Payday Loans

Keresés

A legújabb

Középkori magyar inkvizíció PDF Nyomtatás E-mail
MAGYARSÁGISMERET ABC
Fájl:Picard.jpg
Juhász Gyula

Thonuzoba

Megyek meghalni, párom, jer velem,
A német Isten nem lesz Istenem.

Az öreg Istent hittem eddig én,
Ki mennydörög a magas ég ivén.

Az öreg Istent, akinek szeme
Arany nyilával tűz e földre le.

A német Isten komoly és szelíd,
De vasba önti harcos híveit.

Keresztje kard, oltára félhomály,
Mennykő helyett a sípja orgonál.

A német Isten szőke idegen.
Az öreg Isten jó uram nekem.

Ha magyar földön híve nem marad,
Megyek pihenni magyar föld alatt.

Megyek meghalni, párom, jer velem,
Föld ősanyánk ölébe csendesen.



Szász Lóránt:


THONUZÓBA

(A hitért halottakért és a hittel élőkért, mindörökké)


Tábortűz fényénél, éjjel a pusztában
Thonuzóba múlat ötvened magával,
Ötvened magával pogány istenségnek,
Okkánnak csendül fel ajkukon az ének.

Borgőzös torokkal és bús magyar szívvel
Hajdani időkbe kalandoznak innen,
Hajdani időkbe' fehér harci ménen
Száguldva keresztül a csillagos égen.

Csaba útját járva villámló szablyákkal,
Szívükben haraggal, lelkükben a vággyal,
Lelkükben a vággyal, nyílódzó reménnyel:
Attila mezsgyéjén nem lesz mindig éjjel.

Hej, te Thonuzóba, szállj ki a nyeregből,
Géjza fia István jön rád seregestől,
Jön rád seregestől habzó indulattal,
Jézus keresztjével és hófehér-pallossal.

,,Ha jön, hát hadd jöjjön, elő a kobzokkal,
Okkán úrt dicsérjük szittya-tűz ajakkal,
Okkán úrt dicsérjük, és karddal a kézbe'
Hulljunk ha kell, szálig őseink elébe!

Ősmagyar testünkből ha röppen az élet,
Géjza fia István, nem alkuszunk véled,
Nem alkuszunk véled, idegen-úr-szolga,
Ki a magyarságát oly rútul eldobta.

Idegen istennek nem leszünk szolgái
Ős-szittya nemzetnek mi, az unokái,
Mi, az unokái, de karddal a kézben
Tiszteljük Okkán úrt mindhalálig, vérben!"

Egyként gondolkodnak, egyként cselekednek,
Géjza fia István, ládd, nem menekesznek,
Ládd, nem menekesznek, jó kardjuk a kézben,
Sok eb-hitű pusztul halomra e vészben.

Nyíl süvölt a pusztán, kopja keveredik,
Vitéz a vitézzel tusba elegyedik,
Tusba elegyedik vért vérrel öntözve,
Germán szablya villan, hull pogány hörögve.

Itt német meredten, ott magyar nyílt sebben,
Vonaglik a föld is végső rémületben,
Vonaglik a föld is, ám hős Thonuzóba
Hős lelkét a Hadúr száz haláltól óvja.

,,Hej, vitézim, rajta, azt a veszett embert
Élve elém adni, óva tőle fegyvert,
Óva tőle fegyvert, száz tulok az ára,
Géjza fia István lészen majd bírája.

Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Istent?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, zsidó isten nincsen,
Zsidó isten nincsen, magyar isten egy van,
És amíg lélegzem, örökké ezt valljam!"

,,Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Asszonyt?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, Galamb-istent vallom,
Galamb-istent vallom, ő uralja testem,
Ha legényid majdan megássák sírvermem!"

,,Hej, te Thonuzóba, hiszed-é a lelket?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, a Hadúr teremtett,
A Hadúr teremtett, őt a Turul-isten,
Másnak hely nem akad ez ősmagyar szívben!"

,,Hej, pogány magyarja, vesszen hát a lelked,
S ti, hóhérlegények, ássátok a vermet,
Ássátok a vermet, s őt beléje élve,
Pusztuljon a pogány Jézus keresztjére!"

És amint beássák térdig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.

,,Büszke úz fejemmel nem hajlok a porba,
Mint hajlott ezer is megszentelve sorba,
Megszentelve sorba, bűneit bocsátva,
Hulljon pogány átkom rád a mennyországba!

Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Csillagos pejlovam síromba tegyétek,
Csillagos pejlovam vágtasson majd vélem
Csaba útján innen, túl Göncöl-szekéren!"

,,Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Csillagos pejlovát sírjába tegyétek,
Csillagos pejlova, pogány annak vére,
Rugtasson urával pokolnak tüzére!"

És amint beássák hasig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.

,,A halált nem bánom, éltem, amíg éltem,
Csatában is hullott ősmagyari vérem.
Ősmagyari vérem a földre omolva,
Hitemért, hazámért szállok most pokolra.

És inkábba poklot, mint azt a nagy mennyet,
Ahol csak föld-csúszó kaphat meg nyughelyet,
Kaphat meg nyughelyet, de lent a pokolban
Árpád apám s ősim múlatnak most sorban.

Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Hős Attila kardját síromba tegyétek,
Hős Attila kardja, Hadúr bősz villáma
Csaba útporából is népét vigyázza!"

,,Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Hős Attila kardját sírjába tegyétek,
Hős Attila kardja, szikrázó fáklyája
Mutassa az utat át a másvilágra!"

És amint beássák nyakig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, búsan keseregve,
Sírhalom tornácán is magyar a lelke.

,,Szép magyari kancák csikaja nem nyerít,
Szélhajtotta pusztán nem tépi kengyelit,
Szélhajtotta pusztán szabad fű nem terem,
Láncra vert szittya-nép zokog a telkeken.

Ősi oltároknál vén táltos nem áldoz,
Nem szárnyal az ének hadak vén urához,
Nem szárnyal az ének, s a regőskobz beteg,
Zsolozsma duruzsol, és tömjénbűz neked.

Dús szittya berkekben úr lesz az alázat,
A halál csuhása csonthalmazon vágtat,
Csonthalmazon vágtat, letarolt vidéken,
Nincs igazság földön, nincs igazság égen.

Sírj, magyar dalia, zokogjatok, mezők,
Könnyező szemekkel Okkán isten előtt,
Könnyező szemekkel, bús hadfi-imával,
Jajszavunk és átkunk az egekig szárnyal."

Sápadt lett a felleg, vörös lett az alkony,
Thonuzú bakója megáll a sírhalmon,
Megáll a sírhalmon, s a kereszt jelével
Áldást oszt a növő, feneketlen éjjel.


(Oltárt faragj c. kötetből, 1989)

 


________________________________________

Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció
Reprint kiadás

ELŐSZÓ
A SZERZŐ ELŐSZAVA
ELSŐ RÉSZ A KÖZÉPKORI MAGYAR EGYHÁZI ÉLET KERESZTMETSZETE
AZ INKVIZÍCIÓ KEZDETE
HITVÉDELMI INTÉZMÉNYEINK AZ INKVIZÍCIÓ ELŐTT
A MAGYAR EGYHÁZ A NYUGATI ERETNEKSÉGEK ÁRAMLATÁBAN
MAGYARORSZÁGI ERETNEKSÉGEK
AZ INKVIZÍTOROK
NYELVEMLÉKEINK AZ INKVIZÍCIÓ MÉRLEGÉN
A "TAKÁCS-ERETNEK" MOZGALOM
MÁSODIK RÉSZ ŐSHITÜNK SÁMÁNJAI
A KOZMOSZ ÉS A SÁMÁN
AZ ŐSHIT DÉMONJAI
A JÓSLÓ SÁMÁN
A SÁMÁNOK PAPI RENDJE
ÜNNEP ÉS ÁLDOZAT
AZ IRÁSTUDÓ- ÉS REGŐS-SÁMÁN
A GYÓGYÍTÓ SÁMÁN
AZ ÁLLATGYÓGYÍTÓ SÁMÁN
A SÁMÁNPEREK JEGYZŐKÖNYVEI
III. RÉSZ POGÁNYOK, ERETNEKEK, SZAKADÁROK
A POGÁNY KUNOK ÉS "CUCURBITÁK" INKVIZÍCIÓJA
BESENYŐINK POGÁNYSÁGA
A "BEGINÁK" PEREI
KÜZDELEM A KELETI EGYHÁZZAL
A BÖSZÖRMÉNYEK INKVIZÍCIÓJA
MAGYAR ALKIMISTA PEREK
A TÖRÖK FOGSAGBÓL HAZATÉRŐK VIZSGÁLATA
A KASSAI KÓDEX RÖVID TÖRTÉNETE


ELŐSZÓ

Fehér Mátyás Jenő (1913-1978) nevét általában hiába keressük az életrajzi lexikonokban, csak a legújabb Encyclopedia Hungarica vette fel címszavai közé, méltatván érdemeit is, de a Kassai kódex külön itt sem szerepel.

