Egy magyar természettudós arról, mi fog teljes kifosztásunkhoz vezetni

Különös kísérőjegye közéletünknek, hogy a nemzetünk rombolásáért döntően felelős erők elleni felvilágosításban a politikusoknál gyakorta ezerszer hatásosabban fellépő értelmiségiek közül is rendszerint az egzakt mérnöki-, műszaki- és természettudományok képviselői járnak élen, amire példa a kétszázkét éve, 1811. december 31-én Pécsett született (és 1892. július 5-én Budapesten elhunyt) Nendtvich Károly természettudós elhallgatott politikai pályája.

„A honfoglaló magyar fajta ma is él”

Százhuszonnyolc éve, 1885. december 29-én született (és 1951. június 2-án hunyt el) Hóman Bálint, egyik legnagyobb magyar történészünk és művelődéspolitikusunk. Történészként elsősorban őstörténetünkkel, középkorunkkal és pénztörténetünkkel foglalkozott, művelődéspolitikusként 1932 és 1938, majd 1939 és 1942 között volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1938-ban tárca nélküli nemzetnevelési miniszter. 1944-ben Nyugatra távozott, de az amerikai hatóságok kiadták őt a budapesti vérbíráknak, akik életfogytiglani fegyházra és vagyonelkobzásra ítélték. Börtönőreinek kínzásai következtében halt meg a váci fegyházban. Akitől hiába rettegnek haló poraiban is, eljön az idő, amikor őt is rehabilitálni fogják, s nem véletlenül. Ugyanis megannyi munkájában bizonyságát adta annak a megannyi kutatással azóta is bizonyított igazságnak, hogy „a honfoglaló magyar fajta ma is él”.

Ha a haza veszélyben van, félre kell tennünk vitáinkat!

„Szinte a polgárháború élességéig éleződött a harc a patríciusok és plebejusok között, de csak addig, míg Rómát nem fenyegette külellenség. Mert ha külellenségtől kellett félni és Rómáért kellett harcolni, akkor a hazáért kezet fogott a patrícius és plebejus, mert az a római tudta, hogy a reformok miatt megosztott nép nem tudja megvédeni Rómát.” – figyelmeztette valaha a nemzeti összetartozás fontosságára diákjait egy nevelőnk. Joggal. A mi őseink is így gondolkodva cselekedtek. Mert ha a haza veszélyben van, félre kell tennünk vitáinkat!

Szellemi életünk jelenlegi tragédiájára is a múltból kínálhatunk megoldást

Szellemi életünk jelenlegi tragédiájára is, arra, hogy fehér hollók a vérbeli, vagyis határozott erkölcsi-szellemi értékrenddel, íráskészséggel és ráadásul alkotói alázattal is megáldott kritikusok (s azon kevesek, akik mégis azok, perifériára szorítottak), a múltból kínálhatunk megoldást. Sokan kérdezhetik hát, mégis milyen az igazi, a konstruktív, a barátban a rosszat és az ellenségben a jót is meglátó kritika, ami nélkül nincs nemzeti felemelkedés? Ezúttal bemutatunk rá néhány példát, persze nem a mából, hanem a két világháború közötti negyedszázadból.

'Fáklyavivője akarok lenni nemzetemnek!'

Százhuszonhét éve, 1886. december 26-án született vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök. Az egykori vezérkari tiszt, hadügyminiszter, az antikommunista politika élharcosa huszadik századi nemzetpolitikánk kiemelkedő alakja, 'fáklyavivő'-je, amiért ő is szobrot érdemel, de ami még fontosabb, életműve helyére tevését az oktatásban! Akit persze nem véletlenül övez mindmáig akkora gyűlölet bizonyos körök részéről, elvégre - amint egyik kortársa jellemezte - 'csak a munkás, a kötelességét teljesítő embert szerette, utálta a nyegleséget, a léhaságot, ki akarta irtani az üres úrhatnámságot, nem szenvedhette a pipogyaságot, a mozdulatlanságot, a tehetetlenséget, az egyhelyben topogást'.

