ÖN- ÉS EMBERISMERETI KISTÜKÖR
A ROSSZHISZEMŰ ANTISZOCIÁLIS EMBER
BŰNVALLÁS, ÖN-FELJELENTÉS ÉS VÁDIRAT
Ember embernek farkasa?
Elhatároztam, hogy gazember leszek!
Magánemberek, értelmiségiek és hatalmasok
Kosztolányi Dezső
Forradalmár
Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
gubancba lóg. Véres, meleg szívét
künn a kabátján hordja, láthatólag,
mint futtatáson lóverseny-jegyet.
Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",
e "drága ország", melyet tönkretesznek
s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
Ifjúkorában elvett egy csunya,
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
Azóta ez kitartja s ő egészen
"eszméinek élhet". De mégse boldog.
A termetét kissé rövidre szabták,
orrát piszére, szűkre homlokát.
Egyenlőséget kíván mindenütt,
egy nagy fölosztást, abban a reményben,
hogy néki is jut ekkor egy derék,
délceg gerinc, egy főúri sasorr,
s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
az Emberiséget megváltani.
Csak ezt imádja. Mit neki család,
mit gyermek és mit árva asszonya,
olyan goromba véle, mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol,
míg ő utazgat és habot zabál.
Az Emberiség szent barátja ő.
Ha hallja, hogy egy konferencián
az Emberiség tyúkszemére hágtak,
vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
s nem bír aludni, olyan izgatott.
Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
Az Emberiség végtelen szerény,
nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
s így véle ő békésen éldegél.
Örök szerelme nem is fogy soha.
A koldusoknak, kik feléje nyújtják
sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
de mindegyikkel szívesen kezet fog,
mint ember az emberrel. Ez az elve.
És közbe készül a leszámolásra.
Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
erdők s virulnak a burzsuj virágok
és hektikás, kis dijnokok söröznek
és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
akik egész héten padlót suroltak,
kávéjukat kevergetik s fiucskák
és kisleányok ünnepi ruhában
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eregetnek kacagva,
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátját meglökve így szól:
"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".
Mert amikép ábrándozol te arról,
hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
játszik magában vérrel, lámpavassal,
parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet, amelybe mindenkit beír,
hullát szagol és csöndesen akasztat.
Nem gyűlöletből, ám, "történeti
szükségességből." Közveszélyes őrült.
Nem önveszélyes. Hisz magának ő
sohasem árt. Ez minden érdeme.
Máskép vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
volt boldog. A korzón utánament
szelíden egy angyali detektív,
mint ápoló a mániás után,
hogy egy kicsit vigyázzon életére,
hogy meg ne üsse oktalan fejét.
Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
botrányt csapott és Isten, emberek
előtt a művelt és szabad világhoz,
a csillagokhoz föllebezve vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: "Ez reakció!"
* * *
Olyan közel férkőzik hozzám,
hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat
*
Soha nem szerettél feltétlenül,
mindig ki kellett érdemelnem kegyed,
s ebbe belegebedtem…
*
Jószándékúnak álcázott nagy buzgalommal
kövezed utam a földi pokolba
*
Pihenni vágyó vendégként fogadom,
ő dologházat varázsol otthonomból…
*
Ha már kudarcot vallott,
nagy bölcsen”
engem is lebeszél a páros életről
*
"Erőszakmentesen"
szirénhangoddal
elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak…
*
Ugye csak nekem akarsz jót,
amikor magad alá szervezel
az Amway-ben
és a hasonló baráti-boldogító rendszerekben?
*
Elhiteted velem,
hogy megfogtam az isten lábát,
s pilótajátékra hívsz
*
Abban a hiszemben tartasz,
hogy van igaz jó barátom,
s így nem keresem tovább...
*
Te csak jót mondasz nekem,
de nem őszintén, hanem hazudva:
így ártasz!
*
Hízelgésed
gátolja igaz önismeretem:
így rosszul választok pályát, társat
*
Anyagi és szellemi
kiskorúságban tartasz,
hogy életfogytig fölöttem anyáskodhass
*
Segítőkészségemmel visszaélve
mindig kérsz-kéregetsz:
mondhatni pumpolsz engem
*
Barátian ölelgetve
kitapogatod gyenge pontjaim,
hogy majd odadöfjél
(és odadöfsz)
*
Magadhoz láncolsz,
érzelmi függésben tartasz,
majd csicskáztatsz…
*
Nagyon keveset vársz el tőlem -
elhiteted velem,
hogy nem vagyok képes többre
*
Fokozat nélkül
túl magas követelményeket támasztasz:
aminek csak kudarc és csőd lehet a vége ...
*
Kapcsolatunk megszakadásától félve
nem szembesítesz élethazugságaimmal...
*
Illúziókba ringatsz:
csak hadd higgyem,
hogy tényleg énekes pályára termettem
*
Te csak az igazat mondtad…
de rosszkor és rosszul,
így lebunkóztál vele
*
Atyáskodva
bábuként dróton rángatsz:
te jobban tudod, mi a jó nekem
*
Ismeri érzékenységemet,
mégis egy poénért
kockára teszi barátságunkat
*
A tanár-diák kapcsolat
megszűnte után is
osztályozod jó-rossz válaszaim
*
Türelmetlenül-figyelmetlenül hallgat:
ő mindig előre tudja, mit akarok mondani
*
Annyira imádod magad,
hogy engem is a képedre formálnál
*
Évek óta hallgatlak,
a tanácsomat kéred-követeled,
mégis a leglényegesebbeket elhallgattad előlem
*
A tanácsomat kéred,
de nekem kínvallatni kéne téged
az elemi tényfeltáráshoz. vallomáshoz?
