|
Nyílt levél Hantz Péter úrnak
Egy kis székely faluból indult a családi vállalkozásunk 12 évvel ezelőtt. Vásároztunk, autóban aludtunk, ha nem árultunk, éhez- tünk. Ebből lett cégünk mai formája. Verejtékkel öntöztük virá- gát, attól nőtt ekkorára.
Ez lehet az oka, hogy felháborítónak tartjuk, mikor egy ember, aki Istenboccsá’ laikus, pulpitusról kezd szónokolni. Nem azért laikus, mert nem tiszteljük mélységesen biofizikusi végzettsé- gét, hanem mert úszni sem könyvből tanul meg az ember.
Sok mindent leír az Erdély.ma nevű portál hasábjain, amiknek jó része egyértelműen nekünk lett címezve, és sok helyen olyan merész és provokatív túlkapás jellemzi, ami már a törvényesség, becsületsértés határát súrolja. Ebben a levélben szeretnénk ezek egy részét rendbe tenni, és egyben emlékeztetni is Önt, mint fizikust, egy fizikai alaptörvényre, mely a hatás-ellenhatás nevet viseli. Amennyiben Ön ok nélküli támadásokat intéz ellenünk, mi kénytelenek vagyunk a törvény által kezünkbe kapott lehetőségekkel élve megvédeni magunkat.
Ön létrehozott egy szaktestületet a kürtőskalács receptjének „védelmére”.
Természetes, hogy sok dologban szimpatikus a kezdeményezése, hiszen a szakma hígul, és persze vannak szabályok, amiket be kell tartani, hiszen mi sem szeretnénk, ha pizzás vagy bacon ízű kalácsot árulna valaki, de mégis úgy érezzük, néhány kérdésben rossz nyomon jár, különös tekintettel a kommunikációra.
Mikor anno megkeresett Minket a levelével, örültünk, de sajnos, ahogy jeleztük akkor is, nincs kapacitásunk napi több A4-es oldal terjedelmű levelek írására, elemzésére. Ezért Ön kizárt minket, mint renitenseket. Tudomásul vettük, bár kissé furcsállottuk, mikor határidőket szabva, ultimátumokat ajánlva telefonált ránk egy rendezvény kellős közepén, mintha legalábbis egy beosztottját utasítaná.
Mi ezt sem tettük szóvá.
Ezért gondoljuk, hogy sértettségében hamis, koholt vádakkal próbálni lejáratni életünk munkáját, az talán több, mint nem etikus.
Cikkében hosszan taglalja, hogy a „véresszájú kapitalista” kalácsosok hogyan vágják át az embereket, olcsó termékeikkel, amikből minden a világon ki van spórolva.
Elhiheti, hogy ennyi év után van rálátásunk a mások által szorgalmazott készítési módokra is, és jelezném, hogy cégünk mindközül a legköltségesebb módját választotta a termék előállításának, hogy a legfinnyásabb vásárlók igényeit is kielégítsük.
A legnagyobb gond talán mégis az, hogy Ön összegyűjtött minden valaha látott hibát, és a megfogalmazásából úgy érezheti az olvasó, hogy ezek kivétel nélkül igazak minden valaha volt kalácsosra.
Ezt kikérjük magunknak a saját magunk és mindazok nevében, akik lelkiismeretesen készítik a termékeiket.
Az már csak érdekesség, hogy az Ön által életre hívott Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület tagjai is olyan árusokból verbuválódtak, akik szintúgy nem képesek betartani az Ön által támasztott feltételek legalapvetőbb részeit sem, de rájuk valahogy nem lett kihegyezve a mondanivalója. De ismerjük a mondást a szentek kezével kapcsolatban…
Azért mi kibogarásztuk a legszembetűnőbb „kihágásaikat”, hogy segítsük az Ön munkáját:
A szaktestület tagjainak weboldalán fellelhető „titkos recept”-re való hivatkozás elkerülte a figyelmét, ahogy a kínálatában az a baconízesítés is, amit a szaktanács törekvései el is tiltanának a kürtőskalács név viselésétől.