Domonkos rendi szerzetes volt eredetileg, akit 1945 előtt már jó nevű rendtörténészként tartottak számon, bár önálló szakmunkája akkoriban még, mint fiatalember, kevés jelent meg. 1942-ben került Kassára és Madarász István megyés püspök kérésére a kassai dóm-plébánia kódex és ősnyomtatvány gyűjteményét kellett felleltároznia. Eközben bukkant rá a Collectio Dominicana nevű anyagra, amelyet 1852-ben P. Rassovszky kikölcsönzött és magával vitt Miszlókára, a plébániára. E Kassa melletti kicsi faluban talált rá 1944-ben Fehér M. Jenő egy régi "egérrágta, molyette, rossz ládában" a nagyon megviselt kéziratra, amelynek egy részét ő nevezte el később Kassai kódexnek. (A Syngrapha Dominicana-t /Domonkos gyűjtemény/ 1227-ben kezdték vezetni, amelyet 1556-bon helyeztek el a kassai városházán, ahol 1690-ben Hoffman Tamás domonkos szerzetes előbányászta, s a birtokrészeket a leleszi konventtel lemásoltatta, a többi részt pedig rövidítve ő maga másolta le. (Ezek közé tartozik a Liber Inquisitorum is.). Az akkori miszlókai plébános a régi kéziratot Fehérnek ajándékozta, aki azonnal hozzálátott a kézirat lemásolásához és a lapokat a kassai Boross Dezső fényképésszel le is fényképeztette, mégpedig úgy, hogy egy kópia Borossnál maradt. Nem sokáig dolgozhattak azonban a régi feljegyzések lemásolásán, mert 1945. február 11-én Kassát is megszállták az orosz csapatok. A nagy értékű régiségek mentését már korábban elkezdték, a Kassai kódexet azonban a megszállás idején mentették át, végül is, (4) Bodrogszerdahelyre, majd onnan Budapestre itt, a domonkos-rendi kolostorban, "páter Böle Kornél segítségét igénybe véve, négy hét alatt sietős munkával" befejezte a másolást. Az ún. Hoffman féle másolatot Fehér M. Jenő a budapesti anyakolostor könyvtárában helyezte el, a saját kezűleg készített másolatot és a Boross által készített fényképeket azonban magával vitte Sopronba. Amikor azonban menekülnie kellett, a holmiját hátra kellett hagynia s az iratait és jegyzeteit csak apránként tudták utána küldözgetni. Az utolsó csomag azonban elveszett, tehát még a másolat másolata is hiányos lett!

A Kassai kódexről első ízben 1967-ben jelent meg publikáció az Egyesült Államokban, s amikor is Látód fia Hanis mágus ellen lefolytatott vizsgálat jegyzőkönyvét és az eredeti latin nyelvű szöveget is közzétette a szerző, valamint még két per teljes anyagát magyarul, ellenben a többi kilenc per anyagát sem eredetiben, sem magyar nyelven teljes egészében nem adta ki. Ezt követően jelent meg fő műve, vagyis a most kiadott kötet (1968). Ebben, teljes egészében, egyetlen eredeti szöveget sem közölt, csak tartalmi kivonatot 59 per anyagából, noha a hétszáz jegyzetből 212 a kódexet idézi. Később hozzákezdett a latin szövegek közléséhez is, ez azonban - sajnos - abbamaradt. Az első szövegközlés alkalmából Fehér M. Jenő megjelentetett három szövegtöredéket, amelyeket a kódex hátulsó bőrkötéses táblájának tömítéséből szedtek ki. Ezen iratok közlésekor hibákat követett el.

Itthon a Magyar Kurír már 1967. Szeptember 23-án hírt adott az akkor még "nagyjelentőségűnek" nevezett dokumentumokról, mélyrehatóbban azonban csak 1968-ban foglalkozott vele az ugyancsak szerzetesből lett történész, Schram Ferenc (1923-1975), aki Igazán illetékes volt az értékelésre, mivel ő adta ki a magyarországi boszorkányperek iratait. Schram Ferenc elismerte a kódex vonatkozó anyagának fontosságát.