A vallásos iskolákra talán sohasem volt nagyobb szükség, mint ma

Kié az ország? Akié a föld, mondja az okos. Akié az iskola, mondja a bölcs. Igen, ez utóbbi tudatosul bennünk, ha kezünkbe kerül egy-egy, kicsiben bizony az ország lelki-szellemi állapotát is híven tükröző hajdani iskolai évkönyv vagy pedagógiai közlöny, aztán pedig, hogy igazán csak vallásos iskolákkal virágoztatható fel bármely nemzet! Mára már nem szokásuk persze iskoláinknak, hogy évkönyvben örökítsék meg működésüket, és talán jobb is. Mert hiszen (tisztelet a kevés kivételnek!) miről is számolhatnának be? Van nem vallásos iskoláinkban még nemzeti öntudatra, honvédelemre, rendszeretetre, és ami mindezeket megelőzi, hit- és erkölcstanra nevelés?

A mi birtoklevelünk a Kárpát-medencére, hogy a Fehér Ló taposta ki őseink számára a Krisztushoz vezető utat

A mindmáig uralkodó hivatalos történelemszemlélet szerint őseink (amint Glatz Ferenc fogalmazott) 'primitív hordák' voltak (olyannyira, hogy 'nyereg alatt puhították a húst'), 'görbe lábú gyilkosok', akik köreiben 'a gyermek- és nőgyilkosság régi tradíció'-nak számított. Azonban tárgyi emlékeink alapján mindennek pont az ellenkezőjéről győződhetünk meg, éspedig olyannyira, hogy biztosan állíthatjuk: őseink hite igenis kiemelkedett valamennyi nem keresztény vallás közül. Istenhívők voltak, éspedig olyannyira, hogy a Fehér Ló taposta ki számukra a Krisztushoz vezető utat.

Nem kellemes, áldott Karácsonyt!

„Halkan megjegyzem: A karácsony az nem „kellemes”. Kellemes az, amikor az ember azt hallja a rádióban, hogy Putyinék falhoz állítottak egy drogcsempész bandát, vagy húsz évet kapott a fémen valami aktivistája. De a karácsony az áldott...” – írta a minap Facebook-jára korunk egyetlen magyar szépírója, Pozsonyi Ádám.

Az idegen hódítása szeretet, az annak való ellenállás gyűlölet?

Szomorú tünete korunknak, hogy a szeretet fogalma egyre tartalmatlanabbá, üresebbé válik, mi több, bizonyos közösségromboló körök a nekik való legkisebb ellenállásra automatikusan így szisszennek fel: 'A keresztény nem gyűlölhet, csak szerethet'. E napokban, amikor az Isteni Üdvözítő születése öröme és lénye megértése helyébe a már csupán egyfajta pótcselekvésként jelentkező, nem mellesleg többnyire nemzeti-vallási hagyományainktól idegen termékek birtoklását megcélzó vásárlási láz lép, bizony úgy tűnik, ijesztően időszerűvé válnak Szabó Dezső hetvenhét évvel ezelőtti sorai: 'Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít, az szeretet, az copyright és patentos kereszténység. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok, az Gyűlölet.'

Tombol a kereszténygyűlölet? Nem a Talmud felelős érte?

Százöt éve, 1908. december 20-án született (és 1967. március 8-án hunyt el) Szörényi Andor katolikus teológiai tanár, biblikus, aki, szemben a II. Vatikáni Zsinat óta a keresztény világot rákos fekélyként elborító liberális értelmezésekkel, hajszálpontosan tudta, hogy 'a zsidó fajiság és lélek' miért áll szöges ellentétben Krisztus tanításaival. Neki még tény volt, hogy a 'zsidó-kereszténység' teljesen értelmezhetetlen fogalom, tekintettel arra, hogy a kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint a tűz a vízhez. S még akkor csodálkozunk, hogy tombol a kereszténygyűlölet? Nem a Talmud felelős érte?

Hol van már az „olvasó nép”?

Hol vannak már a régi szép, mozgalmi jelszavaktól megittasult idők, mivé lett az olvasó nép ideálja? Bizonyára nem e sorok írója az egyetlen, akiben a letargikus állapot feledni kívánásából ilyenkor irodalmi emlékek idéződnek fel.

