Hungarikumok / Pemetefű cukorka
Réthy Béla (1862-1935) gyógyszerész nevéhez köthető a cukorka megalkotása, aki 1892-ben kezdte el gyártani a gyógyhatású, korong alakú édességet. A gyógyszerész próbálkozását hamarosan siker koronázta, és már az 1896-os Millenniumi Kiállításon oklevelet vehetett át találmányáért. Sikerének híre rövid idő alatt eljutott az Osztrák-Magyar Monarchia távolabbi részeibe is, ahol szintén közkedvelt lett. Állítólag a betegeskedő Réthyt Abbáziában egy férfi pemetefű cukorkával kínálta, amikor az meghallotta, hogy milyen csúnyán köhög (HÍR, 2001). Réthy Béla halála után gyermekei folytatták tovább a gyógycukorka gyártását, majd 1949-ben ez a gyár is az állam tulajdonába került. Néhány éves kihagyás után ismét gyártják a különleges cukorkát, melynek gyógyhatása kétségtelen, mivel több gyógynövényt is tartalmaz.
Forrás: Illik tudnom, mert magyar vagyok
Szóbonctan:
CUKOR – Cukorrépából vagy cukornádból készített, fehér, kristályos édesítőszer. [MÉKSZ: német < …óindiai] A CUKOR a C.K – K.C gyökből indul: CuK – KuC. A C hang, a CI, CU gyök a magyar nyelvben a finomságok (picinység, cici, cuci, cunci, cumi, vékony cirádás szép vonalú stb.) meghatározó hangja. A CUKOR a C hangból, a CU ősgyökből indul, amely a kedvtelést kifejező, utolérhetetlen édes érzést jelentő CSÓKnak a CUppantó hangja, ösztöni kifejezője. A CUP – PUC – PUSZi vagy CSÓK – CÓK – CUK átalakulásból. A tetszést kifejező CUpp, kedélyes csettintés. A szó ősmag(yar)-nyelven képződött, és még az Özönvíz előtti időben. Erre bizonyíték a cuKRos szóalak és a KRistály, mindkettőben a KR páros. A K.R – R.K gyökben itt rejtett értelem van. Valami olyan sűrített éRtéK, amely mint a sziKRa pattan ki. A CUKOR a fáradt test erőt adó anyaga, seRKentő tömény erő. A CUKOR különböző nyelveken, a CzF Szótárból: „Perzsául szukkar, sakar, törökül seker, tübetül szakar, hellenül sakcaron, latinul saccharum, dánul sukker, sokker, olaszul zucchero, zuccaro, németül Zucker, csehül cukr, francziául sucre, spanyolúl açucar stb.” Kiem. K.S. Mindannyi bizonyíték arra, hogy egyetlen nyelvből eredt, az ősmag(yar)-nyelvből. Kolumbán Sándor
Sándor írt egy Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótárat, mely Magyarországon csak itt kapható:
MAGHUN.com - Magyar Világörökség és hagyomány
Kisfilm:
http://www.youtube.com/watch?v=SfjMJ9nrHLM&list=FLDm3sF8kMINP-xaICXqTAeg&index=4
A CZF szótárban,1862-ben:
*PEMET
fn. tt, pemet-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Növénynem a kétföbbhímesek seregéből és fedetlenmagvúk rendéből; csészéje gyertyatartóforma, öt, vagy tíz fogu, tíz sinóru; bokrétájának felső ajaka szálas, egyenes, két águ. (Manubium). Legismeretesebb faja nálunk a feher pemet, nébutt: fehér peszercze. (Marrubium peregrinum). Van köznyelven: fekete pemet is, máskép: fekete peszercze, növénytani néven fekete pesztercze (ballota nigra). 2) Ölnyi hosszú piszkafaforma nyélre kötött kemenczesöprő, szalmából, kukoriczafoszlányból, néha pemetfűből, s talán nevét is vagy ezen fűtől vagy legalább ennek szétágazó, seprőded alakjától vette; ez utóbbi értelemben máskép: azsag, csalóköziesen: arzsag (harsogó?). Ezen eszközzel kenyérbevetés előtt szokták a fűtött kemenczéből a tüzes hamut, pernyét kisöpörni. Ártatlan mint a pemet a kemenczétől. (Km.). Így nevezik néhutt a kovácsok és lakatosok is azon pamacsot, melylyel a tüzet befecskendezik. Székelyesen: peheteg, néhutt: pemeteg v. penető, v. pemete v. penete. Az utóbbiak: ,pemetfű' jelentésében is divatosak. Hasonló hozzá a második értelemben a szláv pometlo, mely po és metla alkatrészekből öszvetett szó, s am. kisöprő, elsöprő. A törökben pedig demet am. csomó, kéve; bokréta. V. ö. PAM, PAMAT.
|
