Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke - 16.

Lackfi János

EGY MONDAT

Hol irodalom van, ott irodalom van
a pókháló közelében a légy a falonban
mint ólompára a forgalomban,
mint adalékanyag az italomban,
mely belém épül észrevétlen,
én szólok még, de már az ő nevében.

Hol irodalom van, ott irodalom van
feketén bólingató eperfalombban,
családmeleg alomban,
hol a kedves teste
ruhájából kivetkeztetve,
hideg ellen ív papírba burkolva –
s a rétegek közt mélyebbre hatolva
mindig újabb írott kötegekre
akad kezed, mely vágyna sejtmelegre.

Hol irodalom van, ott irodalom van
kávéház szegletén, születésnapomban.
Ringat a kézikönyvek anyaméhe,
s az anyakönyvek steril tintakéke,
pörögsz vissza oda, ahol a kezdet
minden anyát és minden fiat nemzett.

Hol irodalom van, ott irodalom van
a szállj dalomban és a szólj dalomban,
papíremberek papírszívébe bökve
papírhandzsár, s mi jajgatunk örökre.

Hol irodalom van, ott irodalom van
ütve általútnál csekély halomban,
megírja szerepét a hősnek,
ki minden betűtől erősebb,
szeretteinknél is ismerősebb,
ólom-vért izzad, ha merő seb.

Hol irodalom van, ott irodalom van
harmadik, negyedik birodalomban,
emlékezésben, mely vesztett csatákat
újra gondoltat, győzelemmel áltat,
s ha a szabadság lefejezve,
fogjunk egy újabb fejezetbe,
papírra nyomják semmi bérünket,
hős, aki tüntet, hős lesz, aki büntet.


Hol irodalom van, ott irodalom van
kiderült s elmismásolt titokban,
abban, ahogy a történelem aktáját
folyóba, folyóiratba darálják,
interneten a nép elébe tárják,
adattengerbe süllyednek a gályák,
fájukat holnap papírrá darálják,
hozzákavarva holtak tunikája,
ráróva tengeri csata krónikája.

Hol irodalom van, ott irodalom van
a rohanásban, forradalomban,
katonák fején papírcsákó,
kezükben a fegyvernek látszó
összegöngyölt újság vagy óság,
mulandóság, maradandóság,
ó, irodalmi mindenhatóság!

Hol irodalom van, ott irodalom van
az öt emelet magas könyvtoronyban,
hol könyv a fal, hol köbméter a mérték,
hol vérszegény lapon sápad a vérkép,
térképek alján bakarasz a lépték,
feledve, hogy azt élő lábak lépték.

Hol irodalom van, ott irodalom van
költözködési könyvdobozhalomban,
aluljáróbeli antikváriomban,
hol könyvlapokon vízjelként derengnek
az évtizedes olvasói nedvek,
börtönkönyvtárban, megyei könyvtárban,
hervadt könyvtárosnénik illatában,
kik könyvport szívnak és könyvport lehelnek,
könyvből olvassák, könyveket könyvelnek.


S ha hinnéd, hogy van menekülni odvad,
tudd, hogy magad is csak irodalom vagy,
ott van a félrecsúszott nyakkendőben,
s az ős-okban, az elfelejtett nőben,
kinek már csak rímeire emlékszel,
kit már leírtál több, mint elégszer:
nyakán bárányganéj betűgyöngy
vakít, akár az ékszer.

Mert hol irodalom van, ott irodalom van,
lőszivárog DNSből vagy honnan.
A tükörből mögüled előbújnak
a múltak s a régit adják el veled újnak,
Szindbádok a te szájaddal beszélnek,
vámpír-hősök veszik bérbe a véred,
helyettük szólsz, és ha saját szavad van,
más mosta már meg lábát a szavadban.

Hol irodalom van, ott irodalom van,
ott kedvesed szemében téma lobban,
szemed villan, mikor valaki szenved,
a ceruzát máris hegyezni kezded,
és beledöföd, épp a fájó pontba,
itt bárki szól, minden mikrofonpróba.


Ha gyerek nyaggat, adnál neki kekszet,
a gyermekszájat papírlapra jegyzed,
figyeled léptét botló öregeknek,
hátha elesnek,
mind érdekes kísérlet,
hisz író nem kap soha sérvet,
ha terheket hőseivel emeltet.


Ebédkor tányérod mellé letéve
a nyitott könyv, és nincsen soha vége,
betűt eszel, iszol, az esti fénykéve
alatt a könyvek löknek álomba végre,
és álmodban tovább olvasod-írod
a sorokat, a polcon már vár a sírod,
egy üres könyvhely, feketén világít,
míg becsúsztatják léted keménytábláit,
koporsódat, a hely kitüntet és eltüntet,
az ábécé magába nyel mindünket,
s a polcon vágyjuk szívdobogva egyre,
hátha egy olvasókéz közeledne.


Hol irodalom van, ott irodalom van
a túlvilági jutalomban,
hogy majd halálod után felfedeznek,
és Bibliaként bújják könyved ezrek,
sebaj, ha már nem éred ezt meg:
feltámadásoddal revolvereznek.

*

Magyar Hüperión

A jobboldali értelmiség folyóirata - 2. szám 

Baranyi Tibor Imre: Populizmus

„A populista mentalitás vegytiszta formában jelenik meg a posztmodernitás egyik jellegzetes produktumát képező facebook világában. Ez – amellett, hogy voltaképpen egy titkosszolgálati önprofilozó rendszer – azt az ördögien stupid mentalitást terjeszti, hogy minden dolog, személy, akció értékének egyetlen fokmérője az azzal kapcsolatos tetszési mutató (szép magyar szóval: »lájkolásának« mennyisége). Ami/aki sok like-ot kap, az jó és értékes, ami nem, az értéktelen, sőt nemlétező.”

A második szám már kapható az újságárusoknál! Bővebben itt -->http://on.fb.me/16xhvXZ

*

A legveszélyesebb "vegyi" fegyver a hisztéria

A nagy történelmi hódítások számaránya és a jelenlegi globalizáció is bizonyítja.

Karinthy még olyan gyógyítandó veszedelmes betegségnek írta le, amit csak nők kapnak el, és a férfiak halnak bele.

Mai világunkban is leginkább a női személyiségeken tör ki, és a férfias alkatok gyengülnek el tőle. 
De. 
Amióta emancipáció van, azóta fegyverként használják, nem egyszer a furcsa, látszatra férfiak is.

Remek példa erre egy társasház közös-képviselője. Amikor nem azt történik, amit ő akar, akkor elkezd hisztériás rohamokat produkálni. hisztériás rohamokban tör ki.

A "férfi - hisztérián" a nők meglepődnek, hogy az ellenkező nem ellopta a titkos fegyverüket - ráadásul olyan környezetben, ahol még ők sem merik használni.

A modern férfiak pedig lebénulnak. Mintha kígyó bűvölné meg őket. A hisztériás nők eme betegségével  otthon sem nagyon tudnak mit kezdeni. Hát még egy társasház nyílt fórumán.

Egy hisztérikusan viselkedő férfi perverziótól végképp elmegy mindenkinek a gusztusa. 
Ezért e politikusan bizarr játszmából a hisztérikus egyén, még ha látszatra férfi is, rendre győztesként kerül ki.
Kivéve, ha valódi magyar emberrel kerül szembe. Állítólag csak az ősmagyar férfi ismeri, mi a leghatásosabb védekezés ezzel a "kivédhetetlennek ismert vegyi fegyver"-rel szemben.

V.ö.
Példabeszédek 25:
24. Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonnyal, és közös házban.

28. Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!

© B. Juhász Levente

*

Bordézsma

Történelmi kitekintő / 1848. szeptember 15.-

A magyar képviselőház eltörli a szőlődézsmát.

Mi az a bordézsma, dézma, dézsma, szőlődézsma?