A kereszténység a kereszt és a kard egységét hirdeti, nem a háttérhatalommal szembeni passzivitást

Sokak szerint a kereszténység a háttérhatalommal szembeni passzivitást, a nemzeti kultúra megvetését hirdeti, nem tudván arról, hogy eleinknek viszont éppen az önfeláldozást, az immanens és transzcendens valóságok együttes elfogadását és tiszteletét jelentette.

Amíg nálunk kétszázezer, Németországban mindössze hatezer népdalt tartanak számon

Százharmincegy éve, 1882. december 16-án született Kecskeméten Kodály Zoltán, a magyar zenetudomány Bartók Béla közreműködésével való megteremtője, akinek alighanem legnagyobb érdeme, hogy szembeszállva a koráig csaknem egyeduralkodó népies műdalokkal, nemcsak a dalszövegeket, hanem dallamuk felkutatását is feltétlenül fontosnak tartotta, amiért belőlük népünk páratlanul gazdag érzelemvilágára következtetett. Legyünk büszkék arra, ami Kodálynak köszönhető, hogy amíg nálunk kétszázezer, Németországban mindössze hatezer népdalt tartanak számon.

Ezt is megértük: „A nyilas terror elkövetői jórészt nem nyilasok voltak”

Örökös vesszőparipája bizonyos szalonoknak, hogy a második világégésben a „nyilas brigantik” embertelenül bántak a zsidókkal, mi több, zömüket megölték. Hangsúlyozzuk, bizonyos szalonoknak. Mert történészi körökben egyre tragikomikusabb ilyesmiket állítani. Ugyanis a nyilasok iránti szimpátiával eddigi pályája ismeretében egyáltalán nem illethető Karsai László a minap szó szerint így nyilatkozott: „A nyilas terror elkövetői jórészt nem nyilasok voltak, hanem az 1944-ben hozzájuk csapódó társutasok, sok esetben katonaszökevények.”.

„Za dom spremni”, „A hazáért készen állunk”: ezért letiltották a világbajnokságról!

Úgy tűnik, tényleg nincsen határa bizonyos körök „önvédelmük”-re hivatkozva lassan már mindenbe való beavatkozásának. A Magyar Távirati Irodának a Mazsihisz honlapjára 2013. december 12-én felkerült hírcikkében ugyanis arról értesülünk, hogy tíz évre eltiltotta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a horvát Josip Simunicot – így nem lehet ott a 2014-es brazíliai világbajnokságon –, amiért az Izland ellen sikeresen megvívott novemberi pótselejtező után „a nácibarát usztasák egyik jelmondatával” köszönte meg a szurkolóknak a biztatást. Azzal, hogy „Za dom”, „A hazáért!”, amire aztán azok az erre szokásos választ skandálták: „Spremni”, „Készen állunk.”.

Alap, hogy a pedagógusok tanítsák azokat is, akiket a törpék csak gyalázni tudnak!

Olyan klasszikusaink, mint Szabó Dezső, Tormay Cécile és Wass Albert, kirekesztése, sőt gyalázása azon törpéknek köszönhető, akik minden erkölcsi-esztétikai értéket tagadnak. Amivel kapcsolatban méltán vigasztalhat bennünket Pozsonyi Ádám író gondolata: „Minél jobban gyaláz valakit a humanista, demokrata, européer sajtó, annál több esély van rá, hogy az illető tisztességes ember.” Éppen ezért alap, hogy a pedagógusok tanítsák őket is!

Miért, hogy a legmagasabb tudományos beosztásokban még ma is többnyire marxista és liberális történészeket találunk?

Alighanem közismert tény - amely felett mégis rendre egy vállrándítással napirendre térünk -, hogy az átlag magyarnak általában a világtörténelemre, de különösen is a honi históriánkra vonatkozó ismeretei mennyire vérszegények, nyersebben fogalmazva mennyire kritikán aluliak. Ennek okát azonban korántsem elég csupán a politikusoknál keresnünk. Legalább annyira kell, ha nem inkább az őket gátlás nélkül kiszolgáló céhbeli történészeknél. Mert rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, a szellemi életünket irányítani hivatott Magyar Tudományos Akadémián és a tudományegyetemek zömén ma is többnyire marxista és liberális történészeket találunk.