"Nyolcvanhárom per anyaga elegendő az egész ősmagyar hitvilág rekonstruálására, ... sok fehér foltot eltüntetve meghatározhatja a kutatás további irányát, de akár forradalmasíthatja is a tudomány eddigi álláspontját.... Ezért igen nagy jelentőségűnek kell a gyűjteményt mondanunk, Fehér Mátyás derekas munkát végzett annak lemásolásával."  Ilyen értékelés után több, mint meglepő - bár ne feledjük: 1969-et írtunk akkor, a Kádár-diktatúra második hulláma zajlott s ekkoriban aligha lehetett szabad és független véleményt alkotni egyháziakat érintő kérdésekben! - hogy Schram Ferenc súlyosan és meglehetősen alattomosan megtámadta Fehér M. Jenőt, azt sugalmazva és sejtetve, hogy a "korábban megbízható kutatónak" ismert Fehér Mátyás valójában egy csaló-hamisító, aki talán egy soha nem létezett kódexből idézget és csapja be a világot: "nem tudjuk, hogy ki másolt rosszul és értelmezett helytelenül annyi kifejezést és szót: Hoffmann Tamás-e 1690-ben, avagy Fehér Mátyás 1944-ben? Vagy talán...?" S ez a vagy talán bárki által úgy folytatható, ahogy néki tetszik. Csakhogy a tudományos etika ilyesmit nem enged meg! Schram ugyanis azért fordult szembe Fehérrel, mert "ma már szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk, ... hogy őseink vallása a sámánizmus volt."

Először is a sámánizmus nem vallás, másodszor: egyre több adattal igazolható, hogy őseink egyistenhívők voltak, noha a gyógyító táltosok valóban léteztek, mégpedig hosszú évszázadokon keresztül, de ez nem azonos a sámánizmussal, harmadszor: maga a szerző, Fehér Mátyás Jenő korrigálta önmagát még 1968-ban (!), kijelentvén, a latin szövegek mágus szavát hibásan fordította sámánnak! "A mágus szó nyelvünkben ma is használatos és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát, a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti mágus szót kell visszahelyezni."

Schram Ferenc persze érzi, hogy érvei meglehetősen gyengécskék, hiszen csak arra tud hivatkozni, hogy Fehér "adatai kevés olyan dolgot mondanak, amelyet ne ismernénk már", valamint furcsállja, hogy az Árpád-korban kétnevűség lehetett volna. Nem tudja elképzelni (?!), hogy a múlt század végén kihalt ún. pünkösdi királyság szokása az Árpád-korból származhatna. Azt azonban annál inkább elhiszi, hogy "inkább antik görög eredetű" (?!) ez a régi magyar szokás. Nyilván lelkiismerete elcsitítása végett gyámoltalan óvatossággal megismétli: "Ha Fehér M. Jenő adatai hitelesek volnának, akkor a Kassai Kódexet valóban beláthatatlan jelentőségűnek kellene tekintenünk: a magyar nyelvészet, néprajz és történelem... kincsesbányájának."

A Kassai kódex tartalmilag négy részre oszlik: Monita magistri Pauli (1-29. fol.), s ez azonos Paulus de Hungaria Summa poentitentiaetével I6 Liber Inquisitorum (30-95. és 100-125. fol.), Exodus Fratrum (96-99, fol.) és Gesta Fratrum. Az inkvizíció könyve az 1227-1498 közötti magyarországi perek jegyzőkönyveit tartalmazza.

1971-ben Györffy György a Kassal kódexet "bizonyíthatóan modern hamisítványnak" nevezte, s ez nagyon különös eljárás, mert noha ismerünk modernkori hamisítványokat, ennyire szabadon mégsem illő ítélkezni.

