Világ-panoráma 2013-02-01
http://www.youtube.com/watch?v=NBS2QuTb29c
+
2013-08-16 Világ-panoráma-Független Székelyföld, önálló Erdély?
http://www.youtube.com/watch?v=zm5r_a7HeDM
*
MANDICS GYÖRGY
AZ ÖSZTÖN SÖTÉT ÖRVÉNYÉBEN II. Repedések III. Vétkesjáték V. A kettős lépcsőfonat látomásai VIII. Térmetszet XI. A Föld keresése
|
(sz. 1943-ban, Temesvárott) 1966-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Pár évig vidéki tanár, majd 1972-ben a temesvári Facla kiadó magyar szerkesztője. 1985-től lapszerkesztő, jelenleg a Temesvári Új szó c. hetilap belső munkatársa. Mind lírai, mind prózai munkái jelentősek. Az utóbbi időben a tudományos-fantasztikus irodalom felé fordult. Regénytrilógiában dolgozta fel az 1989-es temesvári forradalmat. Ciklusának részletei A megtalált anyaföld c., 1976-ban a bukaresti Kriterionnál megjelent kötetéből valók.
|
AZ ÖSZTÖN SÖTÉT ÖRVÉNYÉBEN (részletek egy ciklusból)
II. Repedések
A Föld a Bika órájában (éjfél után kettőkor) született.
Innokentyij
Felnéztem. Hát igen: van rend elég. Vetület, Merkátor- ábra az ég.
És mint egy abrosz, alant a Föld. Kés, pohár, tányér. Ki mondta: öld?
*
A sötét gyújtópontjai a vermek: ájult csúszdák. A cosinus páros függvény. A sinus - öreg lúdláb.
Az eszmélet meg-megreped, Vak tükrön korcsolyázik. Vajon hol tartotta Van Gogh Arles-ban borotváit?
*
A szekrény-méh tárul mennydörögve némán. A szekrényben senki. Ne nézz úgy, Freud, énrám.
A Hold-látcső füstjét növeli a titkár. Zokogok. A remény fénye majdnem megvakít már.
*
A folyosó, az zárva volt (a legjobb így neveznem) e jaj-halmazállapotú régi égitesten.
Volt antifény? Én nem tudom. Nem voltam ott a táncán. De János véres feje ott van levágva, egy tálcán.
*
Fonálalagúton átüt az elektronhuzat. Spirális csőben hegyek. Távoli eb ugat.
Milyen furcsa. Vérzik a semmi, mint a seb. S minél nagyobb rend van, annál félelmesebb.
III. Vétkesjáték
Vér szennyezi a játéktért, ha embersors a játéktét.
Yin Fu
Játszom álszakállast, játszom körözést. Üres utcát játszom, játszom, hogy: sötét,
s gyufaláng lobbantja kék fényudvarát. Kerítés-boríték, bélyege plakát.
Gyanakvó hold nyitja sárga tyúk-szemét. Kezem megremeg, mert moccan a szemét.
Menekülést játszom. Jól bezárkózom. Retesz, rács az ajtón és ablakomon.
De a csengő nem szól, és jaj, nem keres kár-felbecsüléssel száznyi felperes,
akit cserbenhagytam áltató reményben - mert ily bűntényekre nincsen törvényszék sem.
V. A kettős lépcsőfonat látomásai
Kettős teher, s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
József Attila
Első látomás: Ház a domb tetején
Olyan gyönyörűen élnénk, ha lenne egy ház a domb tetején alkonyatkor, mikor a csipkebokrok, galagonyák lesétálnak a hegyfokokra -
Ha lenne egy nap - nem esős -, dérrel sem vert, sem torz levelekkel, ha lenne egy békés szürkület - fák ágai közt úszó csillagfellegekkel -
ha lenne egyszer, ha lehetne - -
És most?
