(További dokumentumokat itt olvashat.)
Első jelentése 1969. december 12-i dátummal keltezve került a dossziéjába, az utolsón 1973. január 8–9-i dátum van. A „kötet” 400 oldalt számlál, és 72 jelentést tartalmaz. 1973. január 10-én megnyitják második M-dossziéját. Még abban az évben átkerült a III/II-4 vonalra, tudományos és kulturális területen hírszerző, elhárító tevékenységet folytatott. Ebből az alkalomból újabb dossziét nyitnak számára, száma: M-36711. 1976. május 31-én irattárba helyezték a három iratcsomagot azzal a megjegyzéssel, hogy hírszerző tevékenysége megszűnt.Jelentések egyetemi tanárokról
„Nádházi Emil” fedőnéven Barabás Miklós tehát hat évig volt III/III-as ügynök, mégpedig titkos munkatárs minőségben. Két-három hetente találkozott tartótisztjével Debrecenben, T- (találkozó) lakásokban, éttermekben stb. Szóban és írásban jelentett, s szinte minden alkalommal kapott új feladatokat. Februárban már elkészül ötoldalas foglalkoztatási terve is. „Eddigi foglalkoztatása előzetesen elkészített terv nélkül folyt. Információja nyomán 1970 januárjában Terjesztő „fn. jelezést” nyitottunk D. Erzsébet tevékenységére, melynek realizálása folyamatban van. Jó megfigyelő képességgel, elemző emberismerettel rendelkezik. Jelentései meglehetősen pontos betekintést nyújtanak BTK hallgatói között lévő ellenséges személyek körébe széles körű hallgatói kapcsolatai, szakmai és politikai képzettsége, valamint angol nyelvtudása foglalkoztatását a BTK hallgatói között lévő ellenséges személyek, és a legális behatolási csatornák területére kell irányítani.”
Két történész, Balla Lajos adjunktus, Sarkady János docens, valamint John Coates angol lektor figyelése az első feladta. Ő rövidesen bővíti a kört egy harmadik történésszel, Irinyi Károllyal. Általános ügynöki teendői közé tartozik: derítse fel, kik hallgatják a SZER-t és az Amerika hangját, kik bírálják a párt politikáját. Ellenséges beállítottságú tanárok részéről milyen benyomások érik a hallgatóságot. Igyekezzen elérni, hogy a Nyári Egyetemen tolmácsként alkalmazzák, és ott teljesítse később meghatározott feladatait. (Debrecen 1970. február 4.).
Ekkor már túl van a bemutatkozáson. Első jelentése Balla Lajosról, a történelmi intézet adjunktusáról szól. „Magánbeszélgetései során hangot ad gunyoros formában olyan nézeteinek, amelyek a jelenlegi rendszerre nézve nem hízelgőek, kifigurázván különböző dolgokat, fonákságokat. És mindezeket nem építő szándékkal teszi előadásai során, illetve szemináriumokon szeret odamondogatni, különösen a románoknak” – írja. (1969. dec.12.) A tartótisztje értékesnek tartja első munkáját, mivel „Balla tevékenysége részét képezi a történelmi intézetben felmerült társadalomellenes (sic!) problémáknak, nacionalizmusával hat a hallgatókra”. Az ügynök jelzi továbbá, egy „Mao biblia” került az egyetemre.
Amikor Barabás Miklós megkezdi ügynöki munkáját, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrkapitányság III/III-as osztálya korábban beszervezett ügynökei révén már tudott arról, hogy a Történelmi Intézetben Irinyi Károly és Balla Lajos adjunktusok kritikusan figyelik az ország társadalmi-politikai életét, az egyetemi hallgatók között pedig, a KISZ-nek és az MSZMP-nek nincs tekintélye. A Prágai Tavasz elfojtása után több hallgatói csoport próbál politikai, művészeti kérdéseket megvitatni, többnyire legális keretek között. A politikai elhárítás, mint Nádházi foglalkoztatási tervéből kiderül, azt várja az ügynöktől, hogy egyes egyetemi oktatókról, hallgatói csoportosulásokról, ellenzéki nézeteket vallókról és az angol intézet kémtevékenységgel gyanúsított lektorairól készítsen jelentéseket. Barabás Miklós mindenben megfelelt az elvárásoknak, pontosan jelent meg a találkozókon, adta át írásbeli jelentéseit.
