Turbolya

Elfeledett fűszere a mai konyhánknak. Vadon sok helyen találkozhatunk vele. Az árnyékos, nedves helyeket kedveli. Kertünkbe magról könnyen termeszthetjük, akár havonta is szórhatunk el magokat. Virágzás előtt, a zsenge leveleit fogyasztjuk.
Enyhe ánizsos aromáját frissen szedve salátákban, szendvicskrémekben: joghurtban, túróban elkeverve élvezhetjük. Főzés során sokat veszít zamatából, ezért levesekbe, mártásokba, főzelékekbe csak az utolsó 10 percbe tegyük.

Jó nyálkaoldó, emésztéstelősegítő, vesetisztító és vizelethajtó. Tavaszi kúrák jó kiegészítője. Levelei sok A-, és C-, vitamint, vasat és magnéziumot tartalmaznak. A népi gyógyászatban arcráncok kezelésére (!) is számon tartott.

!! Összetéveszthető mérgezőnövénye:
a bürök, amely 2 m magasra is megnő, erősebb foltos szárú, a levelei is sötétebb színűek és durvábbak. A turbolya levelei viszont lágyabbak, finomabbak, s ha összedörzsöljük kezünkben enyhe ánizsos illatot érzünk. A bürök illata ezzel ellentétben büdös, szaga az egér vizeletére hasonlít. Mindenesetre aki még nem ismeri a turbolyát, ne gyűjtse a vadonból ! A bürök rendkívül mérgező növény!

NE a gyógyszeripar kasszáját gyarapítsd! Ismerd meg és használd a növényekbe kódolt ősi tudást!