Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kocsonya
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2013. december 10. kedd, 05:53

A tökéletes kocsonya – recept

„Krisztus király ünnepe és Ádvent első vasárnapja között kocsonyának főzését veszi fontolóra a felelősen gondolkodó férfiember. A férfiember szót hangsúlyoznunk muszáj, mert a kocsonya készítéséhez emelkedett érzület, mély erkölcsi komolyság és érett intellektus szükségeltetik, ezen tulajdonságok pedig ismeretes módon a férfiúi szubjektum sajátjai.”

A fenti, Váncsa Istvántól származó idézet is jelzi, hogy hagyományos téli eledelünk rajongói szerint a kocsonya nem más, nem kevesebb, mint az ízek esszenciája, maga a megtestesült zamat és finomság. Mindazok ellenére, hogy elvileg a kocsonya általában a disznó kevésbé nemes, zsíros, porcos, csontos részeiből (fej, farok, bőrke, köröm) készül. Kerülhet bele még némi marha, vagy borjúhús, egy kevés füstölt hús, és egyes vélemények szerint egy kis zöldség is. Viszont nyugodtan felejtsük el a csirkéből, pulykából készült aszpikos változatokat.

Kocsonyát vélhetően már a 15. században készítettek Magyarországon. Így az első magyar nyelven kiadott szakácskönyvben (Tótfalusi Kis Miklós Szakácsmesterségnek könyvetskéje, 1698) is szerepel Hideg étek néven.

Mai változat. Tökéletesítve
© Aréna 2000 kiadó
Mai nap is kiindulási alapként elfogadott leírását Zilahy Ágnesnél olvashatjuk (1892):„Kocsonyának legjobb a disznó négy körme, a füle és az orra, valamint a farka is alkalmas e czélra de azokat jobban lehet értékesíteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle. A körmöket szépen megtisztítva, kétfelé kell vágni, azután a négy körömhöz vegyünk négy liter vizet és a vizet egy tiszta porczellánbelsejű fazékba tegyük. Kopott vasfazékba nem szépszínű, barna és rózsaszínű lenne a kocsonya. A víz lehet hideg a mélybe a körmöket beleraktuk, de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben rendkívül elpárolgó vízből kevés lé marad meg és az sós lenne ha előre nem gondolnók ezt meg. A vízbe tíz szem egész borsot és négy czikk fokhagymát is tegyünk, aztán állítsuk jó erős tűzre, ha forrni kezd a lé szedjük le a habot és olyan helyre állítsuk a fazekat a hol egyenlő de folytonosan csendesen főjjön a kocsonya, mert ha zuhog a lé rút zavaros lesz a kocsonya leve. A körmöket egészen addig kell főzni míg leapad a leve két liternyire vagy még kevesebbre, ha a hús mégse lenne elég puha egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó mintha nem kell töltögetni. Mikor puha lett a hús és leakarjuk szűrni kóstoljuk meg elég sós-e s ha szükséges sózzuk meg kellőleg. A húst rakjuk ki tányérokra két fél körmöt téve egy tányérra, a levet csak azután szűrjük a húsra, szépen elosztva, hogy mindegyik tányérba egyenlően jusson lé. Sűrű szitán kell a kocsonyalevet átszűrni, hogy a zsírja ne menjen keresztül a tányérba. Ha sok levet szeret valaki a kocsonyán, tegyen bőrdarabokat is a vízbe, akkor több lé is jól megalszik. Ha jó a kocsonya, 3 óra alatt szilárdan megalszik.”


Zilahy Ágnes receptjét némileg tovább fejlesztve készíthetjük el azt, ami szerintünk a: tökéletes kocsonya!

Hozzávalók (10 adaghoz)

4 db sertés köröm, 1 db farok, 1 kisebb füstölt első csülök, 50 dkg marhafartő, (opcionálisan 30 dkg sertésbőr és 30 dkg borjúín), 3 db sárgarépa, 2 fej vöröshagyma, fokhagyma bőven, egész bors, só és egy kevés fehérbor (kb. 1,5 dl).