Egy egészséges társadalomban úrra és parasztra, munkásra és értelmiségire egyaránt szükség van

Ha támadt, aki a nemzet színpadán a nemzet nagy sorskérdéseit vetette fel mindvégig, akkor az a huszonhét éve, 1986. december 14-én Budapesten elhunyt színészkirályunk, Páger Antal volt, aki meggyőződéssel hirdette, hogy egy egészséges társadalomban úrra és parasztra, munkásra és értelmiségire egyaránt szükség van.

Antiszemita volt a Horthy-korszak? Amikor felhördültek, ha nem náluk vásároltak?

Rovatunkban már számtalanszor rámutattunk hivatalos statisztikai tényadatok közlésével arra, amit két világháború közti negyedszázadunk folytonos gyalázói vagy nem tudnak, vagy nem akarnak tudni, amit az „Esti Újság”, 1944. április 1-i száma így összegzett: „Zsidótörvényeink betartása, illetve betartatása, ha az összeredményt nézzük, nem sikerült. A zsidóság zöme példátlanul tartja magát a gazdasági fronton.” Ha viszont valaki csupán annyit kért, hogy a keresztények csak keresztény kereskedőnél és iparosnál vásároljanak, képviselői azonnal felhördültek. Akik kirekesztettek voltak ugyebár már akkor is. Legalábbis szerintük. Merthogy a statisztikák mást mondanak.

A „zsidó-kereszténység” fából vaskarika!

Azt, hogy a „zsidó-kereszténység” fából vaskarika, nem csak feltétlenül keresztény, kivált katolikus teológusok ismerik el, hanem számos zsidó rabbi is, mint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség részéről Köves Slomó, aki már számtalanszor leszögezte, hogy nekik nincs szükségük reánk, keresztényekre, elismerve ezzel, hogy nem kérnek a Krisztus-követésből, az Istenfiúságból, ami nélkül pedig, amint nagyjaink közül Prohászka püspök hangsúlyozta, aligha békélhetnek meg magukkal s velünk.

Régebbi hírek a rovatban:

• Megírta, miként váltunk rabszolgákká hazánkban - Kötél általi halálra ítélték!
• Gyalázzák Bárdossyt? A kisujjáig nem érnek fel!
• Ez sem tananyag: Kun (Kohn) Béla parancsára magyarokat lőttek a Dunába
• „Asszonyunk, Mária, Istennek szent Anyja, védelmezd örökségedet, Te magyar népedet”
• Szent Miklós napi tanulság: amit az ember a legnehezebben mond ki, az, hogy szeretlek, bocsánatot kérek, igazad van
• Lelki és fizikai erőtől duzzadó, férfias kereszténységre van szükségünk!
• Íme egy magyar pap, aki élesen elutasította a bolsevizmust és a liberalizmust
• Megáll az ész: milyen alapon állítja egy katolikus teológus, hogy Jézust és Mohamedet könnyen lehetne egy asztalhoz ültetni?
• Lehet, hogy itt a vég? Amikor már egyházi vezetők is befarolnak a világhatalomnak?
• Advent üzente: „Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el édes Üdvözítőnk!”
• Magyar természetünk szárnyaszegetten is repülni vágyik és tud
• Szabó Dezső üzenete: „Hazaellenes mindenki, ki azt mondja a nyomorgóknak, éhezzetek a hazáért”
• Heller Ágnes elszólása: Horthy hívei mégsem fenyegetik annyira őt és övéit, hogy emiatt ne tudjanak nyugodtan itt aludni
• Erdélyt vajon mikor védi meg végre a román bekebelezéstől az anyaország?
• Szociáldemokrácia, kommunizmus? Együtt nyalják a mézet!
• Bírálták a zsidóság egyes vezető köreinek felsőbbrendűségi tudatát? Kirekesztették őket!
• Tanuljunk őseinktől abban is...
• Bizony mi magyarok a világ legvallásosabb népei közé tartozunk!
• A Mazsihisz szabályos hadüzenete: a kormány tiltson be minden Horthyra való megemlékezést!
• Luther Márton az antiszemitizmus atyja? Akkor kicsoda Jézus Krisztus?