Payday Loans

Keresés

A legújabb

Tiborc panasza az izmaeliták, a zsidók és a merániak ellen PDF Nyomtatás E-mail
2011. március 11. péntek, 07:46

bank_ban

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám! ”

– A "Hazám, hazám" ária szövege

https://www.youtube.com/watch?v=6GlV5TqsCfs

Tiborc panasza
Katona József: Bánk Bán

(részlet)

 

BÁNK

Kígyói nyelv! - Megbékélt; álmos is volt!
Szépen kidolgozott csalárdkodás -
így megcsalatva egy pokolbeli
kísértet által, akitől levésekor
már úgy megundorodott az Alkotó,
hogy félben hagyni dolgát kéntelen volt.


*


TIBORC
bizodalom s félelem között besompolyog.

Bánk bán, nagyúr, jó reggelt!


BÁNK

Útonálló!


TIBORC

Igazán? Lehet meglátni képemen?


BÁNK

Minek is becsűlet emberek között!


TIBORC

Való igaz: megőszült a fejem.


BÁNK

Miért?


TIBORC

Időm eljárt, jaj s panasz közt.


BÁNK

Azért teremtettem -


TIBORC

Köszönöm. Ma már
nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.


BÁNK

Munkálkodó légy, nem panaszkodó -


TIBORC

Ó, Istenem! Tekéntenél csak egyszer
házamba - élve látnád a panaszt
előtted. Mért valék becsűletes!
Holott gazember lévén, mostan is
tied lehetnék -


BÁNK

Melly boldogtalan
az, akinek bármely bilincsei
boldogtalan módon oldóznak el!


TIBORC

Ó, mint örültem, hogy szabad levék!


BÁNK

Mikép örűltem én bilincseimnek!


TIBORC

Hiszen való, hogy jó is az; de már
miólta a merániak -


BÁNK

Ha!- ó!


TIBORC

Sok pénzre van szükségek: és mivel
mi annyit adni nem tudtunk, tehát
sovány nyakunkra ismaélitákat
ültettek - ez már égbe kiált.


BÁNK

Piha!


TIBORC

Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
most már gazember is lennék, de késő -!
Ősz fő, kiszáradt kar, - hová megyek?


BÁNK

Haramia, - nincs itt más kigázolás.


TIBORC

Ma éjtszakán először kezdtem el
próbálni azt a mesterséget; ó,
hiszen beteg feleségem és öt éhes
porontyaimnál szívem majd kiugrott.
De látja Isten, hogy nem értem azt.
Lenn a királyi ház előtt soká
ólálkodék. Vígan valának abban,
és sokszor azt vettem csak észre, hogy
nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám
felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.
Akkor lopózkodtál be a kapun -
hallám az őrzővel beszédedet -
én is tehát utánad mentem, és
mivelhogy azt meg tudtam mondani:
ki ment be olly titokba, mindenik
azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.


BÁNK

Pih! Minden e szerént tehát hamis
s megcsal, - keresse bár az ember, a-
hol akarja - legtisztábbnak mutassa
magát, de egyben mégis mocskos az.


TIBORC

Mért bélyegez meg a szükség vele!


BÁNK

De hogyha jól meggondolom: maga
a tiszta hívség, ó - de, ej, mi meg-
gondolni is való van itten? a
hívség? Kísértet, melyről minden ember
fecseg; de még nem látta senki is.


TIBORC

No, édes Istenem! Ismét azt hiszem, hogy
velem beszél -


BÁNK

Beszélj, beszélj; igen
jól hallom én panaszod; de a magam
panasza is beszél -


TIBORC

Uram Teremtőm,
még a nagyúrnak is van? - No, hát
nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
titkos szövetségben hitét letenni.


BÁNK

Ha! - Ezt hogy elfelejthetém - Istenem!


TIBORC

Van más kigázolás? - Vitézkedést
ugyan ne várjanak tőlem; de hisz'
a háborúban szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott.


BÁNK
búsan néz ki az ablakon.

Magyar hazám! -


TIBORC

A jó merániak
azt háború nélkül is megteszik; mert
hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
kiket tulajdonképpen tán nem is
lehetne embernyúzóknak nevezni, -
nyúzásra bőr kívántatik, holott
azt a merániak magok lehúzták
már csontjainkról; így tehát ezek
a húsba kéntelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikólt; de
hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
haszon lehessen. S a nagyasszony -?

Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.


BÁNK
fejét az ablakfához nyomván.

Ó!


TIBORC

Ő cifra és márványos házakat
építtet; és mi - csaknem megfagyunk
kunyhónk sövényfalai közt -


BÁNK

Átkozott!


TIBORC

Ő csorda számra tartja gyűlevész
szolgáit, éppenséggel mintha minden
hajszála egy őrzőt kivánna; sok
meránit, ollykor azt hinné az ember,
hogy tán akasztani viszik, úgy körül
van véve a léhűtőktől; s mi egy
rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy
keresztelője volna: és nekünk
szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az
utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
a tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak, - tegnap egy kesely,
ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
feleség s porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kívánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennek
egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
kéményeinkről elpusztúlnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is. Szép földeinkből
vadászni berkeket csinálnak, a-
hová nekünk belépni sem szabad;
s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
himlős gyerek megkívánván, lesujtunk
egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
és aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kénszerített.


BÁNK

Hogy úgy van!


TIBORC

Ők monostort, templomot
építenek, hol úgy sípolnak, úgy
megzengenek, hogy a szarándokok
táncolni kéntelenek a sáros utcán;
nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
melyben magát az ember egy becses
védszent előtt mutathatná meg a
templomban.


BÁNK

Ó, buzogj vér! Csak buzogj!


TIBORC

Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
meg kell tanulnunk írni; mert az illy
szegény paraszt az úr elébe nem
mehet be többé - úgy rendelte Béla
király, s merániak hasznát veszik -
hisz öszvekarmolázná a szegénynek
patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy
törvénytudó felírja a panaszt,
ki írja fel keserves könnyeinket,
hogy jó királyunk megláthassa azt. - -


BÁNK

Te Isten!


TIBORC

El kellene pirúlniok,
midőn ezüst-arannyal varrt övek
verődnek a lábszáraikra, mert
véres verejtékünk gyümölcse az.
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
kötnének inkább a hasokra, - leg-
alább csak úgy külsőképp is mutatnák
a gyászt azon szegény nyomorúltakért
kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
a sírba döntenek -


BÁNK

Tűrj békességgel -


TIBORC

Tűrj békességgel, ezt papolta az
apáturunk is sokszor: boldogok
a békességesek, mert Isten fiainak
hívatnak, - úgy de tömve volt magának
a gyomra. Istenem! Mi haszna? Ha
szorongat a szegénység, a pokolt
nem féljük - a mennyország sem jön oly
szép színben a szemünk elébe.


BÁNK

Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
a jó barátot, ellenséget; és
aztán ha célra értünk, sírni kell csak;
szánom keserveiteket, emberek!


TIBORC
nevetve.

Te szánsz nagyúr? Ó, a magyar se gondol
már oly sokat velünk, ha zsebe
tele van - hisz a természet a szegényt
maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
meghaljon
. Úgy van, úgy! Esmérni kell
az élhetetlenek sorsát, minek-
előtte megtudhassuk szánni is.


BÁNK
haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel.


TIBORC
észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni.

Huszonhat esztendő előtt vala ez -
még gyenge ifjonc voltál - Jáderánál
egy rossz velencei akart tégedet s
atyádat - Ej, hisz' az régen vala!


BÁNK
Tiborc homlokát, megölelvén, mejjéhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába.

Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.


TIBORC

Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
szűkölködőnek? Visszaadja-é
ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
zsivány, tömött erszényeiddel együtt
ne lopja el nagylelkűségedet.


BÁNK
méltósággal.

Tiborc! Tiborc! Kivel beszélsz?


TIBORC
térdre rogyik.

Uram-
isten! Hisz' azt akarom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok gonosztevő, - azért nem
bátorkodom magamat elölni, mert az
Isten haragjától félek!


BÁNK

Tiborc!
Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él
még Bánk.


TIBORC

Igen - kedves szomszédok! Él
még Bánk, atyánk
- fogom kiáltani.

Sírva elmegy.


BÁNK

Atya? - Úgy - ez is még hátra van.

Megáll a belökött ajtónál.

Ha! Fel,
fel puha ágyadból, gyermek, nehogy
megvesztegessen udvarunk szele.

Bemegy.

 

 







 

 

LAST_UPDATED2