Feudális terményadó. 
1. Az évi bortermés egy tized része, amelynek szedését már I. István király törvényei biztosították az egyháznak. A bordézsma szedése a megyéspüspök joga volt, de bizonyos hányada (1/4, 1/8, 1/16) a helyi plébánost illette meg. A 15–16. sz.-tól a püspökök az egyházi tizedszedés jogát többnyire a világi földesúrnak vagy a kincstárnak adták bérbe. A 16. sz. közepétől jobbára a királyi kamara bérelte a végvárak ellátására és egyéb hadi kiadások fedezésére. Ezért gyakran királyé dézmának is nevezték. A bordézsma fizetése alól a nemeseken kívül csak a falu bírája, a majorsági alkalmazottak és a görög keleti vallás hívei voltak mentesek. 

2. Köznyelvi szóhasználatban elsősorban a földesúrnak járó terményadót, a kilencedet (nona) nevezték bordézsmának. Egységes szedését az 1351. évi törvény rendelte el. Mennyisége eredetileg azonos volt az egyházi tizeddel, mivel az után szedték. Később azonban a fordított sorrend vált szokássá, minek következtében a földesúri bordézsma a termés 1/10-ét jelentette, az egyházi tized viszont csak 1/11 részét. Szőlőtelepítésre átengedett majorsági föld esetén – minthogy ezt egyházi tized nem terhelte – a jobbágyok a földesúrral kötött megállapodás szerint a termés 1/8, l/7, 1/6 sőt gyakran 1/5 részével szolgáltak. Ezt ötöddézsma, hatoddézsma stb. névvel illették. Az újra művelés alá vett parlagszőlőt 3 évig, a teljesen újonnan telepített szőlőt pedig a termőre fordulástól számított 7–12 esztendeig, a kertszőlőt teljes dézsmamentesség illette meg. Földesúri jogokat gyakorló, ill. szabad királyi városok a joghatóságuk területén levő szőlők után szintén bordézsmát szedtek. (Pl. Buda, Sopron, Kecskemét, Szeged, Debrecen stb.) A 17–18. sz.-tól a mezővárosok is – különösen a török hódoltság alól felszabadult területeken – más adónemekkel együtt igyekeztek a bordézsmát meghatározott évi összegben megváltani a földesúrtól. Jó bort termő, borárutermelésre berendezkedett vidékeken ritkán engedélyezték a bordézsma pénzzel való megváltását a borkimérésből eredő nagy haszon miatt.

A dézsmálás módja vidékenként, sőt uradalmanként, de koronként is változó volt. A bordézsmát borból, mustból, szőlőből vagy törkölyös mustból (csemege, csömöge) vették ki. A termés egy részének eltitkolását azzal igyekeztek megakadályozni, hogy a szüret időpontját a hegyközség jelentése alapján az uradalom határozta meg. A dézsmások végigjárták a szőlőhegyeket, pincéket és megakolták vagy egyszerűen csak felbecsülték a musttal töltött hordók, kádak űrtartalmát. Oldalára ráírták a belőle járó bordézsma mennyiségét, amit azután a szőlőbirtokos köteles volt beszállítani a dézsmaházhoz. Ahol törkölyös mustból dézsmáltak, a letört szőlőt szállító kocsiknak a dézsmahelyhez, dézsmaszűrőhöz kellett állniuk. Itt mindjárt kivették a földesúrnak járó részt. Ilyen módon dézsmáltak a 16. sz.-ban a Hegyalján, a Duna mentén és az Alföldön pedig még a 18–19. sz.-ban is, mindaddig, amíg a természetbeni dézsmálás gyakorlatban volt. 
A törköly taposásából és a sajtolásból eredő borból nem járt bordézsma. 
A bordézsmát a jobbágyfelszabadítás után a dézsmaváltság szüntette meg.

Forrás: Néprajzi Lexikon

*

Illem

Sasku Károlyt 1854-ben kiadott illemtana: Illendőségtan, vagyis a művelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai
“Evés közben illetlen bármi módon zörögni, a széket vagy asztalt mozgatni, a tányért nyikorgatni, evő- s ivóeszközökkel csörömpölni, lábával dörömbölni, kezével kopogni, ülésében feszengeni, orrát a tányérhoz közel tartani, csámcsogni, szuszogni, ökröndözni, böfögni, köhingetni, nyögni, hákogni, szipogni, habzsolni, szürcsölni, nyalakodni, csontot szopogatni, porcogtatni, zsíros szájjal és kézzel enni, ujjait megszopni, ujjával a húst a villára szúrni vagy a falatot a tálba taszítani, ételt hallhatóan fúvogatni, nyelvét a falás agy ivás közben kiölteni, szemét düllyesztve enni vagy inni, állát elcsorgatni vagy töretlen hagyni, másoknak szájába nézni, minduntalan körültekinteni, kapkodni, haszontalankodni, kenyérbelet morzsolgatni, azzal valakit meghajítani, nevetkőzni, hahótázni, forró lének nyelése után száját félrehúzni, torzképeket csinálni, integetni, szájában kézzel vájkálni, sótartóba használt késsel, annyival inkább kézzel nyúlni, válogatni, finnyáskodni, duzzogni, kedvetlenséget mutatni, másokat evésbeni ügyetlenségük miatt kinevetni, gúnyolódni, mutogatni.

A fogvájást csak ha kénytelenek vagyunk vele, akkor is csinosan kézbe szorított fogvájó végével, ki nem nyitott szájjal kell tenni. Fogvájónkkal, még ha nem használtuk is, valakit megkínálni

Ebéd végén vagyonosabb háznál vizet szoktak hordani findzákban a száj kiöblítésére. Nagyon soká öblögetni a szájat és nagy lármával nem illik. Nagy járatlanság lenne az efféle vizet együgyűségből meginni.”

*

Maderspach Károlyné megvesszőzése,

1849. aug. 23.: a szabadságharc egyik büntető akciója, a női méltóság megalázása. - Maderspach Károlyné Buchwald Franciska (1804-80) gyakran vendégelt meg honvédtiszteket. 1849. VIII. 17: Bem és Kmetty tábornok is vendége volt (vsz. VII. 15: Kossuth Lajos utolsó előtti mo-i éjszakáját az ő házában töltötte). Ezért J. J. Haynau (1786-1853) parancsára Gröber osztrák kapitány Ruszkabánya piacterén, ruháit letépve megvesszőztette. Sógorát, a Zsombolyán I. 20: meghalt Maderspach Ferenc ezr-t sírjából kiásatta, s a piactéren fölakasztatta. (Ezzel II. Károly ang. kir-t [ur. 1660-85] utánozta, aki 1662: Oliver Cromwell kormányzó [1653-58] és leánya tetemét ásatta ki s akasztotta közszemlére). - A megvesszőzés hírére a férj, Maderspach Károly (1789-1849) mérnök agyonlőtte magát. Maderspachné évekig próbált elégtételt kapni a rajta esett gyalázatért, a jogviszonyok miatt eredménytelenül (→sortűzperek). - ~ helyszínén 1909. X. 10: emlékoszlopot emeltek. 88

Függetlenség 1885:319. sz. (Kmetty és Bem tábornok menekülése) - Hentaller Lajos: Vérrózsák. Bp., 1906:157. - Kacziány 1906: 84. - Maderspach Károly: Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya tört-éhez. Zólyom, 1909.

*

Dr. Csernus Imre

Veszedelmes viszonyok

http://www.youtube.com/watch?v=PQyQLbLeb2s

*

FACEBOOKISMUS PROGRESSIVA

Ülj, le barátom! Nos, kielemeztem a vizsgálati eredményeket.

Amit ugye, tudunk:
Évek óta figyeled a pályafutásomat. Régebben a másoknak írt poénjaimon nevettél, aztán azokon a poénokon, amiket már saját nevemmel tettem közzé, az üzenőfalamon. Hallgattad, sőt, megosztottad a zenéimet, eljöttél a koncertjeimre. Politikai és egyéb közéleti tárgyú írásaimat bőszen lájkoltad, s ezekhez egyetértő kommenteket is írtál.

Aztán… egy szép napon, valamikor este, 8 óra tájban… kiírtam egy olyan állapotot, amivel nem értettél egyet.

Ennek hatására a következő jelzőket tetted rám: buzi, zsidó, liberális, egységromboló, bomlasztó, sértődős, idegen ügynök, spicli, spion, kém. Majd töröltél ismerőseid közül, s végül letiltottál.