Hideg vízbe feltesszük főni a húsokat (a bőr és a borjúín kivételével). Amikor felforr, a vizet leöntjük, és a húsokról is lemosunk minden fehérjekicsapódást, majd tiszta vízben ismét feltesszük főni. A fazék aljára tegyünk egy megfelelő méretű, kuktában (is) használatos pároló rácsot, hogy a húsok ne ragadjanak le. Ha nincs ilyenünk, megteszi egy fedő is, amelyik épp „beleesik” a fazékba. Ekkor tesszük bele a zöldséget és öntjük hozzá a bort is. Már nem forraljuk fel, hanem csak körülbelül 80-85 fokon főzzük addig, amíg a húsok könnyedén leválnak a csontról (ez akár 8 óra is lehet!). A bőrt és a borjúínt valamikor félidőben tesszük hozzá.

Amikor kész, hagyjuk kéz melegre kihűlni. A csontokat kiszedjük, igazságosan elosztjuk a tányérokba a húst, majd felöntjük a kocsonya lével (finnyásabbak átszűrhetik a levet, vagy alkalmatos papírtörlővel felitathatják az amúgy igen gusztusos zsírkarikákat). Hideg helyen megdermesztjük. Fokhagymás pirítóssal, forralt borral fogyasztjuk, és aznap már nem megyünk sehova.

HVG

Ételed az életed/ Kocsonya


A kocsonyáról az első írásos emlékek a XIV. századból származnak. A Le Viandier-ben, a középkori konyháról szóló receptgyűjteményben szerepel először a húsból készíthető kocsonya. A kocsonyát eredetileg az étel eltarthatóságának növelésére használták, hiszen akkoriban igen nehézkesen lehetett tárolni a romlandó ételeket. A kocsonyalével leöntött alapanyagokat viszont elvágták az oxigéntől, így néhány nappal tovább eltarthatóak voltak.

„Pislog, mint miskolczi kocsonyában a béka”

A két világháború közötti időben több száz, vagy talán ezer ilyen emlék vitte hírül a kocsonya történetét. Hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, nem beszélve az avasi vagy temesvári pincékről. 

Szendrei János a történetet a következőképpen meséli el: „A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett `furmányosok` közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő Szarvas, Törökfő és a Magyar huszár című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos is a Magyar huszárba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel: – Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim! Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. – No ennek pechje volt! – mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a `a körülményekhez képest`. Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az `áldozatok` között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18–19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi Korona Szállójában. Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát. (Részletek: Dobrossy István: A miskolci fogadók és a vendéglátás története című könyvből) 
A kocsonya Miskolcon – elsősorban piaci és vásári napokon a népszerű házi készítésű étkek közé tartozott. A pislogó béka legendája a mai napig él és ez adta a Kocsonyafesztivál ötletét. 

A CZF szótárban, 1862-ben:

*KOCSONYA
"(kocs-ony-a) fn. tt. kocsonyát. Általán, enyv gyanánt megsűrösödött nedv, milyenek a czukrász-kocsonyák (szulczok, aludtlevek), vagy némely növényekből kifakadó enyvszerü nedvek. Szorosb ért. némely kifőzött húsok meghült és megsűrödött leve, pl. halkocsonya, disznókocsonya, borjulábkocsonya. 
A kocsonyának egyik főtulajdonsága, hogy öszveragad, a másik, hogy reszketeg. Innen mondják: remeg, mint a kocsonya. Gyöke rokon a kacs, kocsány szókkal, melyek fogódzást, egymásbaragadást jelentenek. 

,Kocsonya' is talán innen vette nevét, mivel részei enyv gyanánt öszveragadnak. Ezen fogalmi rokonságnál fogva neveztetik a peucedanum nevü növény magyarul kocsord-nak, mert peuce hellén szó, am. szurok, mely természeténél fogva ragadós; továbbá a tremella nevü növény a reszketéstől kocson-nak."

Neve magyarul magyarázható!

 

LAST_UPDATED2