- Népmese. -

A kis madár unta magát,
Egy kicsike kóróra szállt:
"Te kis kóró, ringass engem!"
- "Nem ringatlak biz én, lelkem!"
A kis madár err' a szóra
Megharagudt a kóróra.
Egyet se szólt, tova szállott -
Egyszer egy kis kecskét látott
Selyem füvön legelészni,
Szaladgálni, heverészni:
"Kecske, rágd el a kórót!"
- "Nem biz én! - a kecske szólt -
Jobb nekem itt enni, járni..."
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

Ment, mendegélt a kis madár,
Egyszer csak egy farkast talál:
"Farkas, edd meg a kecskét!"
- "Nem bántom én szegénykét!"
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt,
Egyszer csak egy faluhoz ért:
"Falu, üzd el a farkast!"
- "Nem bántom én az ordast!"
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt,
Egyszer csak egy nagy tüzhöz ért:
"Tűz, égesd meg a falut!"
- "Nem, mert koldúsbotra jut!"
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-üzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

A kis madár ment, mendegélt,
Hát egyszer csak egy vizhez ért:
"Te víz, oltsd el a tüzet!"
- "Nem oltom én, mert meleg!"
Víz nem is ment tüz-oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-üzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy bikát talált,
"Bika, idd föl a vizet!"
- "Nem iszom én senkinek!"
Bika nem ment vizet inni,
Víz nem ment tüzet oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-üzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy furkót talált:
"Furkó, üssed a bikát!"
- "Üsse biz a!..." - rá kiált -
Furkó nem ment bika-ütni,
Bika nem ment vizet inni,
Víz nem ment tüzet oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-üzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy férget talált:
"Fúrd ki, féreg, a furkót!"
- "Nem merem!" - a féreg szólt.
Féreg nem ment furkó-fúrni,
Furkó nem ment bika-ütni,
Bika nem ment vizet inni,
Víz nem ment tüzet oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-üzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.

Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy kakast talált:
"Kapd föl, kakas, a férget!"
- "Föl én komám, te érted!"
Szalad a kakas - kukuríkú!
Kapja a férget - kukuríkú!
Szalad a féreg - zimzimzim!
Fúrja a furkót - zimzimzim!
Szalad a furkó - piffpaffpuff!
Üti a bikát - piffpaffpuff!
Szalad a bika - bűbűbű!
Iszsza a vizet - bűbűbű!
Szalad a viz is - licslacslocs!
Oltja a tüzet - licslacslocs!
Szalad a tűz is - ripprappropp!
Égeti a falut - ripprappropp!
Szalad a falu - jujjujjuj!
Űzi a farkast - jujjujjuj!
Szalad a farkas - vauvauvau!
Eszi a kecskét - vauvauvau!
Szalad a kecske - mekmekmek!
Rágja a kórót - mekmekmek!
A kóró is ringatta hát
A nevető kis madárkát.

A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR.

- Népmese. -

Élt egyszer egy szegény asszony,
Semmije se volt, ha mondom!
Se kenyere, se garasa,
Csak egy kedves kis kakasa.

A kis kakas a szeméten
Kipir-kapar, kutat éhen.
Addig-addig ott kapargált,
Hogy talált egy félkarajczárt.
Csupa gyémánt volt a reze...
Olyan nagy lett az öröme,
Hogy egy hosszut igen szépen
Kukurikolt jó kedvében.

Török császár arra ballag,
Mint a páva, mint a csillag.
S parancsolja neki mingyárt:
"Ide azt a félkarajczárt!"

"Hogyne adnám, nem adom én!
Kakas is úr a szemetjén!
A portámon, itt találtam,
Jobb helye lesz ennek nálam!"

Török császár ujra mondja
S keményebben parancsolja:
"Szót fogadj hát, hé, uradnak,
Mert különben becsukatlak.
Ide hamar, ilyen-olyan!..."
S a lábával nagyot toppan.

A kis kakas bezzeg erre
Földre borul esedezve:
"Én császárom, én szultánom!
Én magamért dehogy bánom!
Van egy szegény gazd'asszonykám,
Hűségeért annak adnám.
Neked elég a te kincsed,
Jó szándékom, oh tekintsed!"

Török császár rá se hallgat,
Unja azt a sok siralmat,
Elrabolja erőszakkal,
Lóhalálba haza nyargal
És beteszi hamarjába
A nagy kincses kamarába.

