Zárószó
Gloria Victis: "Dicsőség a legyőzötteknek" című kötet csupán formailag költői antológia, lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismeretének és együttérzésének dokumentuma, a széles világ tanuságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett.
Nem magyarok beszélnek itt magukról, igazságukat és fájdalmukat a világ költői és művészei tolmácsolják, akikben visszhangot vert a budapesti forradalmi rádió utolsó üzenete: "Mi most meghalunk Európáért": meghalunk a szabadságért, a világ szabadságáért.
Tíz év óta sokféle hangon szóltak a forradalomról a világsajtó nagy kommentátorai, a jelenkor történetírói és filozófusai, de mégis a legmélyebb emberi vallomást a kortárs költők tették. Ők a történelem igazi krónikásai és e verseik túlélik a kort, amelyben a zsarnokság tombolt.
Tudjuk, gyűjteményünk nem teljes. Nagyrészt hiányzik az antológiából a ma is elnyomás alatt élő népek visszhangja. Költőik a száműzetésben pedig csak töredékét adják vissza mindannak, amit nemzetük érez. A diktatúrák szigorúan elrejtették a világ elől azt a tényt, hogy a magyar forradalommal az elnyomott népek mennyire együtt éreztek. Mégis kiszivárgott hire és rövidesen megtudtuk: Varsóban egész sorozat vers jelent meg nyomtatásban s Moszkvában is megérezte az orosz ifjúság a tenger rengését. Illegálisan megjelent litografált verseskötettel adtak visszhangot ("Phönix" Moszkva, 1961.) s csempészték át a diktatúra határán a fájdalom, a szolidaritás tanuságtételét, az utolsó "romantikus forradalom" mellett. Ugyanaz az orosz lélek szólal meg e verseikben, mely a megszálló katonáik kezéből a forradalom napjaiban kivette a fegyvert s a felkelő nép oldalára állított sokakat, akik soraink közt haltak meg. Ismeretes, hogy a zsarnokságnak új seregeket kellett küldenie szabadságharcunk leverésére.
Bizonyosak vagyunk abban, hogy túl az aknamezőkön, a többi keleteurópai országból még sok ilyen vers kerül elő egyszer, amellyel az utókor kiegészíti majd ezt a gyűjteményt..
http://mek.oszk.hu/03900/03955/index.phtml#
p.s.:
szamizdatban...
Gloria victis 1956-86
A MAGYAR OKTÓBER KÖLTŐI VISSZHANGJA A NAGYVILÁGBAN
ELŐSZÓ
Régi adottságát törleszti most a magyar szamizdat-könyvkiadás, amikor több mint húsz év késéssel, a forradalom 31. évfordulójára megjelenteti a GLORIA VICTIS című verseskötetet, amelynek alcíme "Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban". A versek összegyűjtése, magyarra fordítása és fordíttatása óriási munkát és nem kis pénzáldozatot igényelt. A pénzt a magyar emigráció adta össze (a támogató szervezetek és személyek neve a 431-432. oldalon olvasható), a fordítások jelentős hányadát, a szerkesztést és a szervezőmunka oroszlánrészét Tollas Tibor végezte - az ő fáradhatatlan, kitartó erőfeszítése nélkül ez a könyv soha nem születhetett volna meg.
Az első kiadást 1966-ban - a tizedik évfordulón -, a második kiadást pedig egy újabb évtized elmúltával az emigráció Nemzetőr c. lapja jelentette meg Münchenben. 1986-ban, a 30. évfordulón Bécsben adták ki a kötet rövidített változatát. A mostani, budapesti szamizdatkiadás tehát már a negyedik a sorban és - kisebb korrekcióktól eltekintve - az eredeti kiadás pontos hasonmása, csupán a "Zárószó" szövege módosult kissé és magyar jegyzeteket (az eredeti kiadásban is szereplő angol nyelvű bibliográfia fordítását) nem egészítettük ki a szerzők életrajzának újabb adataival, mint ahogyan nem vettük fel a kötetbe a magyar forradalomról az elmúlt húsz évben született újabb külföldi költeményeket sem.
1966-ban - a GLORIA VICTIS első megjelenésekor - Magyarországon csend volt, de a hatalom tévedett, ha azt hitte, akasztófájával kitörölhette a forradalmat a nemzet emlékezetéből. 1956 céljai soha nem voltak aktuálisabbak, mint ma, amikor az uralmon lévők ismét válságba sodorták az országot. Már nincsen csend Magyarországon, s a válságból kivezető út keresésekor mind többen elevenítik fel a forradalom igazi történetét. Október 23-án évek óta megemlékezést tartanak a fiatalok, s nekik ajánlja a GLORIA VICTIS első magyar kiadását a "Magyar Október" szabadsajtó
+