*
Időm s szellemi energiám áldozom
a jó tanácsért,
de egyet se gondol, pláne nem fogad meg
*
Addig van mellettem,
míg jól megy sorom
vagy ennek várományosa vagyok
*
Amikor már minden tudásom „leszívtad”,
köszönet nélkül, hálátlanul odébb is állsz?
*
Ismered egyéni érzékenységeimet,
ezért használsz orrba-szájba trágár szavakat
*
Neked mindig az idegen az első
Az utcán angyal vagy, otthon ördög
*
Maximálisan visszaélsz szellemi fölényeddel,
hogy nyilvánosan megalázz, kifigurázz, lenullázz
*
A végtelenségig hitegetsz -
élvezed, hogy bizonytalanságban tartasz
*
Engeded, hogy puskázzak,
majd feldobsz, hogy csaltam
*
Csak akkor dobod be a mentőövet,
Ha megígérem, hogy mindenem rád hagyom
*
Már ismerkedésünk előtt
Eldöntötted, hogy utálni fogsz,
S csak ehhez keresel visszaigazolást,
Vagy rám vetíted a prekoncepciód
*
Azért sértesz vérig,
Hogy utána teátrálisan bocsánatot kérhess
*
Júdás csók
Megkeseríted a csókod és a szám ízét
*
Puszta kényed végett
Megtagadod előlem a legutolsó lehetőséget
*
Egy uzsonnával megvehető lumpenértelmiségi
*
Az anyaföldön rablógazdálkodó
*
Úgy cserélne velem,
hogy az ő portékáját feldicséri ,
az enyém meg ócsárolja, alulértékeli
*
Pofozóbábúnak használna
*
Rajtam teszteli ötleteit, agyszüleményeit
*
A kákán is csomót keres
*
Visszaél a jóságommal
*
Lehúzna magához a gödörbe, mocsárba
*
Nevet, ha sírok – és fordítva
*
Csak negatív beszólásai vannak
*
Pofátlan
Nincs a pofáján bőr
Ablakom alá szarik és bekopog WC papírért
*
Mindig neki áll feljebb
Mindig valami szemrehányással fogad
*
Kérés helyett követelőzik
*
Semmibe vesz, levegőnek néz
*
Rossz híremet költi
*
Vibráló, zizegő
Egy perc nyugtot se hagyó sajtkukac
*
Hízik a mája, ha vergődni lát
*
Rézbányai Győző
Alig várja, hogy megsértődhessen
*
Rám olvassa a saját disznóságait
*
Rosszkívánság
Átkokat szór a fejemre
*
Kárörvend, ha lebőgök
*
Igyekszik zavarba hozni
*
Elszívja előlem a levegőt
*
Kilopja a szemem
*
Nagyhangon mondja butaságait
*
Vidul, ha oroz
*
Lélekre szabottan kínoz
*
Ölel, hogy kitapogassa gyöngéim
*
Átver és megkopaszt
*
A bolondját járatja velem
*
A rovásomra tréfálkozik
*
Szexuálisan zaklat
*
Beleköp a levesembe,
amikor nem nézek oda
*
Csalétekkel kelepcébe csal
*
Untat és rám ásít
Ásításaival fertőz, lankaszt
*
Meglop, s majd hálát várva adakozik
*
A szemembe hazudik
*
Szemtelen mint egy piaci légy
*
Parazitaként szívja a vérem
*
Lesipuskásként les hibáimra
Hibáim sokszorosan felnagyítja
*
Mindig láb alatt van
*
Nyugtalanít
Szaglászik utánam
*
Élve boncol
*
Rám húzza a vizes lepedőt
*
Csak kontraszt anyagnak használ
*
Atyáskodva küld egy elnéző mosolyt
*
Csak kioktat és leckéztet
*
Mindent mindig jobban tud
*
Csak lesújtó véleménye van
*
Gúnynevet ad és azon szólít
*
Kinézi a számból az ételt
*
Zsebemben turkál
*
Aurámat sérti
Arcomba liheg
*
Hízelgéssel leveszel a lábamról
és kiénekled a sajtot a számból
*
Beleköpsz a levesembe
Felrakod a csizmád az asztalomra
*
Olyasmivel rágalmazol,
Amit mások szívesen és könnyen elhihetnek
*
Azon vagy, hogy nevetségessé tegyél
Gyilkos a humorod – a gúny nyilával lövöldözöl
*
Cserbenhagyod
felbiztatott barátod, elgázolt áldozatod
*
Rossz kedved világfájdalommá dagasztva öntöd ránk
*
Árnyékot bokszolsz, hátha eltalálsz valakit
*
Azért sarazol, hogy te se látszódj mocskosnak
*
A földön fekvő oroszlánba bőszen rugdosol
*
Ha nem értesz egyet velem,
minden módon gátolod elmondását
|
