A népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike a galagonya. A szív gyógynövényének is nevezik, mert bizonyítottan jó szíverősítő és szívnyugtató. A növényt évszázadok óta ismerjük, többnyire kertekben, szántóföldek szélén nő.
Az első ismert feljegyzések egyike 1305 körül keletkezett, de más források szerint is szívpanaszok enyhítésére használta a népi orvoslás. Ez utóbbi alkalmazásmódot igazolták a 19-20 századi vizsgálatok, melyek szerint a galagonya az egyik legkiválóbb szívre ható gyógynövény. A kutatások során kiderült, hogy a növény úgy erősíti és szabályozza a szívműködést, hogy semmilyen mellékhatása nincs, ezért tartós kezelés is végezhető vele.
A galagonya a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Legelők, erdőszélek, cserjések rózsaszín vagy fehér virágú, piros vagy fekete bogyótermésű tövises cserjéje, de nevelhető a házi kertben is. Számos változata, alfaja ismeretes, a hazánkban őshonos fajok közül a cseregalagonya és az egybibés a leggyakoribb. Népies nevei: gelegenye, giligán, saragonya, fehértövis, Krisztustövis, Isten gyümölcse, istenalma, májusvirág.
Galagonya a mitológiában
Az ősi mítoszok szerint a növény villámból keletkezett, ezért a germánok galagonyát használtak a halotti máglyákon, azt remélve, ezzel segítenek, hogy a halottak lelkei a mennybe jussanak.
A római Maia istennőnek és férfi párjának, Maiusnak volt a fája, valamint a június 1-jén ünnepelt Carda istennőé, aki elveszett szüzességéért cserébe kapta Janus istentől a fehér virágú, tüskés ágat.
Az ókori görögök galagonyaágat égettek Hümenaiosz oltárán. A házasság istene, Hümenaiosz, amikor kedvesével a saját nászünnepén vett részt, váratlanul meghalt. Azóta emlékére galagonya virágaival ékesítik fel a mennyasszonyokat, a lakodalmi köszöntőket pedig hümenaiosznak hívják.
A keresztény hagyományban Mária szüzességét jelképezte a galagonya.
A kelták szerint a galagonya a tél és a sötétség istenének a fája. A hónapok közül azért lett a május fája, mert valamikor ebben a hónapban tartózkodni kellett a nemi érintkezéstől. E böjtös időszakra a rómaiak a Flora istennőnek szentelt április végi, május elejei orgiába fúló mulatságokon, a három napig tartó Floralia ünnepen készültek fel. Ezeket a galagonya fehér virága is díszítette. A Flora-ünnepeket követő gyászidőszak május 4-én, Szent Flórián vértanúságának a napján vette kezdetét. E napon a britek még a múlt században is a források, kutak körüli galagonyabokrokhoz vonultak, öltözetüket megtépdesték, és a rongyokat az ágakra aggatták.
A növénnyel szemben táplált vegyes érzelmeket jelzik a ma is élő brit hiedelmek. Virágzó ágát tilos bevinni a házba, mert állítólag a keresztre feszített Jézus töviskoronája galagonyából készült, s ezért a családban bekövetkező halálhoz vezet. Ez okból levágni sem szabad a bokor ágait.
Némelyek szerint a galagonya szent növény, amelynek segítségével - mivel nincsenek benne negatív energiák - megnyugvás nyerhető. Sokfelé úgy tartják, hogy szerencsét hoz a tulajdonosának, és jó termést a földnek, melyen található. Ha Szent Iván éjszakáján vagy mindenszentekkor alája ül az ember, tündérvarázslatban lesz része. Régen a galagonyabokrokat a tündérek találkozóhelyének tekintették, ezért a szántás idején köröket rajzoltak köréjük, nehogy az ekével háborgassák őket. A galagonya virágzása biztos jele annak, hogy vége a télnek és küszöbön a tavasz, ezért az évszakváltás jelének vagy időjárási ómennek is tekintik.
A CZF szótárban,1862-ben:
*GALAGONYA
(gal-ag-ony-a, azaz meghajlott vagy alacson ágak bősége vagy növése, termése) fn. tt. galagonyát. 1) Vadon termő tövises bokorfa, mely a kerítéseket és utak mellékét kedveli, s piros bogyófürtöket terem. (Rubus caninus, spineolus, rhamnus). Vékonyhangon: gelegenye, máskép: gelegonya, geleginya. 2) Így neveztetik különösen ezen bokor gyümölcse. Galagonyát szedni, enni. Rokonítható a gyalog szóval, (gyalog növény), mennyiben kivált növényekre vonatkozólag a maga nemében alacsont jelent, pl. gyalog bodza, gyalog fenyő. Megvan a szláv nyelvekben is: glogovinya, gloginya, hlohinya.
Kolumbán Sándor ezt írja az Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótárban:
GALAGONYA – Fehér virágú, piros vagy fekete termésű, tövises cserje. [MÉKSZ szerint: szláv]
A GALAGONYA bogyói gömbölyűek, így a szótő kör, gömbértelmű. Neve még GELEGENYE, GELEGÓNYA is. A gALAgONYA nevében benne rejlenek jellemzői: ALAcsonysága, mivel a bokor ALÁ bújva is nehézkes, bONYOdalmas termésének begyűjtése a szúró tövisei miatt. A CzF Szótár szerint: „Rokonítható a gyalog szóval, (gyalog növény), mennyiben kivált növényekre vonatkozólag a maga nemében alacsont jelent.” (Kiem. K. S.) Neve a jellemzői alapján adatott, nem „szlávul”… magyarul.
A szótár itt vásárolható meg Magyarországon:
MAGHUN.com - Magyar Világörökség és hagyomány
1066.Budapest, Teréz krt 8.
