Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a megújult baloldal soraiban még mindig létezik korrupció. Elképzelhetetlen a számomra, hogy az a Simon Gábor, aki az éhségmenet élén egy kizsigerelt és nyomorgó, de öntudatos proletár bátorságával szált szembe az orbáni fináncfasizmussal, akár egyetlen forintot is rejtegessen, nemhogy százmilliókat. Elvi képtelenség, hogy valaki, aki ilyen kérlelhetetlenül néz szembe a dolgozó nép ellenségeivel, aki hosszú évek óta stratégiai posztokat tölt be az imperializmus és a klerikális reakció ellen folytatott harcban, aki ilyen megingathatatlan elkötelezettséggel vezette a hazai munkásmozgalom legfőbb erejét, a Szocialista Pártot, az a maga hasznára egyetlen fillért is eltegyen. Mondjuk ki büszkén: Simon elvtárs ártatlan. Ahogy Bajnai elvtárs, Gyurcsány elvtárs és a szocialista pénztárnok elvtársak is mind-mind azok.
Nem a valószínűt, hanem az igazságot kell keresnünk. Ezért az elmúlt évtizedek filmgyártására hagyatkozva az alábbiakban felvázolok néhány olyan forgatókönyvet, ami kikezdhetetlen magyarázattal szolgál az osztrák számlán parkoltatott százmilliókra.
Science-fiction: "Valamikor a nem is olyan távoli jövőben maroknyi ellenálló folytat reménytelennek tűnő harcot Lázár János diktatúrája ellen. Ember vagy gép számára az időutazás nem lehetséges, a lázadók vezére, Simon Gábor azonban létrehoz a múltban egy ausztriai bankszámlát, hogy a jövőből arra utalt kampánypénz segítségével akadályozza meg a Fidesz újabb kétharmados választási győzelmét. Csakhogy Lázárék besúgó-hálózatuk révén lefülelik Simon tervét, és a jövőből üzenetet küldenek az ügyészségre, így a lázadók kísérlete végül elbukik."
Dráma: "Simon Gábor kettős életet él. Magyarországon sikeres politikus és tisztes családapa. Minden hónapban egy hétvégére azonban az Egyesült Államok nyugati partjára, San Franciscóba utazik, ahol szenvedélyes érzéki viszonyt folytat gyermekkori szerelmével, Pállal. Gábor vonakodik attól, hogy nyilvánosan vállalja a gyöngéd kapcsolatot, így a pár évtizedek óta kénytelen beérni a titkos légyottok röpke gyönyöreivel. A szerelmesek jól tudják, hogy Gábor meredeken ívelő pályáját a kétes viszony feltárása kerékbe törné. Pál AIDS-es lesz, és végrendeletében minden vagyonát egyetlen igaz szerelmére, Gáborra hagyja. A haldokló férfi továbbra sem kívánja az ambiciózus politikus karrierjét veszélyeztetni, ezért végakarata szerint Gábor örökségét Pál halála után a hagyatékot kezelő ügyvédi iroda egy ausztriai bankszámlára utalja."
Romantikus komédia: "Két unatkozó Fidesz-közeli milliárdos fogadást köt: a tét egy euró és két ember élete. Csapdát állítanak a talpig becsületes és gyanútlan fiatal politikusnak, Simon Gábornak, akinek a nevére egy százmilliókat tartalmazó osztrák bankszámlát nyitnak, majd azon nyomban nyilvánosságra is hozzák annak létezését. Gábor a koholt korrupciós ügy nyomán egycsapásra mindent elveszít. A romlott cégvezetők fogadásának tárgya: vajon képes lesz-e Gábor felállni a padlóról, vagy a helyére kerülő svihák szélhámos sikerrel veszi át az elnökhelyettesi pozíciót elődjének tehetsége, munkabírása valamint szakértelme nélkül? És hogyan kapcsolódik mindebbe a gyönyörű fideszes Selmeczi Gabriella, akibe Gábor olthatatlanul szerelmes?"
Akció: "Simon Gábor évek óta a világuralomra törő Simicska Lajos alvóügynöke a Szocialista Pártban. Pár hónappal a választás előtt utasítást kap: rabolja el Gyurcsány Ferencet. Csakhogy Simon már új ember: elvhű szocialista. Megtagadja a parancsot, válaszul Simicska leleplezi az álcáját. Gábornak menekülnie kell. Egyik oldalról a korrupt ügyészség és rendőrség fenyegeti, másik oldalról pedig egykori elvtársai, akik hisznek a Simicska által kiszivárogtatott információknak, és árulónak tartják őt. Gábornak nincs más választása, mint egyetlen bozótvágó késsel elindulni Felcsútra..."
Szeretném e helyütt leszögezni, hogy nem vagyok elfogult. Nem vagyok a szocialistáknak se kutyája, se lakája, sem pedig bértollnoka. Nem csak Simon, Gyurcsány vagy Bajnai tisztességében hiszek rendíthetetlenül, hanem Orbánéban, Rogánéban és Lázáréban is. Ezek között a nagyszerű, történelemformáló személyiségek között nincs számomra látható különbség. Szerencsés ország a miénk, hogy négy évről négy évre ilyen kiváló államférfiak közül választhatunk
