Magyar Népmesék - A Kismalac és a Farkasok
http://vimeo.com/24048917
Arany László meséi A kismalac és a farkasok
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón: – Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. – Nem eresztelek biz én, mert megeszel. – Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas: – Ugyan, kedves kismalackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott: – Kedves kismalackám, ereszd be a két első lábam is. . A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt: – Édes-kedves kismalackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. A kismalac sem volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik sem tudott a fára felmászni. Nagy sokára aztán arra határozták, hogy egymás hátára állanak mindnyájan, mint a lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát: "Forró vizet a kopasznak!" A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sosem látták többet. A kismalac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a házatájékának a farkasok.
http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?id=151&tipus=olv
P.s.:
Vádbeszéd - ez kérem halálosan komoly!
Lebbentsük hát fel a fátylat egy disznóságról! Miért öntötte le a kismalac forró vízzel a farkast? Hihetünk-e neki, mikor önvédelemre hivatkozik? Ugyan mi bizonyítja, hogy a farkas alantas szándékkal közeledett a malac házához? Az, hogy somfordált? A vicsorgó, habzó pofa, a csorgó nyál, sanda tekintet még nem bizonyíték. Az esemény rekonstruálása során bizonyítást nyert, hogy a malac a házból nem láthatta a farkas pofáját, tekintettel a sűrű hóesésre, valamint az ablak és a kerítés közti távolságra. Tehát a malac szavahihetőségét erősen megkérdőjelezem. Emiatt gyorsan felejtsük el, hogy a farkas a kéményen mászott befelé – hisz ezt is csak a hazug disznó állítja! Ezek szerint a farkas csak a kertkapuban állt, mikor a malac már a vizet forralta azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azt a farkasra öntse! És még ő csodálkozott, mikor a farkas szólt a társainak! Követelem a farkas rehabilitálását, tekintettel arra, hogy vétke – mint azt fényesen bebizonyítottam – egyszerű birtokháborítás – eltörpül a malac bűnlajstroma mellett, továbbá követelem a malac állategészségügyi szakhatóság általi előállítását a bájos „kismalac” cím megvonását, lefokozását egyszerű sertéssé, s ilyen minőségében hentesek által történő feldolgozását! Felhívom a figyelmet a Manócska–Mazsola–Tádé triumvirátusra, erre a bűnszövetkezetre s a körülöttük burjánzó mítosz lerombolásának szükségességére. Tudjuk mi egyáltalán, mi zajlott valójában a Tökházban? Vagy mindent elhiszünk, amit nekünk mondanak?
|