Van egy jó és egy rossz hírem. 
A rossz hír az, hogy te sajnos facebookismus progressivában szenvedsz. A jó hír, hogy ez a kór tünetmentesen, nagy hatékonysággal, viszonylag rövid idő alatt gyógyítható.

A gyógyulás első fázisa:
Feledkezz meg az oldalakról! Amíg a magyar politikai életben baloldali milliárdosok mondják meg jobboldali munkanélkülieknek, hogy mi a helyes, és mi a helytelen, addig ezeknek az oldalazós történeteknek nem sok értelmük van.

A gyógyulás második fázisa:
Fogadd el, hogy a kritika nem egyelő a gyalázkodással! Ezzel egy időben vedd végre tudomásul, hogy az igazság maga, egy végtelenül képlékeny fogalom. Szabó Lőrinccel mondva: „Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát!”. Tehát gondolkodj el a mások neked szóló kritikáin, és fogadd el, hogy nem a tiéd az egyedüli, üdvözítő igazság! 

A gyógyulás harmadik fázisa:
Próbáld Facebook ismerőseidet úgy kezelni, mintha egy nagy család lennétek! A gyerek nem hagyja el az édesapját csak azért, mert az az MSZP-re szavazott, nem a Jobbikra. A szülő nem tagadja ki a gyerekét, ha kiderül, hogy az homoszexuális. Az anyuka nem vágja fel az ereit, ha kiderül, hogy a felmenői között van cigány származású. Tehát mielőtt törölnél valakit, vizsgáld meg, valóban rászolgált-e erre az illető? Vajon tényleg akkora szakadék keletkezett-e köztetek, mint amekkorának azt az első felindulásodban érezted? 

A gyógyulás negyedik fázisa:
Ne kezelj senki élőt szentként és sérthetetlenként! Egyedül Isten legyen előtted imádandó! Mert nem a te dolgod egekig emelni azt, akiről úgy gondolod, hogy ő a megoldás minden problémára. Elárulom: ezt a nemzetet nem egyetlen nagy ember, hanem sok kicsi fogja kivezetni ebből a szellemi és gazdasági nyomorból.

A gyógyulás ötödik fázisa:
Jegyezd meg, hogy ami számít, az három szóban leírható: „Csak a haza!”. Emberek jönnek, mennek, de ahogy Wass Albert oly találóan leírta: „A kő marad.”. Ennek szellemében cselekedj! És ismerőseidet is ennek szellemében kezeld! Hidd el, még a legostobább embernek is van valami haszna! Ha más nem, akkor annyi, hogy megköszönheted Istennek, amiért téged több ésszel ajándékozott meg! Az isteni ajándékot azonban nem szabad eltékozolni, mert az halálos bűn! Akinek esze van, az gondolkodjék!

Tudom, miken mész most keresztül, mert ezt az utat én, magam is megjártam, sőt, járom most is. És elárulom neked, hogy az ötödik fázisig még én sem jutottam el. Teljes erőmmel próbálkozom, hogy mindaz, amit neked tanácsoltam, rajtam is érezhető legyen.

Ezért van egy ötletem: járjuk végig ezt az utat együtt! Te, én, és mindazok, akik erre vállalkoznak! 
() Varga B. Tamás ()

*

Gyermekrontó iskola

Szent-Györgyi Albert

1930-ban írta a következő sorokat:
"Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. ... Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel. Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat? Én nem értek pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki.
...
Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

*

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

https://www.facebook.com/egesznaposiskolanem

Akinek szüksége volt rá, hogy napköziben helyezze el a gyerekét eddig is megtehette. Miért tették ezt most kötelezővé? Azért, mert a FIDESZ koncentráltan képviseli a magyarokra általánosan jellemző pszichózist, s a gyerekek szocializációs folyamatába olyan módon nyúl bele, ami által igen korán függővé teszi őket az intézményektől. Mondhatjuk persze, hogy az igazgató felmentést adhat a kötelező napközi alól, csakhogy a FIDESZ részéről ez is inkább az igazgatónak mint emberi sorsok felett döntő hatalmasságnak a kinevezéseként jelenik meg. Mi történik akkor, ha egy gyerekkel otthon sokat foglalkoznának, de a szülők történetesen ellenséges viszonyban állnak az igazgatóval? Az igazgató most megtorlásképpen bedobhatja a gyereküket a napközibe, ami sok helyen egymást túlüvöltő és mindenfajta értelmes tevékenységre alkalmatlanná tett gyerekek gyűjtőhelyeként működik.

*

Hazug, aljas média!

Ti, akik élvezettel próbáljátok egymás ellen uszítani a magyart. Ti, akik várjátok a legkisebb eseményt, bolhából elefántot csinálva nagyítjátok fel és ferdítitek el az igazságot. Ti, akik a magyart ért sérelmekkel sosem foglalkoztok. Ti, akik ott sem voltatok!

A magyar szurkolósereg példát mutatott az egész világnak Bukarestben. Bárhogy is próbálkoztok a hazugságokkal, maszatolásokkal, ezt már sohasem vehetitek el tőlünk! Háromezer magyar; klubszínektől függetlenül, a Kárpát-Medence minden egyes szegletét képviselve olyan egységet és összefogást produkált, ami egyedülálló és sok helyen elképzelhetetlen. Amíg a románok folyamatosan egymást verték a kapu mögötti szektorukban 90 percen át, és folytatták a meccs után is, addig a három napos túra alatt semmilyen incidens nem történt magyar és magyar között. 

Szenzációhajhász bértollnokok! Rengeteg átélt élményt lehetne írni erről az utazásról, de többnyire megfogalmazhatatlan érzések, amiket nem lehet szavakkal kifejezni. Sosem fogjátok ezt megérteni. Amihez ti értetek, az elferdítés, a kiszínezett és felnagyolt események megírása, és a mocskolódás a magyarral szemben.

Miért nem foglalkoztok azzal, hogy 50 ezer román fütyülte ki a Himnuszunkat, hogy ahol csak lehetett dobálták a vonatunkat, hogy provokáltak a kiírásokkal, évszámokkal, hogy undorító rigmusokkal gyaláztak minket?!

Igen, ez nektek nem érdeketek.

Akkor inkább maradjatok csendben!

*

A leghosszabb magyar káromkodás/átkozódás

„Szolgálatomnak töled való meg tagadása után,

Istennek semminémű áldása ne száljon reád,

Istentöl el szakatkozott, menny-országhoz háttal fordúlt,

parázna, disznó életü, tisztátalan, vissza aggott, ebre ütött,

k(urva) feleségű, hunczfut, beste lélek kurafi.

Soha nem hittem vólna,

hitetlen, vissza aggott, vén, agg eb, kurafi,

hogy vénségedre nemzetedet, a Magyar szakállt,

régi, jámbor kegyelmes uradat, Zitsi István urat, ő nagyságát;

annak felette kegyelmes urunkat, királyunkat,

így meg gyaláztad. [...]

Két száz lépésre ki érzik

a bor s égett bor szaga az eb szájadbúl:

hiszen, te sem Istennek sem embernek nem kellesz immár,

dzsidázott, dárdázott, bénna, lélek kurafi:

hiszen jól tudom, hogy

tsak Isten nevében tartott ekkoráig is az urad;

mert a te bolondságodért, k(urva) az anyád,

ha adnék immár egy sült répát. [...]

Ezek után Isten meg ne mentsen,

hanem akasztófán száradj meg[...]

Adassék az néhai vitézlö Tatai Szabó Lyukáts fiának,

az nem nemes, nem vitézlő, sánta, bénna Szabó Gyurkának,

vénségére meg bolondúlt,

kerítö, vissza aggott, beste lélek kurafinak.”

+

Bővebben:

Egy végvári kapitányunk fakadt ki egy másik végvári kapitányra oly cifra szavakkal, hogy ahhoz képest a doni kozákoknak a török szultánhoz intézett goromba levele – amely Rjepin ecsetjén vonult be a világ köztudatába – a diplomatikus nyelvezet netovábbja.
Ehol:

"Címzés: Adassék az néhai vitézlő Tatai Szabó Lyukács fiának, az nem nemes, nem vitézlő, sánta, béna Szabó Gyurkának, vénségére megbolondúlt, kerítő, vissza aggott, bestye lélek kurafinak.

