Payday Loans

Keresés

Olimpai bajnok és építész PDF Nyomtatás E-mail
2013. augusztus 24. szombat, 07:34

Szabadalma tette gazdaggá a legidősebb olimpiai bajnokot

2006. december 22.
Budapesten ünnepelte kilencvenharmadik születésnapját Tarics Sándor, az 1936-os olimpia vízilabdázó bajnoka. A San Franciscóban élő neves mérnök jelenleg a legidősebb magyar bajnok, aki sportpályafutása után a civil életben is tekintélyes karriert futott be, tagja volt az ENSZ földrengésügyi szakbizottságának. Egy világhírű szabadalom is fűződik a nevéhez, találmányát háromezer millió dollár költségű építkezéseken használták már. Mégis arra a legbüszkébb az életében, hogy nem ártott senkinek. Nosztalgiázni nem szokott, álmodozni viszont igen: Marylin Monroe-ról.

Nem vagyok könnyű helyzetben, mert egy életműről kérdezem.

Ó, ugyan. Nem vagyok én annyira különleges eset - feleli kiváló magyarsággal. Tettem a dolgomat az életben, olykor kockáztattam, és többnyire nem veszítettem.

Akkor talán kezdjük innen. Ha jól tudom, a magyar vízilabda-válogatottban egyszer sem ízlelte meg a vereség ízét.

Igen, jól tudja. Nem tagadom, volt néhányszor gombóc a torkomban a meccsek előtt, izgultam, általában alaptalanul, mert a csapatunk a legjobb volt akkortájt a világon. Németh Jamesz korának kimagasló tudású játékosa volt, de Bródyt vagy Bozsit is világklasszisként emlegették. Bajnokin azért többször elverték a klubomat, a MAC-ot, úgyhogy azért azt is ismerem, mit jelent alulmaradni. Ám örökérvényű igazság: a padlóról felállni a nagy tett. Azon kevesek közé tartozom, akik a legritkább esetben hagyták el magukat.


Fotók: Huszti István

Ön a '36-os berlini olimpia előtt került be a címvédő csapatba, az idősebbek miként fogadták?

Éppúgy, ahogy egy fiatalt fogadni kell. Nem kapattak el, ám a dicséretet sem sajnálták tőlem, ha szép dolgokat csináltam, kivált, ha eredményes is voltam.

Mint a máltaiak elleni, utóbb sorsdöntőnek bizonyult mérkőzésen.

Igen. Ott négy gólt lőttem. 12-0-ra nyertünk, és a végelszámolásnál, a gólaránynál nagy jelentősége lett ennek a meccsnek. Mert hát ki hitte volna, hogy a főiskolásokkal felálló válogatott az olimpia előtt simán veri a németeket, a tapasztalt klasszisokkal játszó együttes erejéből pedig csupán döntetlenre futja Berlinben. Igaz, a döntetlennél már sejtettük, hogy mi leszünk az elsők.

A németek ellen ön sem lehetett ott a medencében. Mi volt ennek az oka?

Amire már az előbb céloztam: a fiatalok akkor a kispadra kerültek. Mindannyian tudtuk, hogy jobbak voltunk a medencében lévők közül néhánynál, de akkor még nem bízott igazán bennünk a legendás kapitányt, Komjádit váltó Beleznay László. Eszünk ágában sem volt megvetni őt amiatt, hogy a rutinos, harcedzett társakat favorizálta, hiszen mi a padon tanultunk. Jóllehet gyorsabbak voltunk, jobban úsztunk, ki kellett várni a sorunkat.

A csapat korábbi kapitánya, Ivády Sándor emlékezéseiből az derül ki, hogy ő alig tudott úszni. Önök már sokkal jobban tudtak?