Nincs módunk itt a több száz oldalt kitevő jelentések egyenkénti vizsgálatára. Első M-dossziéja 72 anyagot, 400 gépelt oldalt tartalmaz. Ezért szükséges csoportosítani az iratokat és az azonos jellegű jelentéseket összegezve elemezni. A kijelölt személyekről szólókkal kezdjük. Információkat gyűjtött, beszélgetéseket kezdeményezett, és ezek alapján írta jelentéseit. Balla Lajosnak a Ceaucescu rendszert, annak hivatalos ideológiája, a dáko-román elméletet támadó nézeteit, „kiszólásait” az elhárítás nacionalista tevékenységnek minősítette, ebben erősíti meg őket Barabás. Irinyi Károlyról pl. hét(!) alkalommal jelentett. „Az elmúlt hónapban, mint érdekvédelmi felelős nyilatkozatot adott az EÉ-nek (Egyetemi Életnek), ami az egyetemen nagy visszhangot kapott. Ennek kapcsán beszélgetett vele Irinyi Károly adjunktus, aki elítélte, hogy a KISZ beleszólási jogot követel az egyetemi oktatásba. Ez után kifejtette, hogy éppen az a baj, hogy a politikát minden helyen be akarják vinni. Ezért nem lehet előrehaladni az oktatásban és tudományban egyaránt. Olyan helyeken, ahol egy jó szakmai vezető kellene, egyszerűen kineveznek egy „pártembert”, aki nem is ért a dolgokhoz, ezzel el van vágva a további fejlődés útja. Véleménye szerint „sajnos ez az egész társadalmi életben így van”. „Elmondása szerint sok ember azért viszolyog a párt tagjai sorába lépni, mert egy csomó értelmetlen ember közé lépne be, ezzel saját magát is megpecsételné. Éppen ilyen meggondolásból kár a KISZ-nek is beleszólni abba, amihez nem ért, mert csak saját renoméját rontja ezzel” – szól a 1970. február 9-i. jelentése. A tartótiszt értékelése: „A szóban felvetett probléma értékes, mivel megerősíti Irinyi K. adjunktussal kapcsolatos ellenőrizetlen adatainkat, hogy a marxista oktatók lejáratására törekedik. Ez élő bizonyíték, mivel egy tanárnak ilyen kérdésekről egy hallgatóval beszélni csak olyan szándékot takarhat, hogy tábort szerezzen ellenséges nézeteinek.” (sic!)
Irinyi Károly ezekben az években egyre kritikusabban nézi a pártállami struktúrát, a marxizmust és Lenin személyét nem tartja mindenhatónak. Barabás róla készült jelentései gyakorlatilag feljelentések. Részletesen idézi Irinyi kritikus mondatait, ezekből le is vonják a következtetést: egy ilyen embernek nem lenne helye az egyetemeken.
Sarkady János 1956-ban az ELTE forradalmi bizottságának tagja volt, elbocsátották. A KLTE Történelmi Intézete Ókori tanszékének oktatója lett. Sarkadyra több ügynököt állítottak rá, ezek egyike volt Barabás. Csapó József egyetemi hallgatóról azt jelentette, még mindig forradalomnak tarja 1956-ot. Arról is beszámolt, hogy az egyetemi hallgatók körében felvetődött ’56 átértékelésének lehetősége. Két angol lektorról is írt jelentéseket – kikkel barátkoznak az egyetemen, kikkel tartanak baráti kapcsolatokat, hogy vélekednek Magyarországról stb. –, erősítve az elhárítás feltételezéseit, hogy a lektorok az angol titkosszolgálatnak dolgoznak.
