|
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
|
|
2014. február 05. szerda, 09:37 |
Antikva - Online Antikvárium
A képen Charles West Cope (1811-1890) festménye. A kellemesen töltött idő
"Az „olvasási düh” jelenségét jól példázza a Táncsics–Csorba házaspár közösen vezetett naplója az 1870-es évek közepéről. A fővárosban élő fiatal kispolgári házaspár a naplóban dokumentált két és fél év alatt 44 elolvasott regényt nevezett meg: közülük tíz a már akkor is bestseller szerző Jókai Mór, kettő pedig Jósika Miklósregénye volt, a többi zömmel külföldi író munkája (köztük Shakespeare), Mark Twain, a két Dumas, Verne és Daudet egy vagy két regénye. A házaspár és az olvasásban kivált szorgalmas feleség, Táncsics Eszter olvasmányainak nagyobb hányadát viszont a korabeli tömegkultúrát reprezentáló – ma már jószerivel ismeretlen – művek és szerzők alkották: Pierre Ponson du Terrail, Émile Gaboriau, Sue Jenő , Paul de Kock stb.
A fikció azután olykor még az életnek is fölébe kerekedett, amit szépen dokumentál Szabó Dezső édesanyjáról festett portréja: „Elolvasott minden elképzelhető magyar regényt, a legkiválóbbaktól a leggyengébbekig. De olvasta talán az összes akkor magyar fordításban meglévő francia, angol, olasz és német regényeket. Az oroszok közül azonban csak Turgenyevet ismerte. És hosszú éjszakákon át szívta magába a magyar költők verseit, az idegen költőket pedig a Szász Károly szomorú fordításaiban” . Nála tehát a fikció és a mindennapi élet szinte minden különösebb átmenet nélkül alkotott tökéletes egységet. „Az olvasott élet e teljes átvonulásának volt egy kedves következménye (...). Gyermekeit és ismerőseinket az alkalom tartalma szerint a regényalakok neveivel hívta, hogy jobban fogja a belső valóságukat. Egyetlenegyszer vesztem össze Katica húgommal, és akkor megkarmoltam a kezét. Anyám így szidott:
– Te Straff, te Vajdár Benjámin, majd adok neked, hogy örökre elmegy a kedved az ilyen gyilkossági kísérlettől. – Természetesen, csak úgy érezhettem a szavak teljes súlyát, ha tudtam, hogy Straff milyen szerepet játszik az Új földesúrban és Vajdár Benjámin az Egy az Istenben.” Vagy: „– Hozott Ilona ecetet attól a vén Plankenhorstnétól? – Plankenhorstné A kőszívű ember fiainak egy kellemetlen nénije, de nálunk a szomszédos Osztermanné, a boltosné volt. – Vagy: (...) – Hallotta, mama, hogy Surinőr tegnap részegen még Komoróczyval is ki mert kötni? – Ez a Surinőr, a Mystéres de Paris Chourineurje, Zabola bácsi volt, a Felsőszén utca félelmetes cigánykovácsa. Komoróczy pedig egy Házsongárdon lakó nyugalmazott kapitány, akinek igazi nevére nem emlékszem, s akinek anyám vad külsejéért és magányos életéért adta ezt a nevet a Csehek Magyarországon világából”
Gyáni Géza: Az olvasás kultúrája. (Részlet)
|
|
LAST_UPDATED2 |
