Payday Loans

Keresés

A legújabb

Bohócok PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2013. október 10. csütörtök, 07:33

bohocok

La belle histoire d'amour d'un clown.wmv

http://www.youtube.com/watch?v=IZV2y5HKHMU


Baráth Gyula:

Bohóc

Gyermekkoromban mindig 
bohóc szerettem volna lenni 
az embereket 
harsányan nevettetni, 
kemény kalpagot 
fejembe tenni, 
s nagy krumpli-orrt 
orromra helyezni. 
Tetszett esetlen mozgásuk 
abban a nagy, 
csámpás cipőben, 
s ha megláttam őket 
harsány kacajba törtem; 
Bohóc! – azt mondtam, 
az leszek, ha felnövök! 
A legnagyobb bohóc, 
kit majd tapsvihar köszönt, 
s ki szomorú, azt megnevettetem, 
úgy, hogy szemeiben 
könnycseppek lesznek. 
Lassan az életnek 
viharában felnőttem, 
s a Bohócokat, 
a nevettetőket elfeledtem. 
Mégis, gyermekkori álmom 
teljesült: 
Bohóc lettem. 
Nem az a bohóc, ki 
ki van kenve. 
Nincs rajtam nagy, 
csámpás cipőmozgásom 
mégis csetledező. 
Ezért a mókáért 
nem kapok tapsvihart, 
s nem dobálnak 
körbe virágokkal. 
Néha kicsúfolnak 
a hátam megett, 
vagy mondják: 
Nézd a szerencsétlent! 
Bohóc! - az lettem. 
Az életnek Bohóca. 
A legnagyobb Bohóca, 
bohócnál 
bohócabb.


M. Laurens

A bohóc halála


A manézs sötét, megfojtja a csend.
Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?
Halk kattanás, és a fénykör felvilágol
apró fényszigetként a cirkuszvilágból.

A körbe botorkál középen valahol,
hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.
Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,
hangszerén az egyetlen húr olyan árva.

Ám a nyűtt vonó elárvult húrjához érve
friss gyermekkacajként száll fel az égbe.
Hangja libbenő pilleként szeszélyes,
kristályként tiszta, varázsosan fényes.

Egy vén bohóc, örök gyermeki lélek,
az Ő álma és élete ad lelket a zenének.
Szelíd őzek futnak a hegedű hangjában,
mosolytündérek a manézs homályában.

Vidám, csillogó arcok mosolyognak vissza,
és minden gyermek a bohóc szavát issza.
Arcáról könny csordul a festett mosolyra,
fájdalommal néz a kihalt, üres sorokra.

A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc és a feledés.
Nincs már habos torta, és utána kacagás,
se elefánt, porondmester, se semmi más...

Csak Ő, a hegedű és a fénykör a porondon.
Fájdalmak örömök emléke a bohóc sorson.
A húr aprót sikít, s az utolsó hang csorba...
Egy festett orr hull a porondról a porba.


2012. augusztus 3. (Eötvös Gábor zenebohóc emlékére)

LAST_UPDATED2