Ivády bekk volt, ő irányított bennünket, neki az esze volt meg a játékhoz. Nekünk pedig a lendületünk, a határtalan elszántságunk. Jómagam ugyan mindössze hetvenkét kiló voltam - ma már elképzelhetetlen lenne ekkora súllyal érvényesülni -, de higgye el, nem maradtam adósa senkinek a vízben. Nem féltem senkitől, úgy mondták, hogy sarkantyúk vannak a könyökömön, úgy oda-oda tudtam "szúrni", ha sérelem ért. Na, de hát más világ volt az, más volt a játék.

Névjegy

"Ugye, hogy semmit sem változik, csak én öregszem? Képzelje el, Amerikában Spencer Tracyhez hasonlítják, egy nagy filmsztárhoz" - árulta el a felesége róla. 
Tarics Sándornak három gyermeke született, közülük az egyik lánya autóbalesetben meghalt, a fiától három unokája, másik lányától két unokája van. 
Tarics sportolóként olimpiai bajnoki címe mellett három főiskolai vb-arannyal büszkélkedhet, magyar bajnoki első helyezése azonban nincs. 
Az élsportolók közül ő az egyik olyan magyar, aki a civil életében is tekintélyes karriert futott be. Tagja volt az Amerikai Mérnökök Egyesületének, az ENSZ földrengésügyi szakbizottságának is. 1985-ben Goethels érdeméremmel tüntették ki munkásságáért, 2006-ban rubindiplomát kapott a műegyetemen, majd a Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja lett. 
Részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság szeptember kilencediki rendkívüli közgyűlésén, ahol Schmitt Pál megtarthatta elnöki pozícióját, és ennek nagyon örült.

Más világ, ám önök, Komjádi Béla szövetségi kapitánnyal az élen tették le a sportág alapjait. Ennyi év távlatából alighanem önben is tudatosult már - és mint annak a generációnak az utolsó élő tagja -, hogy milyen nagyszerű dolgokat vitt véghez. Mit gondol, mekkora szerepe van annak a csapatnak abban, hogy mindmáig a legsikeresebb csapatsportágunk a vízilabda?Hogy nyolc olimpiai aranyérmet szerzett?

Annak a sportágnak, amelyiknek nincs múltja, és nem büszkék arra, jövője sincs. A vízilabdának mindkettő van. Amúgy pedig kétségkívül az alapok rendkívül fontosak voltak, de a magyaroknak megvolt az esze, a rafináltsága ehhez a sportághoz. Komjádi emberfeletti munkát végzett, időt és energiát nem sajnálva járta az uszodákat, a Duna-parti szabadstrandokat, és figyelte az úszókat. Így válogatta ki azokat, akikkel létre lehetett hozni egy jó csapatot. Jómagam második apámként tiszteltem, és nemcsak amiatt, mert ő fedezett fel.

Hogyan történt?

Az Árpád Gimnázium tanulójaként játszottam egy másik gimnázium ellen. A kapus picikét ügyetlen volt, és nem tudta megfogni úgy a labdát, hogy ne lehessen kiütni a kezéből. Biztosan ismeri ezt a jelenetet, amikor makrancoskodik a labda. Pimasz voltam és merész, ráúsztam, kisodortam a kezéből a labdát, ami a gólvonal mögé jutott. Ekkor rám kiáltott Komjádi, hogy várjam meg a meccs után. Első hallásra megijedtem, mert azt hittem valami nagy disznóságot követtem el, szabálytalanul játszom. Ám ehelyett meglepetésemre a szemfülességemet egyúttal a csibészségemet emelte ki. Negyedórát beszélgettünk, majd kaptam tőle ebédjegyet, epres rizst vettem belőle, ami nagy szó volt az akkoriban. Ez a rendkívül szuggesztív ember hatott rám, én pedig pólós lettem. Édesapám halálakor - 33-ban - is mellettem állt, én akkor egyetemista voltam, és amiben csak tudott, segített nekem.

A lexikonokban többféle utalás is van arra, hogy melyik kezét használta nagyobb előszeretettel.