Miért?
Próbálunk rájönni arra, hogy ez a kampány, amit szinte minden kalácsos ellen (tartalmát tekintve a saját szimpatizánsai ellen is) folytat, tényleg csupán arról szól, hogy az Ön érzékeny ízlésének kedvéért külön névvel illessük a „hagyományos” és „vásári” kalácsokat?
Ne értse félre, mi is kóstoltunk már olyan kalácsokat, amiktől mi sem voltunk elragadtatva, de nyilván ezt a „közönség” is érzi, így hisszük, hogy a gyengének magától is „el kell hullnia”, nincs szükség arra, hogy Ön „eltapossa” őket.
Vádak
Néhány vagdalkozása általában véve a kürtőskalács árusok ellen:
- Átvágjuk az embereket a titkos recept meséjével?
Itt csak a saját nevünkben tudok szólni. Receptkönyvet árulunk, így máris csúsztatás az információ. Az összetevők aránya, ahogyan mi a standon készítjük, titkosak, amit előfordulhat, hogy az eladóink a frissen fogyaszthatóság miatt szinte kötelező sorban állás közben, meseszerűen kiszíneznek a várakozók szórakoztatására. Amit azt gondolom, minden felnőtt ember tud, hogy van némi monda jellege. Mert az emberek szeretik hallgatni a meséket. Azt sem bizonyítja senki, hogy a fahéj nemi vágyat növel, mégis szeretjük elhinni. Ön gyanítom az a fajta lehetett már gyereknek is, aki bekiabálta, hogy a mikulás szakálla nem igazi. És valóban nem volt az. De ki is érezte jobban ettől magát?
Ne legyen félreértés, amennyiben bárkit valóban érdekelnek az összetevők, bármelyik alkalmazottunk tudja, hogy miből készül a kalács, hiszen az alapanyagoktól kezdve mi készítjük.(Nem keverékből vagy porból, ahogyan az Ön szaktanácsának néhány tagja, bár hozzáteszem az, hogy másnak nincs igénye a saját maga készítette tésztára, nem minket zavar, hanem pont Önt.)
- Olvastam a hosszas, hatásvadász csapongását az összetevők kihagyásáról, és megváltoztatásáról, aminek jó része egyszerű szemfényvesztés, de minimum az Ön szubjektív véleménye, amit nem rest kénytényként másokra erőltetni.
Másrészt pedig a saját cikke elejének mondd ellent, hiszen pont Ön írja, hogy mindenki kikísérletezheti a maga kalácsát. Mi a nagyszülőktől tanultuk. Így érthetően nekünk ez az igazi.
Ehhez tartozik zárójelben az a téma is, mikor a vaj és margarin közti „elképesztő” különbségekről beszél. Majd nem átall igénytelennek nevezni minden háziasszonyt, aki a sütéshez vaj helyett például Rama margarint használ. Ezt a részt majd Édesanyám elől elhallgatom, ha nem haragszik.
- A szőrszálhasogatás magasiskolája talán, mikor megjegyzi, hogy talált olyan kalácsost, aki nem tudja hány fokon karamellizálódik a cukor, ezzel demonstrálva, mennyire avatatlan emberek készítenek kalácsot.
Félve kérdem, tényleg úgy gondolja, hogy az Ön által is minőséginek titulált édesség leghitelesebb készítői, a kis székely faluban hőmérővel álltak a tűz felett… ? Ugyan kérem…
- Ír az elektromos és gázos sütők használatáról is, amelynél azt jelzi, hogy sok helyen nem lehet megjelenni faszénnel, így elveszteni az ember a piac egy részét.
Csak a margóra írva jegyzem meg, a mi „agresszívan” pénzhajhász cégünk sosem engedett a parázsból. Pedig ezzel mi is sok lehetőségtől esünk el.