Szöveg: Szolgálatomnak tetűled való megtagadása után Istennek semminémű áldása ne szálljon reád, te Istentűl elszakatkozott, menny-országhoz háttal fordúlt, parázna, disznó életű, tisztátalan, vissza aggott, ebre ütött, kurva feleségű, huntzfut, bestye lélek kurafi! Soha nem hittem vólna, hitetlen, vén agg eb, hogy vénségedre nemzetedet; az magyar szakált; régi, jámbor, kegyelmes uradot, Zitsi István urat ű nagyságát; annak felette kegyelmes urunkat, királyunkat így meggyalázod. Ily szép hírt hallunk felőled, áruló, parázna, orgazda, részeges, nem jámbor, akasztani való kurafia! Nem elég vólt-e e koráig mind az bolondság, mind az latorság, disznószaron hízott bestye lélek, tsík nyelésben gyönyörködő, otsmány kurafi; mind az Posonyi hóhér tavában fogták pedig azokat a tsíkokat, a mint hallom, a mellyekkel te istentelen torkodat pallérozod; azt pedig tsak azért tselekszed, hogy az bornak tágabb futamodója lehessen telhetetlen torkodon alá; hév ónat, kénkövet, szurkot a torkodnak, kurva feleségű lélek, nem jó bort, te borban válogató, kenyér vesztegelő, éhhel hólt, tányér nyalogató kurafi; mondok, nem elég vólte’, hogy Ibráim Omer bég hetven hétszer megtzifrázta Gömör vármegyét, taknyos proscriptájú, nem emberséges ember asztalához való, mogorva, fertelmes disznó! Hogy nem tudtak vólt még kis korodban a’ disznók el szaggatni; avagy döglöttél volna meg a’ Budai kalafában a’ páltza alatt; avagy ölted vólna bé magadat a’ Dunába, a mint elkezdted vólt, kétségbe esett kurafi, hogy sem mint ilyen gyalázatban forogjon a’ Magyar név, te kurva feleségű, nem jámbor lélek! A minémű vagy magad, olyan rossz a’ feleséged, láda motskoló, kurva nemzetségű. Hólt nevét költötted Ibráimnak; de él még az bég, feleséged szolgálatjára!

Úgy hallom, tolvaj kurafi, hogy valamennyi lopó, kémlő vagyon az városban, Posonban, mind hozzád tartanak szállásra; nálad az quártélyok, s ezt kellett a’ nemes kamarának el szenvedni, vissza aggott, kutyátúl fajzott, Török menyasszony, puskaporra való, disznó, istentelen, mordály, tobzódó kurafi! Az apádat is meg akartad tizen egyszer ölni; nem győzted várni, hogy magátúl meghaljon, te maszlagos hóhér! A melly kopott szoknyát az édes anyádon temettél is, annak is duplán megvetted az apádon az árát, istentelen zsidó kurafi! A’ más héten felmegyek urammal ű nagyságával Bétsbe; Supplicatiót adok bé ű felségének: ezen szerént eleibe adom ű felségének, s megkérem a tisztedet, Farizéus vissza aggott lélek, ’s eb rúdon vettetlek ki az kamarából! Janitorságot? egy sereg disznóm volna, azt sem merném reád bízni, tsap alja, Filistéus szerzet! Két száz lépésnyire kiérzik a bor s az égett bor szaga az eb szájadbúl; hiszen te sem Istennek, sem embernek nem kellesz immár, dsidázott, dárdázott, béna kurafi; hiszen jól tudom, hogy tsak Isten nevében tartott ekkoráig is az urad; mert a’ te bolondságodért, kurva az anyád, ha adnék immár egy sült répát!

Legnagyobb mesterséged, tudományod az hurka és fasz nyelés; azt is valami rossz, frantzúzos, trombitás inastól tanúltad, úgy hallom; elmehetsz oskola mestereddel, Katus asszony, síró, lúd mérgű, bestia, szégyen, kerítő, áruló, büszke, tzifra rongy; egy paputsért a’ feleségedet is elkímletted, Júdás szabású martolótz; kanállal fejtett szakállú, hegyes koporsóba [karóra] való, gyalázatos, vén agg eb; Istentűl elfutamodott, tűzre való, fátul szakadt, Pilátus kurafi! Keresztet magadra nem tudsz vetni; a’ mi atyánkot félignél tovább el nem tudod mondani, te szégyent vallott boszorkány! Tsudálom, hogy közép télben is meg nem üt a’ mennykű számtalan sok istentelenségedért, te pogány ördöngös! Isten úgy segéljen, Hajnátskő váráért, mikor megárad az Ipoly vize, egy tsolnokban veled nem ülnék, átkozott órában termett, minden jótúl üres, pogánynál is pogányabb kurafi!

Ezek után Isten téged meg ne mentsen, hanem akasztófán száradj meg; fejednek koponyájában varjak és verebek szarjanak; tsontaidat az ebek széjjel hordozzák; ha pedig az hegyes koporsót inkább szereted, abban is, megengedem, teljék kedved.

Költ Szétsénben, 28. Febr. 1663.

Sem ötséd, sem bátyád, sem jó akaród Horváth Mihály

Forrás: Trócsányi Zoltán: A történelem árnyékában (Bp., Hungária, 1936.)"

*

Egy hír.

1938. szeptember
"Megnyitotta a gázcsapot és meghalt Kassák Lajos író felesége

Ijedt arcú emberek gyűltek ma délután a Bulcsú ucca 19. számú ház egyik második emeleti lakásának ajtaja elé. Az egyik arra haladó lakó vette észre, hogy az ajtón keresztül gáz ömlik a folyosóra. Az összegyűlt lakók fölhívták a házmestert és vele együtt feltörték a lakás ajtaját, amelyben Kassák Lajos író lakik feleségével és édesanyjával. Miközben a lakók az ajtó feltörésével próbálkoztak, megérkezett az író édesanyja, idősebb Kassák Lajosné, aki kora délután ment el a lakásból sétálni. A konyha ajtajában mindnyájukat megdöbbentő látvány fogadta.

A gázzal teljesen elárasztott fehér konyhában egy karosszékben halottsápadtan és eszméletlenül találták Kassák Lajos feleségét.

Azonnal orvost hívtak, mentőknek telefonáltak, de a megérkező orvos és a mentők már nem tudtak Kassáknén segíteni – meghalt.

A konyhaasztalon kis üveg pálinka állott és mellette búcsúlevelet találtak a hozzátartozók. A búcsúlevél így kezdődött: „Háromnegyed négyet ütött az óra….” Az író felesége tehát alighanem négy óra után nyitotta meg a gázcsapot. Anyósa sírva és kezeit tördelve mesélte a lakóknak, hogy teljesen értetlenül áll menyének öngyilkosságával szemben. Délelőtt – mondotta – egészen jókedvű volt, tett-vett a konyhában, énekelt is.

Kassákék szép és kiegyensúlyozott családi életet éltek. Az asszonynak előző házasságából három gyermeke született. Fiatalabb korában többször játszott színpadon és leánykori nevén, Simon Jolán néven a művészi életben ismert szavalóművésznő volt. Az utóbbi időben búskomorság jelei mutatkoztak rajta, melyhez hozzájárult súlyos betegsége. Ízületi csúz kínozta. Kassákéknak különösen a legutóbbi hónapokban súlyos anyagi gondjaik is voltak, a kiváló magyar író könyveinek jövedelméből él és ebből csak nehezen tudta fönntartani családját.

Kassák Lajos kora hajnalban, szokása szerint, horgászni indult, azzal, hogy csak estére tér haza és így felesége öngyilkosságáról még nem szerzett tudomást. Kassák feleségének halálhíre időközben szétfutott a városban és nagy részvétet keltett a magyar szellemi és művészi életben."

