Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra nem haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen a sötét éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza szőke vizét.

Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.

Tudod a nyáj kolompját ha megyen,
Édes szőllőnket tudod a hegyen.

S keserű könnyeink tudod, Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.

S hogy víg esztendőt várunk mindenért
S hisszük, hogy lesz még szőllő, lágy kenyér.

Oh, keljetek a magyart védeni,
Ti Istennek fényes cselédei:

Uradnak mondd el forró, drága Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

Csillagok, értünk könyörögjetek,
Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog...
Könyörögjetek értünk, csillagok.

*

"Én zsidó vagyok?

Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a Innen sokadmagával, idős urakkal, akiket az a szerencsétlenség ért, hogy "születési hibából zsidó beosztást kaptak", ordítozás, ütlegelés kíséretében október 20-án, reggel fél hatkor elhajtották - hogy hová, azt persze nem tudták. November 9-én tértek haza, megfogyatkozva és ideiglenesen. "Hogy másnaptól, november 10-től kezdve mi történt velem meg mindnyájunkkal, azt már nem mesélem el. Azt leírni és azt elhinni érzésem szerint nem is szabad."világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember."

Szép Ernő Emberszag

*

Szép Ernő:

Ne hidd!

Ne hidd, ne hidd, ami igaz, 
Ami kegyetlen, ami gaz, 
Mi ocsmány és alávaló 
Ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír, 
Félrebeszél az a papír, 
Meredt szemekkel aki sug 
Az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled; 
Nem lehet az, hogy képzeled! 
Nem hiheted, ha van hited, 
Gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz, 
Ordítsd az égre: nem igaz! 
Szeme közé kacagj neki, 
Ki a borzasztót hirdeti.

Hátrálj, zárkózz el, menekülj, 
Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj, 
Vigyázz, a szenny meg ne egyen, 
Ne rothadj itt elevenen.

Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad, 
Mi undort és gyötrelmet ad, 
A fényképed, meg a tavasz, 
S az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mindig az, 
Mit álmodtál, az az igaz, 
Mi nem divat, mi nem haló, 
Az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm, 
A pardon, meg a köszönöm, 
A gyöngédség, a figyelem, 
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz, 
A barátság, az az igaz. 
Csak az a gyémánt-szeretet, 
Mi a szívekre veretett.

Beléd döfték a kést: ne hidd, 
Kiszaggathatják beleid, 
Míg lélegzel s eszmél agyad, 
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.

Megmarkolom két válladat, 
Szemembe nézz, ne hadd magad, 
Tiszta maradj, maradj szabad, 
Ne bukj el, meg ne add magad.

Légy tiszta, hős légy, légy erős, 
Holtrészeg légy, légy eszelős, 
A Földre felhőkből tekints. 
Te légy az isten, hogyha nincs.

1942