Payday Loans

Keresés

A legújabb

Apróbb gyermekmesék PDF Nyomtatás E-mail
2013. december 28. szombat, 08:17



Kis tű kezdi, farkas végzi.

Unja magát, rozsdásodik
Egy kis tű a fiókban;
Egyet gondol és elindul
Vándorolni világba.
Város végén találkozik
A hengergő tojással:
»Hova, hova, édes tűcském?«
»Vándorolni!« »Én is úgy,
Mert a gazdám, én rossz gazdám
Világ-vég'ig sem költ ki.«

Mennek, mennek; a kakas is
Útitársul szegődik,
Ő is unja gazdáját, mert
Egy esztendő óta már
Nem sok haszna, ette haszna
És aludta bére sincs.

Mennek, mennek; dél felé
Egy kiszáradott patakban
Meglátnak egy szegény rákot
A melegen kínlódni.
»Nem tartanál te is velünk?«
»Ej, dehogy nem, barátim!
Bárcsak estig be tudnátok
Fullasztani a vízbe.«

Mennek, mennek; délután
Egy leétetett legelőn
Ismét látnak, meglátnak egy
Deres csikót búsulni;
»Mit csinálsz itt?« »Hát ehetném,
S enném is, ha volna mit.«
»Jere velünk, jobb dolgod lesz!«
»Annyi mint az, nem bánom.«

Mennek, mennek; alkonyatban
Feléjök tart egy ökör.
»Honnét, hova?« »Megszöktem, mert
Fösvény gazdám kórón tart,
Fogadjatok cimborának,
Jó szerencse fejében!«

Mennek, mennek; késő este
Beérnek egy erdőbe,
Az erdőnek közepében
Üres kunyhót találnak,
S a kunyhóba mind a hatan
Megszállanak éjjelre.
A tű mingyárt az ajtószeg
Kendőjébe szúródik;
Tojás bebú a tűzhelyen
A jó meleg hamuba;
Kakas büszkén, amint illik,
Felpattan az üllőre,
Rák igyekszik s belecsusszan
A vízzel telt cseberbe;
Deres csikó szép csendesen
Ajtó mellé húzódik;
Az ökör meg, úgy mint otthon,
Elnyúlik a pitvarban.
Csakhamar a fáradságtól
Mindnyájan elalusznak.

Éjfélkor a házigazda,
A vén farkas, hazajő;
Ámde gyorsan visszaugrik,
Hogy belépett a kapun.
»Teremtette! idegen bűz
Csapta meg az orromat,
Nézzétek meg, jó fiaim,
Mi van ott benn a házban!«
A nagyobbik meg is indul,
El is megy a pitvarig,
Próbálgatja, tapogatja,
Be-beüti az orrát,
De ez a bűz, idegen bűz
Facsargatja iszonyún.
»Jere te is, édes öcsém,
Ne félj semmit, menj elől,
Ifjú vagy, az ifjú ember
Szükséges, hogy próbáljon.«
Elindul a középső is,
Be is megy a pitvarba,
De nem soká ismét kijő
Sebesebben, mint bement.
»Jer, kis öcsém, ne félj semmit,
Menjünk együtt, követlek.«

Elindul a legkisebb is,
Meg sem áll a pitvarban,
Hanem bemegy a szobába,
S gyertyát akar gyújtani.
Az ujjával, kéngyertyával
Piszkálgat a hamuban,
De a tojás fogja magát,
Szembe lövi mérgesen.
»Az Istenért!« egy kis vízért
Nekiront a csebernek,
Hát ott a rák ollójával
Összevágja a kezét.
Törülközni, bekötözni
Odafut a kendőhöz,
Ott meg a tű hegybe fordul
És megszúrja hirtelen.
Szaladna most, szalad is már
Ahogy lehet kifelé,
Ott a csikó úgy megrúgja,
Hogy az ajtón kiheppen,
Kinn is csak egy kissé nyugszik:
Mert fölébred az ökör,
Jól nekidöf és bundástul
Kihányja az udvarra.
Lárma támad, szörnyű lárma,
Hangzik bele az erdő;
Az ökör bőg, csikó nyerít,
Kukorékol a kakas.
Uccu neki, vesd el magad,
Szaladnak a farkasok,
Legjobban fut, legelől fut
A legkisebbik, legbátrabb;
Míg a világ, széles világ,
Ilyen futás nem történt.
»Megálljatok! - kiált a vén -
Ne legyetek oly gyávák.
Hát mi történt benn a házban,
Teremtette, mi történt?!«

Egyik sem szól, csak futtában
A legkisebb nyöszörgi:
»Jaj, jaj, ne kérdezd,
Puskás lő puskával,
Banya szúr tűjével,
Szabó vág ollóval,
Fölvesznek lapátra,
Löknek vasvillával,
Mégis a padlásról
Mind csak azt kiáltják:
»Add feljebb krikiki!
Hadd üssem krikiki!
Jaj, jaj, ne kérdezd!«

»No, ha úgy van, hát csak fussunk!«
Meg sem állnak másnap is,
Nem is térnek vissza többé
Soha a kis kunyhóba.