Igen? Ezt nem is tudtam. Jobbkezes vagyok, de meg sem tudnám számolni hány gólt dobtam ballal. Kiküszöböltem a balkezem fogyatékosságait, hiszen így biztos helyem volt a csapatban, nem beszélve arról, hogy az ellenfelet is igencsak meg lehetett ezzel téveszteni.


A győzelem után egyszersmind a háború közepette mérnökként próbált szerencsét, és ekkor vezetett először az útja Amerikába.

Ösztöndíjat kaptam 41-ben, kinn voltam hét hónapot, majd a Pearl Harbour elleni japán merényletkor, bombázáskor jöttem haza. Aztán nemsokára itthon is a háborúba csöppentem. Eközben mérnökként doktoráltam, és 45 után vártam, hogy "alkothassak".

Már akkor megfogant önben a gondolat, hogy itthagyja szülőföldjét?

Nem. Valójában én nem is akartam elmenni innen, de 48-ban mégis a távozás mellett döntöttem. Akkor már kezdtek eltünedezni az emberek itthon, bizonytalanság volt, senki sem tudta mi lesz a folyamat vége, és nekem nem volt maradásom. Nehéz döntés volt, de azt hiszem, megérte. Megérte annak ellenére is, hogy odaát a nulláról kellett kezdenem mindent, mint kvótán felüli vízummal kivándorló. Fort Wayne-ben telepedtem le, az ottani mérnökiskolában tanítottam két évig. Aztán kalandvágyból San Franciscóba mentem, nem kevés rizikót vállalva. Ahogy a meccsek előtt, a gombóc akkor is ott volt a torkomban, mert nem keveset kockáztattam. Sikerrel jártam azonban, életem egyik leghelyesebb döntése volt. Cégeket alapítottam, tíz éve még egy hatvan főt foglalkoztató vállatom is volt, luxuslakásokat adtunk bérbe.

Tudták önről, hogy olimpiai bajnok?

Nem igazán. Valamelyik diákom meg akart egyszer viccelni, és egy vizes labdát hajított vagy húsz méterről, tréfából felém, én azonban elkaptam. A számtalan gyakorlásnak köszönhetően reflexből visszadobtam a "tettesnek". Mondanom sem kell, mennyire meglepődött.

Az egyetemen sem szürkült bele a középszerűségbe, egy világszerte ismert, és elismert szabadalom fűződik a nevéhez a földrengés-kutatásban.

Ebben szerencsém volt. Egy jól működő tervező, építő irodám volt már akkor, amikor a Kaliforniai Egyetemen megkértek: tanítsak egy évet. Az egyetem kapcsolatban állt a földrengéskutató intézettel, és megtudtuk, hogy az állam jelentős pénzt irányít erre a területre, és nekikezdtünk a kutatásnak. Kidolgoztunk - két mérnök volt még segítségemre - egy technológiát, rugókra helyeztük az alapozást, és ez sikeresnek bizonyult. Dél-Kaliforniában meg is épült hetvenkilencben ilyen szerkezettel egy nagy toronyház, ami kibírta a földrengést. Hozzáteszem, mert a történeti hűséghez mindenképpen hozzátartozik, nem volt nagy földmozgás, de épp akkora volt, amit a műszerek érzékeltek, és megakadályozták az összeomlást. Ennek később csodájára járt a világ, Japánból több ezren megtekintették, miként védekeztünk, és később, igaz hosszas huzavona után szabadalom lett. Háromezer millió dollár költségű építkezéseken használták már ezt a rendszert, egy ideig figyelemmel követtem, hogy melyik épületek alapozásánál van ilyen, de aztán mostanság már nem tudom számontartani.


Manapság is rendszeresen látogatja a budapesti műegyetemet, csak nem készül egy újabb találmánnyal?

Vannak terveim még az életben, meg hát sok régi barátom van a tanszékeken.

