány ma már nem ért egyet Orbán Viktorral, 1989-ben még nagyra értékelte beszédét, de a kordonbontást már viszolyogva nézte, a mai "autokrácia irányába fordult kormányzása pedig fényévnyire van a szabadságért kiálló 1972-es lépésüktől" – magyarázta a rádióban László Ágnes, aki arculcsapásnak érzi Orbán Viktor mostani március 15-i beszédét.

1972. március 15-én a Petőfi-szobornál megjelentek 1848-as karszalagokat viseltek, László Ágnes hajában valóban volt egy nemzeti színű szalag. A Himnuszt és a Kossuth-nótát énekelték, virágot tettek a szobor mellé. Ezután elindultak a Lánchíd felé. Először civil ruhás rendőrök keveredtek a menetbe, és elkezdték kiemelni a hangadó fiatalokat. Az egyik főszervező kétéves börtönt kapott – idézte fel László Ágnes, aki visszatekintve úgy látja, nagyon bátrak és nagyon felelőtlenek voltak, hisz sokaknak hajszálon múlott, hogy le tudjon érettségizni, tovább tudjon tanulni. De ez csak az első év volt, a következő években már egyre többen és többen mentek ki a Petőfi-szoborhoz március 15-én.

Mit mondott Orbán Viktor?

Orbán Viktor ünnepi beszédében azt mondta, hogy az 1972-es akcióval kezdődött el a szovjet zsarnokság elleni mozgolódás.

„Március közepén az ember a gyümölcsfákat metszegeti. Megesik, hogy azt látja, hogy a földben felejtett hagyma lejjebb fúrta magát az anyaföldbe, és harsogó zöld szárakat eresztett. Ki ültette? Nem tudjuk. A történészek is bogarásszák, hogy a szabadság hagymáit kik és mikor ültették el a magyar nép televényében. Feljegyezték, hogy 1972-ben, a kommunista elnyomás kellős közepén egy pesti lány nemzetiszín szalagot font a hajába, úgy ment ki a Március 15. térre, a Petőfi-szoborhoz ibolyával a kezében. Senki sem tudja, ki volt az a lány. Elénekelték a Himnuszt és a Kossuth-nótát, és ezzel elkezdődött a szovjet zsarnokság elleni mozgolódás”. (…) A lány sem tudta, amikor befonta a háromszínű szalagot a hajába, s a fiatal jurátusok, a márciusi ifjak sem tudták, mit tesznek, amikor 166 évvel ezelőtt, egy borongós reggel nekiindultak. Megfejthetetlen titkok ezek. (…) Ők mind-mind a mi hőseink. A magyar hős különös fajta. Mifelénk az, aki másokat legyőz, nem hős, inkább csak győztes, esetleg bajnok. Mifelénk a hős címét annak tartogatják, aki a sorsot győzi le, aki képes átírni azt. Különös, hogy a hőseink gyakran nem is győztesek, sőt első látásra inkább vesztesnek tűnnek. Legyűrték, letaposták, elűzték, kivégezték őket. Mégis, valamiképpen végül ők írták át a sors könyvét.”

Orbánnak életkorából adódóan természetesen még szükséges, a történészek bogarászásaira hivatkozzon, nem úgy azoknak, akik a hetvenes évek történéseinek aktív résztvevői voltak. A kérdésről azért nehéz igazán és őszintén beszélni, mert mára a származás az egyik legtitkosabb és legjobban védett személyes adat, pedig ha őszintén és tabumentesen beszélnénk ennek kapcsán is a hetvenes évek eseményeiről, sokkal előbbre juthatna a világ. 

Pár sor nem elég a fentiek bebizonyításához, viszont egyet megígérhetünk, a holdudvarunkhoz tartozó zsidó és nem-zsidó származású egykori "lázadók" visszaemlékezése kapcsán történelmi hitelességgel felidézhetjük a puhuló diktatúra időszakában megvalósult társadalmi eseményeket, a szemtanú hitelességével és az emlékezés pontosságával. Jelen társadalmunk az európai béke szigete lehetne, ha az az irányvonal, amely a hetvenes években származástól függetlenül meghatározta az úgynevezett lázadó kisebbség sorság és helyzetét, nem alakult volna olyan torz irányba, hogy pont azok, akik egymással vállvetve igényeltek akkoriban változásokat, mára a hovatartozás függvényében lettek nagy többségben egymás ellenségei. 

Őszinteséggel és realitással kellene foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, amelyben sokak számára hihetetlennek tűnő, de igaz állításokat is tehetünk. Bizony, a hetvenes években nem egyszer előfordult, hogy a bolsevik rendszerrel szembeni tiltakozás, a szabadságigénylés során zsidó származású fiatalok Sieg heil!-eztek, fújták a falra a horogkereszteket és verték a vigyázzmenetet hasonszőrű magyar társaikkal csak azért, hogy az elnyomó hatalommal szembeni ellenérzésüket fogalmazzák meg.

A fentiekre egyből felhördülnek azok, akik vagy amnéziában szenvednek, vagy az elmúlt 24 év agymosásának - akárhogyan is nézzük - mindenképpen szenvedő alanyai. A lényegről nem szabad megfeledkezni, az információhiány, az elzártság, a valódi és a kommunikációs vasfüggöny mögött egy speciális Magyarország alakult ki, amelynek akkori generációi a ma embere számára elképzelhetetlen konstrukciókban próbálták meg keresni a vidám barakkban megtalálható igazságukat. Maga az egész, természetesen egy furcsa álomvilág volt, mégis amikor nagy ritkán összejönnek azok, akik jelenleg ideológiailag egymás ellenségei lettek az elmúlt 24 év során, a régi történéseket felidézve, azokból táplálkozva tudnak együtt gondolkodni. 

Hírportálunk megpróbálkozik a szinte lehetetlennel. Visszaadni azt az időszakot a maga nyers valóságában, ahol egy diktatúrában működni tudott az akkor még ebből a származás szempontjából teljesen közömbös, mégis meghatározó zsidó-magyar együttélés. Átlagos magyar és zsidó fiatalok voltak tehát a részesei a hetvenes évek eleje márciusi megmozdulásainak. Mint ahogyan nem átlagos zsidó és magyar fiatalok alkották azt a csoportot, amelyet a magát ellenállónak nevező egykori maoista ámokfutó, a későbbi várospusztító Demszky Gábor fémjelzett. Demszkyék számára puha volt a Kádár-rendszer, a 19-es patkányköztársaságot tartották a szabadság és a demokrácia, a fejlődés egyetlen letéteményesének és azért szerveztek tüntetéseket, hogy a rendőrség sokkal kíméletlenebbül és határozottabban verje szét a Petőfi-szobor környéki, nemzeti színű szalagos megmozdulásokat, amelyek a számukra annyira gyűlöletes 1848 sajátosan értelmezett szellemiségét tükrözte.

Milyen érdekes, hogy pont ennek a csoportnak a résztvevői lettek később az úgynevezett rendszerváltó párt, az SZDSZ meghatározó prominensei.

 

LAST_UPDATED2