*

Meditáció/ima

"A lelki megküzdés pozitív eszközei közé tartozik a meditáció és az ima. A mi elhanyagolt, nyugati kultúránkban nem tréningezett és nem kiművelt jobb agyféltekénkre mindkettő csodálatos hatással van. Mostanában egyre többet hallhatunk a mindfulnessről, vagyis a tudatos jelenlétről - Szondy Máté kollégám írt is a témáról egy remek könyvet. Gyakorlása során az ember belelép a belső figyelem állapotába, ahol átadja magát mindannak, ami vele történik, megzabolázza a gondolatok csapongását, és megteremti a kapcsolatot önmagával, a saját világával. Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az éber jelenlét rendszeres gyakorlása olyan hatékonyságú, hogy az ember a stressz-betegségektől akár gyógyszeres kezelés nélkül, saját maga meg tud szabadulni! Ebben a különleges figyelmi állapotban ugyanis képesek vagyunk kizárni minden olyan tényezőt, amely megzavarhatná harmonikus, mély nyugalmunkat. Az imapszichológiának ma már szintén tengernyi irodalma van, így jól tudhatjuk, hogy imádkozás közben a bal és a jobb agyfélteke között különleges harmónia jön létre, és erre az összes szervünk rendkívül hálásan reagál, hatására helyreállító, úgynevezett reparatív folyamatok indulnak el a szervezetünkben. Tehát, aki nem meditál, de vallásos és imádkozik, az ráeszmélhet arra, hogy ezzel még az egészsége helyreállításáért is sokat tesz."

Prof. Dr. Bagdy Emőke

*

Hogyan élte túl Gyarmati Fanni a háborút

Radnóti Miklós még élt a munkaszolgálatban, amikor felesége 1944. nyarán a pécsi Sancta Maria leánynevelő intézetben talált menedéket. Ide Sík Sándor és Schlachta Margit közvetítésével került több budapesti, származása miatt életveszélybe került nőtársával együtt. A pécsi internátus igazgatónője báró Mirbach Júlia volt, aki hivatalosan a háborúban irataikat elveszített, menekült apácákként jelentette be az új lakókat. A konspirációs szabályok szerint egymás valódi nevét nem ismerhették az intézetben menedéket lelt lányok és asszonyok. Radnóti Miklósnét például Máriának hívták Pécsett. Amikor a Sancta Maria leánynevelő intézetet 1948-ban államosították, az emberséges igazgatónő, Mirbach Júlia munka és megélhetés nélkül maradt. Körülményeit nehezítette,hogy volt apácaként nyugdíjat sem kaphatott. Embermentő tevékenységéről senkinek sem beszélt, egy kérvényében csak valamiféle állandó segélyért folyamodott a hatóságokhoz. Gyarmati Fanni ekkor vette hírét megmentője nehéz sorsának, és közbelépett. Az események után 12 évvel az alábbi hivatalos, két tanúval hitelesített irattal fordul a pécsi járásbírósághoz:

„A pécsi járásbíróság f. hó 9-én tárgyalja Mirbach Júlia nyugdíj-, illetve öregségijáradék-kérelmével kapcsolatos ügyét. Alulírott kötelességemnek tartom, hogy a teljesen jogos kérelemhez a járásbíróságot a következőkről tájékoztassam: Mirbach Júlia, mint az iratokból kiderül, Pécsett a Bartók Béla út 25. sz. házban működő, a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó internátus igazgatója volt, és 1944-ben, a német megszállás után intézetét illegálisan Pécsett tartózkodó üldözött nők rendelkezésére bocsátotta, akiket a hatóságoknál mint kibombázott menekülteket jelentett be. Az üldözötteket minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül elszállásolta és élelmezte mindaddig, amíg azoknak arra szükségük volt. Így kerültem magam is, a fasiszták által később meggyilkolt Radnóti Miklós költő özvegye, 1944 nyarán Mirbach Júlia otthonába. Az ott menedékre találtak közé tartozott például Ferenczy Miklósné, jelenleg a Közlekedésügyi Minisztérium főelőadója, Sárközi György mártírhalált halt költő unokahúga, Vilt Tibor szobrászművész ugyancsak országos hírű szobrász felesége: Schaár Erzsébet, Nonn Györgyné sz. Biró Vera, a legfőbb ügyész felesége és még sokan mások, akiket mind felsorolni nem tudok, mert legális nevüket nem ismertem. Mirbach Júlia jóvoltából 1944 nyarát valamennyien nála tölthettük, és csak ősszel, amikor a fasiszta rendelkezések Pécset határzónává nyilvánították, és az ott-tartózkodás fokozottabb veszéllyel járt, kényszerültünk onnan elutazni, amihez ugyancsak ő nyújtott mindnyájunknak segítséget.
Tudomásom szerint Mirbach Júlia kérelmében fentiekről semmiféle említést nem tett, és önfeláldozó, bátor kockázatvállalása, amellyel nagyszámú (kb. 20–25) üldözött védelmét önzetlenül vállalta, ügye megítélésénél, volt védencei véleménye szerint, nem maradhat figyelmen kívül.

Budapest, 1956. április 6.
Radnóti Miklósné
középiskolai tanár
lakik: Budapest, XIII. Pozsonyi u. 1.

Gyarmati Fanninak köszönhetően Mirbach Júlia bárónő megkapta az őt megillető nyugdíjat a kommunista hatóságoktól.

Nyáry Krisztián

*

Puapó

A pápua törzsfőnökét úgy hívták, hogy Puapó.

Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták,hogy választanak egy pót Pápua Puapót.
Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni,
a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.

A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.

Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket.
Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak.

Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

*

Kosztolányi Dezső

A házasság "válsága"

http://www.youtube.com/watch?v=H-6kdto77RQ

"1. Házastárs az a férfi és nő, ki egy födél alatt él, vagy azért, mert nagyon szereti egymást, vagy pedig azért, mert egykor nagyon szerette egymást s most egy életen át hódol feledhetetlen emlékének. Minden férj és feleség költő, ki a múlandó percet akarja megörökíteni.

2. Tagadom, hogy a házasság intézménye ma különösebb válságban volna. Csak annyira van válságban, mint bármely más intézmény, melynek cselekvő és szenvedő szereplői, fönntartói gyarló emberek, kik természetesen nem mind rendelkeznek annyi nemességgel, elnézéssel és főképp értelemmel, mely az élet átéléséhez szükséges. De akkor éppily jogon beszélhetnénk a törvénykezés válságáról is. Van igazság, de vannak rossz bírák is.

3. Azt sem hiszem, hogy a múltban jobbak, vagy rosszabbak voltak a házasságok. Plautus éppúgy csúfolja, mint Flers és Caillavet, Aischylos éppúgy átkozza, mint Ibsen. A házasságok mindig olyanok voltak, mint maguk az emberek.

4. A házasság nem "elavult" intézmény. Elavult lehet egy "modern" vers, melyet tíz évvel ezelőtt írtak, egy százesztendős törvény, vagy egy ezeresztendős fölfedezés, de olyasmi, ami a föld teremtése óta mindig és mindenütt szükségszerűen megvolt, nem lehet elavult, mert benne gyökerezik az emberi természetben. Mióta a világ áll, támadják, de eddig nem találtak helyette jobbat. Derék csinálmány, mely ennyi kritikát kiállt. Ne feledjük, hogy Ádám az első férj s Éva az első feleség.

5. A szabad-szerelem fából vaskarika. Csak rab-szerelem van. Aki szeret, az már nem szabad, nem független a szerelmétől. Ha szeretek valakit, azt akarom, hogy a rabom legyen, kizárólagosan és örökké s nekem is rabjának kell lennem, kizárólagosan és örökké. Az ölelkező karok nem hasonlítanak-e a rabbilincsekhez?

6. Vannak, akik a házasság erkölcsét korlátnak érzik. Ezek hasonlítanak azokhoz, akik a szonett jambusait, strófa-szerkezetét nyűgnek tekintik, visszatérő, négyes rímeiben nem veszik észre a folyton megújhodó varázst s csodálkoznak azon, hogy egyesek így írnak, holott a próza korlátlanságában is csaponghatnának. Hiányzik belőlük a művészet: az életművészet.