Milyen körülmények között él most?

San Francisco egyik külvárosában lakom, festői környezetben. Egy tó van a közelünkben, ott szoktam vitorlázni, úszni. Számos híresség lakik a környékünkön, gondolom elég, ha csak André Agassit, vagy az amerikaifutballistát, Joe Montanát említem.

A fia sem a sportban, sem a civil életben nem követte. Ő ügyvéd lett.

És teniszezett. Mint ahogy még én is, minden héten kétszer. És ha látná az unokámat, aki most húsz éves! Ragyogó tehetség bár világhírnevet aligha szerez.

Mennyire érinti meg a nosztalgia, fel szokta eleveníteni a sikereit? Szokott a régi eseményekről álmodni?

Álmodni? Álmodni Marylin Monroe-ról szoktam. De félre ne értse, ez csak vicc volt. Itt van az én drága feleségem, aki éltet, még ilyen idős korban is szebbé varázsolja a mindennapjaimat, akivel jóban, rosszban együtt vagyunk.

Mire a legbüszkébb életében? A győzelmekre vagy a kutatásokra?

Arra, hogy nem bántottam senkit, és nem ártottam senkinek. Azt hiszem, talán erre.

Jesse Owensről

Tarics Sándor az olimpia nagy alakjára, a négy olimpiai bajnokságot szerző Jesse Owensre is kiválóan emlékszik. 
"A távolugrásban óriási meglepetést okozott győzelmével. A német versenyzőnek tapsolt Hitler vezetésével a hazai publikum, ám Owens pocsék technikával túlugrotta őt. Az egyik magyar szakedző, aki épp mellettem állt, nem véletlenül mondta: ha ez a srác megtanulta ugrani is, akkor legalább harminc centivel nagyobbat repülne. De hát Owens akkora klasszis volt, hogy így is megnyerte a viadalt."

_________________________________

 

 

RÉSZLET A WIKIPÉDIA SZÓCIKKBŐL:

 

A műszaki újító

Vízilabdásként meglátta, hogy mi az, ami lehetséges, de az ellenfél nem számít rá. Két példa. Jobbkezesként a bal kezes dobásait fejlesztette. Komjádi Béla annak idején azért fedezte fel a fiatal Tarics Sándort, mert szemfülesen kipiszkálta a kapus kezéből a labdát és a gólvonalon túlra juttatta.

Mérnökként is felismerte, hogy mi az ami lehetséges, de a többi mérnök valahogy elmegy mellette. Mérnöki szemfülességére két, 2003-ban saját maga által legjelentősebbnek ítélt példa:

Stadion lefedése

A fájlhoz képjegyzet tartozik
Gateway Arch, St.Louis – a nyomott ív híres példája

A „Stadium Roof, Patent No. 226, 181, Jan. 30, 1973” szabadalomhoz vezetett egy stadion lefedési probléma megoldása.

A megoldandó helyzet:

  • stadion teljesen zárt lefedése, de csak a külső peremen szabad alátámasztani;
  • több kisebb alátámasztási pont költségesebb, és földmozgás esetén előnytelenebb;
  • kevés alátámasztás esetén nagy fesztávokat kell áthidalni.

A helyzet látszólagos ellentmondása (Tarics Sándor 2003-as visszaemlékezése szerint):

  • nagy távolság áthidalható látható segédszerkezet nélkül, ha az áthidalás egy hatalmas nyomott ív, amelyre talán a legszebb példa a Gateway Arch St.Louisban;
  • alagútszerű fedés hozható létre, ha megfelelő közökben ilyen nyomott íveket sorba állítunk
  • sok ív mindegyikéhez sok kisebb alátámasztási pont kellene, ami stadion méretnél már előnytelen;
  • az alagút hosszában, a két oldalon egy-egy nyomott íves segédszerkezet kellene, de az meg látszik.

