Payday Loans

Keresés

A legújabb

ALTERNATÍVA PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2014. február 18. kedd, 13:03
Fénykép: „A kormányzás túlságosan is komoly és fontos feladat, hogy a politikusokra bízzuk." ( C. Bowles)  MAGYARORSZÁGON A HELYZET VÁLTOZATLAN…  Nem kell hozzá két hónap és oda kell állni a választási bizottság és az „urna” elé, hogy mindenki legjobb meggyőződése szerint adja le szavazatát az általa hitelesnek gondolt pártra. Egy újabb négy esztendős ciklus veszi majd kezdetét, amely előtt a szavazópolgár megbíz valakit, hogy képviselje őt az ország házában. Népámítás ez és ígérgetés. Egy hamvában született hamis illúzió. A megválasztott képviselők nagy részének a következő választásokig hírét sem fogja majd hallani a derék választó. Ócska színjáték ez, ahol a színfalak mögött a rivális pártok kiegyeznek, megegyeznek a jövőről és a…múltról is (!). Ez csupán a hiszékenyeknek csalódás és a kortesek előre lejátszott csatája.  De, hogyan is kezdődött?  A választójogért való küzdelem sikere, 1848-ban az ún. „áprilisi törvények”- ben öltött először testet és ért el eredményt. Az 1848. évi IV. és V. törvénycikk létrehozta a népképviseletet és lehetőséget biztosított arra, hogy a 200. 000 (!) magyar nemesen kívül mások is részt vehessenek az országgyűlési képviselők választásában. Itt kívánom megjegyezni, hogy a szocialista tanítások tudatosan elhallgatták, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése, maguknak a nemeseknek a kezdeményezésére és határozatára szűntek meg a közteherviselés vállalásával. Mondván: „ az összes magyar nép, jogban és szabadságban egyesítessék.”  No, de ki adhatott le 1848-ban választási szavazatot?  „Azok, kik legkevesebb 300 forint értékű földet, házat, falun egynegyed telket (8 hold) bírnak, akik önálló kereskedők vagy legalább egy segéddel dolgozó iparosok, főiskolát végzettek, papok és tanítók, vagy évi 100 forint jövedelemmel bíró tőkepénzesek.”  Ugye, hogy nem is annyira „demokratikus?” A fentiek alapján a választók száma 800.000 főre módosult.  A kiegyezés után (1867) 1870-ben 890.416 fő volt a választók száma, vagyis a lakosság 6.7%-a.  Az 1874-es választásokon a választójog a következők szerint alakult: „legalább három szobás lakással, vagy évi 105 forintos jövedelemmel, falun egynegyed telekkel, iparosoknál legalább egy segéddel rendelkeznek. A nőknek ekkor még nem is lehetett szavazati joga. Az 1913-as választási törvény még további 20%-nak biztosított szavazati jogot,de a lakosság 90%-a ilyennel nem rendelkezett.  A Tanácsköztársaság (vörös terror) 1919 áprilisában új, de ideiglenes alkotmányt és választójogot alkotott: „Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18. életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek”. Érdemes megnézni, hogy a bolsevikok kiket zártak ki a lehetőségből: akik nyereségből bérmunkásokat alkalmaznak/tak, akik munkanélküli jövedelemből élnek, kereskedők, lelkészek, papok, szerzetesek, elmebetegek, gondnokság alatt állók és – most tessék figyelni!- akik politikai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt vannak felfüggesztve…  A „patkány lázadás” elsöprése után jött a Friedrich- kormány, amely új választásokat írt ki, amely a lakosság 15-17%-át érintette a szavazás tekintetében. Horthy Miklós kormányzó 1920- as megválasztása után 1922-ben Klebelsberg Kúnó kidolgozásában ilyen feltételeknek kellett megfelelni a szavazni kívánó honpolgárnak: „Minden férfi, aki 10 éve magyar állampolgár, 2 év óta egyhelyben lakik, 24. életévét betöltötte és az elemi iskola négy osztályát elvégezte. Választójogot azok a nők kaptak, 10 éve magyar állampolgárok, 2 év óta egyhelyben laknak, harmincadik életévüket betöltötték és ezen felül legalább három gyermeket szültek, vagy önálló keresettel rendelkeznek, vagy elvégezték a középiskola felső osztályait, vagy felső iskolát végzett férfiak feleségei.” A szocializmus „eljöveteléig” több választás volt még Magyarországon és nyugodtan ki lehet mondani, hogy a korabeli környező országok között, mint választásjogilag, mind alkotmányilag a Horthy-éra volt a legdemokratikusabb. És elérkezett a borzalom és a szovjet megszállás. Rákosi korában okkal mondta a paraszt:   „ Mostan vagyok a legnagyobb nyomorban, de aszondják választhatok. Nem értök én ehhöz, az az okosnak mög az úrnak való, akiknek esze van az ország dolgához. Neköm kenyeret mög munkát adjanak, né ilyen választójogot!”  Majd eljutottunk a rendszerváltozáshoz és a jelenhez. A mai választási rendszert jól ismerjük…A mi jogunk- ebben a fene nagy demokráciában- annyi, hogy dönthetünk; négyévenként ki lopjon meg.  Javaslom, hogy másban és máshol keressük a megoldást…  „A kormányzás túlságosan is komoly és fontos feladat, hogy a politikusokra bízzuk." ( C. Bowles)  -zcsf-
Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a megújult baloldal soraiban még mindig létezik korrupció. Elképzelhetetlen a számomra, hogy az a Simon Gábor, aki az éhségmenet élén egy kizsigerelt és nyomorgó, de öntudatos proletár bátorságával szált szembe az orbáni fináncfasizmussal, akár egyetlen forintot is rejtegessen, nemhogy százmilliókat. Elvi képtelenség, hogy valaki, aki ilyen kérlelhetetlenül néz szembe a dolgozó nép ellenségeivel, aki hosszú évek óta stratégiai posztokat tölt be az imperializmus és a klerikális reakció ellen folytatott harcban, aki ilyen megingathatatlan elkötelezettséggel vezette a hazai munkásmozgalom legfőbb erejét, a Szocialista Pártot, az a maga hasznára egyetlen fillért is eltegyen. Mondjuk ki büszkén: Simon elvtárs ártatlan. Ahogy Bajnai elvtárs, Gyurcsány elvtárs és a szocialista pénztárnok elvtársak is mind-mind azok.