Van szürkület és csillagok és ház is a domb tetején, de nem vagy te, ki olyan gyönyörűen élnél, ha lenne egy ház az alkonyatban - - -
Második látomás: Tolató vonatok emléke sötét szobában
Fák, szálfák, ágak, áramló látomás, lárma, árnyak, szálkás háborgó árpa madárláz, vonulás, szárnyak ádáz tánca! Makacs zaj kapar, lakat- lan szavak takarnak, tagadnak; hallgatag radar: a magas- ból csillagpartok szakadnak! és nevek! neveznek! és szemek! vezetnek! - sejtelem, nesz lebeg: közeleg! közeleg! - Orgona, orgonalomb! mosoly sodor, szó borzong, vonz. Óhaj, sóhaj összefonva - bogyó hódol: Csipkerózsa. Forró csóva özönöl, dörög a föld: örök öböl. Köszö- nöm Esőszőke, őszök szálas levegője, szél: kék kötél, mészfényű dél, búza buzog, duzzog zúgó, gyúló blúzod, csűr sürög, tücsök pürrög, dűlt fű bűvöl, tűnő tük- röd; sűrű bükkös. Gyű- rűz tüllöd. Ing ring, szólító víg víz hív, szív, min- dig, min- dig
Doppler-zene, Doppler-zene, Kettős szólam Dobszólóban -
Síp, sín sivít! Visz fű, híd, víz! Dűl hű gyűrűm. Tűz űz! űr hűt! s lecsüng szürke, fülledt fürtje! Künt kürt küzd. Düh gyűl. Súly sújt. Hazug dúlt blúz. Rút búcsúnk búg: kút-puszta. Múltam csupasz tudat-urna - Ég ég. Vérző térség. Kérdés- kéve: kétség kérd, véd. Bősz gőg őröl. Ködlő öröm: közönyöd. Könnyem csöng; csökönyös csöpp. Hanyatló őszi görbe: vöröslő rönk. Tó. Sóhaj. Újból óra. Úszó csillagzóna. Torony-morzsa: omladó rom. Szomorú szomj. Bodza borzong. Borosta arcomon. Jeges este lesz: kedv, emlékezet, elpereg. A nem-lehet meglel s követ: (rendszerető felelet). Fagyhalál hallgat. Hamvas hang fogy, pad, palánk, part - árva kapocs. Magány vár gyáván. Nyárfa áll. Rács a szárnyán: vak madár. Páráll a sár. Árnyak, márvány: lázas ábránd.
|
Harmadik látomás: Menetoszlop, 1943
Hát elvetélt ismét ez az ősz: magzatvize, az eső szakad - Bevérzett tölgyek. Széna. Bokormeder. Sátorlap. Csajka. Fojtott szavak.
Háromszögeléspont: lécillúzió. Futunk verítékingben. Robbanások. Meddőn morzsolt barázdaima. Varjúraj jajong: sötét halmaz-átok.
Eső. Köd. Hullámokban támad. Fedezz! Előre! Domb-te-tő-o-rom - Tüdő építi véres fáját. Csúcs. Fűkaréjon nyírfa borong.
Tovább. Erdő. Talpig leveles fák. Árterület. Összeszorult köves dombfalak. Láb ráng. Lüktet. El a földtől! Hurcolja bosszúját: az átázó sarat.
Hólyagünnep. Szünetlen. Kegyetlen. Hasonuló emberösszeg. Széthull. Összeáll. Mélyút vezet. Kökény-nyom. Lapos zaj. Dombra fel: remény. Dombról le: magány.
Libafelleg. Nyárfák. Gödrök. meszelt házak. Maszatos, sikongó gyermekek kísérnek. Félmosoly. Pihenésábránd. - S parancs jön: „Továbbmenni! Díszlépésben! É-nek!!”
Jaj, egy percet, órát! Állni! Ülni! Hullni! Gyökereim nőnek. Lomb terít ködöt. De füstje nem rejt el. Hol hát a menekvés? Klorofillá válni? Fává a fák között?
Világ elé falat rakni - reménymítoszt? - Higgyem hogy szélszőkén vársz rám? Fény- és árnyék-vonulásban ülsz egy Vékony üveg-koporsó tornácán? -
Csúszom! Jaj izmok irgalmazzatok! Kiálts rám Radnóti, hogy ne bukjam térdre! „Szeretve lenni oly nagy álom, hogy érdemes felkelni érte!”...
Negyedik látomás: Hályog
Kisüt az ősz minden este véres gyertyánlevéllel Kerül egy darab hallgatás a megtört kenyérhez -
Hull az eső gondozatlan hull és visszaad a gondnak Behunyt szem a szürkületnek Fehér hályog
Ritkán látogat a bor A mosatlan üvegekben a por bolyhos anyaméhe csöndem hasonmását szüli
Lefekszik a szívdobogás Lefekszik a meg nem írt lap Unottan kihajt az éj Rikoltoz két árva gyertya -
Ötödik látomás: Regiszter
Fejem vizes nylon-zacskóba fogja, mint barackot, szilvát az ősz.