7. Elismerem, hogy nem ész-szerű, mert egészen élet-szerű. Olyan ésszerűtlen, mint maga az élet. Észokokkal bírálgatni tehát, azon a címen, mert nem simul X. Y. úr, vagy úrhölgy testéhez, a legnagyobb esztelenség. Az Apa, Anya, Gyermek titkos háromságát foglalja magában, azt a misztériumot, mely az emberiség létezése óta legmélyebben hatott lelki fejlődésére s megteremtője volt minden vallásnak és művészetnek. Külső formájában talán változhatik az idők során, de ezeket az ősi szálakat nem tépheti el senki."
Nyugat, 1926. 10. szám

*

Szilaj fiúból gondos férj

Egy évvel első találkozásuk után 1847. szeptember 8- án a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A vőlegény fekete atillában, a menyasszony fehér selyemruhában. Szendrey Ignácz komor gőggel távol maradt, a családból csak az anya és a húg (a későbbi Gyulai Pálné) volt jelen. A boldogító „igent” az erdődi kastély kápolnájának oltára előtt mondták ki. "Az első éjet nőmmel írja egy barátjához intézett levelében Nagybányán egy vendéglőben töltém, nemhiába vagyok a csárdák költője.” Nősülése körülményeit s viszonyait nejéhez most nem rajzolhatom. Annyi bizonyos, hogy kedélye nagy változáson ment át. A szilaj fiúból csendes, hű s a pedánsságig gondos férj lett. Ritkán látogatta barátait, s nem örvendett, ha ezek látogatták. Elvonulva élt. Nejét szenvedélyesen szerette, s talán féltette is, s úgy látszék, hogy a világon csak két dolog érdekli: neje mosolya s politikai álmai."

Gyulai Pál

Antikva - Online Antikvárium

*

Arany János és családjának képe 

"Nemcsak egyik legjellemzőbb képe a nagy tettének, de a meleg, benső családiasság csak úgy sugárzik belőle. Eredetije Széll Kálmán nyugalmazott esperes és szalontai volt református pap birtokában van. Sikerült másolata a nagyszalontai Csonka-toronyban, az Arany-múzeumban látható Széll Kálmán gondoskodása folytán.

Arany János leánya akkor már Széll Kálmán jegyese volt, egy-két nap hiányzott az esküvő idejéig, a mely Budapesten volt megtartandó az előre elhatározott terv szerint Juliska születése napján 1863-ik esztendőben, augusztus 9-én. Ez időben Arany a „Koszorú” szerkesztője volt, de a kenyéririgység, szerkesztői temérdek munkája, a közönség lanyha pártolása sehogy se kedveltették meg véle ezt az állapotot.

Már a házasság tervének felmerülésekor komolyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy Szalontára költözik, a hol forrón szeretett leánya lakni fog és fia László is ott fog megtelepedni, mint ügyvéd vagy városi hivatalnok, a körülmények szerint.

Ősi szokás szerint Aranyné és Juliska váltig iparkodtak rábeszélni az apjukat, hogy s házasság emlékére az egész család vétesse le magát, természetesen a vőlegénynyel együtt. A nehézkes Aranynak azonban nem igen tetszett a terv, különben se örömest ült a fényképező gép elé. Így aztán, hogy a családi tanács terve sikerüljön, külső segítséget is kellett keresni.

Gyulai Pál a maga kedves disputáló módján magyarázta Aranynak, mily szükséges ez, mily kedves emléke lesz a kép a családnak. Mikor ez se sokat lendített a terven, Gyulai felesége, a vidám kedélyű Szendrey Mária, Arany Juliska barátnője czirógatta körül Arany Jánost. Ennyi nógatásnak már nem tudott ellent állani, szelid zsörtölődéssel ünneplőruhába öltözött, felhúzta a csizmát is.

Ez egyetlen csizmás képe a nagy költőnek, s a fénykép egy jómódú szalontai nemzetes úr családját mutatja be a közönségnek, a milyennek indult, a míg költői sikerei el nem vadították a szülőföldtől. ÉS épen ebben a benső, szalontaiasan családi melegségben nyilatkozik meg a kép igazi értéke. Rajta vannak Aranyék, a fia László, Juliska és a vőlegénye."

(A cikk megjelenése:1914. június)

*

Magyar kabaré

(Részlet, 1915.)

"Egy színészke fájdalmas fintorral mutatta milyen véres rózsákat kapott a mellébe, aztán hörögve mondta a szörnyű szót, valami véres prüsszentéssel, les prussines... Nekünk a német kabaréhoz sincs közünk. A berliniek akasztófakötelekkel enyelegnek, hullákkal játszanak s gyémántjuk a sírok salétromja. Még a bécsi kabaré is idegen. Parfümös pikantéria és lanyha limonádé.

A pesti kabaré azonban a szatíra. Az a cukrozott epe, hitetlenség és finom rosszmájúság öltött benne testet, amely minden pesti emberben bennlakozik, az az okosság teremtette meg, mely ennek a városnak egyik fontos jellemvonása. Költészete is van. Valami törékeny, nemes, fáradt líra. Medgyaszay Vilma szómuzsikájára gondolok, a gráciájára, amely nem párizsi, nem berlini, nem bécsi, de jellegzetesen pesti és magyar s a művészete gyengéd esthajnalcsillag fényére.
Ezt a gazdag örökséget vette át dr. Bárdos Artúr, aki most a Modern Színpad élére állt. Az ő neve maradandóan összeforrt már az Új Színpaddal, mellyel - a Thália után - másodszor akart ezen a földön igaz és modern drámakultúrát teremteni. Az új igazgató egyelőre nem bolygatja a hagyományokat. Csak hellyel-közzel érzik meg a keze.
Móricz Zsigmond parasztjelenetét hozza, ezt a vastag, egészséges rabelais-szemű magyar tréfát, amely párja a múltkori hasonlóan remekének A Modern Színpadra mindenesetre fokozottan figyelnünk kell. Talán ebben a kellemes souterrain-helyiségbe, ebbe a katakombába bújik majd el az új magyar dráma. A föld felett való színházakban úgyis bajos igazi művészetet űzni. Itt, a föld alatt, talán még lehet."

Kosztolányi Dezső

*

MI A BARÁTSÁG?

A barátság az lágy szellő suhogásától áthatott, napsugárpermetből szőtt, gyönyörű köntös, melyet szelíden ráterítesz embertársad gondoktól terhes vállára, hogy az élet súlyát feledve, a szemedbe nézve érezze: nincs egyedül széles a világban. 

Nem pedig kutyafosból kiszopott rothadástól bűzlő, váladékozó húsdarab, amit a másik embernek vetsz oda, hogy ő ezt látván a halálnak az ő hóttkoros faszára tűzze silány személyed minden gennyes emlékét, miközben azt gondolja magában, hogy téged is baszna szét a váltóáram, de úgy, hogy még a sírodat is lehugyozza minden arra járó ordas kurva nagyfaszú stricije!
() Varga B. Tamás ()

*

TEZSVÍREK

Cigivel a kezemben állok a járdán.
Két cigánygyerek jön oda hozzám, 20 éves formák, jól tápláltak, rendes ruhában vannak. A pólójuk Duce & Gabona, a cipőjük Rebcooc, a karjukon pedig, csak úgy villog a Tibi Hilfinger óra. 
Az egyik megszólít:

- Ne haraguggyámá, drága tezsvírem, csak arra kérnélek, hogy ha egy szál cigit adnál, azt megköszönném!

Adok neki, megköszöni. Na, ekkor lép oda a másik:

- Aggyá nekem is!
- Ne haragudj, nem dohányzom! - mondom, majd ledobom a földre a félig szítt cigarettát (az íze hol méz, hol áfonya, az ízesítéstől függ).

Nem értette. A társa igen. Röhögve mondta neki:

- De köcsög vagy, more! Hát szépen kérjé’, bazmeg, ne cigánykoggyá itt nekem!

Kis lépések, barátaim! Kis lépések! És egyszer talán, csak megérkezünk egymáshoz.