Jelentések hallgatókról, egyetemi programokról
Jelentéseinek egy másik csoportja BTK hallgatóinak „ellenséges” csoportosulásairól szól. Szerinte az egyetemen két „ellenséges” csoportosulás szerveződött. Az egyik egy soviniszta, nacionalista csoport Bona Gábor vezetésével. (Ma Bona Gábor neves hadtörténészként ismert.) „A nacionalista-antiszemita hangulat a történelem- földrajz szakos hallgatók körében igen erős. A nacionalizmus egyik erős kiindulópontja és forrása Kádár (László) professzor tevékenysége, illetve előadásai, melynek keretén belül igen erős hangsúlyt kap az erdélyi kérdés. Hallgatói szemében előadásai igen népszerűek. A harmadévesek közül – személyes tapasztalatok alapján – az alábbi hallgatók vallják magukénak Kádár prof nézeteit: Bana Gábor (Bona Gábor), Dövényi Zoltán, Tóth Vilmos, Zinner Tibor. A negyedévesek általában hasonló nézeteket vallanak, itt Novák László, földrajz-népművelés szakos személye érdekesebb. Az ötödévesek közül Szabó Tamás tartozik ide.(Bona Gábor nevét az írásos jelentés írógépes átirata során többször Banának gépelték.) „Ezek az emberek véleményformálásukban, cselekedeteikben erősen nacionalisták, minden adandó alkalmat igyekeznek megragadni, hovatartozásuk kifejtésére. (Pl. márc.15-i felvonulás) (1970. X .23.)” Értékelés: „Nagyon figyelemre méltó operatív jelzés. A fentiek azt mutatják, hogy Kádár professzor korábbi tevékenységéhez visszatérve erősen nacionalista irányba befolyásolja a hallgatóságot. A földrajz szakos hallgatók között levő laza nacionalista csoportosulás összefüggésbe hozható az Egyetemi Életben Tompa László előadóestjéről készült kritika – „Vagyunk” – megjegyzéssel történt, Élet és Irodalom címére küldött csoportra utalással. Figyelemre méltó Zimmer (Zinner) Tibor személye, akinek személye névtelen leveleket író „a„Nacionalista” fn. ügyben, mint zsidó alapállású személy számításba vehető”(1970.X. hó 23.)
A másik ellenzéki csoportosulásról Barabás több jelenése is ad információkat. Ezek szerint Debrecenben szerveződik egy baloldali, de cionistának nevezhető csoport. Szellemi vezére Venczel Andrea, akinek Csapó utca 1. szám alatti albérleti lakása a találkozó helye a hozzá hasonlóan gondolkodó egyetemistáknak. Ide tartozik elsősorban Krausz Tamás egyetemi hallgató (ma ismert történész, többek között Sztálin életének és a bolsevik párt történetének kutatója) és baráti köre. Ez a csoport élesen szemben állt a nacionalistának nevezett erdélyi ügyet vállalókkal. Jó kapcsolatot alakít ki Venczel Andreával és férjével, Turán Róbert dramaturggal, aki zsidó színházat szeretne Budapesten létrehozni. „Venczel Andrea a Csapó u. 1. sz alatti Szilassy lakásban egy első éves évismétlő angolos lánnyal lakik együtt albérlőként. A házigazda Budapesten dolgozik, nagyon ritkán jön csak haza. Gyakorlatilag ők vannak a lakásban, mindent használhatnak. Gyakran szokott hozzájuk menni Rácz Péter, Krausz Tamás, valamint az angolos lány udvarlója egy bölcsészkart végzett fiú. A beszélgetések témái: egyetemi aktuális események – a legtöbb esetben politikai alakba is ágyazva… Saját bevallása szerint két személy volt döntő hatással gondolkodása kialakulására Lukács György, akivel személyesen beszélgetett is, és a férje, Turán Róbert”. (1971. február 11.) Jellemzéseket írt Krausz Tamásról, Zinner Tiborról, Liedenfeld Erzsébetről, Gyáni Gáborról, több esetben illeti őket negatív jelzőkkel. A Venczel-Krausz-féle