A helyzet megoldása és a szabadalom lényege:

  • a hosszanti nyomott íves segédszerkezeteket be kell hajlítani az alagút-szerű fedés oldalfalába;
  • így elegendő négy komoly alátámasztási pont a stadion négy sarkában;
  • a két hosszanti nyomott íves segédszerkezetre ráakasztható a két oldal hosszanti alapgerendája, amely tehát nem támaszkodik sok kis alátámasztási pontra, hanem lóg az íven;
  • az alagútszerűen sorakozó nyomott ívek pedig az iménti két hosszanti gerendára támaszkodva sorakoznak.

A helyzet elemzése és megoldása éppoly szemfüles, mint jobbkezesként váratlanul egy bal kézzel gólt lőni, nem véletlenségből, hanem a céltudatosan kidolgozott bal kézzel.

Építmények földrengés-szigetelése

Golden Gate híd, San Francisco – a hozzávezető autópályákat Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsák védik a földrengés ellen

A „Composite Seismic Isolator, Patent No. 5, 461, 835, Oct. 31, 1995” és további két szabadalomhoz vezetett egy 1979-es magasház projekt. Maguk a szabadalmak is szellemesek, de nem kevesebb szemfülesség kellett az elfogadtatáshoz az építésügyi22-es csapda miatt.

Helytelenül számos népszerűsítő írásban ez a találmány úgy szerepel, mint épületek rugókra helyezése. Valójában éppen az a felismerés első lépése, hogy nem szabad rugókra helyezni, hanem éppen ellenkezőleg, lengéscsillapítókat kell alkalmazni! Ezért ezen szakasznban az enciklopédikussággal ellentétben nem a hamis forrásokra támaszkodunk, hanem Tarics Sándor saját személyes magyarázatára, mert talán ő mégis csak jobban tudja, hogy mit, hogyan és miért csinált.

Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsákat, és azok változatait ma már elterjedten használják, középmagas épületeknél és autópálya hidaknál. Nem alkalmasak a Golden Gate híd két kapujának védelmére, de a Golden Gate hídra felvezető autóutak és sok más, szintén földrengés veszélyes zónában lévő autópálya hidat tettek ilyen pogácsákra.

A földrengés-szigetelő pogácsákhoz vezető út:

  • a földrengés károk egy jelentős részét a rengés által az építménybe bevitt és fokozaztosan felgyülemlő hatalmas rezgési energia okozza;
  • rugók alkalmazása nem segít a romboló energia eltávolításában (megpróbáltak épületeket rugókra tenni és persze hogy nem vált be);
  • lengéscsillapító, azaz energia nyelő alátámasztás kell;
  • a világszerte próbálkoztak gumitömbökkel, de azok az épület terhe alatt szétfolytak; Tarics Sándor ezek ismeretében kapcsolódott be a témába;
Tarics találmánya dobostortához hasonlítható
  • szemfüles észrevétel, hogy ahogyan egy kis hangya és egy nagy repülő leesése eltérő erdménnyel jár, ugyanúgy a vastag gumintömbök helyett vékony gumi réteges tortákkal kellene próbálkozni: gumi krémes vas torta. A feltaláló ezen hasonlata ellenére rendszeresen pogácsának nevezi találmányát;
  • gumi réteg nagyjából fél centiméter vastag, mert a vastagabb kifolyna;
  • csakhogy gyűrődött a vaslemez, és emiatt az oldalra kimozdult torta nem tudott önsérülés mentesen visszatérni alapállapotába;
  • váratlan, de a pogácsákban a fél centis gumilapokhoz egy centiméter vastag elválasztó vaslemezek kellenek;
  • általában 25-30 ilyen réteg párra van szükség;
  • színtiszta gumi esetén mindez még nem sokban különbözne egy veszteséges rugótól, tehát valahogy a gumi rugózását le kell rontani;
  • szén adalékolása rontja a gumi rugózását, de itt most nem a kellő mértékben;
  • cél: fele gumi, fele szén. Csak hogy a gumi és szén sehogy sem akar keveredni ilyen arányban;
szamuráj kardok hajtogatásos kovácsolásának példájára készül a Tarics szerint szenezett gumi
  • szemfüles észrevétel: a szamuráj kardok élének kialakítási ötlete alkalmazható;
  • ezen kardokat nem élezik, hanem hajtogatásos kovácsolással majdnem atomi szinten elrendezik az anyagot;
  • azaz a kard lapját kovácsolással kétszeresére szélesítik, majd félbehajtják és ezzel a korábbi rétegvastagság felénél tartanak, persze kétszer annyi réteggel;
  • előbbi lépést 10-szer ismételve a rétegszám 1024-szeres lesz és a rétegvastagság 1024-edre esik;
  • elegendően sok, alig 30 ismétléssel (a 2 gyors hatványzódása miatt), a rétegvastagság viszonlag hamar megközelíti az atomi világ léptékét, és így létrejön egy különlegesen elrendezett és váratlan tulajdonságú kardlap;
  • Tarics pogácsába való szenezett gumit hasonlóan kell fele gumiból és fele szénből kigyúrni: kétszeresre nyújtás, félbehajtás és összenyomás, és ezt jó néhányszor megismételni;
  • egy idő után a speciális kardlapokhoz hasonlóan igen speciális tulajdonságú szenezett gumi jön létre.