Ön azt állítja, hogy mi nézzük „hülyének”az embereket, holott Ön az, aki folyamatosan degradálja Őket azzal, hogy igénytelenek, tájékozatlanok és nem is veszik észre az apró különbségeket.
Vajon kivel lehet a baj? Azzal, aki szerint mindenki bolond, vagy azokkal, akik nem látják, hogy valóban lenne fajsúlya annak a szőrszálhasogatásnak, amit egy ember csinál?
Mikor meghívtuk a fesztiválunkra, és a meghívást enyhén szólva otromba módon visszautasította, már vártam, hogy hadjáratot indít ellene, bárhogy is sikerüljön.
Mivel mi állunk a legközelebb az Ön által körvonalazott „minőséghez”,- gondolom ennek Ön is tudatában van- így megpróbált máshol fogást találni rajtunk.
Néhány az Ön vádjai közül:
- Cikkében azzal támadja rendezvényünket, hogy „Önreklám” volt, és kizártunk mindenkit. Senkit nem zártunk ki. Saját rendezvényt csináltunk, ami hónapok munkájába, és egy kisebb vagyonba került. Utánunk csinálhatja bárki.
Ön, mint tapasztalt fesztiválszervező, ha már a „vállvetve együtt” elvet hozta fel, árulja el, ki lett volna hajlandó, akár csak részarányosan beszállni azokba a költségekbe, amiket a mi cégünk saját zsebből volt kénytelen állni? Az alapján, ami a megkeresett lehetséges szponzorok visszajelzése volt, gyanítom, mi voltunk az egyetlenek, akik hittünk a fesztivál sikerében.
Nem is beszélve arról, hogy egyetlen reklámban sem hangzott el a cégünk neve, hiszen a fesztivál célja nem a Vitéz Kürtős népszerűsítése, hanem a kürtőskalács népszerűsítése volt. Ezzel, ha nem is közvetlenül, de hisszük, hogy hozzájárultunk kollégáink leendő sikeréhez is, így szidalom helyett talán inkább köszönet járna, hogy a termékük úgy került központba és aktuálisan felszínre, hogy az csak nekünk volt pénzünkbe.
- Ahol tudta, szidta a „Nagy közös sütés” programunkat is.
Azzal próbálva elvenni az emberek kedvét, hogy a sütés kitapasztalása hosszú idő, nem egy délután. Ez alapján biciklit sem vett volna egy gyerek sem, hiszen elsőre úgyis eldől vele.
Azt írja, „agresszív reklámunkban” azt állítjuk, hogy bárki megtanulhatja megsütni a maga kalácsát.
Ezt a programot a fesztivál saját oldalán hirdettük, ahova csak az talált oda, aki saját akaratából rákeresett. Ezt az eljárást nem tudom milyen ízlés szerint lehet „agresszívnak” nevezni. Mellesleg mi egész pontosan azt ígértük, hogy a kollégáink segítségével történik mindez, de gondolom, ez sem számít.
„A lépre csalt emberek megvehették a dorongot, persze jó drágán”? Őszintén nem kívánom, hogy az egy sütőfán lévő hasznunkból kelljen etetnie a családját.
Jelzem a program végén, senki nem gondolta, hogy ettől tud kürtőst sütni, hiszen látták maguk is, hogy az eredmény finoman szólva nem ugyanaz, mint amivel a standokon találkoztak. De ennek ellenére mosolyogtak. Mi jókedvet és örömet adtunk az embereknek. Gondolom a maga keserű levele is sokak napját aranyozhatta be.
- Azt gyanítom, a gluténmentességet is a mi cégünkkel kapcsolatban kérdőjelezte meg. Éppen az Ön cikke hivatkozik arra, hogy nincs titkos recept, hiszen minden bolti terméken tisztán látszik, hogy mi található benne.