1972-ben Borsa Gedeon támadta meg Fehér Mátyás Jenőt, elsősorban azt a három a hátsó kötéstáblából kiszedett töredéket pécézte ki, amely szerinte "bizonyítja" a csalást ("tudatos hamisításokat' végzett!). Azt írja: "... két dokumentum, amelyet Fehér állítólag a "Kassai kódex" hátsó kötéséből áztatott ki, egyedi dokumentum, és azokat már jóval 1944 előtt reprodukcióban közreadták. Ezeket jelentette meg azután Fehér célzatos módosításokkal, hogy állításai kifogásolt hitelét megerősítse." Folyóiratcikkének harmadik ábrája" az 1942-ben megjelent könyvéből való, az itt megjelent fényképet "1969-ben, mint a Kassai kódex töredékét adta közre." Fehér M. Jenő elfogadta az érvelést, kijelentve, nyilvánvaló, hogy akkor a Kassai kódexet 1835 után kötötték be, illetve egy fénykép tévedésből került az anyagba. Ez azonban valójában egy hajszálnyit sem érinti a kódex szövegét, hiába erőlködik Borsa, mondván "a Kassai kódex hitelességének kérdését... még nagyobb mértékben problematikusnak kell tartani." Borsa Gedeon úgy tesz, mintha nem tudná, mi folyt Magyarországon (is) 1945 után, noha amint önmaga is beismeri - saját maga is tevékenyen részt vett a magyarországi szerzetesrendek könyvtárainak "biztonságba helyezésében", valójában: felszámolásában. Sőt ezt nagyvonalúan (s mi más ez, mint a legdurvább hamisítás!) a szerzetesi könyvtárak "köztulajdonba vételének" nevezi  Fehér Mátyás Jenő ugyanis pontosan beszámol arról a rettenetes pusztításról, amely 1945 után bekövetkezett, s ezzel magyarázza, hogy az 1945-ben Budapesten hagyott Hoffmann-féle kézirat sorsa ismeretlenné vált, valamint azt is, hogy a kassai Boross fényképész hagyatéka eddig nem került elő, holott perdöntő bizonyíték volna.

Noha nem tartozik közvetlenül a Kassai kódex témájához, mégis szükséges kitérni erre a kérdéskörre, mert manapság egyre kevesebb információ lát napvilágot arról a hatalmas méretű rablásról és pusztításról, amelyet részben a megszálló szovjet katonák, részben a hatalomittas proletár tömegek követtek el az egyházi javakban és a főúri kastélyokban.

Mindez egészen érthetővé teszi Fehér Mátyás Jenő mentegetőzését, aki világosan megmondja: nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy hiteles-e a Kassai kódex? "hogy mernék én, egy a másolók kezén keresztülmenő romlott kéziratról szinte rögtönzött jegyzeteimről a hitelesség védjegyét kiállítani?" Ez becsületes, tiszta beszéd, majd így folytatta: "a hitelességet a teljesen közölt szöveg ezeroldalú analízise fogja eldönteni."

1974-ben még úgy látszott, megtörténik ez az elemzés, hiszen jeles tudósok foglalkoztak a kódex adataival, bár kételyeiket sem hallgatták el, hamarosan azonban teljesen diszkreditálták mind a Kassai kódexet mind Fehér Mátyás Jenőt. Hiába keressük e munka elemzését vagy kritikáját a vonatkozó szakirodalomban, tanulmányokban, sehol sem találjuk! Agyonhallgatással kívánták és kívánják eltüntetni ezt a forrást. Pedig maga a kötet sokkal több, mint a mágusok pöreinek ismertetése.`'

Ezért szükséges és fontos Fehér Mátyás Jenő három évtizeddel ezelőtti könyvét ismét kiadni. Mind az érdeklődők egyre növekvő táborának, mind a még el nem rontott szemléletű fiatal kutatóknak lehetővé kell tenni a Kassai kódex anyagának megismerését még akkor is, ha a szerző váratlan és tragikus halála miatt egyelőre nem várható az eredeti szövegek közzététele. De talán még ez is lehetséges, hiszen Fehér Mátyás Jenő, kilépvén a rendből, megnősült (felesége F. Walter Anna) és a fia az örököse. Jó volna, ha a hagyaték közkinccsé válhatna. Ez többszörösen is közügy, mivel egy becsületes és felkészült kutatót kiáltottak ki bűnösnek csak azért, mert a forrását eddig teljes egészében - sajátságos és súlyos okok következtében - csak ő ismerhette meg. Pedig ez bármelyik egyedül dolgozó régésszel is megtörténhetne, hiszen a feltárások minden mozzanatáról nem készülhet felvétel (fotó, videó) s így a közzétett rétegrajzok, alaprajzok, leletösszesítők tetszés szerint megkérdőjelezhetők. Mégsem teszünk így, mert szent meggyőződésünk, hogy a kutató nem csaló, még ha van is példa arra, hogy a túlfűtött lelkesültség, nagyon ritkán, nem megengedhető vadhajtást is létrehozhat.