csoport tevékenységét (cionista) szervezkedésnek minősíti Nádházi. A két csoport szembenállását is jelzi: „Bana (Bona) Gábor vezetésével Tóth Vilmos és Dövényi Zoltán (többek között) a zsidókérdést is állandóan napirenden tartja. Számon tartják és figyelik az oktató és hallgató zsidókat, hangulatot keltenek ellenük. Így R. Gy és N. Emil, valamint Krausz Tamás Cs. Endre, Zinner Tibor, Venczel Andrea ellen. Aki ellenük mer szólni, (Banáék ellen) azt azzal vádolják meg, hogy a zsidók befolyása alá került (pl. Varga Lászlót.) Szerintük R. György zsidó módszerekkel vizsgáztat, a kari KISZ-vezetés zsidó kézben van.” „Banáéknak – de mindkét tábornak nagymértékben ad lovat alájuk, hogy tevékenységükről és kijelentéseiktől függetlenül egyetlen egyetemi szerv sem foglalkozott v. foglalkozik velük, bár tudnak az elhangzottakról, ami feltétlenül bátorítást jelent mindkét fél számára” (1971. május 6.) Értékelés: „A körülmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a Bona-féle társaság mögött K. László professzor van, míg a Krausz-féle társaság Liedenfel Erzsébettel van kapcsolatban.”
A hallgatók által szervezett programokról is beszámolt Nádházi. Pl. a történelem- földrajz szakosok Szabad Szemináriumáról, amelyet Lukács László hallgató vezetett, aki körül olyan érdeklődő fiatalok gyűltek össze, akik aktuális politikai, társadalmi kérdésekről akarnak beszélgetni.(1971. II. 23.). A Magyar Irodalmi Intézetben tartott programokat. összejöveteleket is figyelemmel kíséri. Így például Rácz Péter TTK-s hallgatónak az erdélyi helyzetről tartott előadását elemzi jelentésében. (1971. XI. 25) (Nacionalista veszély!) De nem kerülik el figyelmét kollégiumi szobákban ismétlődő esti eszmecserék sem. A Balázs Béla Stúdió Auditórium Maximumban tartott filmbemutatóiról és az azokat követő vitákról is jelent. Kiemeli a rendezvények káros, rendszerre veszélyes voltát. (Chagall est, erdélyi irodalmi élet stb.) A Főnix Irodalmi Színpad március 15. megünneplésére készülő műsoráról, és a csoport tevékenységéről is voltak közlendői. KLTE és az ELTE hallgatói között alakulóban lévő kapcsolatról is jelent.
Figyel az ezekben az években március 15-e megünneplésével kapcsolatos hallgatói mozgolódásokra. Amikor Kontra Miklós fiatal egyetemi oktató elhozza Debrecenbe a pesti tömegmegmozdulások hírét, résen van, és azonnal tájékoztatja megbízóit. (1973. IV. 27.)
Komoly szerepet játszott az 1970-ben a debreceni egyetemre került úgynevezett Mao-biblia ügyében. Több hallgató jutott ki ezekben az években hosszabb- rövidebb időre Franciaországba ösztöndíjjal. Egyikük közreműködésével került Debrecenbe a „biblia”. Barabás tudott létezéséről, és jelentette a szélsőbaloldali veszélyt. Feladatul kapta a „Mao biblia” megszerzését, s annak kiderítését, hogyan került Debrecenbe a könyvecske. Megbízatását végrehajtotta. Bizalmas beszélgetésekben maga iránt bizalmat ébresztve szerzi meg és adja át a Mao bibliát megbízóinak, szinte feljelentve annak terjesztőjét, olvasóját, és a köréjük csoportosulókat. Kun Jánost (neves előadóművész lett később), trockista csoportokkal való kapcsolattal is megvádolja. Szemrevételezi Dankó István újságírót, egyetemi hallgatót, aki: hajlamos az illegális irodalom olvasására, terjesztésére, csoportot szervez maga köré, délutánonként politikai kérdésekről beszélget barátaival az Új Vigadóban. (Számos jelentése foglalkozik 1970-ben, 71-ben ezekkel az ügyekkel.)
