A mindennapos, megszokott trash-tévézés. Jól őrzött ház Budapest közepén, tele mindenféle személyiségzavaros gazemberrel, stricikkel, szellemi és lelki fogyatékosokkal, pszichopatákkal meg exhibicionistákkal. Nézem, ahogy tucatnyi kamerán át zúdul rám a mocsok. Egész nap zabálnak, vedelnek és bagóznak, a fennmaradó időben meg szart kevernek, konspirálnak, egymás háta mögött sugdosnak. Ez ma Magyarországon elég a megélhetéshez, elég a hírnévhez. Semmi nem köti össze őket azon kívül, hogy szemérmetlenül gazdagok akarnak lenni - a milliós fizetésért, a luxusapartmanért meg a zsír új autóért tepernek. Az ország fele pedig ott gubbaszt a tévé előtt, azt hiszi, hogy a valóságot látja, pedig csak egy förtelmes és érdektelen előadást kínosan hitvány szereplőkkel. A médiazombi mégis rajong és szurkol, mintha ettől neki jobb lenne. De hagyjuk is a Parlamentet meg a politikát!
Fókuszáljuk inkább figyelmünket a második legnépszerűbb hazai realityre, a csaknem ugyanilyen szégyenletes és alantas Való Világra! Alighanem el kell telnie még legalább három-négy évadnak, hogy nemi erőszak vagy emberölés kerüljön a műsorba, de a nézők hozzászoktatása a kültelki diszkók vécéiben éjfél után felgyűlő intellektusok és hormonok tombolásához már gőzerővel folyik. A szereplők válogatása kíméletlen profizmussal zajlik, amolyan Taigetosz-reciprok alapon: a létező kapitalizmus itt hasznosítja a társadalomnak azokat az egyedeit, akiket a szociális minimumot is alulmúló ostobaság, agresszió és deviancia jellemez.
Ideje lenne megpróbálni ezeket a VV-előtagú létformákat a villalét meg a falusi haknik után végre tényleg beemelni a nagyok játékába, a parlamenti politikába. Ott van például VV Aurélió, aki nem szégyelli az érzelmeit: hol sír, hol dühöng, ha pedig épp egyiket sem teszi, feltűnési viszketegségét péniszpropellerezéssel enyhíti a tévécsatorna és a bulvársajtó legnagyobb örömére. Úgy érzem, ebben a srácban simán benne van egy új Gyurcsány lehetősége, de ha a tömjéntartót is megtanulná úgy pörgetni, ahogy a faszát, végre a lagymatag KDNP is egy karizmatikus vezetővel gazdagodhatna.
Vagy ott van VV Laci, aki elsőfokon négy évet kapott csalásért, mert elsikkasztott pár tízmilliót. Míg ő a villában hajkurássza a fiatal puncikat, addig a sok károsult lúzer hiába várja, hogy a magyar igazságszolgáltatás kártalanítsa. Ezt a srácot egyenesen klónozni kellene, mert hiába találunk hozzá hasonlóan jó fellépésű szélhámosokat valamennyi frakcióban, jól tudjuk, hogy a magyar hatalmi szférában erre a karakterre kifogyhatatlan az igény. Ugyanúgy el tudom képzelni fideszes szakpolitikusként, mint a DK kisebbségi referenseként, Trianon-bizniszben utazó jobbikos vállalkozóként vagy szocialista külügyi államtitkárként.
A korábbi szériák során a készítők inkább a nonfiguratív tetkós, slusszkulcspörgető félbűnözőkre specializálódtak - az ilyen figuráknak már csak a népi-urbánus ellentét miatt is a baloldalon a helyük. Aligha véletlen, hogy Dopemant nemrég választották meg alternatív köztársasági elnöknek. Ebben az évben jöhetne Berki Krisztián, aztán szép sorban a többi valóságshow-hős.
A kopasz, kigyúrt tajparaszt - amilyen mondjuk Gyúrós Józsi - a jobboldal sorait erősíthetné. Éppúgy kitűnő anyag a Magyar Gárda sorainak feltöltésére, mint a Fidesz kisgazda tagozatának újraértelmezéséhez. Ezeket a parasztokat a föld már nem nagyon érdekli, káromkodni és fütyörészni viszont megfelelően tudnak. Ha pedig a hatalmi érdek úgy kívánja, bármikor elvezetnek egy traktort, hogy blokád alá vegyék a fővárost.
Aztán ott vannak a hisztis plázapicsák. Hasznossá tehetnék magukat bármikor egy a Jobbikkal szembeni vagy az Orbán-fasizmus ellen szervezett demonstráción, ahol a hajukat tépve rikácsolhatnák, hogy soha többé nácizmust, de három 0,25-ös Xanaxszal az arcukban, szolid sminkkel, némi árvalányhajjal és zsinóros mellénykében egy sátoraljaújhelyi Wass Albert-est háziasszonyaiként is megállnák a helyüket.
Egyetlen valóságshow-tartozék van csupán, amit nem engedhetünk a magyar Országgyűlés közelébe, ez pedig a pornós prosti, más szóval a lány, aki könnyen adja a testét. Egyrészt azért, mert egy ilyen nő ebben a romlott világban egy szent lenne, akit gátlástalanul kihasználnak. Másrészt pedig azért, mert ha ez a sok presztízs-, pénz- és pinamániás pszichopata rendszeresen elélvezhetne a parlamenti ruhatárban meg wc-ben, akkor garantáltan sokkal többet tartózkodnának a munkahelyükön, ennek pedig mi, az ország népe csak a kárát látnánk.
(Megjelent a Nevem Senki című hetilapban.)
