Payday Loans

Keresés

Konkoly Thege Miklós PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 18. kedd, 10:43
Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/1. Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Bartha Lajos | 2006. augusztus 29., kedd

20060816_konkoly_thege_miklos_emlekezete_1.jpg
Színes képzeletű elbeszélőnk, Jókai Mór már életében is sok megrovásban részesült a kritikusoktól, mivel rendkívüli alakokat, szokatlan helyzeteket rajzol,    egyik másik hőse szinte már emberfelettien sokoldalú, mindent tudó. A nagy mesélő így hárította el a kifogásokat:


"Én azokkal együtt éltem, s a mi exorbitans fantáziának látszik, az visszaemlékező tapasztalat többnyire" [1].


Szinte csodálkozhatunk azon, hogy Jókai tollát sohasem ihlette meg kortársa - és nem is távoli rokona - Konkoly Thege Miklós, a magyarországi csillagászat újjáteremtője, a hazai légkörtani kutatások megszervezője, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezető), az amatőr fényképezés egyik úttörője, a kitűnő zongoraművész és komponista. Nevét külföldön elsősorban mint a fizikai csillagászat (asztrofizika) és a modern műszertervezés egyik jeles művelőjeként említik. Magyarországon azonban nem csekély érdemeket szerzett azzal, hogy fedelet, kutatási lehetőséget adott a korszerű csillagászatnak, vagyonának nagy részét a tudomány előmozdítására és népszerűsítésére áldozta, másfélezer holdnál nagyobb Komárom megyei birtokát pedig a magyar népnek ajándékozta.

Konkoly Thege Miklós élete és tevékenységének nagy része két jelentős mérföldkő közé esik, amelyek alapvetően befolyásolták nem csak a magyar történelem, de az európai társadalom alakulását is. Hat esztendős volt a márciusi forradalom évében, amely - ha el is bukott - visszafordíthatatlanul megváltoztatta hazánk politikai, gazdasági és kulturális arculatát. Halála idején pedig tombolt az első világháború. Konkoly egyike volt azoknak, akik tevékenyen hozzájárultak a 19. század második felében, Magyarország addig példátlanul gyors gazdasági- és technikai tudományos fejlődéséhez. Munkásságának eredménye pedig hozzájárult ahhoz az erkölcsi (és anyagi) tőkéhez, amely a háború hatalmas veszteségei után megmentette az országot a teljes pusztulástól.

* * *

A 19. század második felében gyorsan felvirágzó magyarországi ipar és kereskedelem ösztönzően hatott a tudományos életre is. Az ipari fejlődés üteme az 1880-as években felülmúlta az európai átlagot. A gazdasági gyarapodás nyomán az egyetemek, tudományos intézmények és a műszaki- tudományos egyesületek színvonala is számottevően emelkedett. (A Természettudományi Társulat ekkoriban már mind taglétszámát, mind tudománynépszerűsítő eredményeit tekintve egyenrangú volt a legtekintélyesebb nyugat-európai egyesületekkel.) Az 1867-es kiegyezést követően gyorsan megalakult a Földtani Intézet, a Meteorológiai Intézet, a Központi Statisztikai Hivatal, kutató műhellyé nőtt számos egyetemi tanszék - 1872-ben Kolozsvárott megalakult Magyarország második tudományegyeteme -, nem is egy intézmény rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert.

Egyetemen csupán a földrajzi tanszéken oktattak csillagászatot alapfokon. [2] A múlt század első felében nemzetközi hírnevű gellérthegyi Egyetemi Csillagvizsgáló 1849-ben elpusztult, új obszervatórium felszerelésére az egyetem költségvetése kevés volt, az állami támogatás pedig elmaradt. A 18. században alapított egri, kolozsvári és gyulafehérvári csillagdák felszerelése ekkorra már teljesen elavult [3], [4]. A csillagászat iránt érdeklődő fiatalok külföldi egyetemeken - Berlinben, Bécsben, Párizsban - fejezték be tanulmányaikat, és többnyire ottani intézményekben vállaltak állást (például Schulhof Lipót a francia Nemzeti Obszervatórium aligazgatójaként, Weinek László a prágai Károly Egyetem professzoraként szerzett nemzetközi hírnevet). Ebből a felvirágzó kulturális életből sajnálatosan kis rész jutott a csillagászat számára.

A hazai csillagászat lemaradása annál inkább tragikusnak tűnt, mivel éppen a múlt század utolsó harmadában indult fejlődésnak a csillagászat egyik fontos új ága, az égitestek fizikai sajátságaival és fejlődésével foglalkozó asztrofizika.

A 19. század közepéig a csillagászati mérések elsődleges célja az égitestek helyzetének (irányának) pontos meghatározása volt, az asztronómia legmagasabbrendű feladatának az égitestek mozgásának kiszámítását tekintették. Ennek megfelelően a műszerépítők a pozíciós csillagászat eszközeinek tökéletesítésére törekedtek. Az obszervatóriumok legfőbb műszerei a finom fokbeosztással ellátott meridián-távcsövek, időmeghatározó átmeneti (passage) műszerek, a pontos mikrométerek és órák voltak.

A 18. század második felétől a távcsövek optikáinak növekedésével és minőségi tökéletesedésével egyre több észlelőcsillagász figyelme fordult a Nap, a Hold, a bolygók felszíni jelenségeinek megfigyelése felé. William Herschel, Lord Rosse - mai szemmel tekintve is óriás - távcsövei pedig egyre több halvány, elmosódott, ködös objektumot (gáz- és porködöket, és távoli csillagrendszereket), több- kevesebb halvány csillag alkotta csillaghalmazokat tettek láthatóvá. (Ezeknek pontos, hiteles megörökítését azonban csak a fényképezés alkalmazása oldotta meg a 19. sz. utolsó negyedében.)

A fizikai csillagászat nagy előretörését azonban a színképelemzés csillagászati alkalmazása jelentette az 1860-as évektől. A spektroszkópia nemcsak az égitestek felépítésének, összetételének, fizikai állapotának meghatározását tette lehetővé, hanem olyan észlelésekre is módott nyújtott - például a Nap protuberanciáinak folyamatos megfigyelésével, vagy a csillagok látóirányú mozgásának mérésével -, amelyre korábban nem volt remény sem. A német J. K. Zöllner (1834-1882), az angol John W. Herschel (1792-1871) és honfitársai, W. Huggins (1824-1910) és Sir Normann Lockyer (1835-1920), az olasz páter A. Secchi (1818-1878) munkássága elsősorban spektroszkopikus munkával forradalmasította a csillagászatot. Zöllner azonban már sokat tett az addig eléggé elhanyagolt fénymérési (fotometriai) vizsgálatok érdekében is.

Az új vizsgálati módszerek azonban új műszertípusokat és segédberendezéseket is követeltek. A halvány égitestek észleléséhez pedig egyre nagyobb és nagyobb objektíveket csiszoltak. Az új, a korábbiaktól eltérő rendeltetésű és nagyobb méretű távcsövek elhelyezésére pedig új obszervatóriumok alapítására került sor világszerte. A csillagászat fejlődésének ebben korszakában kezdte meg pályafutását Konkoly.

A "Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916)" című könyv másodközlése

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/2.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/3.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/4.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/5.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/6.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/7.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) - 8/8.