Lefitymálva:

„antiszemita és zsidóbérenc”

előadás Pesten

Merik-e gátlások nélkül, kritikusan és kíméletlenül kifigurázni magukat a zsidók? Melyek a legáltalánosabb és legdurvább előítéletek, tévhitek, amelyek a zsidósággal kapcsolatban ma is élénken élnek a köztudatban? A Gólem Színház új előadása ezeket gyűjtötte össze.

A zsidók világuralomra törnek. A zsidók felvásárolják az országot. A zsidók előnyt kovácsolnak a holokausztból. A zsidók nem tudnak túllépni a múlton, de nem is akarnak. Hosszan lehetne még sorolni a mítoszokat, tévhiteket és előítéleteket, melyek a zsidósággal kapcsolatban beépültek, sőt, szinte bebetonozódtak a köztudatba.

„Skatulyázzunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk! Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát!” - hirdeti a Gólem Színház szeptember 24-én színpadra kerülő, Lefitymálva című darabja. A társaság az előítéletek kiirtásának, a paranoiák legyőzésének, a konspirációs elméletek kifigurázásának és a zsidóságon belüli félelmek világgá kürtölésének sajátos módját választotta.

Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat - vázolta Vinnai András, a darab szerzője, hangsúlyozva, hogy a kezdetektől fogva vállaltan „antiszemita és zsidóbérenc” előadásban gondolkodtak.

Kényes téma. Kiveri a biztosítékot? Fotó: Fazekas István

A vadak útja: elméletek az ismeretlenről

A nyersanyagot egy évig gyűjtötték: az utcán post-itekre írhatták fel az általuk megállított emberek, milyen sztereotípiákat társítanak a zsidóság fogalmához, milyen mítoszokat hallottak és mit hisznek el. Ehhez jött a netes konspirációs oldalakra feltöltött tartalom és néhány, hírportálokon is közölt „tény”. Mint például az, hogy lelőttek egy, a Tel Aviv-i Egyetem által meggyűrűzött sólymot, attól tarva, hogy kémsólyom. „A nyersanyag valójában évezredek óta gyűlik” - viccelődött Vinnai András.

A legvadabb, előadásba is beemelt elméletek közé tartozik a Tesco kétfunkciós szerepének „magyarázata”. Eszerint az áruházak teteje azért lapos, mert oda fognak leszállni az izraeli helikopterek, hogy elfoglalják Magyarországot. A megszálló zsidók pedig rögtön innen költöznek majd be az üresen álló lakóparkokba. Egy interneten is terjedő hiedelem szerint a Moszad cápákat küldött Egyiptom partjaihoz, hogy megharapják a turistákat.

„Van egy olyan sztorink is, hogy ultrahangos technikával a legkisebb, legbarátságosabb kiskutya is gazdija ellen fordítható, így belátható időn belül a csivavák tulajdonosuk torkának ugranak” - tette hozzá Borgula András rendező. Az egyik falusi kórus „Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó, szalonnát eszik a zsidó” - kezdetű beéneklése szintén említésre méltó.

Új perspektíva. A szűklátókörűség akadály Fotó: Fazekas István

„Nemcsak azt figurázzuk ki, mit gondolnak rólunk, hanem azokat a paranoiákat is, melyek a zsidóságon belül élnek: hogy minket mindenki utál, meg akarnak ölni, a tengerbe akarnak taszítani” - mondta Borgula András. „Van, amin csámcsognak az interneten, de mi sokkal durvábbakat tudunk. Az igazság mindennél durvább” - tette hozzá.

Öt színész - Bánki Gergő, Huzella Júlia, Lukáts Andor, Nagy Mari és Schmied Zoltán - játszik tizenöt karaktert. Ahhoz, hogy alakításuk hiteles legyen, az első próbákat - ahogy a rendező fogalmazott - egy „bezsidulási” folyamat előzte meg. Mivel a szereplők kiválasztásakor nem volt feltétel a zsidó származás, a kultúrkör, a sztereotípiák, a viccek, mendemondák és tévhitek megismeréséhez, az alapvető fogalmak tisztázásához - például, mit is jelent valójában a holokauszt - meghívott vendégeket és egy vallás- és eszmefilozófust is felkértek.

Vihar előtti csend

„Anyázzuk magunkat ebben a történetben, kikényszerítve, hogy a másik oldal ne ezt tegye. Ha én magamat anyázom, akkor a másik csak nem fogja ugyanezt tenni, ebből indultunk ki” - árulta el a koncepciót a darab szerzője, hozzátéve: nem félnek attól, hogy az előadás indulatokat kavar, sőt. Ugyanakkor azt is elismerte, felmerült benne a gondolat, hogy ha egy nem zsidó színész viccelődik a holokauszttal, ahhoz mit szólnak majd a nézők. De ezt is vállalják. „Nekünk a mostban kell élnünk” - tette hozzá Schőn Edina, a Gólem Színház producere.

Vinnai András (balra) és Borgula András (jobbra) Fotó: Fazekas István

„Elvileg egy színházi előadás is alkalmas lehet az antiszemita előítéletesség csökkentésére - mondta Kovács András szociológus. Az előítéletnek mindig adott kontextusban van funkciója az előítéletes ember számára: megkönnyíti a világról való gondolkodást, ha bonyult dolgokkal szembesül, ha baja van, bűnbakot találhat. Ám ha az előítéletet egy másik kontextusba helyezzük - ami például humoros hatást vált ki -, akkor nagyobb az esélye, hogy az emberek rájönnek: butaságokat gondolnak és beszélnek, és ezért nevetségessé válhatnak mások szemében” - utalt a tescós példára Kovács András, hozzátéve, hogy ez a hatás még erőteljesebb lehet azoknál, akik azért zsidóznak, mert azt gondolják, a csoport, ahová tartozni szeretnének, ezt várja el tőlük.

A produkció teljes költségvetése 4 millió forint, ehhez a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is hozzájárult. Az író, Vinnai András nyert egy pályázatot, emellett az NKA a produkciót is támogatta. Először a színház történetében - szögezte le Schőn Edina. „Tervezzük, hogy külföldre visszük a darabot. Algériában biztos nagy sikere lenne” - viccelődtek az alkotók, amikor szóba került, hogy az országhatárokon kívül működőképes lehet-e egy ilyen darab.

A Lefitymálva premierje szeptember 24-én lesz a Gólem Színház állandó játszóhelyén, a Sanyi és Aranka Színházban.

Fotó: Fazekas István