(1) Ez az állandó rovat lenne az én vitézi telkem. Eleget harcoltam világéletemben a tollal, a jövendő hódító fegyverével igazságokért, szépségekért, gazságok és csúnyaságok ellen, talán megérdemlem ezt a pár láb állandó teret, amelyet igyekszem ezután is az igazság és szépség nefelejcseivel teleültetni.

Most egyelőre egy marék aforizmát hozok, amelyet némelyek gondolatnak neveznek.

Termékeny makói magányomban két vers között vetettem papírra őket, némelyik aktuális, némelyik örökké aktuális, az élet és irodalom legkülönbözőbb területeiről valók.

Egy író véleményei és vallomásai, mind rövid, akár a sóhajtás és kicsi, mint a bors. Remélem, senki sem fog rágalmazást és becsületsértést találni bennük. Hiszen ezek csak: