BOROS VERSEK, GONDOLATOK, SZÁLLÓIGÉK

A szürkebarát és a leányka Isten kétféle bort teremtett:

a szürkebarátot és a leánykát.

A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort

úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába

- Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó. 

- Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni. 

- Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. 

- Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling. 

- Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. 

- Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. 

- Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. 

- Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki. 

- Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. 

- Ha a dugó csavaros, akkor furmint... 

- Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. 

- Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. 

- Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú. 

- Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. 

- Ha a leányka néger, akkor pinot noir. 

- Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskúti.

*

Hamvas Béla: 
A bor filozófiája
/ részletek/ 
"Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla átalakulás, melyet itt a földön át kell élnünk." 

"Minden bor egyéni. Minden borban (fajta, évjárat, táj, föld, kor) megismételhetetlen és utánozhatatlan géniusz él. A géniusz az olaj materializált alakja. Maszkja. A női test minden részének különös illata van, s ezt mással összetéveszteni nem lehet. Miért? Mert más-más kis daimón lakja. A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A kis tündérke el van bűvölve az örömtől majd meggyullad. Az emberben az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni." 

"Az ivásnál minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall, pl. kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni." 

Márai Sándor: 
Magyar borok
/részlet/ 
Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek messze, a mélyben hajó úszik..., árut hoz és visz egy megbékélt világ jó szándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket. Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájast nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.."

*

Gottfried Benjamin Hancke: 
A magyar bor dícsérete

Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak, 
magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét, 
vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tûz ég: 
magyar vesszõ nedvét kívánom én magamnak. 
Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak, 
ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét, 
nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék, 
azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy! 
Erõ sarjad ki az aranyból: régi dal,- 
magyar föld ontja az arany legremekebbjét, 
a hegy tele arannyal, hát a nemes ital 
ily erõssé, mint itt, másutt hol nevelkednék? 
Én azt hiszem: Kánában a mennyegzõi bor, 
az is magyar földben termett valamikor. 

Bodosi György: 
A butellához 

A butella 
keskeny száján 
bajos kitölteni a lét. 
Szép kis butykos, 
ezért vagyok 
oly gyakran 
s hosszan tiéd. 
Nosza, nógass, 
hogy újra s még! 
legyen - de te 
léssz az oka, 
hogy végülis 
nem én váglak 
földhöz, hanem 
Te csapsz oda! 

Kazinczy Ferenc: 
Bor mellett

Fogy az élet, s nemsokára 
Szép korom majd elrepűl; 
Érzem, messze nincs határa, 
S majd komor telére dűl. 
De borral sebes szárnyának 
Lépvesszőket hányhatok, 
Bort hamar, bort! Múlásának, 
Ha iszom, kacaghatok. 

Még most, hála istenimnek! 
kelyhem bátran forgatom 
Még most, hála istenimnek! 
Lollimat csókolhatom. 
Még nincs aki elfoghassa 
Gyanúba vett levelem, 
Nincs aki tudakozgassa, 
Ki sziszeg titkon velem. 

Lányka, jer, jer mártsd rózsádat 
Kelyhem édes nedvibe. 
Fonjad azt s mellpántlikádat 
Hajam barna fürtjibe! 
Oltogasd szám szomjúságát, 
S pajkosodj addig velem, 
Míg az élet boldogságát 
Nyilt karod között lelem!

Gárdonyi Géza 
A bor legendája

Szólt az Isten: "Kedves fiam, Nóé: 
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "No megöregedtem, 
De ilyen jó bogyót még nem ettem." 

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: 
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári! 
Három Istent kezdek immár látni!" 

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: 
Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?" 
Felelt Nóé: "Iszom reggel óta; 
Gyere pajtás, van még a hordóba!"

*

Boros szólás és szállóige

A bor a némát is megtanítja szólani. 
A bor értéke a kora. 
A bor az öregember teje. 
A bor megtanít az ékesen való szólásra. 
A bornak Szent Márton a bírája. 
A bor kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. 
Ahol a bor az úr, ott az ész koldulni jár! 
Az én torkom álló malom, a bor lemegy a garaton. 
A jó bort szódával, a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad. 
Bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget! 
Borban az igazság! 
Bor nélkül szegény a vendégség! 
Borbarát van, de bajbarát nincs! 
Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz. 
Bor mutatja meg az embert. 
Bor nélkül szegény a vendégség. 
Borodat, kincsedet, feleségedet, pipádat, puskádat ne bízd senkire. 
Bort iszik az úton járó, akár bolond, akár báró. 
Erős az igazság, a szépasszony és a jó bor. 
Étel mellett keveset, bor mellett sokat szoktak beszélni. 
Jó bornak nem kell cégér! 
Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor. 
Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd! 
Jó borból jó ecet lesz. 
Kántorok, jó borok, nem szárad meg a torok. 
Ki a bort megissza, ura legyen annak. 
Megmutatja a bor, kiben mi lakik! 
Megveri a bor az embert, meg az asszony szája! 
Még a vénembert is táncba viszi a bor. 
Még kannája sincs, s immár fúrja a bort. 
Minden jó bornak ki kell forrni magát. 
Szegény ebéd, ahol bor nincs. 
Többen halnak borban, hogysem tengerben. 
Vén embernek bor a patikája. 
Vizet prédikál, és bort iszik