Nyilván ez a szabály is csak akkor fontos, ha velünk kell betartatni. Természetesen megértem, ha Önt, örök szkeptikust ez nem nyugtatja meg, ezért is léptünk a bizonyítás törvény által is elismert útjára, hogy hivatalos eljárással bizonyított tény legyen, amit ígértünk. Csak ezek miatt érezzük, hogy azzal talán túllő a célon, mikor csaknem gyilkosnak predesztinál Bennünket, mert gluténmentes kalácsot árulunk.
Tudja a piac egyik alapszabálya, hogy „a vevő választ”. Nem tartott senki pisztolyt a fejéhez annak a kb. egymillió embernek, aki tőlünk vett kalácsot az elmúlt 12 évben.
Vádjaival ellentétben nem akartuk soha jobbnak láttatni magunkat, mint mások. A saját igényeink szerint rendben tartjuk a környezetünket, és a kollégáink kedvesek azokkal, akik nálunk vásárolnak. Ez a mi titkunk.
Nyilván Önnek a kedvesség valamiféle boszorkányságnak tűnhet, hiszen szemlátomást nem gyakorolja túl gyakran, de talán pont ez a különbség köztünk, ami miatt az egyikünk ír a kalácskészítésről, a másikunk csinálja.
Sosem kínáltuk senkinek „ezer eurókért” a receptet, ahogy Ön állítja. Ha adtunk is el, akkor brand-et, egy szemléletet, hozzáállást, és külsőt. Nem aranyat árulunk, de igyekszünk úgy bánni vele, mintha az lenne.
Hiszen nem szemeteszsákba adjuk a vevő kezébe, és nem egy tescós sátorból. Hiszen a vasárnapi húslevesnek sem rosszabb az íze, ha a szántás közepén esszük szúnyogok között, de ettől még a szépen terített asztalnál fog jobban esni. És mi igyekszünk a jó csemegéhez szépen is teríteni.
Azt is leírja, hogy vegyék tudomásul a „pénzéhes sütők”, hogy a hagyományosságot az Unió képviselői csak 30 évnél régebbi receptekre engedik helytálló módon használni.
Kérdem én, ki a pénzéhes:
1. aki a termék ízét, és megfizethetőségét tartja szem előtt,
2. aki meg akar felelni az Unió által támasztott elvárásoknak, amit pont olyan emberek fogalmaznak, akiket Ön „felületes minisztériumi képviselők”-ként emleget?
(Nem szeretném azt hinni, azért van az Uniós szabályok felé a megfelelési kényszer, mert másként nem lehet a „hagyomásnyosság”-ra hivatkozva Uniós pénzekre pályázni.)
A levele végén azt írja, hogy nem szabad a kalács természetes fejlődését akadályozni. Nem értem pontosan, hogy az Ön által szorgalmazott összetevők, és készítési módok kőbe vésése ezt hogyan teszi lehetővé.
Valóban ilyen fontos a „vásári” és „hagyományos” kalács között ennyire erőszakosan különbséget tenni?
Meggyőződésem, hogy az Ön által oly sokszor alábecsült emberek tisztában vannak azzal, hogy amit vásárban vesznek, már csak ezen tény miatt is „vásári kalács”. Az, hogy mi ugyanígy készítjük otthon is, ahogy másoknak adjuk, talán némiképp alátámasztja hitelességünket.
Ezúton is nyomatékosan jelezném, hogy tekintse levelünket egyszeri, kivételes eseménynek, mely nem egy hosszú levelezés kezdete, csupán jelzés, hogy nem lehet bármivel megvádolni embereket következmények nélkül.
Igyekezzünk tiszteletben tartani egymást, ahogy azt gondolom mi ezt eddig is maximálisan megtettük!
András Tünde, operatív igazgató
Járási László, kommunikációs és megfeleltetési munkatárs
Vitéz Kürtős csoport
|