Bakay Kornél " Pannonhalmán a műkincseket, főleg a régi könyveket, szőnyegeket, porcelánokat a megszálló csapatok tették tönkre pusztították el vagy égették fel. OL 726 VKM 29/1945. Oroszlán Zoltán 1945. márc. 10-i jelentése. -A tiszaburai Szapáry- levéltárat és a kunhegyesi Horthy könyvtárat és levéltárat feldúlták és a községi rendőrök az anyagot eltüzelték. OL 729 VKM 181-1946 és OL XIX-Y-I-4 98304/46. A nágócsi báró Rubido-Zichy kastély műkincseinek nagy részét a felszabadító csapatok elhordták, illetve a keleti szőnyegeket pokrócnak felszabdalták! OL K 729 1861946. A csengeri Szuhányi Ferenc-féle könyvtár és gyűjtemény 27 ládányi anyagát a Nemzeti Parasztpárt és a földigénylő bizottság tagjai tüzelték el. OL K 729 VKM 219-1946. A Kassáról elmenekített műkincseket még 1945-ben, Mihalik Sándor utasítására, vissza kellett szállítani! OL UKML 44.843145./X.10. 1946-ban a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztossága 41 kastélyt vizsgált meg s ebből 8 értékes levéltárat teljesen megsemmisültnek nyilvánított! OL XIX-1-1-4 I 15980/46. Az alcsúti Habsburg-kastélyt az oroszok fosztogatása után felgyújtották és a könyvtár és levéltár elégett. OL X1X-I-1-4 101831146. A hédervári kastély levéltárát és könyvtárát az oroszok elégették. OL XIC-1-1-4 706931/46. Tisza Kálmán geszti kastélyában a 40 ezer kötetes könyvtár és levéltár anyagát feldúlták és megsemmisítették. A nép máglyákat rakott a mezőn a papíranyagokból. OL XIX-I-I-4 54607/45. A sárospataki főiskola irattárát és 124 db unikális ősnyomtatványát a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankból az orosz csapatok elszállították. OL XIX-I-I-4 35941/46. -A Hadi Levéltár anyagát az oroszok a Vas megyei Bük község határában vagonnyi tételekben, felgyújtották. A Hadi Levéltár térképeinek tiszta hátoldalára nyomtatták a MADISZ plakátjait! OL XIX-1-1-4 44843145. A keszthelyi Festetics levéltár és könyvtár az orosz hadikórház működése révén elpusztult. OL XIX-1-1-4 27975/46.

Az 5950/34. számú Elnöki Tanácsi rendelet szüntette meg a magyarországi szerzetesrendek működését s ezt azonnal követte a rendházak kifosztása. A kősugi Domonkos zárdából is elhordtak mindent, az épületet az OM kapta meg és leánykollégium lett belőle, a bencés székház járási tanács lett, az Isteni Ige Társaság (SVD) missziós háza honvédségi laktanyává változott. 1950. novemberében a Népművelési Minisztérium IS13/Ált/5/1950. sz. rendelete értelmében az ország valamennyi (!) könyvtárából a nem megfelelő könyveket ki kellett selejtezni!


A SZERZŐ ELŐSZAVA

Magyar egyháztörténelmünk vérbeli művelői Anonymustól Fraknói Vilmosig, Kézai Simontól Meszlényi Zoltánig, a papi rend tagjai voltak és egyházi nevelésük, latin-humanista műveltségük, elmélyült tudásuk avatta őket alapos történészekké. Valami azonban hiányzott a magyar egyháztörténelemből: a szabad bírálat Róma felé. A "Sancta Mater" iránt érzett gyermeki hódolat nyomán a horáciusi mondással "favete linguis", elcsendesült minden kritikai szándék. Az idők azonban változtak. Napjainkban ön-önmagát reformálja az egyház és kötetlen szellemmel felszámolja merev emberi gyarlóságait; elveti a kissé türelmetlen "hódolat illet, nem bírálat" elvét. Ma már a Vatikán levéltárának sincsenek titkai és az egyháztörténelem sok dolgot újraértékel.

Ilyen körülmények között a magyar inkvizíció történetének megbolygatása nem csorbítja az egyház tekintélyét, nem csökkenti érdemeit. A magyar ősi hitvilág és az eretnekségek elnyomására törekvő inkvizíció, a nemzettesttől idegen elemek kezében, jelentős károkat okozott a magyarságnak. Tanulmányom célja: felbecsülni ezeket a károkat.

