Stációs-templom: S. Maria Maggiore-bazilika
Első olvasmány. Ezt mondja az Úristen: Mondjátok Sion leányának: Íme, szabadításod jön; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Ki ez, aki Edomból jön, vérvörös ruhákban Boszrából? Ékes az öltözetében, büszkén lépdel ereje teljében. Én vagyok, aki igazságot szólok, és hatalmam van a szabadításra. Miért vörös az öltözeted, és ruháid miért olyanok,
mint a szőlőprésben taposóé? Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem; összetapostam őket haragomban, és eltiportam őket indulatomban; ráfröccsent nedvük ruháimra, és egész öltözetemet beszennyeztem. Mert bosszú napja van a szívemben, és megváltásom esztendeje elérkezett. Föltekintettem, de nem volt segítő, és csodálkoztam, hogy nincs támogató; de megszabadított engem saját karom, és indulatom támogatott engem. Népeket tapostam el haragomban, összezúztam őket indulatomban, és a földre csurgattam nedvüket. Az Úr kegyességét emlegetem, az Úr dicső tetteit, mindazt, amit velünk tett az Úr. (Iz 62,11;63,1-7)
Második olvasmány. Azokban a napokban: Így szólt Izajás: Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét. Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz. Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár. (Iz 53,1-12)
Evangélium. A mi Urunk Jézus Krisztus kinszenvedése Szent Máté szerint. Abban az időben: Jézus elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: "Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd." Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: "Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: "Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?" Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: "Uram, közéjük vágjunk karddal?" Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: "Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé." Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: "Ez is vele volt!" De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt!" Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: "Te is közülük való vagy." Péter azt felelte: "Ember! Nem vagyok!" Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: "Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai." Péter erre így szólt: "Ember! Nem tudom, mit beszélsz!" És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem." Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: "Találd el, ki ütött meg?" És egyéb szidalmakkal is illették. Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!" Ő azt felelte nekik: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni". Erre mindnyájan azt mondták: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Jézus azt felelte nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok." Azok erre így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából." Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: "Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király." Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő azt felelte: "Te mondod." Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben." De azok erősködtek, és azt mondták: "Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig." Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: "Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom." Erre valamennyien fölkiáltottak: "Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!" Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: "De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom." De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: "Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!" Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: "Szakadjatok ránk!" És a halmoknak: "Takarjatok el minket!" Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?" Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt : "Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!" A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" Felirat is volt fölötte: "Ez a zsidók királya." A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: "Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!" De a másik leintette ezekkel a szavakkal: "Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett." Aztán így szólt: "Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba." Ő azt felelte neki: "Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!" A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt. Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. (Lk 22,39-71 et 23,1-53)
|