A kis kakas haragudt már
S fölszállott a török császár
Keritése tetejére,
Kiabálja hevenyébe:
"Kukuriku, török császár!
Gyémántrabló, itt vagyok már!
Kukuriku, koronásom!
Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár, hogy ne hallja,
Trónterembe fut szaladva,
Kis kakas meg szegrül-végrül,
A kerités tetejérül
Fölrepül az ablakába,
Nagy fenszóval kiabálja:
"Kukuriku, török császár!
Gyémántrabló, itt vagyok már!
Kukuriku, koronásom!
Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár lángra lobban,
Szolgálóját küldi nyomban:
"Eredj, szaladj, te szolgáló,
Lakoljon a kiabáló!
Vesd bele a kutba rögtön,
Hogy nekem itt ne zörögjön!"

A szolgáló meg is fogta,
Fogta... fogta... és bedobta.
Kis kakas meg lenn a mélyben
Nótába kezd ilyenképen:
"Szídd fel, begyem, a sok vizet!
No, ezért még majd megfizet!
Szídd fel, begyem, a sok vizet!
No, ezért még majd megfizet!"
És a begye szót fogadott,
Mint a duda, ugy jóllakott.

Kis kakas csak ujra száll a
Török császár ablakába
S nagy fenszóval kiabálja:
"Kukuriku, török császár!
Gyémántrabló, itt vagyok már!
Kukuriku koronásom,
Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár lángra lobban,
Szolgálóját küldi nyomban:
"Eredj, szaladj, te szolgáló,
Lakoljon a kiabáló!
Szörnyü halál a fejére!
Vesd a tüzes kemenczébe!"

A szolgáló meg is fogta,
Fogta... fogta... és bedobta.
Kis kakas a kemenczében
Nótába kezd ilyenképen:
"Begyem, ereszd ki a vizet,
Hadd oltsa el ezt a tüzet!
Begyem, ereszd ki a vizet,
Hadd oltsa el ezt a tüzet!"
És a begye szót fogadott,
Oltogatott... oltogatott...

Kis kakas csak ujra száll a
Török császár ablakába
S nagy fenszóval kiabálja:
"Kukuriku, török császár!
Gyémántrabló, itt vagyok már!
Kukuriku, koronásom,
Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár dühe fortyan,
Szolgálóját küldi gyorsan:
"Eredj, szaladj, te szolgáló,
Lakoljon a kiabáló!
Ördög szorult e kakasba,
Vesd bele a méhes kasba!
Darazsaim csipjék agyon,
Ne lármázzék az ablakon!"

A szolgáló meg is fogta,
Fogta... fogta... és bedobta.
Kakas a méh köpüjében
Nótába kezd ilyenképen:
"Szídd föl, begyem, a darazsat!
Ma valakin lesz daganat!
Szídd föl, begyem, a darazsat!
Ma valakin lesz daganat!"
És a begye szót fogadott,
Mint a duda, ugy jóllakott.

Kis kakas csak ujra száll a
Török császár ablakába
S nagy fenszóval kiabálja:
"Kukuriku, török császár!
Gyémántrabló, itt vagyok már!
Kukuriku, koronásom,
Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár nagy kinjában
Haját tépi haragjában:
"Eredj, szaladj, te szolgáló,
Lakoljon a kiabáló!
Hozd ide a trónterembe,
Hadd dugom a kebelembe!"

A szolgáló meg is fogta,
Török császár be is dugta.
Kis kakas a kebelében
Nótába kezd ilyenképen:
"Begyem, ereszd ki a darázst,
Hadd csípje meg az oldalát!
Begyem, ereszd ki a darázst,
Hadd csípje meg az oldalát!"
És a begye szót fogadott,
Török császár óbégatott:
"Jajjajjaj, vitézek,
Jujjujjuj, vigyétek!
Eleven, mint a csík,
Szúr, harap, agyoncsíp.
Hordja el a kánya
A kincses kamrába!
Azt a rosz félkrajczárt
Hadd vigye, de mingyárt!
Jajjajjaj, vitézek!
Jujjujjuj, vigyétek!"

A kis kakast be is vitték
S egy karszékre leültették.
Császár kincses kamarája
Tündökölve nevet rája.
Tizenhárom nagy hordóban
Arany, ezüst, ragyogó van.

Szemfényvesztő, a mit ott lát
S ott is elkezd egy szép nótát:
"Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt!
Gazd'asszonyom majd süt lepényt!
Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt!
Gazd'asszonyom majd süt lepényt!"
És a begye szót fogadott,
Mint a duda, úgy jóllakott.

A kis kakas hazamene
Arany, ezüst pénzzel tele,
Od'adta gazd'asszonyának,
Hűséges jó gyámolának.
Gazdag asszony lett belőle,
Mint a mese szól felőle.

Kakasnak is attól fogva,
Tudnivaló, jól megy dolga.
Ide tekint, oda tekint,
Kukurikul kedve szerint.
A császár se bántja többé,
Jó embere lett örökké.
S keresgélget, kapargálgat,
Mind az övé, mit találgat.
Ő is ur lett a szemetjén -
Igy van ez a maga rendjén.