Ezen szép gondolatsor elvezetett a Tarics pogácsákhoz. A találmány gyakorlati megvalósításának a szabványügyi része sem volt egyszerű.

Az építésügyi 22-es csapda, és annak megkerülése (2003-as visszaemlékezés szerint):

  • kártérítési és jogi korlátok miatt csak szabványosat tervezhet a tervező és építhet a kivitelező;
  • szabványossá csak az válhat, amelynek megfelelőségére mérési- és kísérleti bizonyítékok vannak;
  • földrengés-szigetelő pogácsa anyagszerkezeti okok miatt nem tesztelhető hitelesen a valódinál kisebb méretekben, és valódi földrengés nélkül (hangyát leejtünk néhány méterről, kutya baja, egy repülőt leejtünk néhány kilométerről, az év egyik jelentős tragédiája);
  • szemfüles megoldás: a területileg illetékes főépítész szintén magyar, és elfogadja hogy egy nem különösebben magas épületet szabványtalan pogácsákra építsenek és elfogadja hogy a feltaláló a teljes, de szerény vagyonával feleljen az akcióért;
  • pogácsás ház megépül, beműszerezés, várakozás, „szerencsére” hamar egy számottevőbb földrengés;
  • a feltaláló jóslatának megfelelően az épület sértetlen, a pogácsák forróak az elnyelt energiától, és az épületet a pogacsák igen lassan visszahozzák az eredeti egyensúlyi helyzetbe.

Ettől kezdve a földrengés-szigetelő pogácsa elindulhatott a szabványosodás útján.

 

+

 

Tarics Sándor vízilabdázó

2004.07. 14:30
Fotó: Flickr/tpower1978Fotó: Flickr/tpower1978
A legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, aki az 1936-os berlini olimpián nyert aranyérmet a magyar férfi vízilabda-válogatottal.

Hallgassa meg!

Tarics Sándor vízilabdázó 97 évesen a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, aki az 1936-os berlini olimpián nyert aranyérmet a magyar férfi vízilabda-válogatottal. A San Franciscóban élő Tarics a mai napig előadásokat tart Amerika különböző egyetemein, rendszeresen úszik és találmányának köszönhetően az épületek a legnagyobb földrengésekben sem dőlnek össze. Magyarságát a mai napig megőrizve és ápolva jövőre nézőként szeretne ott lenni a londoni olimpián.

 

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-110323/tarics-sandor-vizilabdazo.html

LAST_UPDATED2