Pantha Rei.
Formátlan zuhatagban búg az őszi orgonazene: esők fekete-fehér regisztere, csövek mélye sóhajt, ugyanazt a hangot kitartva makacsul
sötét sötét sötét
Mintha a billentyűkre dőlve meghalt volna a kántor.
Hatodik látomás: A csillagok
Tegnap nem világítottak a csillagok Ma arcukon szelíd bűntudat. A vég előtt oly gyermekes dühöd: A mag fákat hajt az meg árnyékokat.
De ők tudják majdan-lombjaik helyét. Én nem tudom a jövő még mit hozhat. A fehér marad végül a sötét? Maradok túsza gonosz csillagoknak?
Csak tudom: erőnkkel erős e világ. csak tudom: fáradságunkkal fáradt. Csak tudom: lombot hajt minden érkezés. És tudom: a búcsúzás csak árnyat.
Hetedik látomás: Lyukas indigóval
Megindultak a tetőn csörögve az ősz rozoga írógépei - Az éjszakák lyukas indigóját esők ólma csépeli -
Esők ékírásán váltanak szót egymással álmaink, míg a testünk menetrendek szabta nyugalomba ring -
Mert együttlétünk megrabolják vonatok és írógépek, gondolatot csak az esők telex-gépein cserélnek -
S míg a csörgőórák felé csúszunk egyre hamarabb, már úgy szorongatom kezed, mint fehér botját a vak.
VIII. Térmetszet
Kihúzok egy fiókot, belenyúlok, és tapogatózással keresek egy ollót. Hirtelen úgy érzem, hogy pontosan ez, pontosan így, pontosan itt már megtörtént velem. Nem tudom, mikor. Valamikor.
Mérei F. - V. Binét Á.
Keresgélek önmagamban mint folyófenéken - Visszafojtott lélegzettel merülök le mélyen - Mintha itt már jártam volna nem-tudom koromban - Szétosztódom kontinensnek sűrűsödöm pontba - Hallgatózom - buborék száll Nincs kiterjedésem - Elvágtam a köldökzsinórt Úszom a nincs-térben - Érzik nyelvemen az idő- erek vérsavója - és elúszik lapáttalan Ozirisz hajója - Mint raszterkép pontokból áll össze ami szétment - mégis dagad egyre jobban nő emlékezésem - Mint akin az elmebaj vett tartós hatalmat látom lüktetéseit a csillag-anyagnak - a Lét minden Ciklusát s a Világkezdő Káoszt - az Aranyfejű sáskát s az árt mely fulladást hoz a Nap végső perceit míg kollapszusba robban és az élet szertefutó magvát érc-tokokban - és tátogott és verdesett mint fürjfiók kezemben e Jelenési látomás egyre sebesebben míg megláttam azt az apró vérrögöt alattam mely úgy ötven év felé majd megszorul agyamban - és rám szökött a félelem mely erre várt a lesben és széthullt az emlék-köd és újra testre leltem - Feküdtem az ágyamon sár- hideg verítékben tapintottam hallottam és megdöbbenve néztem hogyan indul el az idő megy anizotrópon: múltirányban fehéredő kis hajszálrugókon - -
XI. A Föld keresése
Az egeknek ajtaja sárral torlaszolva, ablakából feketén süt fekete holdja, akár egy fordított kút, úgy locsog fölötted, moszatrojtos vizei szemedre köröznek - Mint az állat, úgy remegsz az eső-huzatban, míg oldódik, mint a só, minden forma, lassan, fal böffen, kő elmerül, nem tüntet gerinced, (hajlott volt vagy egyenes: négykézlábon mindegy), papír foszlik, megrohad, fele-sár a tinta, dadogó száj, ékesszóló ugyanazt vonítja: a ráció álma szült torz bibliai szörnyet, de a sárból, Jób sarából szólítsad a földet, a földet, valódi földet, nem az iszap-árit, a földet, melyhez kötődhetsz, de nem ragaszt magához, a földet, mely testmeleg, de rád nem rothadást hoz, a földet, mely emberi és maggal van tele, a földet, melynek nem csak mélye van - de van ege!
|