() Varga B. Tamás ()

*

Adalék a FIDESZ és Orbán Viktor pszichózisához:

http://index.indavideo.hu/video/2013_0902_orban_viktor_evnyito

A fizikai kondíció kultusza ennél az embernél nem az egészséges életforma kultusza, amint azt esetleg önmaga előtt is beállítja. Az izomerő és ügyesség kultusza a legritkább esetben választható el a verekedésre használható izomerő és ügyesség kultuszától, mégha az sporttevékenységgé civilizálódik, akkor sem. A sport preferálása valójában nagyon is beleillik abba a szubkultúrába, ahol a "pénztelen ember értéktelen, a sok pénzzel rendelkező értékes" és a "parancsoknak engedelmeskedni kell" szemlélete érvényesül. Mindhárom jelenség mögött az a pszichológiai képlet húzódik meg, amit pszichotikus internalizációnak nevezek. Ennek a képletnek a (módosulni képes) alapmintázata az, amikor valaki fél a jutalmazó / büntető hatalomtól, de attól is fél, hogy a gyengeségként megvetett félelmével szembenézzen, s ezért azonosul a jutalmazó / büntető hatalommal és annak szabályaival / parancsaival. Nyilvánvaló, hogy akinek viselkedési stratégiáit ez a képlet vezérli, annak felfogásában a hatalom iránti érdeklődés kiemelt szerepet kap. A hatalom ősképe pedig a verekedésben mutatott hatékonyságban rejlő hatalom

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

*

A VÁLASZTHATÓSÁG HIÁNYA

Ti azt csak hiszitek, hogy az egység hiánya teszi tönkre a nemzeti oldalt!

Pedig egyáltalán nem.
A nemzeti oldal sírját a választhatóság hiánya ássa meg. Illetve… nem is a hiánya, hanem annak az állapotnak az egyre jobban történő erősödése, miszerint a kánonnal szembe senki sem mehet.

Szerethetem például Ferenczi Henriket, vagy Horka Sanyit. De a kettőt nem, az már bűn.
Kedvelhetem Vona Gábort, vagy Lenhardt Balázst. De csak külön-külön, mert együtt már hazaárulás számba menne.
Hallgathatom FankaDelit vagy Sziva Balázst. Viszont a két előadó egymás utáni játszása már tér-idő anomáliát okoz a radikális oldalamban. 

Én meg azt mondom: szépen, csendben reprodukáltuk a 2010-es választásokon kialakult sémát, amely szerint akár egy családi közösség felbomlásához is vezethet, ha anyu az MSZP-e szavazott, apu a Jobbikra adta a voksát, a nagyi meg csendben elsunnyogott az LMP farvizei felé.

Szégyellem magam helyettetek is. Jobbikostul, Magyar Hajnalostul, millió gárdástul, vármegyéstül, betyárseregestül, polgárőr egyesületestül…

Mert egy evidenciát még mindig nem értetek: az emberi testnek több, teljesen különböző sejtje van. A sejtek egyben egyeznek: bármelyik képes a másikkal együtt dolgozni a gazdatest életben maradása érdekében. Bármelyik bármelyikkel. Sőt! Nagy baj esetén egyes sejtek gond nélkül átveszik má sejtek szerepét. 

Örömmel tudatom veletek, hogy én a fenti hasonlat értelmében egy egzakt gondolkodásra, információk tárolására és elemzésére képes idegszövet vagyok. Aki személyes jó barátja Lenhardt Balázsnak, ellenben még mindig hisz abban, hogy Vona Gábor, ha megteszi azokat a változtatásokat, amiket meg kell tennie, újra az lehet, aki valaha volt. Aki szokott FankaDelit és Romantikus Erőszakot is hallgatni. Aki tűzbe tenné a kezét Horka Sanyiért és Ferenczi Henrikért. Aki nem tör pálcát azok felett, akik csak az egyik, vagy csak a másik személyt kedvelik. Ugyanis a választhatóság az egyik legfontosabb jogunk. Bárkit ezen szabadságában korlátozni dőreség.

Mert én egy ember vagyok, aki gondolkodik. Próbáljátok ki ti is! Meglátjátok, milyen jó dolog!

() Varga B. Tamás ()

*

MAGYAROK HAJNALA

Csak, hogy relatíve tiszta vizet öntsünk közösen összemocskolt poharunkba:

Kedves Magyar Hajnal Mozgalom!
Mi lenne, ha ez egyszer, mondjuk, mostantól rám hallgatnátok, és ahogy kezdetben is (!) tanácsoltam nektek, stratégiátokat nem a Jobbikra mért össztüzes támadásra építenétek?
Mind tudjuk, hogy vannak gondok, és nem is kicsik. De a választásokig alig 8 hónap van hátra. 
Egy újonnan alakuló mozgalom pontosan három dolgot tehet:
1: Évekig tartó munka árán, fokozatosan erősödve parlamenti párttá alakul.
2: Hónapokig tartó munka árán megszerzi több ezer vagy tízezer választópolgár bizalmát, akik aztán az ő sugallatai révén választanak pártot a MÁR MEGLÉVŐ PÁRTOK közül.
3: A semmiből kinőve, egyetlen nap alatt szabadságharcot robbant ki.

Maradjunk annyiban, hogy az utolsó pont teljesen kizárt. Az első pont akár meg is kezdődhet. De ami fontos lenne: a második pont elérése. Mégpedig a Jobbik támogatásával. Azzal a feltétellel, hogy a „kényes dolgok” mostantól ott sem a szőnyeg alá söpörtetnek, hanem minden problémás helyzet rendezésre kerül. 


Kedves Jobbik Magyarországért Párt!
Mi lenne, ha mostantól elkezdenétek őszinték lenni? Ugyanis az őszintétlenség, a 2014-es, majdani mandátumokkal való átlátszó taktikázás, a csapnivaló pénzelosztási rendszer, a tagság felé alkalmazott gőgös kiskirálykodás, a végenincs fantomszervezetek eredménye az újjáalakult MIÉP, az újjáalakult Kisgazda Párt, a Főnix Mozgalom, és… tetszik, nem tetszik, a Magyar Hajnal Mozgalom is. 

Lehet azon vitatkozni, hogy kinek kivel támadt személyes ellentéte (Lenhardtnak Farkassal, nekem Vonával, Horkának Mészárossal, stb.). 
Csak tudjátok, jelenleg rajtatok kívül mindenki hülye. Lenhardt injekciós, Horka elmebeteg, a betyárok vállalhatatlanok, az MNG nem ÚMGM, Budaházy Gyuri pedig balos anarchista bajkeverő (a sort hosszan lehetne folytatni rengeteg olyan hazafi nevével, akik számotokra már nem szalonképesek).
Szép dolog a fiktív konfliktushelyzetben való fiktív szerepvállalás (lásd: orosz rádióinterjú). De ha a fikciót felváltja az akció (esetleg reakció), ki fog kiállni a fegyverek elé, ha netán arra sor kerül? Talán a mindent eldöntő vezetőségetek? Kevés kivételtől eltekintve, a szél elfúj titeket! 

Most mondhatják egyesek: „Ez beszél? Ez az uszító?”.
Igen. Mert ennek, ami most folyik, semmi értelme. Sem az egyik, sem a másik cselekedeteinek. És bizony, a sok értelmetlen tett folyományaként, még az enyémeknek sem. Csapódunk ide, csapódunk oda. És, mint faluban a nép: mindig annak adunk igazat, akit utoljára hallottunk. 

Persze, akkor sincs semmi baj, ha emiatt az írás miatt mindkét oldalról megkapom a magamét. Tragédia nem történik. Ugyanúgy felkelek reggel, ugyanúgy megetetem az állatokat, és ugyanúgy kitakarítom alóluk a szart. Aztán 2014 májusának első, vagy második vasárnapján fogok egy üveg pálinkát, és megiszom egy ültő helyemben. Vagy… elmegyek szavazni. 
Ki tudja? Tán még követőim is akadnak majd. Akár ezt, akár azt teszem.
() Varga B. Tamás ()

*

A disznómorál

Wass Albert írása

Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak.

Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?

Három éven át jártam ki a legelőre velük, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek.

Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...

Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:

Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.

Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő.

A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.

Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok.

Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent, s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül, s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.

Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik.

Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.

Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik, mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.

Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.