Nem is mernek építeni
Más erdőben sem kunyhót.
Azóta él szegény farkas
Kinn a szabad ég alatt,
Azóta nincs a jámbornak
Csendes meleg szobája.
Ki nem hiszi, kérdezze meg
Magától a farkastól.


A tyúk és a farkasverem.

Egyszer egy kicsiny tyúk kapirgál, kapirgál,
Hát a házfödélről kövecs hull fejére;
Erre úgy megijed, hogy elkezd szaladni.
»Tyúk koma, tyúk koma, hova oly sietve?«
Kérdi a kakas, de még neki sem áll meg;
Mind csak azt kiáltja: »Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás!
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!«

Kakas is megijed, együtt tart a tyúkkal,
S amint így szaladnak, kérdi tőlük a nyúl:
»Hova, hova futtok?« »Kérdezd meg a tyúktól!«
Ez pedig kiáltja: »Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás!
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!«

A nyúl is megijed s együtt mind a hárman,
Amint így szaladnak, kérdi tőlük az őz,
Azután a róka, végtére a farkas:
»Hova, hova futtok?« »Kérdezd meg a tyúktól!«
Ez pedig kiáltja: »Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás!
A fejemen egy koppanás!
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!«

Az őz is megijed, a róka is megijed,
Farkas is megijed, hatan futnak együtt,
S elérnek estére rengeteg erdőbe;
Ott is csak szaladnak tüskén, bokron, árkon
Előre, előre, se' látnak, se' hallnak,
S mind a hat belehull a farkasverembe.
De egyik sem bánja, nem kell már szaladni,
Legalább pihennek, elalusznak szépen.

Virradóra kelve búra fordul kedvök,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni,
Ehetnék mindegyik, kiváltkép a farkas.
»Mondanék én egyet, kettő lesz belőle!«
Igy beszél a farkas. »Halljuk!« mond a róka.
»Bizony csak azt mondom: akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre.«
Mindegyik rámondja: »Jó lesz biz' a, jó lesz!«
Feláll hát a farkas s elkezd így ítélni:

»Farkas-barkas, az is szép,
Róka-bóka, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyúlam-búlam az is szép,
Kakas-bakas, az is szép,
Tyúkom-búkom, jaj be rút!«

Megették a tyúkot, de biz meg se kottyant,
Elfútta hát újra nótáját a farkas;
Kakast is megették s elaludtak szépen.
Virradóra kelve ismét csak búsulnak,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni.
»Most is csak azt mondom, - így beszél a farkas,
Még egyszer azt mondom, akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre.«
Mindegyik rámondja: »Jó lesz biz' a, jó lesz!«
Feláll hát a farkas s elkezd így ítélni:
»Farkas-barkas, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyúlam-búlam, jaj be rút!«

Megették a nyulat, másnap meg az őzet.
Földre heveredtek, elaludt a farkas,
Nem alszik a róka, így is, úgy is próbál,
Jaj de nincs mit tenni, nem lehet kimenni.

Fejét megvakarja, leereszti farkát,
Gondolja magában: rám jő a sor holnap,
Jobb lesz megelőzni valami szép módon,
Azért még sötétben rákezdi a nótát:
»Róka-bóka, az is szép,
Farkas-barkas, jaj be rút!«
Enné már a farkast, farkas is fölébred:
»Nem úgy van a nóta, máskép van a nóta,
Igy van az a nóta.« S megette a rókát.

Egyedül a farkas a farkasveremben,
Már hiába tudja legjobban a nótát,
Kurta lett a nóta, elfogyott a nóta,
De azért csak fujja, fujja ordítozva,
Reggel, este, éjjel, délre, vacsorára,
Mai nap is hallszik rengeteg erdőben.


*

A hálózatos verzió megnyitása  Open the online version

GYULAI PÁL

APRÓBB GYERMEKMESÉK

 

SOK RAJZZAL

 

 

BUDAPEST

 

 

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1923

 

TARTALOM

 

 

LAST_UPDATED2