Az egyetemen rendkívül aktív. Nem véletlenül kapja az újabb megbízatását, hogy a Debreceni Nyári Egyetem előkészületeiről, lefolyásáról, számoljon be. Jelenti, kik működnek majd közre az egyetemi oktatók közül, segítve a belügy előzetes elhárító munkáját. A későbbiekben pedig szervezője, résztvevője a különböző hazai és nemzetközi ifjúsági építő és vitatáboroknak. Pl. Kelet- Nyugati Vitatábor (Hollandia 1970, Nemzetközi Diák Munka és Vitatábor 1971, Dubrovniki Egyetemi Napok, Szocialista Diákszövetség Kongresszusa stb.) Ha Debrecenben van a tábor, akkor annak ideje alatt több jelentést is készít és végül egy alapos és színvonalas összegzést ír. Ha külföldön, akkor hazatérése után készül el a jelentése.
Ezek a többoldalas jelentések nem a beszámolók kategóriákba tartoznak, hanem személyekről és vitákról szólnak s juttatnak el információkat az elhárításhoz. (Szocialista Diákszövetség kongresszusa.) 1973 januárjában új dossziét nyitnak számára. Turán Róbert dramaturg, színházi rendező az egyik célszemélye. Kiemelt feladata volt figyelése.
Barabás 1974-ben felkerül Budapestre és gazdag nemzetközi programjára való tekintettel a III/II-4 vonal ügynöke lesz. Környezetéről, az arab-izraeli viszonnyal kapcsolatos véleményekről, és külföldi útjairól, nemzetközi ifjúsági találkozókról jelent. Ügynöki tevékenysége a harmadik dossziéjával zárul.(M-36711, (1976. III-13.)/
A debreceni éveiben írt jelentéseiben mintegy száz hallgató, tanár neve szerepel, hozzájuk társul az építőtáborokról írt beszámolóiban szereplő ú.n. ellenséges elemek neve. Önszántából vállalta az ügynöki munkát, és sajátos módszereivel – a megfigyeltek bizalmába férkőzve, őket félrevezetve – szerezte az információit.
Összegzésként néhány személy, akikről jelentett Nádházi: Balla Lajos, Irinyi Károly, Sarkady János, Kádár László, Tegyei Imre, Kontra Miklós egyetemi oktatók, John Coates, Michel Loming angol lektorok. Bona Gábor, Krausz Tamás, Venczel Andrea, Gyáni Gábor, Dankó István, Decsey Erzsébet, Bán Péter, Dövényi Zoltán, Kövér György, Kulcsár (Szabó) Ernő, Liedenfeld Erzsébet, Lukács László, Rácz Péter, Zinner Tibor, Kun János, Rácz Péter, Varga László, Kigyós Erzsébet egyetemi hallgatók. Turán Róbert dramaturg, rendező stb.
Debrecenben két foglakoztatási tervet is készítettek számára, ezek alapján végezte munkáját. Több ügyben indítottak, vizsgálatot jelentései nyomán, kezdtek el embereket figyelni. Látszik, hogy a Kádár-rendszer, az MSZMP politikájának meggyőződéses és elkötelezett híve. Ellenséges elemnek tekinti azokat, akik másként gondolkodnak, mint ő. Jól felkészült, értelmes fiatalembernek tartják, aki feltehetően ezzel a tevékenységével alapozta meg későbbi politikai karrierjét. Az elhárítás ellenőrizte munkáját az egyetemen dolgozó Kaposvári nevű ügynökkel, és néha leveleit is elolvasták. Elismeréssel nyugtázták, Nádházi-Barabás mindenben megfelelt az elvárásoknak. (Az ügynökök kontrollálása mindennapos gyakorlat volt.)