*

J

A farmon megbetegszik egy ló.
Az állatorvos azt mondja a parasztnak:
- Beadtam neki egy gyógyszert, de ha 3 nap múlva
sem gyógyul meg, akkor agyon kell lőni.
A disznó, aki mindent hallott, mondja a lónak:
- Kelj fel!
De a ló túl elcsigázott ehhez.
Második nap a disznó újra azt mondja:
- Kelj fel gyorsan! Baj lesz!
De a ló még mindig túlfáradtnak érzi magát.
Harmadik nap a disznó megint azt mondja:
- Kelj fel, mert ha nem, agyon fognak lőni!
Végre egy utolsó erőfeszítéssel a ló föláll.
A paraszt látja és örömmel mondja a családnak:
- Ezt megünnepeljük--> levágjuk a disznót!

Tanulság:

Mindig foglalkozz a saját dolgoddal

és fogd be a pofádat!?

*

Játék a szavakkal

A tréfás szójátéknak

akkor van komoly értelme,

ha egyben szellemi játék is.

Hiába van elved, ha nincsen türelmed.

A kisember, ha tűr, valóban miniatűr.

Nemcsak az lehet hős, aki vív, hanem az is, aki vívódik.

Harc és kudarc térképe az emberi arc.

Bízzál magadban, kell az önhit, de ne légy önhitt.

A törpékkel való viaskodás eltörpíti az embert.

Az okkult tudományokból az emberiség nem okult.

Ha az ég beborul, sok ember "kiborul".

Nemcsak betűvetésre

kell megtanítani az embereket,

hanem betűaratásra is.

A só kincs, de a szókincs is nagy érték.

Sok élőlény csak félőlény.

A hóvirágok szebbek, mint a szóvirágok.

Amit a szem észlel,

csak a látszata annak, amit ugyanabban a jelenségben az ész lel.

Aki fél, az csak félember.

A felszín csak látszat, a mélybe áss, hogy magasba láss.

Az oktalan ember mindig talál okot az okvetetlenkedésre.

Az ostoba számára a bölcsnek a szamara is ókori paripa.

Ha kővel törik be a fejedet,

ez hamarabb begyógyul, mintha drágakővel ejtenek sebet a becsületeden.

Ha van eszünk, meggondoljuk, hogy mit eszünk.

Az ellenőrzés sokszor ellenérzést vált ki.

Az atomerőmű is rosszul működik észerőmű nélkül.

Sok mindent megértem,

s szellemileg annyira megértem,

hogy már az ostobaságot is megértem.

Kik nem voltak restek, mindig fényt kerestek.

Az a legjobb mágnestű,

amelyik mindig csak az igazság sarkcsillaga felé mutat.

A hazugság sohase meztelen:

rendszerint az igazság hamis köntösében tetszeleg.

Aki mindenről lemond - boldog bolond.

Az atommaghasadásnál roppant energia szabadul fel,

a tudathasadásnál viszont nagy szellemi energia vész el.

Hiába lennék mindentudó,

ha nem lennék mindenható,

mert mit ér a tudás, ha tettekben nem testesül meg?

Nem az a jó ember,

aki nem mer rosszat tenni,

hanem aki nem akar bűnre vetemedni.

A szerelmet, ha elmúlt, nem lehet sokáig színlelni.

A nagy halakat nem bosszantja az, hogy a kis halakban sok a szálka.

Nevetségesek azok, akik nem tudnak nevetni.

Egy bölcs metamorfózisa:

míg élt, élhetetlen volt, halála után mégis halhatatlan lett.

A sugárveszélyben elvész a reménysugár.

A színésznek a királyi ruha is munkaruha.

A tragikus létet csak komikus vigyorral lehet elviselni.

A bolond akkor a legijesztőbb, amikor okos.

Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.

Caligula szenátorrá kinevezett szamara bölcsen hallhatott,

de a mi szenátoraink közül sokan szamárként bömbölnek.

Az ember szerelemből születik, de gyakran a gyűlölettől vérzik el.

Nemcsak lenni kell, hanem valamivé lenni.

A bohóc nézői nem sejtik, hogy önmagukon nevetnek.

Aki szívtelen, gyakran esztelen is.

Azért nem értjük meg egymást, mert egy szónak sok értelme van.

A féltékenység olyan komédia, amely könnyen tragédiába torkollhat.

Az életet könnyebb elveszíteni, mint megtalálni az értelmét.

A feladatot nem arra kell bízni, aki vállalja, hanem aki ért hozzá.

A valószínűség számítás ellenére is megtörténhet az, ami nem valószínű.

A vadászati engedélyt a vadállatoktól kellene kérni.

Az ostoba is bölcs lenne, ha leírná az ellenkezőjét annak, amit gondol.

*

A szív bőségéből szól a száj

"A kemény munkának megvan a maga haszna,

de az üres beszéd szegénnyé tesz."

(Péld 14,23, CEV ford.)

A Biblia szerint közvetlen kapcsolat van a szív és a száj között. Például, ha a káromkodással van problémád, az nem a beszédeddel, hanem a szíveddel kapcsolatos probléma. Ha hajlunk arra, hogy másokat kritizáljunk vagy gúnyosan beszéljünk emberekről, akkor sem a beszédünkkel, hanem a szívünkkel nincs rendben valami. Ugyanez a helyzet akkor is, ha hajlunk a túlzásokra, ha hajlamosak vagyunk elferdíteni az igazságot, ha azt mondjuk, amit szerintünk mások akarnak tőlünk hallani, ahelyett, amit igazán mondanunk kellene. Ezek nem a beszédünkkel kapcsolatos problémák, hanem a szívünkben nincs rendben valami.

Amit mondunk, az közvetlen kapcsolatban áll a szívünk állapotával.

Bármi is tölti meg a szívedet, azt fogod mondani is. Ha harag van a szívedben, haraggal teli lesz a beszéded is. Ha a szívedet a lehangoltság uralja, a beszédeden is meg fog látszani. Ha a szíved tele van örömmel, akkor ez a beszédedben is tükröződni fog.

A Márk 12,30-ban ezt olvassuk: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből." Másként fogalmazva, szeresd a te Istenedet minden beszédeddel, minden érzéseddel, minden gondolatoddal és minden cselekedeteddel, amit teszel. Isten elsődlegesen beszélő, érző, gondolkodó és cselekvő embernek teremtett.

Azok az emberek, akik szeretik elmondani, ami a szívükön van, nehezen tudnak hallgatni. Szeretnek mindenről beszélni. Ha te is ilyen vagy, neked is ki kell beszélned, ami a szíveden van, és el kell mondanod más embereknek. A "szívükből beszélő " emberek szeretnek üldögélni és csak történeteket mesélni, beszélgetni - különösen, ha hasonló beszélgetőtársra találnak.

A világnak szüksége van olyan emberekre, akik kommunikálnak. Szükségünk van olyan emberekre, akik tudnak megbeszéléseket tartani, akik meg tudják fogalmazni, amit mi, többiek érzünk. Szükségünk van tanárokra, tanácsadókra és edzőkre, akik tanítanak és irányítanak minket, és szükségünk van komédiásokra, igehirdetőkre is. Szükségünk van olyan emberekre, akik jó verbális készségekkel és képességekkel rendelkeznek, és akik előbbre tudják mozdítani a világot.

Isten azonban a következőkre figyelmezteti az ilyen típusú embereket: cselekedned is kell.

A Példabeszédek 14,23 ezt mondja: "A kemény munkának megvan a maga haszna, de az üres beszéd szegénnyé tesz" (CEV ford.). Ez azt jelenti, hogy tovább kell lépned. Vannak emberek, akik sohasem tesznek mást, csak beszélnek. Azt mondják, én ezt és ezt fogom majd csinálni. De mióta mondják ezt? Már 3 éve! Mit kezdesz az életeddel? Mikor fogod abbahagyni az üres beszédet, és mikor kezdesz el cselekedni? Ha már megvan a célod, rajta, kezdj hozzá!

Beszéljetek róla

Mi az, amiről hetek vagy talán hónapok óta csak beszélsz, hogy majd megteszed?
Tovább kell lépned. Milyen konkrét lépéseket teszel ma azért, hogy előbbre juss? Ne csak mondd, hogy majd megteszel valamit, hanem tényleg tedd is meg! 

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/103