Az "inkvizíció" szó vegyes érzelmeket kelt még ma is az olvasókban. Gyanakvással fogadják az egyház hívei, lelkendezve ellenségei. Tanulmányom egyik tábornak sem ad igazat, mert a magyar józan vérmérséklet nem hajlamos tömeggyilkosságokra, embertelen kínzásokra - ezt a mintát nem vettük át a keresztény és művelt Nyugattól - és veszteségei egészen más természetűek.

Adattáram húsz éve kísér, gerince egy több kéz másolta pergyűjtemény, amely még eddig - sajnos - kiadatlan. Mindenesetre szokatlan tudományos munkát megjelentetni, mielőtt a forráskiadvány napvilágot látott volna. Hontalanságunk sivár anyagi helyzetének kényszerítő körülményei azonban nem engedik meg a fényűzést, hogy egy kimondottan tudományos, száraz forráskiadvány előzhesse meg tanulmányom megjelenését.

Módszertanilag a jelen tanulmány sem "szellemtörténeti", sem "forráskritikai" irányzathoz nem tartozik és formájával a rideg szaktudomány és népszerűsítő korrajz mesgyéjén áll. Ezt a megalkuvásnak látszó kényszerhelyzetet szintén hontalanságunk kiadási nehézségei teremtették. Szakembereknek "Függelék"-ünk adhat bővebb tájékoztatást.

A tanulmánynak nincs rejtett szándéka. Egyetlen mondata sem vád, de minden sora panasz az elnémított ősvallás és eretnekségek üldözöttjei helyett és felbecslése a sok erkölcsi és kultúrkárnak, amely a magyar inkvizícióból származott.

Egyet azonban eleve be kell vallanom: az elkötelezett magyar történetírók egyoldalú, nyomasztó örökségként reánk nehezedő nyugati történetszemléletével szakítva, szándékosan és következetesen, keleti, ázsiai igazolást keresek. Kötelességemnek tekintem ezt azért, mert az "Európa idegenje"-ként kezelt magyarság a nyugati történetszemléletben, mint műveletlen, barbár és alacsonyrendű népség szerepel. Ázsiai, ősi soron szerzett örökségünket sokszor még magyar részről is szégyenkezve takargatták, vagy érdekcsoportok irányítása szerint az északi peremnépek "halszagú atyafisága" közé utalták. Az elsőn nincs szégyenkezni való; a másik pedig átlátszó, ártó szándék. Mindkettővel kötelességünk szembeszállni.

A hontalanságba kényszerült történetírók sokszor előnyös függetlenségével dolgoztam ugyan, de azzal a kötelességtudattal, amellyel Szentpétery Imre paleográfiai, Mályusz Elemér szellemtörténelmi, Radó Polikárp kódextani, Országh Győző levéltári és Mihalik Sándor archeológiai ismeretközlései annak idején annyira gazdagítottak, hogy messze hazámtól folytathatom a feloszlatott Domonkos-rendiek középkori történelméből megjelentetett tanulmányaim sorozatát.

Tartozom ezzel a munkámmal volt Rendemnek, melynek a jelszava - "Veritas" - vezet gyarló, de jószándékú, igazságkereső törekvésemben.

Dr. Fehér M. Jenő

Buenos Aires, 1967. decemberében.

_________________________________

József Attila

A SZENT JOBB ÜNNEPÉN

Keresztények, ti hajtsatok fejet -
A mai nap az örökéltü Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb

Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -
Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.

De ti, pogány ősöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki -
E kéz apáinkat halomra ölte

S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.

1922. aug. 18.

+

 

József Attila

Pogányos hitvallás magyarul


Hol vagy erős pogány sereg,

Hős vata, bálványos berek?

Hol alszol bátor bocskay?

Kossuth dicső csapatjai?!


A bősz magyar vér nem buzog?

Mint gyáva, hitvány koldusok

Könyörgünk már az életér'?

Hadúr öszvérként mendegél?


Ó nem, ilyet ne higgyetek -

Hadúr itt van közöttetek,

Hadúr a roppant őspogány

Üget sötétpej vadlován.


Szegődjünk hát nyomába mi

Gyávaságot irtani,

Álljuk helyünket emberül -

Ki küzd megél, más elmerül.


Megáll isten, meg a világ,

Gyönyörrel bámul ily csudát,

Hogy vasököllel ha akar,

Szabad s egész lesz a magyar.


1922. Júl. - AUG.

 

LAST_UPDATED2