Csodálatos állatvilág / Az egerészölyv

Más néven parlagi, tarló, síró kánya, örv, ülü, ölyü, huszársas – Magyarország egyik leggyakoribb ragadozó madara, amely a síkságon, dombos vidéken éppen úgy megtelepszik, mint a magas és magasabb hegyvidéken. Az erdőben szegény Alföldön kétségtelenül jóval ritkább, mint az erdős hegyvidéken, de azért alkalmas helyeken itt is fészkel. A hegyvidéken 1300 méter magasságban még fészkelve észlelték. 
A nálunk fészkelő egerészölyvek túlnyomó nagy részben vonulók. Edzett madarak, melyek már február végén érkeznek s itt maradnak késő őszig, ritkán tán át is telelnek, de a télen át nálunk megfigyelhető sok egerészölyv főleg északi vidékekről való téli vendég. Nagy számban szokott átvonulni ősszel, mikor az északi területek azévi fiókaállománya látogat el hozzánk, ill. vonul át még délibb fekvésű melegebb vidékekre. Javarészük persze elpusztul az idegenben, s ezért tavasszal már igen meggyérült állományban térnek vissza a hazájukba.
Habár a mezőgazdaságra nézve föltétlenül hasznos s a vadászatra nézve csak kis mértékben káros madár, azért sem a madárvédelmi, sem a vadászati törvény nem helyezte védelem alá. Dr. Greschik Jenő nagy anyag alapján végzett gyomortartalomvizsgálatai kétségtelenül bizonyítják, hogy hasznos madár, melynek nagy számban való előfordulása következtében valóban számottevő gazdasági jelentőséget kell tulajdonítani. Kb. 250 gyomortartalom és köpetvizsgálat alapján Greschik a következőkben foglalja össze az egerészölyvre vonatkozó megállapításait: „A vizsgálatokból kitűnik, hogy az egerészölyv az év csaknem minden szakában főleg a különböző pockokat fogdossa, de megeszi a vakondot és cickányt is. Télen, ha szerét teheti, elfog egy-egy apró madarat, sőt foglyot, szajkót is. Nyáron gyíkot, békát és nagyobb rovarokat is fogdos, tehát a mezőgazdaságra csak hasznot hajt, a vadászat szempontjából télen néha kisebb mértékű kárt is okozhat, de ez csak a helyi viszonyok alapos ismerete alapján dönthető el.”
Minthogy az egerészölyv, miként már említettem, egyik leggyakoribb ragadozó madarunk, – amely a vadtenyésztők részéről kíméletlen üldözésben részesül – azért nagyon kívánatos, hogy a vele szemben követendő eljárást pontosan leszögezzük. 

Ez a következő: a fészkelőket okvetlenül kímélni kell, kivéve ha vadtenyésztőhely közelében települnek meg, ahol a fácáncsibékben és egyéb apróvad fiaiban esetleg kárt tehetnek. Ugyanilyen helyeken a kóborló vagy átvonulóban levőket is riaszthatjuk, a tettenérteket esetleg elpusztíthatjuk, de általános üldözésétől és pusztításától tartózkodnunk kell, annyival is inkább, mert az ölyv rovására szokták írni a fiatal héja kártételeit is. Az utóbbi ugyanis nagyon hasonlít az ölyvhöz s a „tettenért” ölyvek többnyire fiatal héjáknak bizonyulnak. Minden területen, ahol nincs intenzív vadgondozás és tenyésztés, feltétlenül kíméletben részesítendő s Lovassy szerint fátlan területeken hasznos egérpusztító működését azáltal irányíthatjuk az arra rászoruló területekre, hogy ülőpóznákat tűzdeltünk ki, amelyeken az ölyv pihenhet, emészthet és a kilátás alapján biztonságáról is gondoskodhatik.

Az egerészölyv színezete rendkívül változó. Egészen világos, majdnem fehér változatok mellett sötét csokoládészínűek is akadnak. Mindezek a változatok azonban nem koncentrálódnak bizonyos földrajzi területre s ezért mint alfajok sem különíthetők el a törzsfajtól.

Szóbonctana:
ÖLYV – Sólyomhoz hasonló alkatú ragadozó madár. [MÉKSZ: ? török] A CzF Szótár szerint: „[…] nem kételkedhetni, hogy gyöke öl ige, minthogy más állatokat öldös, fojtogat, ragadoz, s innen lett ölő, módosítva ölü, ölv; mint nyel, nyelő, nyelv; el, elő, elv; fenyő, fenyü, fenyv; hamu, hamv stb. Ez elemzésből az is kitünik, hogy helyesebben iratik lágyítás nélkül: ölv, mint lágyítva: ölyv.” Székelyföldön az ÖLYV neve: ÜLÜ, tehát ÖLŐ. A szó magyar gyökből eredő, tökéletes értelmet adó szó, nem török eredetű, hanem a török nyelvek is az ősmag(yar)-nyelvből örökölték, de a magyarázhatósága nélkül.
Kolumbán Sándor

Sándor forradalmian új módszerének és 6 éves kutatásának eredményeképpen jelent meg az Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár, mely Magyarországon csak itt kapható:

MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány,
1066.Budapest, Teréz krt 8.