Nem a valószínűt, hanem az igazságot kell keresnünk. Ezért az elmúlt évtizedek filmgyártására hagyatkozva az alábbiakban felvázolok néhány olyan forgatókönyvet, ami kikezdhetetlen magyarázattal szolgál az osztrák számlán parkoltatott százmilliókra.

Science-fiction: "Valamikor a nem is olyan távoli jövőben maroknyi ellenálló folytat reménytelennek tűnő harcot Lázár János diktatúrája ellen. Ember vagy gép számára az időutazás nem lehetséges, a lázadók vezére, Simon Gábor azonban létrehoz a múltban egy ausztriai bankszámlát, hogy a jövőből arra utalt kampánypénz segítségével akadályozza meg a Fidesz újabb kétharmados választási győzelmét. Csakhogy Lázárék besúgó-hálózatuk révén lefülelik Simon tervét, és a jövőből üzenetet küldenek az ügyészségre, így a lázadók kísérlete végül elbukik."

Dráma: "Simon Gábor kettős életet él. Magyarországon sikeres politikus és tisztes családapa. Minden hónapban egy hétvégére azonban az Egyesült Államok nyugati partjára, San Franciscóba utazik, ahol szenvedélyes érzéki viszonyt folytat gyermekkori szerelmével, Pállal. Gábor vonakodik attól, hogy nyilvánosan vállalja a gyöngéd kapcsolatot, így a pár évtizedek óta kénytelen beérni a titkos légyottok röpke gyönyöreivel. A szerelmesek jól tudják, hogy Gábor meredeken ívelő pályáját a kétes viszony feltárása kerékbe törné. Pál AIDS-es lesz, és végrendeletében minden vagyonát egyetlen igaz szerelmére, Gáborra hagyja. A haldokló férfi továbbra sem kívánja az ambiciózus politikus karrierjét veszélyeztetni, ezért végakarata szerint Gábor örökségét Pál halála után a hagyatékot kezelő ügyvédi iroda egy ausztriai bankszámlára utalja."

Romantikus komédia: "Két unatkozó Fidesz-közeli milliárdos fogadást köt: a tét egy euró és két ember élete. Csapdát állítanak a talpig becsületes és gyanútlan fiatal politikusnak, Simon Gábornak, akinek a nevére egy százmilliókat tartalmazó osztrák bankszámlát nyitnak, majd azon nyomban nyilvánosságra is hozzák annak létezését. Gábor a koholt korrupciós ügy nyomán egycsapásra mindent elveszít. A romlott cégvezetők fogadásának tárgya: vajon képes lesz-e Gábor felállni a padlóról, vagy a helyére kerülő svihák szélhámos sikerrel veszi át az elnökhelyettesi pozíciót elődjének tehetsége, munkabírása valamint szakértelme nélkül? És hogyan kapcsolódik mindebbe a gyönyörű fideszes Selmeczi Gabriella, akibe Gábor olthatatlanul szerelmes?"

Akció: "Simon Gábor évek óta a világuralomra törő Simicska Lajos alvóügynöke a Szocialista Pártban. Pár hónappal a választás előtt utasítást kap: rabolja el Gyurcsány Ferencet. Csakhogy Simon már új ember: elvhű szocialista. Megtagadja a parancsot, válaszul Simicska leleplezi az álcáját. Gábornak menekülnie kell. Egyik oldalról a korrupt ügyészség és rendőrség fenyegeti, másik oldalról pedig egykori elvtársai, akik hisznek a Simicska által kiszivárogtatott információknak, és árulónak tartják őt. Gábornak nincs más választása, mint egyetlen bozótvágó késsel elindulni Felcsútra..."

Szeretném e helyütt leszögezni, hogy nem vagyok elfogult. Nem vagyok a szocialistáknak se kutyája, se lakája, sem pedig bértollnoka. Nem csak Simon, Gyurcsány vagy Bajnai tisztességében hiszek rendíthetetlenül, hanem Orbánéban, Rogánéban és Lázáréban is. Ezek között a nagyszerű, történelemformáló személyiségek között nincs számomra látható különbség. Szerencsés ország a miénk, hogy négy évről négy évre ilyen kiváló államférfiak közül választhatunk