Az egyetem elvégzése után külügyi vonalon dolgozó KISZ funkcionárius, 1978-től a KISZ KB tagja, és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnevezésű hírszerzési és bomlasztási feladatokat ellátó szervezet, majd 1984-től az Országos Béketanács főtitkára. „A 70-es években a KISZ nemzetközi kapcsolataival foglalkozva, utazásaim közben megtanultam, hogy a stílus, a pontosság, az ügymenet fontos dolgok. Egy konferencia levezetésének, egy ülés megszervezésének megvan a módja, technikája, amit el lehet sajátítani. Egy idő után a nyugati partnerek is értékelték bennem ezt a tudást. Idehaza pedig a menedzseri képességeim váltak használhatókká. Valószínűleg ezért ajánlották fel, hogy legyek a Béketanács főtitkára” – olvashattuk egyik nyilatkozatában.
MSZP-s-támogatással kiteljesedő karrier
A rendszerváltozás során a civil szférában – e célra létrehozott puffer szervezetben – keres maga számára lehetőségeket. 1990. márciusában Budapesten megalakult az Európa Ház, ennek lesz az igazgatója, 1996-tól kezdeményezője és szervezője a Civiliádának, a civil szervezetek éves találkozójának és szakmai konferencia sorozatának. 2000-től a CIVICUS, a Civil Szervezetek Világszövetsége budapesti európai regionális irodájának vezetője. 2001-től az Európai Állampolgárok Egyesülete (ECAS, Brüsszel) vezetőségi tagja, 2004 januárjától a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának, 2004 májusától az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (Brüsszel) III. csoportjának tagja.
2004-ben, Zinner Tibor jogtörténész, Barabás egykori megfigyelte jelezte, hogy „Nádházi” néven Barabás ügynök volt és róla is jelentett. (Ezt megerősítette később Ungvári Krisztián is Az elhallgatott múlt című könyvében.) Bagó Zoltán interpellációt nyújtott be a Parlamentben, hogy Magyarország ne küldjön volt ügynököt Brüsszelbe. Kovács László lesöpörte az interpellációt, mondván pályázati úton választották ki Barabás Miklóst, ő volt a legjobb jelölt. Sőt meg is fenyegette az interpellálót: bíróság előtt kell majd igazolni állításait. Hivatkozott Kovács László államtitokra, holott tudnia kellett, az iratokat már lehet kutatni. Ha érdemben akart volna válaszolni, csupán meg kellett volna kérdeznie az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárát, elolvashatta volna a jelentéseket, s meggyőződhetett volna arról, hogy Barabás Miklós „Nádházi Emil” néven ügynökösködött, titkos munkatárs volt.
Kovács László válaszát a szocialista frakció megszavazta, az SZDSZ tartózkodott!
Ezek után már nem volt akadálya, hogy az egykori III/III-as titkos munkatárs tanárai, hallgató társai feljelentésével, a nemzetközi rendezvényekbe, szervezetekbe való beépülésével megalapozott fényes karrierje folytatódjon. A Kádár rendszer tagadására épülő demokratikus Magyarország egyik fontos szerepet betöltő személyisége lett az ügynök itthon és Brüsszelben.
De az interpellációra adott hamis válasz után néma csönd következett. Milyen érdekes, hogy amikor ismertté vált Barabás ügynök múltja, nem nagyon foglalkozott vele a média. (Mások leleplezése esetén ez nem így volt…) Hogy miért nem? Mert a posztkádári Magyarországon nem számít, bűnnek, gyalázatos emberi tevékenységnek, ha valaki besúgó, az állambiztonság titkos munkatársa volt, a diktatórikus hatalom szolgálatában.
Ez is hozzátartozik a korrupció mellett Magyarország morális válságához.
Filep Tibor történész